Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

CSÄNYI LÁSZLÓ:

A szülőváros nem felejt

Kissé előrehajolva, ajkán nyugodt mosollyal ül, mintha élne. Ül szülővárosának múzeuma előtt s talán gondolkodik? Nézem a szobrot, s hatására elvonul előttem a múlt.

*

Látom a régi Komáromot, amely az öreg Duna balpartján feküdt. Erősen fejlődőképes város, mivel helyzeti adottságai — a felvidéki és az alföldi kereskedelem fő víziútjainak kereszteződésénél — jók, és népe szorgalmas. A város gabonakereskedelme és fafeldolgozó ipara révén már régen nagy jelentőségű helynek számít. A komáromi ember élete mozgalmas színes. A jobb életért azonban sokat kell harcolni, főleg ebben a városban, ahol a természeti csapások oly gyakran megismétlődtek. 1709- ben pestisjárvány ütött ki, amelynek sok ezer áldozata volt. 1Í63- ban, majd 1783-ban és 1822-ben nagy földrengés pusztított, s több mint 600 ház omlott össze.

1848. szeptemberében tűz pusztította el a város nagy részét, majd 1849. március 19-én a császáriak Szőny felől tüzelve, rommá lőtték a várost. Az árvíz — a Duna, vagy a Vág áradása — szinte évenként veszélyt jelentett e városnak, egészen napjainkig. A régi Komáromról ő, — Jókai Mór — festi a legmaradandóbb képeket. Komáromról szóló regényeiben — Az elátkozott család, Politikai divatok, Az aranyember, A tengerszemű hölgy, A mi lengyelünk — és elbeszéléseiben — Az elesett neje, Komárom, A kötél áztatva' jó, A hazajáró lélek, A három királyok csillaga, Pénz elrepül, A nagy ellenség —, mindenütt érezni a szülőföld vonzását, a felejthetetlen gyermekkor visszaélését és nagy-nagy hangulati telítettséget.

Komárommal kapcsolatos műveinek megfogamzására vonatkozóan több adat ismeretes, így például Jókai édesanyjának egy levele, amelyben egy kisebb földrengésről számol be fiának, az 1850-es évek elején:

előadások, mind a szakmai megbeszélések színvonalasak voltak és nemcsak beváltották, hanem sok tekintetben túl is szárnyalták a seregszemlét megelőző várakozást”.

Igen, ez az elismerés jogos, hiszen a bemutatókon a csehszlovákiai magyarok kultúrgárdái maximális teljesítményt nyújtottak. Számomra örök élmény marad a Fekete gyémántok, a Buborékok, a Csongor és Tünde, a 100 éves rozsnyói magyar munkásdalárda műsora, Az ismeretlen Jókai című irodalmi összeállítás, a Sus- mus és Az új földesúr előadása.

Az egyes művek szereplői és rendezői erejük és tehetségük legjavát adták. Ott volt a rendezők között Körmendy Ferenc, a mindenki Feri bácsija, akinek életéről, lelkesedéséről oly sokat hallottam. Nem tudom feledni a koszorúzás pillanatait sem, s mindig fülembe csengnek a vers sorai:

Ha szívre száll búsan boldogan,

A régi dalban minden benne van.

A régi csillag és a régi hold,

Egy régi hang, mely messziből sikolt,

Egy régi szín, egy illat és zamat, Egy utói nem ért édes pillanat, Egy finom kéz, mely a kezedhez

ért,

Egy árnyék, amely messziről elkísért,

Egy régi tavasz és egy régi nyár, Egy kulcs, melyre pattan ósdi zár, Egy ódon ház, egy kedves régi

kert,

Honnan az élet régesrég kivert. Eltűnt erdők és hullt leveleik, Limlomok, mik az életet teszik, Cuppogó sár és fényes színarany, A régi dalban minden benne van. A résztvevők a múlt dicsőségét hirdető régi városrész ódon falai mellett ott láthatják a modem lakótelepeket és a komáromi hajógyár új, hatalmas csarnokait, a jelen és jövő hirdetőit.

Jókai városa — a sok katasztrófa után is — él, fejlődik, s huszonnyolcezer lakosa hirdeti, hogy sajátjának érzi a legtermékenyebb magyar prózaíró életművét és eszméit.

MÉSZÁROS LAJOS

Jókai szobra Komáromban.

Balatoni képeslapok

í.

Lány lépkedett itt e lágy homokban, virág-nyoma még szinte él, de átlépett már a bizonytalanba, s mi marad meg, ha ősz eső mossa, vihar kavarja, zordon idő rontja és hóval lepi be a tél?...

2.

Öt részeg és két táskarádió töri szét a csendet, hab leng, fodroz a mélybe lenn. felhő lebeg, mint kék selyem, ne mondd te sem, reménytelen, mégse vígy kísértésbe minket.

3.

Rózsaág minden hölgyikének. tövis féláron mellékelve, mehet vele a fényképészhez, otthon is teljék benne kedve.

S ha az emlék még így is gyarló, vigye el, ott van a holdsarló!

4.

Nem húsból, csontból vagy már. Izzó hőből, a hév nyár minden szögletből előtör, a bőröd tüzel, tompa agyad gőzöl, panaszkodsz, fújtatsz, izzadsz — mind meddő pör, rímekbe szednéd? Nem futja erődből.

KOVÁSZ PÁL:

ATOM

Demokritos természetbölcselő szerint a földet, eget, kozmoszt töltő-alkotó anyag végső részében már nem osztható: „ATOM”. S nézd most korunk új eredményeit:

visszafelé fordította műszereit a szem, az ész, s csillagkörök helyett mohv vággyal fürkész a kisvilágra záruló titok mélyén, s leli a parány részeit.

Proton, keringő elektron: Nap—Föld-csoda kicsinyben elképzelhetetlen hányada; s más rész: neutron — végső körtérből kivált

sarkpont, min — jaj — kibillen majd a nagyvilág, s az osztás, bontás fölkorbácsolt tengerén a „volt”, „van” szertehull, s „lesz”

nem dereng helyén!

„Édes fiani!

Tudom, hogy hallottad a komáromi tudósítást. Az ugyan nagyítva volt, az igaz, de még ilyen borzasztó földindulást mostani élő ember nem ért. Nagy rémülést és sok kárt tett. A katonaság a hajóra ment, nem mertek a várban maradni. Én is csak magam voltam a szolgálókkal, mert Károlyék Eklen vannak. A Pista atyja, anyja mind betegek, és mind oda vannak Pistyánba. Most a Károly a gazda. Nekem is azóta nincs egészségem. Dg édes, jó fiam, sok jó rokonok megemlékeztek rólunk, írtak, tudakozták hogy vagyunk, jólesett a megemlékezés, de hogy te úgy elfelejtettél, hogy még csak azt se kérded, hogy nem vesztetek-e el, anyám, már az nagyon fáj. Nem érdemiem én meg azt az elfelejtést. Egész éjjel talpon volt minden ember..

Jókai tehát leginkább családjától kapta a komáromi katasztrófákkal kapcsolatos információkat, <£ ezeket többé-kevésbé fel is használta. A fővárosban élő író gyakran látogatta meg szülővárosát; s ezek a látogatások ünnepet jelentettek Komáromnak.

i *

A szülőváros ma sem felejt. Minden év májusában megrendezik a Jókai-napokat, ahol kegyelettel áldoznak a nagy író emlékének. A Jókai-napok rendezője a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (CSEMA- DOK). Ilyenkor tíz napon keresztül köszönti és látja vendégül Jókai városa a magyar színjátszó együtteseket, irodalmi színpadokat, vers- és prózamondókat.

1963. óta a Jókai-napok műsora magas színvonalú, ezt az Űj Szó című csehszlovákiai magyar lap így dokumenálta: „A tíznapos találkozón sok ezer ember tekintette meg, mintegy 400 műkedvelő játékát. Mind a bemutató

Kultúra és közönség

Irta: Köpeczi Béla, az MSZMP Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője

A napokban löt napvilágot a Társadalmi Szemlében a kulturális elméleti munkaközösség tanulmánya Az irodalom és művészetek hivatása társadalmunkban címmel, ügy gondoljuk, hogy ez a dokumentum megfelelő tájékoztatást ad a kultúra minden munkásának azokról a kérdésekről, amelyek az irodalom és művészetek és a társadalom viszonyát érintik. A pártosság, az elkötelezettség, a dekadencia, a kritika és a közvélemény eszmei felelőssége, az ízlésformálás és a kulturális forradalom — mindezek olyan témák, amelyek hosz- szú idő óta foglalkoztatják a közvéleményt. Nem feladatom a tanulmányt ismertetni, inkább néhány, elsősorban a népműveléssel összefüggő gondolatát szeretném kiemelni.

Kulturális fejlődésünk egyre inkább megköveteli, hogy a népművelés művelődéspolitikánk középpontjába kerüljön. A szocialista kulturális forradalom fő célkitűzése a nép kulturális színvonalának emelése, s ezzel együtt eszmei-erkölcsi egységének mun- kálása. A kulturális politika gyakorlatában, de sokszor a közvéleményben is, az irodalom és művészetek ideológiai kérdései néha a kelleténél nagyobb jelentőségre tesznek szert, s háttérbe szorítják ezt a fő feladatot. Nem arról van szó, mintha nem kellene figyelmet szentelni azoknak az eszmei jelenségeknek, amelyek az irodalomban és a művészetekben megmutatkoznak. Ezt annál is inkább meg kell tenni, mert itt nem kizárólagosan művészeti, hanem legtöbbször ál-r falánosabb jellegű, társadalmi problémák vetődnek fel. Mindez azonban nem feledtetheti el, hogy egyrészt az irodalom és a művészetek csak a közönség „befogadása” révén tudnak hatni, s hogy másrészt maga a közönség visszahat a művészeti tevékenységre,

annak tárgyára, szemléletére, sőt a kidolgozás módjára is. Amikor arról beszélek, hogy művelődés- politikánkban bizonyos mértékig háttérbe szorult a népművelés, akkor elsősorban erre gondolok: a közönséget nem tekintettük eléggé középponti és aktív tényezőnek.

Milyen is ez a közönség? Milyen műveltsége, érdeklődése, ízlése? Pontos képünk erről nincs, de a rendelkezésünkre álló statisztikai adatok és kultúrszocio- lógiai felmérések egyaránt azt bizonyítják, hogy egységes egészről nem beszélhetünk. Kulturális intézményeink adatai mutatják, milyen jelentős fejlődés következett be a műveltségi állapotok szempontjából a felszabadulás előtthöz mérten, de azt is, hogy az egyes rétegek között nagyok a különbségek, s nagy az elmaradás a társadalmi szükségletekhez képest. Legutóbb, a Központi Statisztikai Hivatal közzétette az 1960—65-ös évekre vonatkozó 2000 háztartás adatait feldolgozó statisztikáját. Ezek szerint a munkás és alkalmazotti kategóriában 1960-ban 266 forintot költöttek fejenként művelődésre és szórakozásra, 1965-ben 280-at. A paraszti és kettős jövedelműek viszont 1960-ban 91 forintot adtak ki fejenként ezekre a célokra, öt év múlva pedig 111 forintot. Tekintetbe kell venni, hogy ez utóbbi kategóriában az emelkedés elsősorban újság-, folyóirat-, naptárvásárlásnál következett be” s kisebb mértékben a könyvnél, tankönyvnél, tanszernél, viszont csökkent a színház- és mozilátogatás.

Ha mélyebben vizsgálnánk az egyes rétegek kulturálódását, akkor megállapíthatnánk, hogy természetesen nagy különbség van az értelmiségiek és a munkások között, de egyes munkáskategóriákon belül is. Ezek a számok nemcsak azt mutatják, hogy ki mennyit költ kulturális célokra, hanem bizonyos mértékig jelzik egyes osztályok és rétegek kulturális színvonalát is. Művelődés- politikánk egyik legfontosabb feladata, hogy tüzetes elemzés alá vesse az egyes rétegek művelődési helyzetét, megvizsgálja az elmaradás vagy az előrehaladás okait és intézkedéseket dolgozzon ki a fejlődés előmozdítására. Első következtetésünk tehát az, hogy világos helyzetfelmérést kell készítenünk, mégpedig nem csupán általánosságban, hanem nagyon is differenciáltan.

A tömegek felé fordulással kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni különösen két tényező fontosságát. Az egyik a nagy tömeghatású kulturális eszközök felhasználása. Magyarországon ma csaknem minden családnak van rádiója (falun csak a családok 80 százalékának), már egymillió felé közeledik a televízióelőfizetők száma, fokozódott az újság- és folyóiratvásárlás és olvasás minden rétegnél. Ebből természetesen következik, hogy ezeknek a fórumoknak kell elsősorban foglalkozniok a legszélesebb tömegek igényeinek kielégítésével és újabb igények támasztásával. Mindez nem jelenti azt, hogy ezek a szervek ne differenciálják munkájukat rétegek szerint, de az ő feladatuk elsősorban mégis az, hogy a szocialista tömegkultúra terjesztői legyenek. De van egy másik tényező is. Teljesen helytelen volna, ha csak a központi szervekre bíznánk a tömegek művelődését. Minden területen vannak olyan sajátosságok, amelyeket tekintetbe kell venni és vannak a kultu- rálódásnak olyan eszközei, amelyeket a nagy tömeghatású eszközök nem pótolhatnak. Nem nélkülözhetjük a helyileg szervezett kulturális tevékenységet, ami nemcsak megyei vagy járási, hanem községi kulturális centrumok kialakítását is jelenti. Jobban kell építenünk a jövőben e két tényező kölcsönhatására, a központi és a helyi népművelés jobb összekapcsolására.

Szeretném hangsúlyozni, hogy mindez nem puszta szervezési, hanem-elsősorban tartalmi kérdés. A szocialista tömegkultúra az emberiség legnagyobb tudományos és művészeti eredményeit foglalja magában, s nem a kapitalista „fogyasztási kultúrát" jelenti. A műveltségben és a művelődésben természetesen vannak fokozatok, de a mi tömeg- kultúránk „nyitott”: a lehetőségek adva vannak mindenki számára, aki a különböző lépcsőfokokat végig akarja járni. A tömegkultúra ilyen felfogásának az sem mond ellent, hogy egyes területeken, különösen a szórakoztatásban selejtes termékek is tér-