Tolna Megyei Népújság, 1966. július (16. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-10 / 162. szám
Leskó László: Siratóének Öt órai erőltetett menet volt a katonák háta mögött. Amikor kiértek a tisztásra, ahova a kis falu épült, John Blake közlegény már alig vonszolta magát, Félig lehunyt szemei még mindig dzsungelt, arcba csapódó liánokat hazudtak neki. Ajkai kicserepe- sedtek, szájából a belső láztól rossz szagú lehelet bukott ki. Pár nap és beköszönt a monszunesők időszaka. A falu első házainál már gyülekeztek az emberek. Bizalmatlanul, ellenséges tekintettel méregették a katonákat. John Blake nem tudta megjegyezni az arcokat, minden vietnamit egyformának látott: törékenynek és haragos arcúnak. A faluba vezető ösvény mellett egy kócos, fekete hajú fiú disznókat legeltetett. A főhadnagy fáradtan bökött az egyik csámcsogó állatra: — Ez jó lesz! Két katona már terelgetni is kezdte az állatot, de a fiú egy szempillantás alatt a főhadnagy előtt termett, és aprói rizskása fogait belemélyesztette a hatalmas termetű katona kezébe. John Blake tudatáig alig hatolt el a három revolverlövés, amelyet a főhadnagy a fiúra leadott. „Állat! — gondolta —. Egy védtelen kisfiút ...” Hányinger fogta el. A falubeliekből agy apró öregasszony szakadt ki, és a fiú mellé guggolt. Nyüszítő hangja megbor- sództatta John Blake hátát. Már csak egy vágya volt: feküdni, feküdni időtlen időkig. Mikor a főhadnagy oszoljt vezényelt, bement az első házba. Benyitott a tisztaság- szagú szobába, fáradt pillantással felmérte. ■— Van itt valaki? A közlegény hangja visszhang nélkül halt el. Ruhástól dőlt az ágyba, még egy automatikus mozdulattal kibiztosította géppisztolyát, aztán csendes sztcszogással elaludt. Az apró kis öregasszony napnyugtakor lépett a szobába, karján a halott kisfiúval. Betette a kisfiút, leült. ’Az alvó katonát nézte. Egy ideig így ült, mozdulatlanul és eszelősen ezt ismételgette: — Csizmástól nem szabad lefeküdni... csizmástól nem szabad ... Aztán fáradtan felállt, a sarokba ment és felvette a faaprító kisbaltát. John Blake a farmról álmodott, ahol széljárású lovak vannak, aztán minden átmenet nélkül egy országút-arcú apró vietnami öregasz- szonyröl, aki a fia holtteste mellé guggol. — Én nem akartam öregasszony •— akarta mondani —. Az a hülye főhadnagy ,:: A balta háromszor csapott le John Bájaké közlegényre. Akkor az öregasz- szony odatette a halott kisfiút a halott katona mellé, rájukborult és csendesen maga elé mondta a siratóének szövegét: — Hu Peién lovacskám Ili nem nyargalsz már a ligetes réten.. I nem süt már neked a nap. Aztán a katonát siratta él. A balta ott hevert a földön. Tompa élű, öreg balta volt. 4 VIRÁG MEG AZ ASSZONV j^osarában mindig friss volt könnyedén, mintha intettek volna rágot; megfulladnának a szeren- a virág, mintha vacsora- neki, s természetes mozdulattal csétlenek, gondolta ilyenkor, idő alatt szedte volna a közelben, kivenni egy csokrot és hinni ab- majd átment a harmadosztályú Este nyolc után szokott fel- ban, hogy tényleg: a legszebbet sörözőbe, onnan tovább, tovább bukkanni az étterem márvány- választotta ki. Azután átment a az estébe, míg csak el nem adta kockáin; váratlanul, de diszkré- kávéházba, de az élíermek fehér, a virágokat, ten, mintha ajtót se nyitott volna, enyhe konyhaillatát szokta meg . csak ‘besuhant egy titkos nyílé- igazán, a kávéház a füstökkel, 4 íer/ie ”ac,<?®.as s me&~ son, megállt, körülnézett, arcán meg az ajtók állandó nyitogatá- halt anélkül, hogy egyetegy kis ügyetlen, sápadt mosoly- sával olyannak tűnt a szemében, "fn gyermekük is lett volna, lyal, s csalhatatlanul érezte, hogy mint egy váróterem átmenetisége. Armkor a virágárus asszony oz- melyik asztalhoz kell odamennie, Nem is adott el szívesen itt v.i- veSyen maradt, ismerősei révén Thiery Árpád: KAUM JÁNOSNAPSUGÁR-VERS Te hoztad nekem ezt a tavaszt, a mély-kék égbe csapó ágak értelmes beszédét, a szüntelen szállni készülő, drága fákat, az izgékony, tarka virághad letörhetetlen tüntetését; te adtál bízó gyermekszemeket a világnak, erőt a tengernyi jóakaratnak; visszaadtál engem —■ önmagámnak; s ezért feléd lenget a szél minden levelet, s ezért dicsértessék a neved mindörökké ámen. PÁL JÓZSEF: KÉK FÉNYEK PÁRZANAK Kék fények párzanak fent a magasban Megmutatta a tavasz pelyhező ölét Amint letörölte arcáról a csillogó harmatot Hajamban virágpor aranyeső szirma Mosolyom sóhajnyi szállni akar Árnyékom kiterítve mögöttem Barátaim elmaradtak Ellenségeim elmaradtak De szemben jő a fiú legkisebb-énem Kis klottgatyában és mezítláb Kezében sudár gyürkicevessző Füzéren ezüstös halak. jednek, s hogy vannak rétegek, amelyek műveltségi és ízlésbeli állapota rendkívül elmaradott. A szocialista kulturális forradalomra éppen az a jellemző, hogy sohasem elégszik meg az adott helyzet fenntartásával, hanem mindig többre törekszik, — természetesen társadalmi-gazdasági lehetőségeinket tekintetbe véve. A művelődésnek ez a dinamikus felfogása nagy felelősséget ró mindazokra, akik kulturális munkával foglalkoznak. Arról van szó, hogy az adott terület vagy rét^g kulturális helyzetének alapos elemzése után meg kell határozni, milyen kulturális javakat, milyen eszközökkel terjesszünk. Mindenféle politika, így a művelődéspolitika is — bármilyen kis körben vagyunk is felelősek érte — választást jelent. Választani nemcsak az érték és a selejt között, hanem a különböző rangú és rendű értékek között is. Ez nem jelenti azt, hogy le akarjuk szűkíteni a művelődés lehetőségeit, pusztán arról van szó, hogy adott helyzetben, adott időben, adott körülmények között, melyek a népművelés leghatékonyabb tartalmai és módszerei. A múlt nagy kulturális értékeit megmérte az idő, s azt hiszem hogy ebben a tekintetben a kultúra munkásainak különösebb nehézségei a választást illetően nincsenek. Sokkal nagyobb problémát jelent annak meghatározása, hogy a jelen értékei közül mit népszerűsítsünk és mit nem. E tekintetben a kulturális elméleti munkaközösség említett tanulmánya azt hangsúlyozza, hogy feladatunk a szocialista és a humanista módon elkötelezett polgári irodalom és művészet alkotásainak a megismertetése. Emellett természetesen vannak más, ellentmondásosabb értékek is, amelyek szűkebb körökben terjednek, s nem, vagy csak a kísérletezések beérése után lesznek a tömegkultúra alkotóelemei. A szocialista tömegkultúra szempontjából fontos értékeknek a kiemelését elsősorban a kritika végzi el,- s ezért fontos, hogy a népművelés munkásai állandóan tájékozódjanak a kritikai irodalomban. A választás természetesen nem kockázat nélküli, de nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal, amely erről a követelményről le akar mondani. Az ilyen felfogás „liberális” külsőségeivel nem segíti, hanem inkább összekuszálja a népművelés munkáját, mert eszmeileg leszerel, s ugyanakkor nem veszi tekintetbe a gyakorlati, pedagógiai, gazdasági, szervezeti lehetőségeket és szükségleteket. Az előbb arról beszéltem, miként lehet a közvéleményt alkalmassá tenni a kultúra befogadására, most arról szeretnék néhány szót szólni, hogy miképpen hathat ez a közvélemény az irodalom és művészetek fejlődésére. Közvéleményünk nemcsak a műveltségi színvonal szempontjából differenciált, hanem eszmei és ízlésbeli szempontból is. Nem kétséges, hogy nálunk vannak hívei nemcsak a szocialista, hanem a polgári és kispolgári kultúráknak is. A kulturális forradalom azért folyik, hogy biztosítsuk a szocialista kultúra hegemóniáját és mind több embert vonjunk be vonzókörébe. Ennek döntő előfeltétele, hogy közönségünk megismerje ne csak a külföldi, hanem mindenekelőtt a magyar irodalom és művészetek szocialista jellegű alkotásait. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert még szocialista közvéleményünk sem tájékozott ebben a tekintetben, s minx ahogy a kulturális elméleti munkaközösség tanulmánya elemzi, gyakran éppen egyoldalú, vagy torz képet alakít ki magának kulturális életünkről. Az lom és művészet minden nagy- pesek vagyunk figyelmünket irodalmi és művészeti viták azt. szerű hagyománya és mai értéke más feladatokra is fordítani. a benyomást keltik sok ember- mellett sem tudta teljesen kiszo- ben: ezen a területen tulajdon- rítani a polgárit. A polgári je- képpen a hibák uralkodnak és lenségekkel azonban vitatkozni nincsenek eredmények. kell, s a vita leghatásosabb eszAz elmúlt évek termése azt bi- köze a szocialista mű. A művek zonyítja, hogy ez a felfogás gyö- születését, mindenekelőtt a meg kérésén hamis. Hadd hivatkozzak felelő társadalmi légkör segíti arra, hogy az utolsó időkben elő, amelynek alakításában a közszocialista líránk széles közön- véleménynek is szerepe van. Azt ségsikert aratva tovább erősö- a közvéleményt, amely szeretet- dött, hogy prózánk hozzájárult tel veszi körül a kultúra, az iro- nemzetá önismeretünk egyes kér- dalom és művészet ügyét és déseinek tisztázásához és gazda- amely az alkotókat bíztatja és gításához, tükrözte a paraszti vi- ösztönzi, hogy szocialista irány- lágban végbement átalakulást és bau keressék az újat, ezt a közhozzájárult a szocialista erkölcs véleményt nevelni és szervezni és tudat formálásához. Filmmű- kell. A hivatásos intézmények vészetünkben olyan alkotások mellett a párt- és a szakszerveze- születtek, amelyek őszintén, nyíl- tek, s általában a társadalmi tan és ugyanakkor szocialista szervezetek nem keveset tehet- módon néztek szembe a közel- uek e közvélemény formálásá- múlttal és mai életünk problé- ban- A kulturális tájékozódás és máival. Eredményeket mutathá- tájékoztatás jobb megszervezése, tunk fel a képző- és iparművé- viták rendezése, állásfoglalás or- szetben is, bár különösen a fes- szágos és helyi jellegű kérdések- tészetben a kikristályosodási fo- ben a nyilvánosság előtt is — lyamat még csak el sem kezdő- mindez erősítheti kulturális te- dött, legfeljebb az útkeresések- vékenységünk mozgalmi jellegét, nél tartunk. Magyar operák és Lenin egyik> clara Zetkinnel más zenemüvek születtek,'* ame- toty&ta* beszélgetésében a forradalom utáni Szovjetunióban lett a világ figyelmet is felhív- j-gy tette fel a kérdést: „Szabad-e tak a művészetnek erre az aga- egy kisebbségnek édes! sőt fcüF?’ Tinciezt ne™ V,es^’ lönleges süteményeket felszolgálja ntetbe, hanem csak a kultúra- nunk; amíg a munkás- és pa- hs elet polgan-kispolgari jelen- raszttömegek még fekete kenyé- segeibol indul ki es ezeket álta- - J ren tengődnek? Én ezt, ami kélánosítja, az akarva-akaratlanul zenfekvő nemcsak a szó betű lemond arról hogy a közvéle- “jT értelmiben ^ndotem menyt formaihassa, befolyásol- hanem képletesen is. Tartsuk hassa, ercsithesse_ irodalmunk es mindig a munkásokat és parasz- muveszetunk fejlődését. Az ilyen tokat szem előtt. Tanuljunk az miféle ° kedvükért gazdálkodni és számifele „tiszta szocialista kultu- t vetrü művészet és a kulScSS SettÄ túra területén rSslSget nem feiner_el kulturális éle- kuíwáÍiSkTszonyok'^is^de^ tünkben, tulajdonkeppen mhilis- vábbra is érvén^ ' az el ta álláspontra helyezkedik. hogy a művészet és a kultúra teA mi társadalmunk új forrná- rén mindenekelőtt a munkáso- ció és ebből természetesen követ- kát és parasztokat kell szem előtt kezik, hogy a szocialista iroda- tartanunk, mégha ma már kálóm és művészet minden egy kórházban helyezkedett el, takarítónőnek vették fel, de az Ízületei egy idő múlva felmondták a szolgálatot, nélkülük pedig nem tudott, takarítani. Hónapokon át reménytelenül feküdt az ágyban; ha talpra állok, valarni- ' hez okvetlenül kezdenem kell, a kegydíj csak a lakbérre, meg sóra-paprikára lesz elég, töprengett, szinte mindent átgondolt; ami számításba jöhetett, azután eszébe jutottak a virágok. Fiatal lányoknak való ez, nem ilyen vénasszonyoknak, gondolta először, azután egyre*többször bukkant fel gondolatai között ez a lehetőség, s mikor felkelhetett az ágyból, tulajdonképpen már meg se lepődött: a szomszédja szerzett egy kertészt, az is özvegy volt, s szívesen vállalta, hogy ad virágot bizományba. Az asszony eredetileg úgy képzelte, hogy mezei virágokat árul majd a fehér éttermekben, mindennap kimegy az erdőbe, a mezőre, szed egy kosár virágot, a forrásoknál szépen összekészíti a csokrokat, lemossa róluk a port. dehát tapasztalt asszony volt, s megértette: nem kellene ez így senkinek, s egyébként is szamárság az egész. Elfogadta a kertész ajánlatát, de a lelkében mélyen szégyellt» ezeket\ az estéket, az sán enyhített a lelkén, hogy sajnálta a virágokat, mintha a saját lányai,lettek volna: hogy lassan lezárult a kör, s kezdte megismerni az embereket a. viszonya is megváltozott velük szemben, mintha az egészet megfordítva: az embereket akarta volna eladni." a virágoknak. Időnként kiújultak a fájdalmai, de csak ment, vonszolta magát fáradtan, ha esett az eső, vágy hidegebb volt, meghúzódott valahol, ismerte a ruhatárosokat, adtak neki egy kis helyet. Eszébe se jutottak már a mezei virágok, amelyekkel egy- egy perc tiszta örömet akart szerezni valamikor az embereknek, úgy tűnt; a világ kezdete óta á kertész virágait árulja, étteremről vendéglőre lebbenve, mint egy öreg, porig sújtott lepke. A vendégek mindig egyformák voltak. A jóízűek, akik szépen megtörölték a kezüket a szalvétában, mielőtt nagy gonddal választottak egy csokrot, mintha a virágot tulajdonképpen a vacsora egyik fogásának tekintették volna. A szórakozottak, a szerelmesek, akiknek minden körben el tudott volna adni egy csokrot, s bár nem szokott túl gyakran a fiatal korára gondolni, mint más öregasszonyok, de egyetlen pillanat alatt a szívébe tudta őket zárni. A kimértek, akik precíz vacsorákat ettek, s a fehér abrosztó! úriembereknek képzelték magukat, . A kispénzűek, akikhez oda se ment, s ha véletlenül elhaladt az asztaluk mellett, zavartan a virágok mellé néztek. S a részegek, a részegek, üvegfényű szemükkel csodálkozva belebámultak a kosárba, s néha bizonytalan kezükkel bele is nyúltak. Nehéz volt a virágárus asszony élete, s mégis, amikor a kertész egyszer megkérte a kezét, nemet mondott. Nem tudta megfogalmazni miért, csak érezte. Biztosan a virágok miatt, gondolta, s bár nehéz volt az élete, ha kiújultak a fájdalmai, szinte elviselhetetlennek látszott, de voltak órák, különösen így, tavasz táján, amikor valóban úgy toppant az étterembe, mintha egy titkos ajtón suhant volna be, arcán a sápadt kis mosollyal, mely szelíd volt, mindig szelíd, mint a virágok a kosarában. Azt mondják: a tél végén meghalt.
