Tolnai Napló, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

2 NAPLÓ 1953 JÚNIUS 21 Felejthetetlen béke-nagygyűlés a Kossuih Lajos-téren Kivégezték a Hősen be rg-háza* párt (Folytatás az 1. oldalról) a lelkes ünneplés is megmutatta, mennyire együttérez népünk Korea hős népével. Ezután Han Szer Ja, majd Gab­Motlic« riel d'Arboussier mondott beszédet. Fővárosunk népe most Afrika bé­kéért és szabadságáért harcoló né­pei felé küldte forró, testvéri üd­vözletét. Ezután Monica Féltőn an­gol írónő lépett az emelvényre. Féltőn: Meg kell kettőznünk erőfeszítéseinket a békéért Kedves Barátaim! Nagy boldogság számomra, hogy idejöhettem, üdvözölni Önöket. Üd­vözölni és köszönetét hozni. Elhoztam százezernyi angol férfi és nő üdvözletét, akik tevékenyen munkálkodnak, hogy erősítsék a barátságot és a megértést a világ va­lamennyi népe között. És külön el­hoztam a Béke Világtanács ülésén résztvevő angol delegáció tagiamak személyes köszönetét, akik abban a szerencsében részesülhettek, hogy tapasztalhatták az önök vendégsze­retetének melegét, s ennek a cso­dálatos városnak vidám és bizakodó sz- óságét. Igen, Budapest csodálatos. Nem­csak szép utcái és történelmi épü­letei teszik azzá, ami ennél is cső­riálaíosqbb: az a város népe, az új életnek és boldogságnak az az ér­zése. amellyel lépten-nyomon talál­kozunk. a békének és barátságnak az a szelleme, amely a legkisebb mindennapi érintkezés alkalmával is eláraszt bennünket. Kedden este, amikor a világ minden részéből ide­érkezett küldöttek összegyűltek az Operaházban, — zenében, énekben, s ragyogó népi táncokban láthattuk, hallhattuk a magyar nép művésze­tének legnagyszerűbb megnyilvánu­lásait. Mindez annyira telve volt .őrömmel, hogy mi, akik figyelő sze­mekkel ültünk a nézőtéren, úgy éreztük: a felszabadulás és a béke jelentősége itt teljes és mély kife­jezésre talált. Amint ott ültem, gon­dolataim fél világon át a béke és felszabadulás másfajta táncai felé szálltak — azok felé, amelyeket ta­valy szeptemberben láttam Koreá­ban. Az a kitüntetés ért, hogy rövid ideig ott élhettem a hős koreai nép körében. A pincékben, amelyek az egykor oly szép Phenjan egyedüli maradványai. Emlékszem, hogyan ültem akkor egy földalatti színház­ban. Künn, felettünk bombák ráz­ták a földet, s mi Korea lányait és fiatal asszonyait néztük, akik a re­ménységről, a békéről, az élet és az emberiség szeretetéről daloltak ne­künk. És most, amikor vAgre végéhez közeledik a mészárlás és rombolás — a békére gondolni elsősorban any- nyi, mint Koreára gondolni. Gondo­lataink elszállnak Vietnam, Maláj- főid. Kenya népe felé is. Minden nép felé, amely ma nemzeti függet­lenségéért harcol, azért a jogáért, hogy életét a maga akarata szerint rendezze be. De nem elég, ha gondolunk rájuk és jókívánságokkal fordulunk felé­jük. Valamennyien — Magyarország népe és az én angol népem is, — adósai vagyunk az emberiségnek és a jövőnek. Mindannyian a magunk módján és adott körülményeink kö­zött harcolhatunk, s így is kell, hogy harcoljunk a béke diadaláért az egész világon. És most, amikor az ég friss reménységtől ragyog, erő­feszítéseinket nem enyhítenünk kell, — hanem megkettőznünk. Az a mi célunk, hogy megalkos­suk a nemzetek igazi családját, hogy mindegyikük a maga sajátos élet­módja szerint békében, biztonság­ban élhessen — szabadon a háború borzalmaitól. Ezért gyűltünk itt ösz- sze Budapesten. Ezzel a hatalmas és az eddiginél is szilárdabb célkitű­zéssel térünk vissza hazánkba, hogy fáradhatatlanabbul, mint valaha, to­vább dolgozzunk a holnap boldog­ságáért, az egész emberiség boldog­ságáért. Marv Freeman: Az amerikai békeharcosok veletek együtt kiáltják: le a háborúval Kedves Barátaim! A nemzetközi barátság és béke szellemében találkozunk itt ma Bu­dapesten. A békének abban a szel­lemében, amelyet a szél szerte visz, mint a virágmagvakat, s az egész vi­lágon megtermi az emberiség re­ményét: a biztos és boldog jövőt az eljövendő nemzedékek számára. Mivel az az ország, ahol ma talál­kozunk, a béke földje, itt visszhan­gozzuk azoknak a soha el nem né- muló szavát, akik ugyan nem hagy­hatták el hazámat, de kezüket örök barátságban és egységben nyújtják felénk az óceánokon át. A hős Rosenberg-házaspár nevé­ben beszélek, akik még ma is halá­lukat várják a Sing-Sing fegyház- ban, mert síkraszálltak a béke, a politikai szabadság és gazdasági biz­tonság eszméiért önmaguk és min­den amerikai számára. Szeretett nagy békeharcosunk. Paul Robeson nevében beszélek, aki az egész világ egyik legnagyobb mű­vésze és egy elnyomott nép vezető­je. Robeson nem hagyhatja el ha­záját, nem üdvözölheti testvéreit, akik ott élnek mindenütt a világon, ahol csak emberek békére és sza­badságra áhítoznak és ahol a béke és szabadság levegőjét szívják. szakította félbe a gyűlés részvevői­nek lelkes tapsa. Éljenek a hős békeharcosok!" „Éljen a népek kö­zötti béke !"-kiáltások hangzottak a tömegben. Majd az elnöklő Andics Erzsébet bejelentette: Onkernath Thakore énekművész és Anil Bis- was indiai zeneszerző, az indiai kül­döttség tagjai békedalt adnak elő. Az indiai békeharcosok üdvözlete Az ének előtt Memichand Kashi- wal kongresszusipárti képviselő, a dzsajpuri parlament tagja, a követ­kező üdvözletét tolmácsolta: Az indiai delegáció 19 tagja nevé­ben meleg szeretettel üdvözlöm ezt a nagygyűlést. Delegációnk biztosít­ja ennek a gyönyörű városnak a la­kosságát, hogy India népe jobban kívánja a békét, mint bármi mást a világon. India ‘ nem hagyja magát belekényszeríteni egyetlen imperia­lista hatalom háborús terveibe sem Ez a hatalmas nagygyűlés döntő bi­zonyítéka annak, hogy a magyar nép is el van szánva arra, hogy teljes szívvel harcoljon a békéért. Engedjék meg, hogy meleg és mély szeretetünkről biztosítsam Önöket a magyar nép iránt s hogv kifejezzem csodálatunkat azok felett a hatalmas eredmények felett, amelyeket a ma­gyar nép az élet minden területén elért. Felcsendült a dal. A százezres tö­meg lélegzetvisszafojtva hallgatta egy távoli, elnyomottt nép békevá­gyának őszinte, megrázóerejű kife­jezését. Elhangzottak a dal utolsó akkord­jai: néhány másodpercig csend ült a téren, s azután egyszerre, elemi erővel tört fel százezer torokból a kiáltás: „Világbékét akarunk!" Ma­gasra emelkedtek a fehér galambok­kal díszített táblák. nemzetiszínű és égszínkék zászlók. Ezután Andics Erzsébet mondott záróbeszédet. Csők a népek ereje képes megfékezni a háborús gyujtogatókat A magyar nép feszült figyelem­mel kíséri a világtanács munkáját és tisztában van azzal, hogy annak határozatai a világ minden részén nagy ösztönzésül fognak szolgálni a becsületes emberek számára, bár­milyen néphez, fajhoz, felekezethez, politikai irányzathoz tartozzanak. Ugyanakkor a magyar nép tisztában van azzal is, hogy a békemozgalom előtt még nehéz és küzdelmes út áll. A magyar nép tudja, hogy a béke ellenségei minden módon foly­tatni akarják mesterkedéseiket. A magyar nép tudja, hogy a háborús gyujtogatókat megfékezni csak a népek ereje képes. A népek ereje a biztosítéka annak, hogy a remény­ségek tavaszát a békeerőfeszítések gyümölcseinek beérése és dús ara­tása fogja követni. Ehhez azonban még sok erőfeszítésre, sok okosság­ra és kitartásra, fáradhatatlan fel- világosító munkára lesz szükség. — Nem fér kétség ahhoz, hogy a vi­lágtanács meg fog felelni a hozzá­fűzött várakozásoknak, s a nemzet­közi békemozgalomnak világtörténet mi jelentőségű küzdelmét diadalra fogja vinni. A magyar nép sok si­kert kíván a Béke Világtanácsnak nagyszerű munkájához. ígéri, hogy a békéért való küzdelmet továbbra is minden erejével támogatni fogja, hogy mindenütt ott lesz, ahol a bé­ke ügyéért dolgozni és áldozni ke’l. Éljen a népek testvéri összefogása, éljen a béke! * A békenagygyűlés befejeződött, felcsendülnek a békeinduló hangjai. A hatalmas tömeg hosszan, forrón ünnepli még a béke követeit; nem­zetiszínű és kék zászlókat lengetnek az emberek, az elnöki emelvényre'’ visszaintenek. Percekig tartó tapsok hullámai követik egymást. Vidám dalokat, indulókat harsognak a hang szórók, amíg a vendégek lassan el­indulnak a parlament lépcsőjéről az egymás mellé felsorakozott autóbu­szok és gépkocsik felé. Ahogy elhaladnak a hosszú, lelkes sor előtt, a küldöttek megállnak egy pillanatra, hogy viszonozzák a for­ró üdvözléseket. Ki tudná megmon­dani, hány nyelven hangzik most az egy és ugyanazt jelentő, messze- hangzó kiáltás: béke! Ezt a szót min­den ember megérti, ez a szó jár kö­rül a világon, hogy győzedelmesked­jen a népek között. A téren zeng az ének, táncba kezdenek. Egymás­után indulnak az autóbuszok a tér­ről, de az ünneplő tömeg csak ak­kor mozdul meg, amikor már az utolsó is elhaladt előttük. Még hosz- szan integetnek az autóbusz abla­kai mögött látható boldog, mosoly­gó arcok felé, aztán elindul minden­ki hazafelé Budapest zsongó utcáin, a béke ügyéért hallatott szavak [or­róságával a szívében. V ncen! fiuriol, franc a köztársasági e nök újabb kérségbecsett erőfesziifése a kormányválság megoldására Legkiválóbb békeharcosaink nem hagyhatják el ma Amerika partjait. Nem találkozhatnak azokkal,’ akik véget akarnak vetni a háborúnak s elnyomásnak. És azok a hősök, fér­fiak és nők. akik a világ szabad­ságmozgalmait vezetik, nem léphet­nek hazám földjére. Az amerikai McCarthy-k és Mc- Carran-ok, akiknek fajtája az Egye­sült Államok alapítása óta elnyom­ta népemet, ma a világ többi része fölötti hatalmat akarják megkapa­rintani Paris (MTI) Miután André Maré sem tudta a nemzetgyűlésben meg­szerezni a miniszterelnöki beiktatás­hoz az alkotmány által előírt több­séget, Vincent Auriol köztársasági elnök pénteken újabb kísérletet tett a 29 nap óta tartó kormányválság megoldására, A Francia Kommunis­ta Párt képviselőinek mellőzésével magához kérette a francia burzso­ázia ügynökeinek intézésével megbí­zott valamennyi vezető politikust. A köztársasági elnök, meghívott politikusok „fegyelmére nemzeti szolidaritására“ apellálva. felhívta őket, üljenek össze egy azonnali ak- cióprogramm általános irányelvei­nek kidolgozására. Mihelyt ez a megegyezés létrejön — mondotta a köztársasági elnök — úi miniszterelnököt fog kijelölni. Ottó [\uschke nyilatkozata szabad,onbocsátása után De. bár megszentségtelenítik és el akarják pusztítani azt a szabad- ságeszménvt. amelyre Amerikát ala­pították, az amerikai nép, amely­nek számára drága a szabadság, meg fogja hiúsítani szándékaikat. Egyre növekszik azoknak a száma. akik ennek a háborúnak és minden há­borúnak és s szabadságjogok el­nyomásának a megszüntetését kö­vetelik. Csatlakozunk a világ szabad mil­lióihoz és azokhoz a milliókhoz, akik ma, elkerülhetetlenül bekövetkező felszabadulásukért harcolnak. Bará iáink, veletek együtt kiáltjuk: Éljenek a hős béke-harcosok' Marv Frecrnari beszédét sokszol Berlin (TASZSZ): Amint az ADN hírügynökség közli, Otto Nuschke, a Német Demokratikus Köztársaság Kereszténydemokrata Uniójának el­nöke és a Német Demokratikus Köz­társaság miniszterelnökhelyettese az amerikai őrizetbevételből való szaba ionbocsátása után a Keresztényde­mokrata Unió székhazában nyilat­kozatot tett. A nyilatkozatban a mbbi között elmondotta, hogy az 'merikai tisztek a vallatás folya­mán többízben megkíséreltek a Szov- ’etunióról és a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányáról kom­promittáló „beismeréseket" kicsikar ni tőle. Otto Nuschke munkatársaihoz és az összegyűlt polgárokhoz fordulva a továbbiakban kijelentette: „Most újból fogjunk munkához, hogy egye sült erőfeszítésekkel megőrizzük a békét és kivívjuk hazánk egységét. Mindannyiunk előtt legyen világos hogy a szovjet csapatok, az állami szervek és a békeszerető polgárok erélyes intézkedései mentettek meg 3 békét Németországban." (MTI) A Reuter és az AFP jelenti 1 óra 45 perckor: A Rosenbcrg- házaspárt kivégezték. Szombaton reggel hallottuk meg a szomorú hírt: a Rosenberg-házas- párt kivégezték. Nem lehet elmondani, hogy mit éreztünk át az egy pillanat alatt. A megdöbbenés, a fájdalom és az izzó gyűlölet érzése kavargott bennünk. Családtagunk, hősünk halt meg, a a világ békeszerető népei nagy csa­ládjának tagja, mártírja. Családtagunknak nevezzük. csa­ládtagunknak érezzük őket. Két év­vel ezelőtt pedig még nem is ismer­tük. Két éve vetették őket börtönbe. Az egyszerű emberek közül ragad­ták ki őket, mert maguk is egysze­rű emberek voltak. Az ártatlan em­berek közül ragadták ki őket, mert maguk is ártatlanok voltak. A so­kak közül ragadták ki őket, mert maguk is olyanok voltak, mint a sokak: békét akartak. A hóhérok biztosra vették, hogy megtörik a békeharcosokat. És ak­kor két legyet ütnek egy csapásra: megrágalmazzák a Szovjetuniót, megfélemlítik az amerikai békehar­cosokat, az olyan egyszerű béke­szerető emberek millióit, tízmillióit, mint ők voltak. Mindent elkövettek a hóhérok, hogy így legyen. Két évig börtön­ben sorvasztották; mindennap halál­lal fenyegették, árulásra buzdították őket. Azt akarták, hogy valljanak, olyant, amit ők sohasem tettek. ők vallottak. De nem azt, amit a hóhérok akartak. Vallották: egysze­rű emberek vagyunk, békét akarunk — elítéljük a fasizmust, ártatlanok vagyunk! így lettek ők családtagok, hősök. Megismertük hősies helytállásukat. szívünkbe fogadtuk, s nem feled­jük őket. Két éve arra számítottak, hogy megrágalmazzák a Szovjetuniót. Nem sikerült. A Szovjetuniónak nagyobb tekintélye van, mint vala­ha. Eisenhowert, az amerikai impe­rialistákat jobban gyűlölik a világ népei, mint bármikor. A hóhérok arra számítottak, hogy megfélemlítik az amerikai békehar­cosokat. Hogy megfélemlítik a világ békeszerető népeit. A félelem helyett tízezrek, száz­ezrek. milliók harcoltak a Rosen­berg-házaspár kiszabadításáért. A Rosenberg név a földön a becsüle­tesség, a harcos kiállás, a hősiesség, a mártíromság neve lett. A gyilkosok elnöki székben, bíró­sági termekben ültek. A Rosenberg- házaspár börtönben, a rács mögött Mégis a gyilkosok féltek a rabok­tól. Villamosszékbe hurcolták őket. Számukra már nem él a Rosen­berg-házaspár. Számunkra igen. Ne­vüket odaírjuk a hős, mártír béke­harcosok nevei mellé, a világbéke- harc zászlajára. Lahaut, a martins- villei négerek, Beloiannisz név - mellé. A világ népei nem feledik a hő­söket, nem feledik a mártírokat. Emlékeznek rájuk, a hősökre, akik nem haltak meg hiába, mert min­den békeharcos kivégzésénél milli­ókkal nő a béke hadserege, nő a világ népeinek gyűlölete, a hóhér, a kegyetlen ellenség, az amerikai imperializmus iránt. Feltartóztatha­tatlanul nő ez az erő, s közeledik az az idő, amikor a népek felelős­ségre vonják a gyilkosokat » hős mártírok nevében is. A Beke-l ilágtanács péntek esti ülése Az ÉFÉDOSZ-székház nagytermé­ben pénteken este folytatta tanács­kozásait a Béke Világtanács. Az ülés Riccardo Lombardi, a BVT olasz tagjának elnökletével pontban fél­nyolckor kezdte meg munkáját. Az elnökségben többek között helyet foglaltak: Eugenie Cotton, a BVT alelnöke, Isabelle Blume és Branca Fialho, a BVT irodájának tagjai, Jean Laffitte, a BVT főtit­kára, Palamede Borsari, a BVT tit­kára és a BVT több tagja. A teremben meghívott vendégként jelen volt a főváros több kiváló dol­gozója, valamint kulturális életünk számos ismert egyénisége. Elsőnek Reverend U. Saranankara There ceyloni békeharcos lépett az emelvényre, akinek beszédét a je­lenlévők hosszas tapssal köszöntöt­ték. Ezt követően Ihssam Dzsabiri Szí­riái békeharcos szólalt fel. A következő szónok M. Jacques Mitterand francia békeharcos volt, akinek beszédét többször szakította félbe a taps. Ezután J. Théodore Harris angol, majd Alfredi Amesti chilei békehar­cos mondotta el beszédét. Az ülés elnöke ezt követően I. Morgan asszonynak, az amerikai békeharcosnak adta át a szót, akit J. Hamavne (Transzjordánia) köve­tett az emelvényen. A nemzetközi Branca Fialho közölte, hogy a nemzetközi békedíjakat odaítélő bi­zottság 1952 december 10-én, 11-én és 16-án Pierre Cot elnöklete alatt tartotta ülését. A bizottság tagjai voltak: Vanda Vasziljevszkaja, Mao Dun, Gabriel d’Arboussier, Jörge Amado, Hewlett Johnson. Arthur Lundquist, Jan Mukarovsky profesz- szor és Jara tábornok. A bizottság titkára Jorge Amado volt. Miután a 72 kitüntetésre javasoltat megvizs­gálta — a bizottság javasolja, a Bé­ke Világtanácsnak, hogy a díjakat és aranyérmeket a következőknek ítélje oda: A Béke Tisztelet-díjat a bolgár költőnek és nemzeti hős­nek, Vapcarov Nikola Zsukovnak, aki elesett a nácik ellen vívott küz­delemben. A Nemzetközi Béke-díjat Paul Eluard francia költőnek, a béke érdekében kifejtett költői mun­kásságáért és tevékenységéért. W. E. B. Du Bois északamerikai tudósnak a béke érdekében kifejtett tevékenységéért. Martin Hellberg, Kurt és Johan­na Stern német filmrendezőknek „Az elítélt falu" című filmjükért. Halldor Kiljan Laxness, izlandi regényírónak, a béke szolgálatában kifejtett irodalmi munkásságáért. Leopoldo Mendez mexikói grafi­kusnak és munkatársainak, a béke ügyét szolgáló művészi munkáju­kért. Műik Raj Anand hindu regényíró­nak a békét szolgáló irodalmi mun­kásságáért. A jelenlévők lelkes tapsa több­ször szakította meg a következő fel­szólalók: M. AntöTiiö Franco guate- malai és Abderrhaman Busama al­gíri békeharcos beszédét. A következő felszólaló Juszuf Hel- minek, az egyiptomi békeharcosok egyik bebörtönzött vezetőjének fele­sége volt. Az ülés részvevői meleg- tapssal köszöntötték, majd beszéde végén felállva, hosszantartó tapssal fogadták szavait. A közelkeleti or­szágok békeharcosai közül többen személyesen is sok sikert kívántak az egyiptomi nép békeharcához. Ezután Bili Pearson újzélandi. majd Barrio Duque spanyol békeha- cos lépett a mikrofonhoz. A nagy tetszéssel fogadott besze­dek után M. D. Siven finn békehar­cos, majd Mexikó békeharcosai kép­viseletében dr. Salazar Mailen, az orvostudományi akadémia tagja szó­lalt fel. Ezután Rasid Maatuk libanoni küldött, majd a Szakszervezeti Vi­lágszövetség képviseletében Jourdai- ne beszélt. Francis Bőse francia lel­kész, a BVT tagja után Jean Fon- teyne, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének képvise­lője volt az ülés utolsó felszólalója. Ezután Branca Fialho, a BVT Iro­dájának tagja terjesztette be a Nem­zetközi Béke-díj jelöltjeit. békedíjasok Valamennyi Nemzetközi Béke-díj. összegét egyenként kétmillióötszáz­ezer frankban állapították meg. Aranyérmeket: Jean Effel francia karikaturistá­nak a béke ügyét szolgáló rajzaiért; Viteslav Nezval csehszlovák köl­tőnek „A béke dala” című költemé­nyéért; James Aldridge angol regényíró­nak „A diplomata” című regényé­ért; Claudio Santoro brazil zeneszer­zőnek „A szeretet és a béke dala" című szimfóniájáért; Maria Rosa Oliver argentin író­nak a béke érdekében kifejtett te­vékenységéért ; Tosikio Akamacsu és Iri Maruki japán festőknek „Az atombombázás ielenetei"-t bemutató képsorozatu­kért; Georges Salendre francia szobrász nak, a béke ügyének szolgálatában kifejtett művészi tevékenységéért; Bozorg Alavi iráni regényírónak „Nameha" című könyvéért; Csorvassy Stefán román szobrász­nak „Koreaiak" című faszobráért; Carlos Augusto Leon venezuelai költőnek a békéről szóló verseiért; Luis Carlos Perez columbiai jogi doktornak a béke érdekében kifej­tett tevékenységéért; Väino Aaltonen finn szobrásznak „A béke” című szobráért. Riccardo Lombardi elnök szava­zásra tette fel a javaslatot, amelyet az ülés részvevői nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom