Szelényi Ödön szerk.: Theologiai Szaklap 15. évfolyam, 1917 (Pozsony)
Dr. Szelényi Ödöntől: Egy érdemes régi magyarhoni pedagogo. teologus
40 Lic. dr. Szelényi Ödön. ügyben 1 és minden mai alkalmat felhasznált, hogy a kishitüeket és félénkeket megnyerje eszméjének. Mivel pedig jó példával járt elől, amennyiben saját vagyonát is felajánlotta erre a célra, a siker sem késhetett soká. Buzdításának hatása alatt nem egészen egy hónap alatt 30.000 frt-ot (W. W.) jegyezteti és 1816. május 29-én végbemehetett az alapkőletétel ünnepélyes aktusa. És minél inkább fokozódtak az akadályok, amennyiben a kiszemelt talajt ismételten elárasztotta a víz, annál erélyesebb, buzgóbb lett a kolozsvári lelkész. Szuperintendense és királya engedélyével Magyarország és Ausztria több városában megfordult, prédikált és adományokat gyűjtött, majd írásban fordult Európa összesprotestáns fejedelmeihez és igy mindig volt pénz a megkezdett építkezés tovább folytatására. Nagyszerűen értett ahhoz, hogyan kell a hívek áldozatkészségét felkelteni, igy pl. a kolozsvári nők magokra vállalták az oltárkép költségeinek előteremtését. Sok családban még azt is megtették, hogy egy éven át egy étellel kevesebbet főztek és ennek árát szintén a templom céljaira ajánlották fel. Ö maga pedig e célnak áldozta fel szép vagyonát, napjainak nyugalmát, míg végre 13 esztendei buzgólkodás után megérhette a nagy örömöt: 1829. végén, az első Adventvasárnapon fel volt avatható az uj templom. A ma is használatban lévő templomban elhelyezett emléktáblán a következő felirat áll: Der Bau dieses Gotteshauses A. C. wurde 1816 begonnen und 1829 vollendet. Verdient machten sich dabei die aufeinander folgenden Curatoren : Joh. Mart. Mauksch, Joh. Theil und Dan. Slaby, der Ingenieur Sani. Hermann, der Preceptor Math. Rischany und der Prediger Mich. Bell, vor allen aber der damalige Pfarrer Martin Liedemann. Bizony, ha Liedemann nem is tett volna egyebet, mint hogy a templom fölépítését lehetővé tette, már ezzel érdemet szerzett az utókor hálájára. Pedig ő jóval többet tett. Mindig lelkesedéssel és meggyőződéssel hirdette a keresztyén vallás igazságait és igyekezett azok számára az emberi sziveket megporhanyitani. Gondosan kidolgozta egyházi beszédeit, ha azok előadása élete végén nem is volt mindig a legvonzóbb! Hűségesen teljesítette a lelkigondozás, lelkipásztorkodás kötelmeit is. Megismerte és felkereste híveit örömben, bánatban egyaránt és rendszerint megtalálta a szükséges vigasztaló, felemelő szót. Hibái persze ő neki is voltak, erélye némelykor kelletlenül érintette a habozókat, olykor talán merev vagy nyers is volt, de azért nem volt egyén a gyülekezetében, aki őt nem tisztelte volna. De nemcsak, hogy munka és fáradság, gond és küzdelem volt kolozsvári élete, a csapások sem maradtak el. Mindjárt ottléte harmadik esztendejében elvesztette feleségét és röviddel rá fiát. Nagy fájdalmát kifejezi a két ránk maradt (ma már szokatlan terjedelmű) gyászjelentés. Mindkettőt szorul szóra közöljük. 1. „Die 1 Zwo Predigten in Bezug auf den Bau eines neuen Bethauses für die ev Kirchengemeinde ... zu Klausenburg gehalten im jähre 1816.
