Raffay Sándor szerk.: Theologiai Szaklap 4. évfolyam, 1906 (Pozsony)
Kovács Sándor: Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt
Az állam és a protestantizmus III. Károly alatt 1). A XVIII. században a magyarság és a protestantizmus történelmét egyenlőképpen a teljes kimerültség állapota jellemzi. Nemzetünk a megelőző három-négy embernyomon, amikor a törökkel s a némettel egyszerre kellett viaskodnia, területe épségét s alkotmánya érvényét védenie, annyi vért és erőt veszített, hogy az utolsó szabadságharc hullámgyűrűinek elsimulta után természeti szükség gyanánt következett be az álomszerű elzsibbadás, a lelki energia elernyedése. A szakadatlan harc közepette az ország egész területének lélekszáma mintegy harmadfél millióra apadt le s ennek is jó része a nemzeti eszmények iránt érzéketlen idegen nyelvű és erkölcsű lakosokból állt. A nemzetben annyi feltámadás tanulságaképpen lassanként gyökeret vert az a meggyőződés, hogy amint területét nem birta Zrínyi Miklós útmutatása szerint pusztán saját erejéből, a dinasztiájával szövetséges népek segédcsapatai nélkül a félhold igája alól felszabadítani, felkelései is haszontalan erőfeszítések s eredményt csak az európai államok hatalmi egyensúlyának kedvező alakulásától várhat. A több százados életű Habsburg-ház, mely nemcsak az osztrák tartományokból merítette erejét, hanem a római szent birodalom, Spanyolország, Nápoly, a lengyel respublika s időnként a nyugati protestáns hatalmak rokonszenvére, segítségére is támaszkodhatott, oly erős volt, hogy kudarcot vallott vele szemben minden elszakadást célzó nemzeti törekvés. Egyetlen nemzedék sem birja elszakítani azt a köteléket, mely hazánkat és nemzetünket egy nagyobb egység, a Habsburg-családi monarchia alkotó és kiegészítő részévé teszi. A nemzet — erőtelen volta keserű tudatában — belenyugszik abba, hogy önálló állami célok helyett európai és dinasztikus érdekek szolgálatában érvényesítse tehetségeit. Alkalmazkodik a viszonyok kérlelhetetlen kényszeréhez. A nemesség azt a veszteséget, amit a nagy hajótörésben politikai téren szenvedett, némiképpen pótolja társadalmi és gazdasági kiváltságainak kiaknázásával. A királlyal szemben alázatos és meg') Mutató az Athenaeum kiadásában megjelenő Magyar Prot. Egyháztörténetből.
