Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5. szám
TESTVÉRISÉG 7 emphasized that “Hungary was always as independent of Russia as we are”, and that should Hungary at some future date attempt to regain her lost freedom, the adoption of the resolution by the United States Senate would go a long way toward preventing a new Russian intervention. The Senate did not adopt the resolution because it would have been contrary to contemporary United States policy. Four months later, on July 14, 1852, Lajos Kossuth left America. He had experienced a reception unprecedented in the annals of the Republic; he had collected a considerable sum of money for the financing of a new Hungarian war of independence; he had enlisted the sympathies of leading Americans inside and outside the United States Government; he had made Hungary a household word in the New World; but his romantic plan, the attainment of Hungarian independence through American intervention, had failed. Kossuth came to America too early. Yet, in fulfillment of Emerson’s prophesy, the shores of Europe and America continued to approach every month, until, a century later, freedom in Hungary, as indeed throughout the world, became a close concern of America. In the final analysis, therefore, Kossuth’s basic thesis, the indivisibility of freedom, was fully borne out with the passage of time. HAZÁTLANOK — MUNKÁT KERESNEK 1) Németország U. S. Zónájában élő, nős magyar, oki. kertész mester, aki jártas a kertészet minden ágában, állást keres. Gyermek nincs, de vele van felesége és édsanyja. Keres olyan amerikai magyar családot, aki kihozatná és munkát tudna számára keresni, vagy adni. Légiposta cim: Bonis Lajos oki. kertészmester, 13 a Parsberg-Opf.—Postfach, Germany, U. S. Zone. 2) Ecker Kálmán, 59 éves, olyan amerikai magyar családot keres, amelyik kihozatná és segitené az elhelyezkedésben. Mint portás, házfelügyelő, raktárkezelő, vagy gyümölcskertész. Vele van felesége. Cim: Koloman Ecker, Marklkofen-Vils. Postfach 51 Ndbay, Germany, U. S. Zone. Közelebbi felvilágositást szívesen ad: Dr. Herczegh József, 3225 Arrowhead Ave., San Bernardino, Claif. FÁJÓ SZIVEM MEGKÖNNYEBBÜLT . . . Nem mulaszthatom el, hogy meg ne köszönjem Elnök Urnák ezen kedves vigasztaló szavakat. Igen jól esett, mikor elolvastam. Bánatos és fájó szivem egész megkönnyebbült ezen kedves biztató szavak hallatára, tehát szivből köszönöm kedves jóságát. Úgy szintén szivem mélyéből hálás köszönetét mondok a Református Egyesület központjának, hogy megboldogult férjem után járó ezer dollárt a Boltz, Pa.-i 94. osztály titkára utján hiány nélkül kézhez kaptam. Istennek áldását kérem az Egyesület minden egyes munkására és maradok tisztelőjük: Özv. Rusznyák Józsefné és gyermekei. AZ ARADI 13 VÉRTANÚ AULICH LAJOS (1792—1849) _ elírta: Vasváry Ödön Ő volt az aradi vértanuk között a “legöregebb”, pedig mindössze 57 éves volt, mikor az osztrák zsarnokság akasztófára húzta. De akkoriban könnyebben és hamarébb lett valaki “öreggé”. Bem “apó” a legendás hirü lengyel tábornok, mindössze 55 esztendős volt, amikor már apónak hivták és 56 éves volt, amikor a következő évben meghalt. Aulichra is bizonyosan úgy néztek katonái és tábornoktársai, mint aki megérdemli az “öreg” nevet. Pedig daliás, délceg megjelenésű ember volt, igazi tipusa a férfias, katonás jellemnek. Nemes metszésű arcéle, komoly, de mégis barátságos tekintete, magas, nyúlánk alakja szemnek tetsző jelenséggé tette a derék katonát, akinek azonban megjelenése minden előnyének dacára volt egy sokkal nagyobb előnye: jellemének abszolút tiszta volta. Ha volt valaha nemes, minden tiszteletet megérdemlő katona, úgy annak valóságos tipusa volt Aulich Lajos, az aradi vértanú tábornok. 1792-ben született Pozsonyban s mint vértanú társainak legtöbbje, ő is hivatásos katona volt, aki az osztrák hadseregben élte le katonai pályafutásának legnagyobb részét. A Sándor cárról elnevezett gyalogos ezredben volt alezredes, amikor a magyar szabadságharc lendülete őt is magával ragadta és német származása, német neve, német neveltetése, német anyanyelve dacára is a magyar szabadság hősévé lett. Résztvett az 1813-as és 14-es Napoleon elleni hadjáratban, ahol mint jó katona tüntette ki magát, úgy hogy aránylag gyorsan emelkedett a ranglétrán. A magyar hadseregben először hadosztály parancsnok lett a déli harctéren, majd rövidesen tábornok és hadtestparancsnok, aki azután Buda visszavételében is aktive részt vett.. Alverda, Pa.
