Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5. szám
8 TESTVÉRISÉG Előbb az isaszegi csatát ő döntötte el rendkívül gyors felvonulásával, majd áprilisban bevonult Pestre, ahol ideiglenes hidat veretett a Dunán, hogy seregével Budára is átmehessen. Jellemének tisztaságára é s szándékainak őszinteségére mutat, hogy amikor Kossuth és Görgei között az ellentétek kiélesedtek, azon volt állandóan, hogy összekötő kapocs, közvetítő legyen a két vetélytárs között. Nagy embere volt Kossuthnak, de ugyanakkor rendkivül ragaszkodott a nála sokkal fiatalabb Görgeihez is és teljes erővel azon volt, hogy ennek a két kiváló tehetségű embernek minden képességét a haza szolgálatába segitsen állitani. Sokan nem is szerették benne azt, hogy mint magas állású katona, Kossuth pártjára állott akkor, amikor főképpen a hadsereg legmagasabb rangú tisztjei, majdnem egyhangúlag a kormányzó ellen foglaltak állást. Vigyázott rá, hogy ne tartozzék egyetlen “klikk”-be sem, amiben a magyar hadsereg, de főképen a politikai élet akkoriban is bővelkedett s teljes erővel azon volt, hogy minden politikai és párt fölött egyedül hazájának szolgáljon. Sajnos, hamarosan elbetegesedett, a hadviselés és a tábori élet kikezdte egészségét s eljött az idő, amikor az aktiv katonai szolgálatra alkalmatlanná lett. A szabadságharc legutolsó idejében ő volt a hadügyminiszter, bár akkor már nevezetesebb intézkedésekre nem volt alkalma. Az osztrákok kezébe kerülve Világos után, az ő számára is elkészült az akasztófa, pedig nálánál önzetlenebb, fegyelmezettebb, tisztább jellemű főtisztje kevés volt a magyar szabadságküzdelemnek. Mint társainak, neki is az volt a főbűne, amiért meg kellett halnia, hogy mint volt császári tiszt, megszegte a császárnak adott esküjét és fegyvert fogott ellene, a “lázadók” élére állva. Higgadtsága, lelki megállapodottsága nem hagyta el utolsó óráiban sem. Nyugodtan, az izgalom vagy félelem minden jele nélkül az utolsó órákban is Horáciusnak, a latin költőnek verseit olvasgatta s utolsó útjára azokból próbált magának higgadt nyugalmat és sorsába való beletörődést meriteni. A magyar szabadságharcnak kétségkivül egyik legnemesebb, legtisztább alakja volt, sokban hasonlatos az öreg Mészáros Lázárhoz, akinek jelleméhez épen úgy nem fért a legkisebb iolt sem, mint az övéhez. A zsarnokság soha el nem felejthető bűne maradt, hogy ilyen embert a szégyen fájára a gonosztevők büntetőhelyére, az akasztófára küldött. A legnemesebb jellemeknek azonban sokszor ez a jutalma. MAGYAR READER Irta: SEBESTYÉN ENDRE Nélkülözhetetlen kézikönyv nyári magyar iskolások számára. — Megrendelhető a pénz előzetes beküldésekor az Expert Printing Co.-nál, 103 Hazelwood Ave., Pittsburgh, 7, Pennsylvania. — A 80 oldalas könyv ára 75 cent. LÉLEK, NE FÉLJ Lélek, ne félj, lélek, te csak haladj az egyenes ösvényen bátran, mutasd fel fénylő igazságodat s élj szépségben s élj tisztaságban. S meglásd, segítenek a csillagok s ha folyóhoz érsz, rajta hid lesz, a magasság és mélység összefog s a szél és a sors neked kedvez. Lélek ne félj, bontsd ki a szeretet zászlaját s örömödet hintsd szét. S angyalok jönnek, hogy a köveket lábad elől elhengeritsék. Ölbey Irén ID. NAGY EMIL Mikor e sorokat Írjuk épen temetésre készülődünk. Olvasóinknak nem kell őt bemutatnunk. Több mint har- mic éve hintegette az Igét közöttünk ez csupasziv ember. Tizenöt esztendő óta pedig trentoni kerületünknek volt fáradhtatlan szervezője. Ebben a minőségében ezrek és ezrek ismerték meg őt, mint mindig derűs, mindig életkedvvel teli testvért és barátot. Nem jelenhetett meg egyetlen összejövetelen sem, ahol hallani ne kívánták volna kedves tréfáit, miket olyan ügyesen szövegetett, hogy csak a végén sült ki, azzal is egyesületi propagandát végzett. Két pap-fiat nevelt s két lányának népes családja gyászolja benne az édesapát, jó apóst és folyton mosolygó nagyapát, az itthagyott özvegy mellett. Fájdalmukban azonban nincsenek a családi körre zárva. Osztozik abban a magyar gyülekezetek népe, egyesületünknek hatalmas tábora. Határozottan nagy veszteség az ő elhunyta valamennyiünk számára. Egy jellegzetes emberrel ismét megfogyatkoztunk, egy színárnyalattal megint halványabbra szürkült itteni életünk. Azok közé a kevesek közé tartozott ő, akinek talán ellensége se volt, csupán barátai. És ha valakire, úgy őrá sokan és sokáig emlékezni fognak. Kiérdemelte. KOVÁCS ILONA Kovács sok van Amerikában. Az első is, akinek nevét a történelem feljegyezte, az volt. Kovács Mihály ezredes Washington lovasságának hires, itt hősi halált halt kiképző tisztje, aki Charleston-nál, S. C., esett el pontosan 170 évvel ezelőtt, május 11-én, épen azon a napon, amikor e sorokat papírra vetjük. Rá is emlékezünk tehát, amidőn említést teszünk egy bizonyos Kovács Ilonáról, aki a Daughters of American Revolution, Amerika egyik legelőkelőbb női egyesületének országos pályázatán első dijat nyert arról Írott dolgozatával, hogy miért büszke ő amerikai polgárságára. Kovács Ilonka tehát nyert. De nyert vele egész magyarságunk is. A West Virginiai Gary High Schoolja bizonyára büszke tehetséges tanulójára. De büszke rá a mi Egyesületünk is, melynek kicsiny gyermek korától tagja ez a második nemzedékbeli Kovácsunk. Levélben is gratuláltunk neki, itt a nyilvánosság előtt is gratulálunk. Neki is, abauji származású szüleinek is. Derék leányt neveltek, aki kora ifjúságában is már becsületet szerzett magyar nevének.
