Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1949-10-01 / 10. szám
TESTVÉRISÉG 7 Ne felejts.... egyek vagyunk A Bemen-Grohn-i kivándorló tábor sokezer lakója első Ízben kerül itt ismeretségbe az amerikai étkezéssel, a reggeli zabpehelylevessel, az édesített uborkával.... Az egyik étterem vezetője Laurisin Lajos, a neves magyar operaénekes. Itt is megélhettük azt, hogy az idegenben a magyar kéz segítőén nyúl egymás után.... A newyorki pier-en az ezernyi ember tolongásában a magyar szavak és szemek még mindig fogták egymást. “Jaj, csakhogy itt is magyar szó várja az embert!” — sóhajtott fel hálásan egy idős hölgy, amint Dobozy Arthur, a Magyar Segély Egyesület titkára sietett segítségére. Böde bácsiékkal, egyetemista-ösztöndíjas barátaimmal az elszakadás sodró áradatában úgy pillantottunk mégegyszer egymásra, mint akik összeesküdtek valamire, amiről pedig sosem beszéltek, csak éppen érzik.... valószínűleg azt mondták ezek az egymásba kapaszkodó tekintetek: Ne felejts, hiszen egyek vagyunk: magyarok! Izsák-Gyarmathy László AZ ARADI 13 VÉRTANÚ Irta: Vasváry Ödön 8. NAGY SÁNDOR JÓZSEF Nagyváradon született és ifjúkorában lett az osztrák hadsereg tisztjévé, ahol a huszároknál a kapitányságig vitte. Negyven éves korában, amikor látta, hogy a katonai pályán aligha viheti többre, nyugdíj aztatta magát, a szabadságharc kitörésekor azonban az elsők között volt, akik felajánlották szolgálataikat az uj magyar hadseregnek, amelybe mint őrnagy lépett be. Az aradi vértanuk közül Pöltenberg Ernő tábornoknak volt ezredtársa és jó barátja. Igen jó baráti viszonyban volt Damjanics Jánossal is. Rendkívül erős magyar érzésű ember volt, aki Kossuth leglelkesebb hívei közé tartozott s talán épen ezért Görgeivel szemben mindig hideg maradt, annyira, hogy a feszült viszony nem egyszer majdnem ellenségeskedéssé fajult közöttük. Görgei, aki vagy 13 évvel fiatalabb volt nála, minden alkalmat megragadott, hogy Nagy-Sándor haditetteit lekicsinyítse, sőt attól sem riadt vissza, hogy tábornokai előtt igazságtalanul gúnyt űzzön belőle, amit Görgei külöm- ben a kormánnyal és Kossuthtal szemben is akárhányszor megtett. Nagy-Sándor József típusa volt a szókimondó, majdnem nyers katona embereknek, aki a véleményét sohasem rejtette el, ami a katonai életben rendesen kellemetlen eredményeket szokott hozni. Nagy-Sándor is szentül hitte s ebben valószínűleg igaza is volt, hogy Görgei azért haragudott rá, mert ő volt az egyedüli, aki a maga véleményét, szerinte az “igazságot” mindig megmondta. Görgeit külömben árulónak tartotta és ezzel a meggyőződéssel ment a halálba is. Kossuth iránti tiszteletét azzal is igyekezett kimutatni, hogy a tiszti csákó helyett állandóan a széleskarimáju, strucctollas “Kossuth kalapot” hordta. Fennmaradt képein is igy van megörökítve. Mint hadvezér a szolnoki, váci, tápióbicskei, nagysarlói és isaszegi csatákban tűnt ki. Részt- vett Buda visszavételénél is. Egyedül a komáromi csatában követett el nagyobb tévedést, amelynek azonban szerencsére nem lettek súlyosabb következményei. Egyébként zárkózott természetű, gondolkodásra hajlamos, nagymüveltségü férfi volt, aki sorsát megnyugvással fogadta, annál is inkább, mert jóformán senkije sem volt a világon. Sohasem nősült meg, senkisem siratta, holttestét sem kérte ki senki. Csontjai valószínűleg ma is ott vannak valahol az aradi várrom régi sáncaiban. köszönetnyilvánítás Alulírott hálás köszönetemet fejezem ki az egyesületünk tisztviselőinek, hogy Istenben boldogult drága férjem elhalálozása utáni ezer dolláros checket Nagy Albert jegyzőnk utján oly gyorsan eljuttatták hozzám. Megtört szívvel és lélekkel, de Istenbe vetett hitemmel állítom, hogy sok éveken keresztül összetett centjeink ime balzsamként szállt vissza hozzánk. Istennek adok hálát, hogy tagjai lettünk annak az Egyesületnek, amely pártfogója és szállás adója az árváknak és öregeknek. Bár ide térne be minden jó magyar testvérünk, amint megboldogult férjemmel ide terelgettük minden tagját családunknak, hogy el ne tévelyedjenek. Egyúttal itt mellékelek öt dollárt a Molnár-harang szentelési ünnephez s a tovább építési költségekre, hogy még sok-sok tagnak adjon segítséget drága egyesületünk. Félretett centek ezek, melyek nagy bajunkban segitenek majd, niint ahogy már engem is segített betegségem és operálásom idején. Ezek után a jó Isten áldja meg mindnyájukat, kik fáradoznak, munkálkodnak a nemes célért. Wheatland, Pa. Kiváló tisztelőjük Özv. Gergely Jánosné és családja,.
