Fraternity-Testvériség, 1949 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1949-10-01 / 10. szám

8

TESTVÉRISÉG

VERSEK A HONTALANSÁGBÓL Világ szennyétől

Ez mos meg minket,

Irta: Botán (Németország) E nagy, drága könny.

HEGYI BESZÉD

Láttam a Tátrát, Erdélyt, Adriát, Sok olyat, mi a szépből is kivált, Hallottam mesét, verset, éneket, Láttam szobrokat, láttam képeket, Amik mind művészi alkotások voltak Amik majdnem éltek,

Amik szinte szóltak.

De olyan szépet sehol sem láttam, Mint a kopott, öreg Bibliában,

Mikor a hegyibeszéd megfogott: Lángolt a betű, a szó ragyogott És valaki a lelkembe karolt —

Úgy éreztem, hogy Jézus maga volt.

GYŐZŐKHÖZ

Miért akartok Dús hadisarcot?

Nézzétek a sok Bús magyar arcot,

A sok szenvedőt.

Most fizettük meg A mások bűnét:

Idegen álmok Idegenségét Tengernyi gyásszal.

S könny lett a pénzünk.

Könnyel fizessünk?

Világ homlokán Kicsiny nemzetünk Egy könny-diadém.

Ezzel a könnyel Bukunk, vagy élünk,

Ez a könny mond el Mindent felőlünk A nagy világnak.

Csak ez a nagy könny Maradt meg nékünk —

Ez a jövőben Minden reményünk,

Örök tanúság.

Ez óvja majd a Gyermekeinket,

Ez a kultúránk,

Ez a fölényünk,

Ezt fájta, sírta,

Ez a mi népünk:

Kicsiny nemzetem.

AZ ÉLET MARGÓJÁRA

Nehéz az élet.

Irta: A végzet.

Olvassuk sokan.

Olvassuk nappal Olvassuk éjjel Közönybe fultan S mámoros kéjjel.

Aki nem birja:

Olvassa sírva De olvasni kell Mert meg van írva.

Olvassák bénák,

Analfabéták,

Olvassák vakok,

Siketek, sánták Rögös sorait Izzadva szántják,

Mert igen nehéz Nehéz az élet így írta költőnk:

Az égi végzet.

Már érte jött....

Már érte jött az őszi szél És várja, hogy beszálljon Hintójába a kis levél,

Mely búcsúzik az ágon És ijedten csókolja rá Végső csókját az ágra —

Sír is tán — mint édesanya Temetésén az árva —

Sürgetve szól az őszi szél És megremeg a kis ág:

S szélhintóban a kislevél A nagy útnak neki vág....

Én Istenem! mi lesz vele A megriadt szegénnyel Hiszen csak én vagyok rokon Az elsodort levéllel.