Tanulmányok Tolna megye történetéből 11. (Szekszárd, 1987)
Szilágyi Mihály: Boszorkányperek Tolna megyében • 437
5. Harmatszedés „Elcsapja valaki elől a harmatot" - mondják arról, aki elveszi más hasznát. Nem bántó hangú a következő szólás: „Ki jókor felkél, harmatot szed". Ebben az értelemben a magyar középkorban bibliaolvasásra és bibliahallgatásra szoktatott népünk egy keresztény szokásának továbbélését figyelhetjük meg. Az Ószövetség könyveiben a palesztinai éghajlati viszonyok leírásával gyakran hallották, hogy a harmat nem más, mint az ég áldása. 46 Hazánkban - a néphit szerint - egyesek Szent György nap hajnalán kimentek a búzaföldekre és ott lepedővel végighúzták a harmatos gabonát, kifacsarták és korsóban gyűjtötték. A boszorkányhírben álló Báthory Anna is harmatszedésre nógatta társát. Ha meddő tehén takarmányába tették: jól tejelővé vált. Egyes helyeken a harmatos lepedőt tehenükre terítették, ettől az jobban tejelt, míg más tehene kiszáradt. A perek nem csekély része onnan eredt, hogy a gyanúsítottak más földjére mentek el harmatot gyűjteni s ezzel képletesen más gazda tehenének hasznát is elorozták. A tehénhaszon (a tej, tejföl, túró és vaj összefoglaló neve) megszerzésével vádolták Tolna megye első boszorkány perének szenvedő alanyát, Herczeghnét éppúgy, mint a következő néhány évtized áldozatait: Csámpai Mihálynét, Horváth Ilonát, Tamás Zsuzsát és másokat. Hogyan viszi el a boszorkány más tehenétől a tejet? Király Pál szerint: „A boszorkánynak tartott asszony ráteríti kötényét a fejére annak a tehénnek, amelynek a tejét el akarja vinni, s egy ideig ott állva, mormol valami értelmetlen mondókát, mire a tejet a tehén tőgyéből átvarázsolja... Míg a varázslat tart, hiába fejik a tehenet". 47 A bátaszéki Frekkin Éva perében olvashatjuk, hogy: „szegény emberek marháira megyünk (ahova bemehetünk) ... reáülünk, egyik a szarvát veri a Tehénnek, másik feji..." Kammerer Ernő hagyatékában találtuk a következő feljegyzést: „Az a boszorkány-aszszony Tolnában, ki bármely kis tésztát tesz a kemencébe, akkora kenyere sül, mint egy teknyő." 48 Faraghó Katát azért hurcolták meg, mert ráfogták, hogy férjével együtt a Tamási közelében fekvő Tüskevár környékén harmatot szedtek, s kenyérsütéshez használták. A búzaharmattól akkorára dagadtak a kenyerek, hogy alig bírta kihúzni őket a kemencéből. A tehénhaszon megtartása érdekében a bátaszéki Frekk Konrád tímármester szárított disznóürülékkel füstölte tehenét, mondván: „mert amikor meg nem füstöltem, soha semmi hasznát nem vehettem a Tehenemnek, ha pedig megfüstölöm mindenkor érzem a hasznát." 49 Féja Géza jóvoltából a tehénhaszon megszerzésének, egyúttal megóvásának egyik legszebb sárközi példáját is ide iktathatjuk: Egyik házban reggelenként nem adott a tehén tejet. Nyár volt, nyitva a ház ablaka, az istálló ajtaja, hát éjjelente hallották, hogy csubog a tej, de mire tehénhez szaladtak, nem találtak ott senkit. Egyszer azonban észrevették, hogy vessző fekszik a tehén mellett. A gazda haragjában fogta a baltát, szét akarja darabolni a veszszőt, de a balta nem fogja. A szomszédban lakott egy öregember, hát másnap bekötött kézzel járt-kelt. Mindkét kezét bekötötte. Megkérdezték: „Mi történt a kézivel, bácsika?" „Megégettem" - mondotta alattomosan. Ő volt a boszorkány, éjszaka megfejte a tehenet. 50 Igaz, sokan hittek a tehénhaszon megszerzésének irracionális módjaiban, de akadtak olyanok is, akik a büntetőbíróság számára adott tanúvallomásukban semmi bűbájosságot nem látnak abban, hogy a gazda jól bánt szarvasmarhájával, annak hasznát is vehette. A gyönki Krisztné perében a tanúk szerint: „az marhájával szépen bánt, kihez képest vehette is hasznát". 51 6. Méhek és baromfiak megrontása Az 1719. évi gazdasági naptár (Calendarium oeconomicum Perpetuum...) szerint: „Boszorkányos szemű ember ne lássa, mert megigézvén el veszti az méheket..." 52 459
