Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bogyiszló

valóban fák tetején készítették el búvóhelyüket, ahol az árvíztől, szúnyogoktól is mentve voltak, s a mocsaras környezetet messze belátták. Ezek a tanyák védelmet nem, csak búvóhelyet nyújtottak s ezért fontos volt a közelgő veszély idejében való felismerése. Ezeket a figyelőhelyeket nevezték góréknak. Magyarázatul párhuzamként ide iktatjuk a Csepel szigeti erdőkben egykor létezett hasonló tanyáról szóló leírást, Gyála falu pusztulásának történetéből: Egy gyálai ember ment csónakon Kis Balásba, „s tekintvén valamely fára s hát nagy Góré van rajta, azon fellyül ember áll. Kérdi tőle a Csónakos Ember, hogy ki légyen." Ez Páli katonája volt, megsebesült és társai hátra hagyták némi élelemmel, míg Páli ,,kódorgó katonáival fel s alá futrázni járt". A gyálai ember azonban elárulta őt a töröknek, aki kivégeztette a sebesült katonát. E katona társai fenyegették meg Gyálát, ezért a gyálaiak Makádra mentek lakni 1600 körül. Ez a feljegyzés 1782-ben készült.

101 Ilyen górékat készítettek a pásztorok még a múlt század végén, ha kint tanyáztak a nedves talajú, ingoványos erdőkben. Itt a bogyiszlói rengetegben gyűltek össze azok a hajdúk is, akik a Dunán leereszkedve 1606-ban sikeresen támadták meg és égették fel a török szekszárdi és tolnai palánkjait és a palánkok körül lévő parasztházakat. A pusztítások ellenére, mint láttuk, Bogyiszló nagy és gazdag faluként tűnik fel a XVIII. század elején. Népe és vagyona rohamosan növekszik a század folyamán, de lehet, hogy inkább az összeírások lesznek egyre pontosabbak és mident oly könnyen elrejtő és áttekinthetetlen határban. Mária Terézia urbáriuma szerint 1767-ben 58 4/32 telekből állt, és ezen 158 telket bíró jobbágy- és 19 zsellércsalád osztozott. Mindnyájan Örökös jobbágyok, tehát őslakók. A múlt század közepén Bogyiszló megélhetésének alapja az óriási ártéri erdő, tele gyümölcsösökkel, szállásokkal, irtáskertekkel és irtásrétekkel. Az érseki uradalom csak 1794-ben szorítja meg az erdők használatát, 1815-ben pedig az erdők védelmének megkönnyítésére megkezdte az erdei szállások felszámolását. Ez súlyosan érintette a jobbágyokat és úgy látszik elégségesen bizonyították könyörgéseikben, hogy ez a megszorítás tönkre teszi állattartásukat és kertgazdálkodásukat és koldusbotra jutnak. Végül is az uradalom megváltoztatta elhatározását és a bogyiszlóiak megmaradhattak erdei irtásaik birtokában.

101a Mint robotosok elsősorban a nagy kiterjedésű ártéri erdők vágását is végeztette velük az érseki uradalom. Akkor is az erdőn dolgoztak, mikor 1848-ban megjött a hír a robot eltörléséről. „Felállt a tuskóra az urasági hajdú és elkiáltotta magát háromszor is — jaj teneked Tumó Péter, jaj teneked Tumó Péter. Tumó Péter volt a másik hajdú neve. Jaj teneked Vörös Imre (ez ő volt) nem iszunk már többet Bogyiszlón jó bort, megszűnt a robot. — Jó bort, mert ők dolgoztattak és annak kedveztek, aki jó borral járt a kedvükben. — Az emberek otthagyták még a fejszét is a fába, meg az ásót és mentek haza." A szabadságharcban sokan részt vettek fiaik közül, idősebbjeik pedig a kaszás seregbe mentek, ahol egy Fekete nevű fajszi hadnagy volt a parancsnokuk. Pesty-féle összeírás idején, 1864-ben 62 6/8 telek és 2200 lélek lakott Belbogyiszlón, mely 15 000 hold kiterjedésű volt. Ugyanekkor Külbogyiszlón 5200 hold volt a bogyiszlóiak birtokában. Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában, csak a külbogyiszlói határ számadatát említi, ugyanakkor pedig a belbogyiszlói határ leírását adja.

102 „Magyar falu Pest-Solt megyében a Duna által képezett könyökben a holt Duna mellett lapályos, rétes, erdős bokrokkal egészen körülvett helyen, utolsó postája Tolnához fél órányira. Határa 5840 hold, melyből 54 és 3/8 telek után 1620 hold szántóföld, 2220 hold kaszáló, 94