Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bogyiszló
2000 hold közlegelő. Majorság itt nincs. Mind szántóföldje, mind rétje felette termékeny volna, hanem a Dana gyakori árja rongálja, mely a határnak csak 1/4 részét tartja menten. A holt Dunában súlyom terem, amit Pest megyében alig ismernek; Debrecenben tavasszal egyedüli csemege a pattogatott kukoricával együtt. Lakói 2080 református és 74 nem egyesült óhitű. Református anyatemplom, bírja a kalocsai érsek." Az úrbéri elkülönözés végrehajtásához első lépésként felmérték az egyes jobbágyok és zsellérek kezén lévő ingatlanokat. Az 1863-ban jegyzőkönyvezett felmérés rendkívül alapos és tanulságos adatokat tartalmaz, a bogyiszlóiak gazdálkodásán túl az ártér használatára vonatkozóan is. 1863-ban azonban nemcsak felmérték a földeket, hanem egyben minden névnél kimutatták azt is, hogy területéből mennyit minősítenek jogtalan foglalásnak, összesen mintegy 3731 hold szántó, rét, akol, kert és beltelek területéből csak 1686 holdat hagytak meg a 270 beltelket birtokló jobbágy és 144 zsellér kezén. 2044 holdat foglalásnak minősítettek, s a per során az uradalom ezt el akarta venni. Az egyes birtokosok íveit vizsgálva is átlag egyharmada maradhatott meg csak a ténylegesen használt területből, kétharmadát foglalásnak minősítették. Még szomorúbban jártak volna a zsellérek, akiknek a kezén 306 hold föld, főleg kert, kaszáló és belsőség volt. Az uradalom ezeknek összesen csak 14 holdat akart adni, vagyis csak belsőséget. Igen jellemző az ártéri birtoklásra a széttagoltság. Az ártérből kiemelkedő kisebb-nagyobb göröndök már eleve szétszórják a szántásra, kerti művelésre, aklok, vagy gyümölcsösök létesítésére alkalmas felületeket s ezeket az osztozkodásnál egyenként még külön-külön is darabolták, hiszen az örökösök egyenlő minőségű területeket kívántak, s ezért a többnyire különböző minőségű darabkákból mind részt kértek. Pl. Boda Béninek, 5/8 telkes jobbágynak 1863-ban Külbogyiszlón 30 magyar holdja volt, 49 darabban, tehát átlag 753 négyzetöl egy tagban. Belbogyiszlón házhelyével együtt volt 27 birtoka, ezek közül 8 darabban volt kertje, és 6 darabban a 19 hold kaszálója. Talán még jobban jellemzi a helyzetet az, ha azt figyeljük meg, hány darab kert volt 1863-ban szétszórva a belbogyiszlói határban. Az érseki uradalomnak, ill. alkalmazottainak 14, a bogyiszlóiaknak pedig 1524 kertjük volt. Vass Mihály házas zsellérnek 170 öl 2 házhelyén kívül volt három kertje a Duna szélen, átlag 120 öl 2 nagyságban, volt 2 akla tt belteleknél, 201 és 208 öl 2 nagyságban, és volt egy kaszálója a Homokháton, 2520 öl 2 nagyságban. Az uradalom 150 n. ölben megszabta illetőségét és 2367 négyzetölet foglalásnak minősített. A per során azonban a foglalásoknak minősített kerteket és kaszálókat a volt jobbágyok eredményesen védték. Hogyan s miképpen sikerült a foglalásoknak minősített földek egy részét illetőségükhöz megszerezni, még kikutatlan. Ehhez hiányzik az úrbéri per részletes iratanyaga. A falunak juttatott és részben telkekre kimért legelő- és erdőilletékkel együtt az egykori telkes jobbágy megközelíthetőleg azt a területnagyságot kapta meg az 1876-os telekkönyv szerint, melyet ténylegesen 1863-ban is birtokolt. Növelte az illetőség mennyiségét az is, hogy a szántók és kaszálók átlag kétharmadát harmad- és negyedosztályúnak minősítették s így ezekből bővebben mértek. Pl. Ábrahám Mihály 2/8 telkes bogyiszlói gazda az 1863-as felmérésben 31 hold összterület felett rendelkezett, ebből 1863-ban 21 holdat minősítettek foglalásnak és illetőségét 10 holdban állapították meg. 1876-os telekkönyvben azonban 35 hold birtokot írtak nevére. Vagy Erdei József szintén 2/8-os telkes jobbágy 95
