Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bogyiszló

1863-ban 26 hold felett rendelkezett, melyből 15 holdat minősítettek foglalás* nak. Az 1876-os telekkönyvben a nevén 36 hold szerepel. Fölvetődik a kérdés, miért nem gazdagodtak meg hát úgy a bogyiszlóiak, mint a sárköziek? Ennek több oka volt. 1. A bogyiszlói sziget árvízvédelmét sokkal később sikerült úgyahogy megoldani. így is, a XX. században is, többször elpusztult nemcsak a vetés, hanem a falu nagy része is. 2. Külbogyiszlón a szántóföldek igen távol voltak és nehezen megközelíthetők a Dunán keresztül. „Itt van az ásott Dunán a belbogyiszlóiaknak Külbogyiszlóra kompokonni szabad átjárásuk és éppen ezen ásott Duna tette ezen belbogyiszlóiakra a földművelést nehézzé, szorította meg az ipart és szorgalmat gyakran akadályozván a szorgalmas földmívest az átkelhetésben." (Pesty). A földek minősége sem volt mind jó. Erre utal már Pesty Frigyes helynévgyűjtője is. 3. A birtokok gyorsabban aprózódtak, mert nem voltak egykézők, mint a sárköziek. A múlt század 70-es éveiben már Belbogyiszló határában is kezdtek nagyobb területeket felszántani. A jószágot azonban még utána is a külbogyiszlói szállásokon, Pojtva, Adács, Szentkirály és Széked nevű tanyacsoportokban teleltették. A külbogyiszlói határ azonban egyre kevesbedett, elsősorban annak távolabbi részét adogatták el. Az elkülönözéskor Sipcsát elcserélték az uradalommal, helyette az uradalom közvetlen a falu alatt, a belbogyiszlói fás legelőből hasított ki egy részt a volt úrbéreseinek. Ezt a részt ennek emlékére ma is Sipcsának nevezik. A Külbogyiszlóra való nehéz és fáradságos kijárás miatt egyre inkább a belbogyiszlói határra helyeződött át a földművelés, míg a külbogyiszlói határból egyre több darabot vásároltak meg a nádudvari, hajósi és dusnoki gazdák. Végül megszűnt Külbogyiszló önálló adóközségként és területének zömét Nemesnádudvarhoz csatolták. A falu egy félhold alakú holt Duna külső, keleti partjára települt. A holt Duna Pesty Frigyes számára írt feljegyzés szerint az „1380-ik évig valóságos nagy folyó Duna volt". A holt Dunától nyugatra, Tolna felé eső területet mai napig is Szigetnek nevezik, mely valószínűleg még abból az időből maradt fenn, mikor valóban erre folyt a Duna egy ága. Máskülönben nem lehetett volna itt a Holt Duna közepén végig, nemcsak a falu, hanem Tolna és Pest (korábban Bodrog) vármegye határa is. A falu területe — mint idéztük már egy tanúvallomásból — a dalocsaiak temetkezőhelye volt.

103 Nemrég feljegyeztem azt a hagyományt is, hogy a falu mai helyén régen szállások és akókertek voltak s az állati trágyával és földdel magasították fel a későbbi házak helyét. (Hasonló hagyománnyal találkozunk később Alsónyék eredetére vonatkozóan is. Egykori szállásokból alakult ki Decs-Alföldszállás és Porboly is.) Az köztudott volt Bogyiszlón, hogy a falu „töltevényen" van. „Oda fordult a szomszédhoz, hozzá töltött magának egy helyet, oda rakta a házát. Ez a mi házhelyünk is töltés (töltés — töltevény, vagyis mesterségesen magasított hely)". Nemcsak a falu házainak magasították mesterségesen a helyet, hanem a temetőnek is, melyet a 70-es években hoztak közelebb a falu alá. A földhordáshoz „ki volt hajtva a falu közmunkára. Öreganyánk is odavolt lánykorában, saroglyában hordta a földet — töltötték a temetőt. Akinek volt kocsija, avval hordta, hogy oda tudjanak temetni..." Nem töltötték azonban fel az egész temetőt egyformán. Egy része ma is láthatóan alacsonyabb maradt. „Hajjátok a ponciusát ebatta! Engem oda föl temessetek, nem ám a lapba, mert sok földet hordtam a töltésére — mondta öregapánk gyakran ..." 96