Tanulmányok Tolna megye történetéből 4. (Szekszárd, 1972)

Puskás Attila: Történelmi fordulat Tolna megyében 1944-1945-ben • 55

pont és ez a jellege speciálisan határozta meg gazdasági, politikai, sőt közigazgatási helyzetét megyénkben. Dombóvár Tolna megye országos viszonylatban is számottevő nagybirtokának, a herceg Esterházy-uradalomnak természetes vasúti felvevőhelye, mely úgy Budapest, mint Pécs felé kitárta a nagybirtok sokszor — a gazdasági válságok idején — igen kritikus értékesítési lehetőségeit. A következő tanulmány Kisasszondy Éva tollából feltárja, hogy az agrár- és agrárszocialista mozgalmak egyik megyei centruma, elsősorban az aratósztrájk idején. Magunk két feldolgozásunkban is érintettük a körzet jelentőségét a munkás- és szegényparasz-mozgalmak szempontjából.

278 Tanácsköztársasági múltjával Simon János igen megbecsült tanulmánya foglalkozott.

277 Mindezek Szekszárd, Tolna, Paks, Dunaföldvár forradalmi megmozdulásai mellett Dombóvárnak jelentős helyet biztosítanak a megye történetében és nem véletlen, hogy 1970-ben Dombóvárt várossá nyilvánították. Igen sajátos közigazgatási fekvése. A feudális érdekek által megvont és ma is élő határok, úgy lehet mondani a megye elszigetelt sarkába szorították ezt a települést. Sokkal közvetlenebb kapcsolata volt a mintegy órányira levő Kaposvárral és Péccsel, mint a mecseki előhegyeken át megközelíthető Szekszárddal. Ide még a vasúti közlekedés is nehéz: a XIX. századi rövidlátó és a helyi piacra építő ellenzék hatására a vasútvonalak a megye határán húznak el: a Sárbogárd—Bátaszék, Bátaszék—Dombóvár és Dombóvár—Sárbogárd vonalak szinte háromszögbe zárják ezt az idáig csak mezőgazdasági jellegű megyét. Mindezek ellenére — ha elszakadási kísérletek voltak többször —, Dombóvár Tolna megye maradt, de sajátos módon. Mint megírtuk, Kaposvár politikai hatása alatt és vonzókörében állt 1918—1919-ben, mégis a Tanácsköztársaság ellen támadók többszöri leverésére innen indult el a Zay-féle Lenin-fiú csapat. Szekszárd után itt rendezte a legnagyobb vérfürdőt Prónay libatollas különítménye, igaz a vérbosszú színhelyét máshova, Tamásiba helyezte. Mégis, amikor a szerb monarchista haderők Baranya legnagyobb részét, Péccsel együtt megszállták, a pécsi zendülésekben részt vevő bányászoknak Dombóvár jelentett menedéket. Itt működött a híres bányász-zászlóalj, mely a Zay-különítményt Tamásiban és másutt is segítette. Mindez mennyiben függ össze 1944—45-tel? Annyiban, hogy a proletárhatalom eszméi a Horthy-kurzus alatt is tovább éltek — még annak ellenére is. hogy szinte a múlt megcsúfolására egy időben Rajniss Ferenc kapott itt mandátumot. Miért történt ez: azért, mert az 1919-es események során elén járt pedagógusok, a vasúti század, a bányász-zászlóalj tagjainak, árváinak, özvegyeinek emlékében, szavában élt a forradalom hangulata. 1945. október 6-án az aradi vértanúk napján nyilvánosan és „a szeretet és béke" emlékének jegyében helyezték véglegesen örök nyugalomra a Tamásiban kivégzett Gyenis Antal iskolaigazgatót, a dombóvári 1919-es direktórium elnökét a község, a járás, valamennyi demokratikus párt, a vasutasok és pedagógusok összefogásából alakult „Gyenis Bizottság" nevében.

278 Ez a speciális forradalmi múlt megmutatkozik a nemzeti bizottság tevékenységében. A hagyományok mellett természetesen más tényezők hatását is észre kell venni. Dombóvár munkásiakossága, ha az ottani és Tolna megyei szempontból igen jelentős üzemi munkásság keretein is túlnézünk, számbelileg igen jelentős a vasutasság folytán. Nemcsak utazószemélyzete, hanem a mozdonyokat kiszolgáló és vezető személyzet, a fűtőház és a fatelítő, javítóműhelyek alkalmazottai feltétlenül az ipari munkásság táborába tartoznak. Részben feudális hagyaték, hogy Dombóvár és Új dombóvár természetellenesen fenntartott 247