Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

kezdetnél zsákutcába jutott, a többi egy-két évig tevékenykedett. Leghosszabban az ozorai—tamási szervezkedés tudott fennmaradni, dacolni a tőkés rendszerrel. Az ozorai—tamási szervezkedés az egész megyére kiterjedő mozgalom bázisa lett. Ennek alapján jött létre a szekszárdi kerület, amely 1933 őszéig működött. Sajátosan alakultak az illegális szervezkedések kapcsolatai. A tamási—ozorai szervezkedés a Tiszántúllal, Budapesttel és Pozsonnyal tartott fenn hosszabb időn át illegális kapcsolatot. A szekszárdiaknak Budapesttel volt összeköttetésük. A paksiak a kalocsaiaktól kaptak segítséget. A dombóváriakat a pécsiek segítették. A kölesdi—medinai szervezkedés pedig a kanadai magyarokkal tartott kapcsolatot. Valamennyi szervezkedés kapott — kapcsolatai révén illegális sajtóterméket. Ezek általában az illegális párt röplapjai voltak. A legtöbb sajtótermékkel az ozoraiak rendelkeztek: nemcsak röplapokat kaptak és szórtak a környező községekben — például Tolnanémediben és Pincehelyen — hanem több brosúrát is beszereztek, főleg csehszlovákiai kapcsolatuk révén. Ezek a brosúrák a Szovjetunió életével, az első ötéves terv eredményeivel, a szovjet külpolitikával foglalkoztak. Kaptak brosúrákat, amelyek a marximus—leninizmus egyes kérdéseit tárgyalták. Olyan írásokkal is rendelkeztek, amelyek a fasizmus kegyetlenkedéseit ismertették. A szovjet rádió magyar nyelvű adásának hallgatását csak a szekszárdiakra bizonyították rá, a többi szervezkedésnél ilyenre nem derült fény. vagy vádként fel sem merült. A harmincas évek első felében még meglehetősen kevés volt a rádió, s éppen a lakosság legszegényebb rétege nem jutott hozzá. A dombóvári szervezkedési kísérlet kivételével valamennyinek Fontos tevékenysége volt az illegális összejövetel. A periratok és a szervezkedésben részt vett személyek visszaemlékezései szerint az összejövetelek színhelye egy-egy személy lakása volt, de présházakban, kiránduló helyeken, munkahelyeken is létrejöttek ilyen illegális találkozások. E találkozásokat a kommunista sajtótermék kicserélésére és eszmecserére használták fel. Csupán a dombóváriak esetében van tudomásunk arról, hogy az eszperantó nyelv volt az ürügy a szervezkedés leplezésére. A pécsiek kezdeményezték a nyelvtanulást, — de hamar lecsapott az illegális szervezkedésben tapasztalatlan csoportra a csendőrség. Politikai értelemben hosszú, forró volt a nyár Magyarországon 1935-ben. Az építőmunkások a Horthy-korszak legnagyobb sztrájkját tartották, szembehelyezkedve Gömbös Gyula miniszterelnök és csoportja által elképzelt totális fasiszta törekvéseikkel. Az építőmunkások kezdték a sztrájkot, de hamarosan csatlakoztak hozzájuk más szakmák munkásai is. A sztrájk politikai jellegű volt. a munkásság megakadályozta, hogy a. Gömbös-féle 95 pontos programot megvalósítsák. A munkásság mindenekelőtt a szakszervezeteit védte meg. A Tolnamegyei Újság nem hallgatott a sztrájkról, annál is inkább nem, mert a megyében Tolnán, Bátaszéken, Szekszárdon, Bonyhádon, Pakson, Hőgyészen, Diósberényben, Dombóvárott meglehetősen sok építőipari munkás élt. A vezércikk 1935. augusztus 7-én jelent meg,