Évszázadokon át - Tolna megye történetének olvasókönyve III. (Szekszárd, 1990)

s már az első bekezdésében a sztrájk ellen foglalt állást. A cikk végső mondandója: ,,. . . azt a tanulságot is levonhatjuk a történtekből, hogy a mos­tani szakszervezeti rendszernek meg kell szűnnie, mint ahogy munkából élő államban nem lehetnek osztályharcok, hanem foglalkozási ágak ke­belén belül a munkásnak és a munkaadónak harmonikusan együtt kell működnie vetélkedés nélkül a közös érdek szolgálatában." Tehát: a munkásosztály osztályszervezetét, a szakszervezeteket meg kell szüntetni, harmonikus együttműködést kell kialakítani a mun­kás—tőkés között, félre kell tenni az osztályharcot. Ez volt a Tolname­gyei Űjság mondandójának lényege a nagy MÉMOSz sztrájkról. A szakszervezetek felszámolásának követelése nem az egyetlen jelenség volt, amely a belpolitika diktatórikus vonásainak erősödésére utalt. A megye törvényhatósági bizottsága 1935. áprilisi közgyűlésén Simontsits Eleméi-, a bizottság örökös tagja azzal a javaslattal állt elő, hogy a vármegye közönsége írjon fel az országgyűléshez olyan törvény sürgős megalkotása végett, amely az állam fenség jogának, területi integ­ritásának és az állammal szemben tartozó hűségnek megóvása érdeké­ben intézkedik, e célból minden kezdeményezést, cselekedetet, vag}^ kí­sérletet, mely az állam fenség joga, területi integritása és az állammal szemben tartozó hűség ellen irányul, bűntettnek nyilvánít, és azt az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. III. t. c­ben foglaltak analógiájára a súlyos fegyházbüntetésen kívül mellékbün­tetésképpen teljes vagyonelkobzással bünteti és lehetőséget nyújt az el­ítéltnek az ország egyes részeiről való kitiltására. A demokratizmus drasztikus szűkítéséről van itt szó. A KISGAZDAPART HELYZETE Az újjáalakult, liberális ellenzéki kisgazdapárt és sajtója, a párt megyei és országos vezetőinek jóvoltából gyorsan szerveződött a megyében. A Tolnamegyei Hírlap — a kisgazdapárt megyei lapja — rendszeresen tudósított a párt községi szervezeteinek zászlóbontásáról. Terjedelmes riportokkal, tudósításokkal, vagy apró hírekkel folyamato­san tájékoztatta a megye politikai közvéleményét a párt életéről. Kriti­kai megállapításai gyakran nehéz helyzetbe hozták a megye, és a me­gyeszékhely vezetőit. Érthető, hogy a mindenkori kormánypárti érdeke­ket kiszolgáló megyei és városi adminisztráció minden törvényes esz­közt felhasznált a kisgazdapárt térnyerésének megakadályozására. Ha csak tehette, megtiltotta a népgyűlés és pártválasztmányi ülés tartását is. 1934. szeptember 29-i törvényhatósági bizottsági ülésen a kis­gazdapárti tagok nevében Bernrieder József földbirtokos interpellált pártja érdekében az alispánhoz. Megkérdezte tőle. van-e tudomása arról, hogy a Független Kisgazdapárt Gyönkön 1934. szeptember 2-ára enge­délyezett népgyűlését a gyönki főszolgabíró törvényellenesen megaka­dályozta, hajlandó-e vizsgálat tárgyává tenni az esetet, és az eredmény­től függően megtorolni az intézkedőt. hogy más esetben ne forduljon elő hasonló incidens. Természetesen az alispán tudott az esetről, hiszen a főszolgabíró azonnal értesítette őt a történtekről. Az alispán nem volt hajlandó tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom