Tolna Megyei Levéltári Füzetek 3. Tanulmányok (Szekszárd, 1992)

Dobos Gyula: "Emelt fővel..." Élet- és pályakép Perczel Miklósról • 7

„annyi buzgóságot, s oly sok gondot fordított katonáijólétére, hogy példáját az egész hadtest követésre méltónak találta. Tisztjei és katonái teljes bizalmát evezte... nagy vitézséggel és higgadtan harcolt...

m Többszöri betegeskedés és valószínűleg a nagyon vágyott tábornoki fokozat el nem érése miatt véglegesen lemondott rangjáról. 1862 végétől csak a gazdasággal foglalkozott Davenportban. 220 holdas, felszerelt birtokát elcserélte a városhoz egészen közel eső 80 holdas tanyával, innen az ekkor már hivatalosan is adoptált Miklós megkezdhette az iskolába járást. Bár a gazdálkodás jól alakult, előrelátó gazdaként tudta, hogy a hosszan elhúzódó polgárháború egyre növekvő terheket ró a polgárokra. Az adók és bélyegilleték felemelése, a munkáskéz hiánya miatti egyre emelkedő napszámbérek, a nagyon meggazdagodott, de elhidegült szomszédtól való szabadulás arra ösztönözte, hogy 1865 tavaszán mindent eladjon és elköltözzenek New Yorkba. Ott betársult egy Schwarczer nevű, tolnai születésű borkereskedő üzletébe és magyar borokkal kereskedett. A vállalkozás kiváló üzletnek bizonyult. Igen gyorsan szép házat tudtak vásárolni és tekintélyes kereskedőnek számított New Yorkban. Lakásuk a magyarság találkozóhelyévé vált, Perczel Miklós pedig a Magyar Egyesület elnöke lett. Mina leveleiben az egyre gyötrőbb honvágyról ír, pedig anyagi gondjaik már nincsenek. „Szegény Miklósom nagyon nem élvez sokat szép házunk nagy kényelméből, egész napot az office-ban tölti. Én nagyon restellem, hogy annyit dolgozik, de ő igen megvan a munkájával elégedve, nem hiszem, hogy a henye életet meg tudná szokni... Lassan minden ismerősünk hazamegy, csak mi maradunk ebben az idegenségben, de talán eljön a megváltási idő a mi számunkra is"- írja 1866. május 29-ei levelében.

70 Újra itthon 1867-ben, a kiegyezést követően azonnal visszatért hazájába. Perczel Miklós nem élt az álmok világában, a föld túlsó oldalán is saját bőrén érezte, nem az illúziók szülik a szabadságot. 18 év hontalanság, barangolás a nagyvilágban meggyőzte - hiszen a kilátások szinte mindvégig borúsak voltak -, politikai életünk megváltoztatásáért, előrelépésünkért elsősorban magunkban bízhatunk. Mint naplójában írta: „emeltfővel térünk vissza, senki kegyelméből, hanem elévülhetetlen jogunk alapján foglaltuk el helyeinket, szabad pogárai a szabad hazának. "

n Visszatérésének híre megelőzte. Hazaérkezése napján már arról olvashatott, hogy a báránya megyei szalántai választókerületben felajánlották számára a jelöltséget. A közel két évtizedes távollét azonban sokak számára tette elfeledetté vagy ismeretlenné a nevét. Nem meglepő tehát, hogy nem őt, hanem Simonyi Ernőt választották képviselőnek. 26