Új Néplap, 2003. október (14. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-07 / 234. szám

2003. Október 7., kedd AHOL ÉLÜNK 7. OLDAL ABONYI ŐSZI TÁRLAT. A Bihari János Zeneiskola növendékeinek közreműködésével Tóth István Gá­bor költő, újságíró nyitotta meg vasárnap az Abonyi Lajos Falumúzeum legújabb kiállítását. A XXXIII. őszi tárlat keretében november 3-ig Pupek Teréz csuhéfonó és csuhébábu-készítő szemet gyönyörködte- tő alkotásait csodálhatják meg a látogatók.___________________________________________________■ Az ízek abonyi „Újvilága” abony az uj Évezredben Legyen bár tini vagy nyugdíjas, széles e hazában alig akad olyan ember, akinek a négercsókról először egy eg­zotikus ország bennszülöttjének bizalmas közeledése jut az eszébe. A többség e szó hallatán rögtön Abonyra gon­dol, ahol ugyan nem nőnek pálmafák, ám évtizedek óta működik egy nemzetközi hírű élelmiszer-ipari vállalko­zás: az Újvilág Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szövet­kezet. Az Újvilág történelme több mint fél évszázadra tekint vissza. Ám históriájából jótékonyan hiá­nyoztak a véres korszakváltá­sok, bár ez az élelmiszer-ipari gyártók földjén teret hódított üzem is többszöri átalakuláson ment keresztül, míg jelenlegi ar­culatát elnyerte. Szövetkezeti formáját és gazdálkodásának pénzügyi stabilitását azonban mindvégig megőrizte, évről évre lehetővé téve ezzel az állandó létszám foglalkoztatását. A cél is ugyanaz maradt: a fogyasztók meghódítása. Mindezt először egy ma már legendás hírű édesipari különle­gességgel, a négercsókkal sike­rült elérnie az abonyi szövetke­zetnek. A cég komolyan véve „a név kötelez” jelszót, ettől kezd­ve időről időre képes volt új mi­nőséget teremteni. Neves orvo­sok és táplálkozástudományi szakemberek közreműködésé­vel megalkotta az Abonett ter­mékcsaládot, amely azóta Újvilág Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szövetkezet 2740 Abony, Füzesér dűlő 16. Tel.: 53/560-020, 53/560-030 Fax: 53/560-023, e-mail: ujvilag@entemet.hu ugyancsak fogalommá vált az egészséges táplálkozás híveinek egyre népesebb táborában. Nem véletlenül, hiszen az ala­csony nitrát- és só-, illetve ma­gas növényirost-tartalmú extru- dált kenyerek a súlyfeleslegük­től szabadulni vágyók és a lisztérzékenyek egyedi igényei­hez is gasztro- nómiailag érté­kes alternatívá­kat kínálnak - méghozzá elér­hető áron. A fej­lesztések ered­ményeként az Abonett és a gluténmentes négercsók, to­vábbá ezek gyártási techno­lógiája egyaránt maradéktalanul kielégíti a speci­ális étkekkel szemben támasz­tott meglehetősen szigorú hazai és európai uniós követelménye­ket. A sószegény Abonett extru- dált kenyér ráadásul a „Szívba­rát” tanúsító védjegy használa­tára is jogosult. A különböző formájú és íze­sítésű abonyi gofrik, az Álom­szeletek és a drazsék pedig re­mekül kiegészítik a korszerű élelmiszeripar „Újvilágának” gazdag palettáját. PR FŐHAJTÁS. A katolikus templom melletti Millenniumi kertben, az aradi tizenhárom vértanú tábornok emlékszob­ránál tartottak tegnap városi megemlékezést Abonyban. A műsorral, koszorúzással és gyertyagyújtással kísért főhaj­tást a vértanúk kivégzésének 154. évfordulója alkalmából, a Somogyi Imre Általános Iskola és a Múzeum Baráti Kör szer­vezte. Megemlékezés A Bihari János Zeneiskola egy­kori igazgatóhelyettese, a közel­múltban elhunyt Mladoneczky György előtt tisztelegtek a na­pokban a muzsika helybeli sze­relmesei, valamint az oktatási intézmény diákjai és pedagógu­sai Abonyban. A zenei világnap alkalmából szervezett megemlékezés méltó körülményeiről a Gyulai Gaál Miklós Általános Iskola, míg ün­nepélyes hangulatáról a Ménesi Gergely által vezetett Szolnoki Szimfonikus Zenekar gondos­kodott. A városban ritkán látott nagy- zenekari hangverseny osztatlan sikert aratott az értő közönség előtt. A felcsendülő művek kö­zül is kiemelkedő jelentőségű volt Lakai Zoltán: Hunnia-szim- fónia című darabja, amelynek ősbemutatója ugyancsak elnyer­te a szépszámú hallgatóság tet­szését. Letűnt korok, titokzatos emlékek nyomában- íme egy. Talán fél méterrel arrébb újabbat mutat.- Látja, ez is az. Végül egy szobányi területen első pillan­tásra is vagy öt szarmata korabeli, azaz mintegy 1600-1800 éves agyagedény-da- rabkát számlál össze.- Felbecsülhetetlen mennyiségű tárgyi emlék nyugszik itt eltemetve. Persze ez ko­rántsem egyedülálló jelenség hazánkban. Magyarországot leletbősége és szakmai háttere miatt is régészeti nagyhatalomként tartják számon Európában. Nézze csak- , ez itt például egy feltárt szarmata ház szé­pen kirajzolódó metszete - mutat rövid körsétánkról visszatérve az egyik sekély Magyarországot Európa egyik régé­szeti nagyhatalmának tartják a ha­zai szakemberek. Nos, ha nem is tel­jesen elfogulatlan, talán hordoz né­mi igazságot ez az állítás. Legalábbis erről árulkodnak a négyes számú fő­út abonyi elkerülő szakaszának nyomvonalán jelenleg is hatalmas erőket és szellemi potenciált mozgó­sító, kiterjedt ásatások. Abony északi határában, az újszászi út men­tén derékig furcsa alakú gödrökben állva, szabad ég alatt cserzett arcú, kortalan férfiak dolgoznak. A Tiszazugból verbuválódott kis csapat egy szarmata településrészlet feltárá­sának földmunkáit végzi.- Ezen a területen lassan már végzünk. A közelben, egy jó kilo­méterrel arrébb viszont még most kezdünk hozzá az ásatás érdemi ré­széhez - magyarázza Madaras László szolnoki régész, az itt folyó tevékenység irányítója. — Igyekez­nünk kell, mert az útépítés kivitele­zői csak akkor tudnak haladni, ha mi átadjuk a terepet. Eddig tartjuk a tervezett ütemet, de óriási mennyi­ségű talajt kell megmozgatnunk, és ez megfeszített munkát igényel. Kérdésemre, hogy honnan tud­ják, hol érdemes kutatni, meglepő válasszal szolgál a szakember.- Végigsétáltunk a kijelölt kö­zel 18 kilométeres nyomvonalon. Az árulkodó cseréptöredékeket nyitott szemmel járva bárki észre­veszi. Hitetlenkedésemre gyorsan de­monstrálja is állítását.- Tudja mit? Jöjjön velem! Néhány méterrel arrébb fel­szántott kukoricatábla húzódik. Alig teszünk pár lépést a porladó göröngyökön, a régész a lábunk előtt heverő apró cserépszilánkra bök: Restaurátorkézben egy míves Árpád-kori cserépedény » ‘ Ez a szarmata házmetszet csak a precíz dokumentációkon marad meg az utókornak gödörbe. - Ez pedig egy kút, amely a kora­beli ember hűtőszekrényeként is funkcio­nált - kalauzol egy feneketlennek tűnő kö­zeli üreg széléhez. — Mi lesz ezekkel a szállíthatatlan ob­jektumokkal? — kérdezem.- Itt maradnak - válaszolja magától ér­tetődően. Pontos dokumentációk, légi fel­vételek, rajzok készülnek róluk. Aztán jön­nek a munkagépek, földet terítenek rájuk, tömörítik, majd aszfaltréteget borítanak az egészre. Nagy részük valószínűleg meg­semmisül, de ez az élet rendje. A legfonto­sabb, hogy a belőlük nyerhető információt megőrizzük. Elvégre ezek egy-egy fontos részlettel egészíthetik ki az adott korról ed­dig kialakult képet. A teljes nyomvonalon még így is több mint százezer megmenthető és kiállítható leletre lehet számítani, amelyek a ceglédi múzeumba kerülnek majd. Előbb azonban az abonyi József Attila Nevelőotthon egy­kori épületében berendezett bázison rend­szerezik, tisztítják és restaurálják a töredé­keket — tudom meg az összesen 16,7 küo- méteren, ezen belül jelenleg kilenc hely­színen zajló feltárás vezetőjétől. Dinynyés István elmondja: az ásatásra váró 180 ezer négyzetméternyi területből május 28-tól ez év végéig százhúszezret szeretnének átfé­sülni. Az eddig előkerült és a jövő májusi befejezésig várható maradványok a szar­matákon kívül újkőkoriak, Árpád-koriak, késő rézkoriak és kora bronzkoriak. Világ­ra szóló újdonságra eddig a munkálatok különböző szakaszait irányító, nyolc ré­gészből álló muzeológuscsapat egyetlen tagja sem bukkant. Egy nyár folyamán fel­lelt szkíta temetőrészlet és egy kagylóhéj­ból készült mellcsüngő azonban országos jelentőségű felfedezésnek számít — hang- súlyozza a szakember. _______________■ Ha ranglábra gyűjtenek Még kora tavasszal határo­zott arról a Múzeum Baráti Kör közgyűlése, hogy a múlt századok történelmi tragé­diái során elesett abonyi hő­sök tiszteletére haranglábat emeltet a város Millenniumi emlékparkjában. Nyáron a szervezet gyűjtést indított a nemes cél érdekében, amely — ma már bízvást állítható — elérte eredményét. Az abonyi önkormányzat egy éve, Blaskó Sándor helybeli szob­rászművész aradi vértanúkat megörökítő emlékművének felál­lításával kezdte el a katolikus templom oldalában található Mil­lenniumi emlékpark kialakítását. Idén augusztus végén az alkotó egy újabb, a mohácsi vész emlék­napjára készült művével gazda­godott a város központja. Az ed­dig felállított és a tervek szerint jövő év végéig leleplezésre váró szobrok mindegyike népünk zi­vataros századaira emlékezteti a jelen és a jövő nemzedékeit. Ezt felismerve fogalmazódott meg idén márciusban a Múzeum Baráti Kör közgyűlésén az a gon­dolat, hogy egy haranglábbal te­gyék teljessé az emlékpark me- mentóit. Az elképzelést tett kö­vette: július elsején a szervezet gyűjtést indított a szándék meg­valósítása érdekében. Mára nyil­vánvalóvá vált, nem is eredmény­telenül. A közadakozásból ugyanis eddig mintegy 200 ezer forint folyt be az ötletgazdák kasszájába. Ebből az összegből pedig már el is kezdték a szüksé­ges munkálatok előkészítését. Az oldalt írta, szerkesztette és a fotókat készítette: Bugány János i k A

Next

/
Oldalképek
Tartalom