Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-27 / 49. szám

1995. február 27., hétfő Hazai Tükör 3. oldal Bál az óvodáért A hétvégén immáron második alkalommal rendezték meg Rá- kócziújfalu lelkes óvónői ha­gyományteremtő báljukat. A bál bevételét játékok és egyéb eszközök vásárlására kívánják fordítani, ezzel is gyarapítva az óvoda felszerelését - hallhattuk dr. Nemes Katalin orvostól, a bál fővédnökétől. A csinos, fiatal „bálanya” megnyitója után az újfalusi óvónők előadásában egy buko­vinai népmese sikamlós törté­netének tapsolhatott a nagyér­demű. A Pletykás asszony gó­béi derekasan megdolgoztatták a publikum rekeszizmait. Mél­tán aratott nagy sikert a Tisza Táncegyüttes palotása. A fiatal táncosokat alig akarta elen­gedni a közönség. Kitett magá­ért a besenyszögi zenekar is, akik a talpalávalót szolgáltaták. Ha valaki „petrezselymet árult”, csak magának köszön­hette. Protokolltól mentesen, a pol­gármester is együtt kanyargód a mulatókkal a vonatos tánc­ban. Csak fokozta a hangulatot a tombolahúzás, ahol a környék üzemei és vállalkozói által fel­ajánlott, értékes nyeremények találták meg gazdáikat. G. A. Görög ételkülönlegességekkel várta vendégeit szom­baton és vasárnap a szolnoki Ristorante da Michele olasz étterem. Az ínyencségeket a stavrosi (Görögország) Ambei étterem mesterszakácsai készítették el. Képünkön Baba- koglu Jorgos (jobbról) a suvlakit tálalja. fotó: i. l. * „Édes” szakvásár Kőbányán A kőbányai vásárközpontban vasárnap megnyílt az UKBA nemzetközi cukrászati, sütőipari, húsfeldolgozó-ipari és gaszt­ronómiai szakkiállítás. Háromezer négyzetméteren 100 ma­gyar és 30 külföldi kiállító vonultatta fel technikai újdonságait, sütőipari és cukrászati termékeit, valamint vendéglátóipari be­rendezéseit, továbbá az új gyártási technológiákat is. A kiállítás megnyitóján Hegy­háti József, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium helyettes államtitkára hangsúlyozta: az ipartestületek fontos szerepet játszanak az ipari szerkezetvál­tásban. Egyebek között nekik is köszönhető, hogy megállt a visszaesés, és tavaly 9 száza­lékkal növekedett a termelés. Ehhez elsősorban a kisszerve­zetek járultak hozzá, s ezek közé tartozik az UKBA-n be­mutatkozó cégek többsége is. Az UKBA nemzetközi cuk­rászati, sütőipari és húsfeldol­gozó-ipari és gasztronómiai ki­állítás megnyitó napján, vasár­nap a magyar pékek Guin- ness-rekordot állítottak fel. A 42 fonatú és 14 ágú csillagból összeállított kalács a helyszínen készült a Pesti Barnabás Élel­miszeripari Szakiskola oktatói­nak és tanulóinak közreműkö­désével. Az alkotás védnöke Habsburg Ottó, aki Strasbourg- ból üdvözölte a kiállítást, az al­kotókat és gratulált a rekord­hoz. A pékalkotás védnöke volt a Képes Európa újság is, az egész „pékművelet” szervezője pedig a Magyar Pékek Ipartes- tülete. Az alapanyagot számos hazai és külföldi cég szállította. Mivel a kalácsot nem lehetett helyben feldarabolni és elszállí­tani, a sütéssel egyidőben töb­bezer kiskalácsot készítettek az UKBA pavilonjában, ezeket szeretetotthonok és ingyen­konyhák kapták meg. A cso­magokat autósfutárok vitték a sütés helyszínéről a 10 kijelölt budapesti és vidéki intézmény­nek. (MTI) Elutasítják a NAT-ot A Gimnáziumok Országos Szövetsége elutasítja a Nemzeti Alaptanterv (NAT) bevezeté­sét, mert csak olyan, a közokta­tás 12 évét egységben szemlélő szabályozást tart elfogadható­nak, amelyben kidolgozottak a vizsgák és az egyes iskolatípu­sok tartalmi-szervezeti szabá­lyozásának kérdései - tartal­mazza a Gimnáziumok Orszá­gos Szövetsége alakuló ülésé­nek közleménye. Véleményük szerint a NAT által előírt mo­dernizálás megvalósíthatatlan a pedagógusképzés és a tovább­képzés megújítása nélkül. Til­takoznak az alapvizsga köte­lező érvényű bevezetése ellen. Kőleves polgármester módra Pénteken Jászalsószentgyör- gyön a Szent-György Alapít­vány támogatói és létrehozói alapítványi bált tartottak. Az alapítványt tavaly hozták léte, a helyi gimnázium har­mincadik évfordulója alkal­mából. Bár a gimnázium azóta megszűnt, az ott érett­ségizett diákok elhatározták, hogy az alapítvány segítségé­vel támogatják a továbbtanu­lókat, a rászorulókat, időse­ket és betegeket egyaránt. Dr. Tóth János polgármester, az alapítvány egyik létrehozója, elindult a helyi vállalkozókhoz szinte úgy, mint annak idején a Kőleves című népmese hőse, hogy közös adakozásból megszü­lessen a „kőleves”. A helyi vállalkozók nem először fogtak ösz- sze a jó ügy érdekében. Az est érdekessége volt még, hogy harminc év után először zenéltek együtt az egykori STERNA- LIS együttes tagjai, akik a helyi gimnázium tanulói voltak egy­koron, köztük a jelenlegi polgármester is. A bál díszvendégei a Szent-György Lovagrend magyaror­szági képviselői voltak, dr. Nagy Béla geológus, C. Tóth János népművelő és a lovagrend avatott tagja - aki ily módon dáma Túrok Margit művészettörténész. A Károly Róbert által 1326-ban alapított lovagrend hazánk­ban 1990-ben alakult újjá. Nevükhöz kapcsolódik például a vi­segrádi várjátékok megszervezése is. Céljuk a történelmi ha­gyományok szellemében a nemzet múltját feltárni, gondozni és e mellett karitatív tevékenységet folytatnak. Csabai Ágnes Dr. Tóth János a kőleves történetét ismerteti A segély nem lehetőség Az önkormányzati választások eredményeként Tiszaföldváron is megalakult a helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat. Az öttagú testület elnöke, Kovács Sándomé tájékoztatta lapunkat a jelenlegi helyzetükről, célja­ikról, lehetőségeikről. Mint elmondta, Földváron közel négyszáz cigány él kü­lönböző szociális viszonyok között. Ez a szám az összlakos­ság néhány százaléka. Jelenleg a munkaprogram készítésénél tartanak, de előtte el kell vé­gezniük a pontos tényfeltárást. Szakértők segítségével vizsgál­ják a cigány lakosság szociális és egészségügyi helyzetét, az oktatás, a foglalkoztatás lehető­ségeit. A felmérés eredményei alkotják majd a munkaprogram gerincét. Tiszaföldváron amúgy is na­gyon magas a munkanélküliek aránya, és ezen belül a cigá­nyoknak jóformán semmi munka nem jut. Szeretnék elérni, hogy az al­kalmi munkából tengődő embe­rek legalább közmunkához jus­sanak. Ennek sokszor akadálya az alacsony iskolázottság. Be­zárul az ördögi kör, ha ezen a téren nem találnak kitörési pon­tot. Úgy érzik, nem kellően tájé­kozott a helyi öqkormányzat a cigányság helyzetéről. Közös lakossági érdek lenne a cigá­nyok talpra állása, hiszen a munkalehetőségek javítanának a szociális helyzetükön, s ez a bűnözés csökkenéséhez is ve­zetne. Első lépésként egy önálló helyiséget kémek, mert jelenleg az „ügyintézés” egy lakásban folyik. Felajánlott ugyan egyet az önkormányzat, de számukra az nem megfelelő. Megítélésük szerint nem ala­kult még ki az önkormányzati testülettel megfelelő munka- kapcsolat. Szeretnének több munkát végezni a különféle bi­zottságokban, hiszen mind­egyikkel kapcsolatos a cigány­ság helyzete. Távolabbi terveik között sze­repel cigány szociális munká­sok igénybevétele, akik jobban ismerik népük problémáit, ba­jait, s tőlük a segítség is Job­ban esik”. Mint ahogy Ko- vácsné mondotta: „Saját lábra kellene állni, de hiába az elkép­zelés, ha nincs lehetőség - a se­gély pedig nem lehetőség.” Most a lehetőségeket kere­sik, melyeket okos, higgadt együttes munkával vélnek meg­találni. G. A. Házasodni nem (mindig) könnyű Nem bizony, és itt nem a nagy korkülönbségekre, az eltérő va­gyoni helyzetre gondoltunk: el­végre sokkal prózaibb okokról lesz szó. Ha van türelmük, ké­rem, olvassák el ezen rövid írást. A legénybúcsú fényesre ke­rekedett a Szolnok melletti községben, és az ifjú férjjelölt bátran repesztett hazafelé a mo­torján. Este volt, késő este, és hogyan, hogyan nem, egy vas­beton oszlop az istennek sem akart kitérni hősünk elől. Nagy bumm, a járgány totálkáros lett, a rajta lovagló arca a májusi este, meg a rét kék-zöld-bama színeit vette át néhány törés kí­séretében. Elég az hozzá, inten­zív osztályra szállították a fiút, ahol kiderült, nincs életveszély. Igen ám, de már levágták a te­mérdek birkát, és a két moslék­pusztító is kilehelte lelkét, nem beszélve a száz megkopasztott csirkéről. Az akkori főorvos úr belátó volt, és imigyen érvelt.- Nem bánom, egyszer az életemben legyen az esküvő az intenzív osztályon. Beöltözve, négy ember bejöhet: az anya­könyvvezető, a két tanú és a menyasszony. így is történt: a szolnoki anyakönyvvezető összeadta az ifjú párt. A fiatal menyasszony boldogan mondta ki az igent, a férjjelölt kissé elhaló hangon, ami esetében nem véletlen. Ar­ról nem beszélve, hogy a vőle­gény egy szál lepedővel leta­karva feküdt, és a mellére tett piros rózsa jelezte a pillanat ünnepélyes jellegét. A gyűrűt az asszonyka felhúzta férje egyik épen maradt ujjára. Pu­szit váltottak, az ember maradt, a többiek mentek tovább a lag- ziba, és az ihaj-csuhaj másnap reggelig tartott. Annyit még a történethez: a férj felépült, azóta két szép gyerekük szüle­tett, jelezve: minden létfontos­ságú szerv azért nem sérült meg az ütközéskor. Füred környékén sem min­dennapi esetet meséltek. A la­kodalom éjszakáján az ifjú asz- szony eltűnt. Először azt gon­dolták: hagyományos lányszök- tetésről van szó, ezért nem ke­resték a hitvest. Akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor a konyhaszekrényen cédulát ta­láltak. Sajnálom, megbántam az igent, elmentem a régi bará­tommal. A nemes gyüleket egy része szomorkodott, micsoda kínos helyzet, erre inni kell. A másik része kerekre kerekedett sze­mekkel vette tudomásul a rend­hagyó távozást: ha elment, hát elment, azért az élet meg a vi­gadalom nem áll meg. Nem is állt, erre ittak. Egy szó mint száz, ahogyan mesélték: a nem köznapi eset után úgy becsics- csentett a nemes gyülekezet, hogy még a vasmacska is dü­löngélt. Az eltűnt asszony is meglett később, az egynapos házasság pedig annak rendje és módja szerint felbomlott. A Kunságban is rátaláltunk egy sajátos viselkedési formára. A szép arajelölt már negyed­szer hajlott a házasságra. Ugyanazzal a fiúval: a polgár- mesteri hivatal illetékesénél be­jelentkeztek, majd a határidő előtt a hölgy közölte: meggon­dolta magát, mégsem lesz es­küvő. A legényt sajnálom, akit sorozatban átvág, és mégis mindig megbocsát neki, majd megint átveri a tréfás kedvű párja. Én bizony az első igen majd nem után kivittem volna a kis csintalant az első kereszt- útra, ahol imigyen búcsúztam volna tőle:- Ide figyelj, angyalom! Itt négyfelé ágazik az út, én me­gyek jobbra, te meg balra. De a férjjelöltnek más lehet a véleménye, már várják őket ötödszörre is az anyakönyvi hi- talban. Bejelentkezni, hogy utána a hölgy visszakozzon. Az egyik legérdekesebb es­küvői esetet a minap röpítették világgá a telexek. Mindez Bu­karestben történt. A csodálatos templom papja a ceremónia kezdetére alaposan berúgott. Olyannyira, hogy összekeverte a beszédeket, meg valószínűleg azt is, milyen eseményről lehet szó, mert az esküvői szertartá­sok szövege helyett temetések­kor használatos szöveg olvasá­sába kezdett. A másra váró gyü­lekezet először meghökkenve hallgatta a prófétikus szavakat: miszerint lezárult a földi lét, és eljött az ideje minden halandó­nak, hogy számot adjon jó és rossz tetteiről. Mire kifejtette volna őkelme, hogy a jók a mennyek birodalmába, a gono­szok a pokol kárhoztató tüzébe kerülnek, kacagott a publikum. Nem így a fiatal pár, akik el- agyabugyálták az atyát, amiért a szezont a fazonnal összeke­verte. Meglehet, az atya volt a bölcs, előre látta a fiatalok sor­sát, vagy egyszerűen lesújtó vé­leményt alakított ki a házasság­gal kapcsolatban, ez nem derült ki. Az viszont igen, hogy a le­heletétől kis híján berúgtak a közelében állók. Mondanom sem kell, bírósági ügy lett a do­logból, és a bölcs talárosok ta­lán majd helyrehoznak valamit a tévedésből. Noha az utóbbi eset ellene beszél, de higgyék el: a házas­ságok sikeres volta aligha függ az anyakönyvvezető, a tisztele- tes, a plébános személyétől, még az ilyen-olyan történeteket megörökítő, papírra vető toll- forgatótól sem. Sokkal inkább attól a két embertől, akik a bol­dogító igent kimondják. Hogy ez az igen rövidebb-hosszabb távon tényleg boldogító lesz, vagy a szót fosztóképzővel kel­lene leírni, erre az idő, a múló idő minden újságcikknél ponto­sabb feleletet ad. D. Szabó Miklós Sándor Pál filmjé­nek hőse, Minarik Ede, a gőzmoso- dás egyszer a fejébe vette, hogy kell egy csapat. Nem tudni, miért akar egy mosodás csapatot, amikor ott van neki az a rengeteg átizzadt trikó meg koszos gatya, de hát valamikor a század elején járunk, a foci hőskorában és a nagy re­mények idején. Ekkor még - legalábbis így visszatekintve - minden olyan egyszerű, min­dent lehet. Miért ne lehetne akarni egy focicsa­patot? Minarik azt gondolja, egyedül nem megy. Dekázhatna ugyan kedvére a rongylab­dával, esetleg fűzős marhabőrrel, rugdalhatná a salétromos falat, vagy felállított tejesüvegek között száguldozhatna. De egy remek jobb ol­dali elfutás után a magasba emelkedni, s onnan egy felhőfejessel a hálóba bólintani, már képte­lenség. Ehhez legalább két ember kell. Minarik Ede pedig játszani akar: a játék kedvéért, a csa­pat kedvéért. És mert nagyon akarta, lett is csa­pat. A Minarik SE. És kit érdekel, hogy Mina­rik Ede csapnivalóan focizik, hogy talentumá­ból egy közepes beadásra sem telik? Nem ő a fontos, hanem amit létrehozott: a csapat. Ért­jük? Nem értjük - változnak az idők. Mi pedig elgondolkodhatunk, hogyan alakulna a történet - ma. Mit csilálna Minarik Ede, a Gőz Szolgál­tató Betéti Társaság ügyvezető igazgatója? Le­het, ő is felállítana egy teamet. Persze valószí­nűleg nem azért, hogy közösen rúgják a FIFÄ által hitelesített bőrt, hanem hogy a csapat az ő keze, illetve lába alá dolgozzon. Hogy ő, Minarik, a fehér gyöngy­szem halhatatlan legyen, s aki ezért áldozni is kész. Stadiont építtet. Zártkörű estélyeket ad, prezentál és reprezentál. A Gőz Bt.-ből a széle­sedő kapcsolatokon keresztül hamarosan ex­port-import társaság lesz, amely mindennel ke­reskedik a gőzhajótól a gőzbuktáig. Minarik Ede elnök-vezérigazgató város fölé tornyosuló fellegvárából szemléli a birodalmát, amelyben állítólag sosem megy le a nap. Minarik Ede - befutott. Mintaszerű felhőfe­jessel veszi be a legtávolabbi kapukat is, cselso­rozataitól jobbra-balra dőlnek az ellenek, kon­tinenseket ívelnek át szabadrúgásai, büntetőitől pedig retteg a gazdasági világ. Ede von Minarik lába - messzire elér. Az egykori csapattársak­ból részvényesek, tanácsosok, kirendeltségve­zetők lesznek és csak néhányan dezertálnak, hogy a sarkon befordulva eltűnjenek Minarik figyelő tekintete elől. A maradók számára éven­te egyszer nosztaligapartit rendeznek, ahol megilletődve állják körül von Minarikot, a ke­resztek lovagját, a legtitkosabb tanácsost és koccintásra emelkednek a poharak, és el-elcsat- tannak bizonytalan éljen !-ek. De hogy mit is ünnepelnek, már nem tudja maga Minarik SE. Minarik SE Még mindig farsang... Több bál színhelye volt megyénk a hétvé­gén. A szolnoki Tisza szállóban pénteken a közgazdászok hálóztak, szombaton pedig az orvosok és a fogorvosok táncolták át az éjsza­kát. Bal oldali képünkön az orvosbálon fellépő Pelikán Táncsport Egyesület nyitóműsorából Sarkadi Katalin és Krizmanics Ferenc show- tánc bemutatója látható. Másik felvételünkön a közgazdászbál egyik legizgalmasabb pillana­tát örökítettük meg: a szerencsés nyertes Dé- kány Csabától, a Peugeot Szolnok szalonveze­tőjétől átveszi a fődíjat, egy 300 ezer forintos autóvásárlási kedvezményt. FOTÓ: i. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom