Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-27 / 49. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1995. február 27., hétfő Szakiskolák műveltségi vetélkedője volt Jászdózsán Világtalálkozóra készülnek A jászjákóhalmi Horváth Péter Honismereti Szakkör idejében elkezdte felkészülését a jászok világtalálkozójára, melyet a redemp- tio (önmegváltás) 250. évfordulója alkalmából, május 6-án rendeznek meg a Jászságban, Nagykunságban és Kiskunságban. Az ünnepségsorozat az évforduló napjától augusztus 12-ig tart. Az eseményre való gondos felkészülés jegyében, február 15-én az említett honismereti szakkör vendége volt Horiiné Bathó Edit, a jászberényi Jász Múzeum megbízott igazgatója és Muhoray György, a világtalálkozó szakreferense - középen. Az összejövetelen tájékoztatást nyújtottak az esemény tervének jelenlegi állásáról, a további elképzelésekről, és a szakkör tagságával megbeszélték a községben rendezendő ünnepségek, kiállítások menetrendjét. Beküldött kép: F. I. A befuccsolt kisember törölheti a szemét Iskolánk a megyei speciális szakiskolák tanulói számára rendezett műveltségi vetélkedőnek adott otthont február 21-én. A versenyre végül is hat iskola: Tószeg, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok Gyermekváros és a jászberényi Klapka György Háziasszonyképző küldte el az előzetesen benevezett, három-három főből álló leánycsapatát. A vetélkedő lebonyolításáról Baranyi Györgyné, a megyei pedagógiai intézet munkatársa adott tájékoztatót, aki egyben a zsűri elnöke volt. Elmondta, intézetük, s ezen belül az ő feladata, hogy szervezze az általános és középiskolák versenyeit. Jászdózsa vállalta a vetélkedő lebonyolítását, az intézet pedig a szervezésben segített. A vetélkedő itthoni „bábája” Bátoriné Kállai Ilona, a szakiskola igazgatóhelyettese volt, aki kollégái segítségével összeállította a feladatokat és gondoskodott a program sikeres lebonyolításáról. Háziasszonyaink szendviccsel, pogácsával és üdítővel frissítették a versenyzésben megfáradt lányokat, kísérőket. A csapatoknak történelmünk jeles személyiségeiről - többek között nagyasszonyainkról -, irodalmi és nyelvtani felkészültségükről, társadalmi környezetünk szűkebb és tágabb területeinek ismeretéről kellett számot adniuk. A vetélkedő kicsit hasonlított a televízióban Vágó István által vezetett „Mindent vagy semmit!” című műsorhoz - azzal a különbséggel, hogy itt minden csapat nyert. A résztvevők már a felkészülés során, de a verseny alatt is, számos új és hasznos ismeretre tettek szert, s gyarapították tudásukat, általános műveltségüket. Az 1-3. helyezést elért csapatok értékes könyvjutalmat nyertek, de - a helyi vállalkozók által felajánlott ajándékoknak és a háziasszonyaink által készített kisebb meglepetéseknek köszönhetően - senki sem távozott üres kézzel. E mellé minden részt vevő csapat egy-egy oklevelet is kapott. A versenyző leányok elégedettek voltak a szervezéssel, a vendéglátással, és velünk együtt hasznosnak, szükséges-, nek tartották az ilyen jellegű vetélkedőket. Büszkék vagyunk rá, hogy jól sikerült, és reméljük, ilyen nemes versengésnek máskor is helyet adhatunk. Csikós Katalin és Tábori Anett 7. b. diákújságírók Az egyik kecskeméti lakos, aki az elmúlt hetekben átutazóban járt Szolnokon, s lapunkban a „Vállalkozás volt a piramisjáték” című, február 16-i cikket olvasta, hozzászólásában többek között az alábbiakat írta: Mint a Hét Törzs Alapítvány körülbelül 150 ezer tagja közül az egyik, aki nem kapott pénzt, csak azt mondhatom, hogy nagyon jó lett volna, ha a piramis- játék beindulásának időpontjában a hozzáértő emberek ugyanilyen széles körű tájékoztatást vagy állásfoglalást adnak az érintetteknek. Felhívhatták volna a figyelmet: vigyázzanak, emberek, mert az alapítvány tőkéjének feltöltése céljából szervezett piramisjáték már vállalkozási tevékenységnek minősül, aminek ilyen és ilyen következményei, adóvonzatai vannak! Olvasom továbbá, hogy azok a játékosok, akik még eddig nem tettek eleget adóbevallási kötelezettségüknek, önrevízióval megtehetik. Ekkor csak az önellenőrzési pótlékot kell megfizetniük. Ha viszont már az adóhatósági vizsgálat állapítja meg a hiányt, a szankciók sokkal keményebbek. Ezek után felmerült bennem a kérdés: akkor az a több tízezer ember, aki nem jutott pénzhez, önrevízió formájában az adóalapját visszamenőlegesen csökkentheti? Ha a Hét Törzs Alapítvány a kifizetéskor nem vont előleget, miért a belépő tagokat sújtják? Ugyanis ha a kifizetéskor a munkáltató nem von előleget a juttatásból, akkor a revíziónál, utólag nem a dolgozótól kérik ezt számon, hanem az illető cégtől, vállalattól követelik! Gondolom, az alapító okiratokban ezeket a cégbírósági bejegyzésnél és az adószám kiadásánál tisztázni kellett volna. Véleményem szerint a Hét Törzs Alapítvány helyzetében is- ha kapott valaki pénzt, ha nem- a kisember húzza a rövideb- bet. Ugyanis ha az adózott ösz- szegből a boltban valamit vásárolok, az után áfát fizetek, de ha vállalkozáshoz veszem az árut, az áfát bizonyos mértékig visz- szaigényelhetem. Nem beszélve arról, ha valaki több millió forintot vágott zsebre (a piramiselv alapján volt rá lehetősége), adózott belőle becsületesen, ugyanakkor a befuccsolt kisember törölheti a szemét.. . Küldjön egy képet! A Verseghy zenekara - 1957-ben Elöl - balról: Lafferton Győző, Bergendy Péter, Bergendy István, hátul Nemes Gábor, Munkácsi István, Balczó Lajos. Akkori dobosunk, Kádár Gyuri a felvétel időpontjában éppen Torinóban ifjúsági úszó világbajnokságot nyert. A Bergendy testvérek pályafutása közismert. Érdekesség még, hogy hárman (Lafferton, Munkácsi, Balczó) a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem zenekarában még évekig együtt játszottunk, és egy Ki mit tud?-döntőben csak a Benkó Dixieland Band elődjével szemben maradtunk alul. A képet féltve őrzi, s beküldte: Munkácsi István - Szolnok Köszönet a szolnoki légvédelmi tüzérdandár parancsnokának Elismeréssel adóztak Tisztelt Sárközi István mérnök ezredes úr! Testvéreim nevében is köszönöm a rehabilitációs bizottság értesítését, azt a nemes gesztust, hogy édesapánk, néhai Bánvölgyi István ezredes katonai érdemeit elismerték, és emlékére díszkardját a közelmúltban a dandár csapatmúzeumába helyezték. Engedje meg, hogy ebből az alkalomból röviden édesapánk katonai pályafutására emlékezzem. Édesapánk 1903-ban Jászal- sószentgyörgyön, parasztcsaládban született. Tízen voltak testvérek. A nehéz paraszti élet nagyon megviselte szüleit, s a halál mindkettőjüket korán elragadta. Édesapánk tízéves volt, mikor a mindennapok nehézségeit csak úgy tudta elviselni, hogy félévenként hol az egyik, hol a másik testvérénél húzta meg magát, kapott menedéket. A nehéz paraszti munka mellett folytatta tanulmányait, képezte magát, majd 18 éves korában behívták katonának. Örömmel indult a hadseregbe, mert akkor már eltökélt szándéka volt, hogy ha csak lehet, a katonai pályán marad. így is történt, s 1922-től, már mint továbbszolgáló katona, a hadsereg kötelékébe tartozott, majd 1933-ban hivatásos katona lett. Aztán 1937-ben szűkebb létszámú kiképzőtörzzsel került a megyeszékhelyre, Szolnokra. Első laktanyájuk a Tisza-parton, a jelenlegi vegyipari és műszeripari szakközép- iskola helyén volt. Két év múlva a Városmajor úton felépült, korszerű katonai bázisba települtek. Ekkor már - mint a 202. számú honi légvédelmi tüzérosztály - az országban elsőként négy közepes és négy gépágyús üteggel rendelkeztek. A második világháború sajnos számukra is meghatározó volt. Szolnok légterét kellett védeniük, és a döntő sorsforduló akkor következett be, amikor a német haderők megszállták hazánkat. A veszélyes helyzetek, események azt a laktanyát sem kerülték el, ahol édesapám mint megbízott parancsnok, harminc katonával védte az objektumot. A német hadsereg egyik egysége 1994. március 19-én körülzárta a laktanyát és lefegyverezte az őrséget. Ezután a legénységi épület tetejére tűzték a horogkeresztes lobogót, de míg az épület átkutatásával foglalkoztak, édesapánk felment a padlástérbe, s leszakította. Két napig keresték édesapámat, de nem találták meg. Piktorruhába öltözve búj- kált, majd amikor a német katonák elhagyták Szolnokot, visszatért az alakulatához. Ütegével 1944. november elsején a Tisza Szálló környékén volt tüzelőállásban, de felmérve a katonai erőviszonyokat, november 3-án felszólította beosztottjait, hogy aki akar, eltávozhat. Sokan éltek a lehetőséggel, édesapánk azonban - katonai esküjét betartva - a megmaradt legénységi állománnyal az alakulata után ment. Az utolsó magyar katonák közé tartoztak, akik elhagyták Szolnokot. Decemberben, a garami hídfő védelmében édesapánk is részt vett, ahol köny- nyebben megsebesült. Egyébként itt ért véget az utolsó szolnoki légvédelmi tüzérüteg. Csatlakozva egy gyalogos egységhez, útjuk Németországba vezetett. Édesapánk itt amerikai fogságba esett, és 1945 őszén térhetett csak haza, Szolnokra. A Honvédelmi Minisztérium, ahova 1946 januárjában került, századosi rangfokozattal, megbízta a légvédelmi tüzérség újjászervezésével. Sajnos az 1949-ben hozott ncpbí- rósági határozat alapján öt év börtönre ítélték. Végül 1951 őszén - kegyelemből - szabadlábra helyezték. Édesapánk politikai tevékenységét családjával is éreztették, hisz édesanyánk, aki négy gyermekével egyedül maradt, sehol nem kapott munkát, nem tudott elhelyezkedni. A jó szomszédok élelmet adtak, és amiben csak tudtak, segítettek bennünket. Édesapánk 1978-ban meghalt, majd nem sokkal utána édesanyánk is örökre itthagyott bennünket. Az erkölcsi rehabilitálást sajnos nem érhették meg. A honvédelmi miniszter úr a lefokozásról szóló parancsot, mint törvénysértő intézkedést, hatályon kívül helyezte, és a 307/1994. számú parancsában visszaadta a századosi rendfokozatát, egyben posztumusz ezredessé léptette elő. Köszönjük. Tisztelt Sárközi Úr! Országunk és a megye lakossága érdekében kifejtett védelmi feladatukhoz, munkájukhoz sok sikert, családi életükben pedig sok boldogságot kívánunk. Bánvölgyi Tibor Szolnok __________Expressz - Ajánlva A pénz ide-oda járt Karcagi olvasónk, O. A.-né személyes problémájával fordult szerkesztőségünkhöz, s kérte, segítsünk neki abban, hogy hozzájusson jogos táppénzéhez és a már ezt követően esedékessé vált egyéb járandóságához. Leveléből: „1993. december 15-től egy magánkézben lévő üzletben dolgoztam, amit a tulajdonos tavaly májusától bérbe adott. Időközben kisbabát vártam, és május 6-tól betegállományba vettek. A táppénzes papírjaimat, az orvosi igazolást rendszeresen leadtam a munkáltatómnak, amit onnan állítólag folyamatosan továbbítottak is Szolnokra, a megyei egészségbiztosítási pénztárhoz. 1994. augusztus 29-én megszültem, s a kórházi papírjaimat személyesen átadtam a munkáltatóm ügyintézőjének, de még február elején sem kaptam meg a hiányzó táppénzemet, továbbá azt az összeget sem, ami szülés után megillet.. Olvasónk kálváriája akkor kezdődött el, amikor a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egészségbiztosítási Pénztár - pontatlan adatközlés végett - rendre Karcagra, a munkáltatóhoz küldte vissza az iratokat és helyes válaszra várt. Többek között a mai napig is például arra, hogy O. A.-né július 4-től 20-ig betegállományban volt vagy dolgozott?! Tekintettel arra, hogy az ügy nem haladt előbbra, olvasónk - a táppénzét és gyedét illetően - telefonon érdeklődött az egészségbiztosítási pénztárnál, mire számíthat, de sajnos akkor is csak azt tudták mondani, pontos adatokra várnak. Az idén januárban már személyes kereste fel az egészségbiztsítási pénztárt, ahol az aktákból kiderült: az októberi munkáltatói bejelentésen nem is szerepel.. . Természetesen erről nem ő, hanem a munkáltatója tehet, ahonnan pontatlanul, hiányosan érkeztek a táppénz alapjául szolgáló adatok, kitöltött nyomtatványok. Ide kívánkozik, hogy ezért a szóban forgó munkáltatót az intézmény már figyelmeztetésben részesítette. O. A.-né gyermeke több mint öt hónapos, de mint megtudtuk, a terhességi gyermekágyi segélyének teljes összegét sem tudták még számára kifizetni - a TAKISZ-tól és a korábbi munkáltatóitól adatokat várnak - csupán 30 ezer forint előleget adtak postára. Ez az összeg is ide-oda utazgatott Szolnok és Karcag között - azzal a postai megjegyzéssel, hogy „a címen ismeretlen”. Aztán meg azért, mert akit a címen találtak, az nem vehette át a 34.652 forintot. Ebből az összegből 4.652 az elmaradt táppénz! Erről azonban már az édesanya tehet, aki 10 éves fiával s férjével albérletben lakik, de az állandó lakhelyén, ahol nem tartózkodik, s ahova a pénzt várja, a nagymamájának nem adott meghatalmazást a pénz átvételére. A napokban örömmel értesültünk arról, hogy sok-sok huzavona után, végre gazdájára talált a várva várt pénz. Olvasónk állandó lakása ugyanis a nagymamájánál van, akit sikerült otthon találni. Elmondta, hogy unokája most már a lakbérhátralékát is ki tudta fizetni. Elképzelhető azonban, hogy olvasónk további illetménye, a gyermekgondozási díj sem jut el hozzá zökkenő- mentesen, ha a pár hónappal ezelőtti névváltozását nem vezetteti át, nem hozza az intézmények tudomására. Azt tanácsoljuk, a további gondok elkerülése végett ezt minél előbb tegye meg. Jó egészséget kívánva üdvözli: Köszönet a megtalálónak Köszönetét mondok annak az ismeretlen embernek, aki a közelmúltban elveszített autóbusz-igazolványomat, bérletemet megtalálta, és eljuttatta a szajoli munkahelyemre. Anyagilag is igen sokat jelent, egyben jó érzéssel tölt el az az embertársi gesztus, amit most tapasztalhattam. Szíves fáradozását még egyszer köszönöm. Feketéné Ferencz Anikó Kicsik és nagyok bálján A szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola február 18-án (szombaton) tartotta hagyományos farsangi mulatságát - adták hírül a szülők. Először a legkisebbek hálóztak, majd a negyedikesek nyitótánca után (betanította Buncsekné Tóth Éva tanárnő) a jelmezesek színpompás felvonulása következett. A legötletesebb jelmezeket, mint például Robin Hood, tavi tündér, a Flintstone család, a szülői munkaközösség ajándékkal jutalmazta. A „nagyok” bálja 16 órától zajlott. Nyolcadikos lányaink aerobikbemutatóval (betanította Si- monné Végvári Ildikó) örvendeztették meg a résztvevőket. A farsangi mulatság fénypontja a két kitűnő versenytáncospár (a Kaiser-Pelikán Táncklub tagjai) fergeteges programja volt. Ezt követően kitűnő zene gondoskodott a jó hangulatról. A szülők az szmk vezetői közül köszönetét mondanak Vígh Lászlónénak, Huri Ferencnének, a tantestületből a gyermekszervezet vezetőinek: Vargáné Vígh Juditnak, Buncsekné Tóth Évának, és mindazoknak, akik az esemény előkészítésében, lebonyolításában munkálkodtak. (Beküldött kép.) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
