Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
>U. 10 Megyei körkép 1992. OKTOBER 7. Az iskolák állnak, a pedagógusok órákat tartanak Ez csak a tehetetlenségi erő működőképessége Fodor Tamás felszólalása az Országgyűlésben Be kell jelentenem, hogy az SZDSZ el tudja fogadni a kormánybeszámoló oktatásra vonatkozó kulcsmondatának első felét. A második fele nemcsak számunkra, de valószínűleg a szülők számára és a több százezer pedagógus számára is elfogadhatatlan. A kulcsmondat így hangzik: „A kormányprogram nem ígért, mert nem ígérhetett látványos javulást, de ígérte a működőképesség megőrzését, a struktúraváltás megindítását, a művészi, tudósi, pedagógusi, alkotói szuverenitás, szabadság visszaállítását.” Egyetértünk tehát a mondat első felével, és el is fogadjuk. A látványos javulás ígérete irreális lett volna, és az SZDSZ soha nem kért a kormánytól olyasmit, amit maga sem tudott volna megtenni. Ami viszont a mondat második felét illeti, arról nemes egyszerűséggel csak annyit lehet mondani, hogy nem igaz. Nem igaz, hogy sikerült megőrizni a működőképességet. Nem igaz, hogy megindult a struktúraváltás, és nem igaz, hogy helyreállt a tudósi, pedagógusi szabadság. Pedig ezeknek a céloknak a teljesítéséhez még pénz sem kellett, csak politikai elszántság. Nézzük sorban! A működőképesség. Az iskolák állnak, a gyerekek elmennek reggelenként az iskolába, a pedagógusok órákat tartanak. Ez tény. Ez volna a működőképesség? Ez csak a tehetetlenségi erő működőképessége. A tantestületek lendülete és hivatástudata viszi még az ügyeket. Ám maga a közoktatás rendszere - mert itt egy rendszerről van szó -, ez az, ami a működésképtelenség jeleit mutatja. Egy közoktatás rendszere akkor működőképes, ha képes társadalmi szükségletek kielégítésére, ha válaszol az állampolgár kérdéseire. Először: ma a szülők nem tudják, mivégre küldik gyerekeiket naponta az iskolába, és ott mit és milyen színvonalon fognak tanulni, és az oktatott tudás milyen életesélyeket ad. Tehát erre, hogy milyen életesélyeket ad, és milyen színvonalon fognak ott tanítani, erre a közoktatás rendszere nem ad választ. Másodszor: a közoktatás rendszere nem tudta megoldani, hogy az iskolák képesek legyenek alkalmazkodni a helyi igényekhez. Harmadszor: nem tudta megoldani, hogy a legtöbb iskola fenntartói, az önkormányzatok képet, valóságos képet nyerhessenek iskolájuk szakmai színvonaláról, és ily módon is képviselhessék választóik érdekét. Negyedszer: nem tudta megakadályozni, hogy fiatalok sokasága essen ki idő előtt a közoktatásból. És hogy, mivel ezek a fiatalok semmilyen szakképzettséggel nem rendelkeznek, hiszen ma már egyenesen luxus egy szakma megszerzése, számításba véve a kisiparos mestereknek fizetendő több százezer forintot, tehát nem tudta megakadályozni, hogy ezek a szakképzetlen fiatalok tovább gyarapítsák az ifjúsági munkanélküliek reménytelen tömegét. Ötödször: nem tudta megakadályozni, hogy a fogyófélben lévő szakképző iskolákat 15 főre méretezett, de 40 tanulót magukba zsúfoló tanműhelyeikkel továbbra is elavult, fölösleges szakmákat okító munkanélküli-képzők legyenek. Nem tudta érdekeltté tenni a kis- és nagyüzemeket, a kis- és középüzemeket, hogy a gyakorlati képzésből kieső nagyvállalatok helyére lépjenek. Hatodszor: saját hatáskörben nem tudta elejét venni annak, hogy a szakképzés megújítására nyújtott 36 millió dolláros világbanki hitel egy szűk szakképzési lobby martaléka legyen, annak a lobbynak, amely a szakképzést a katasztrófába vitte. A így néz ki tehát a működőképesség. Nézzük a második kérdést, a második állítást, a struktúraváltás kérdését! Az eddig vázolt feladatok elvégzéséhez nem annyira pénz, mint inkább struktúraváltás kellett volna. Ami a kormány beszámolója szerint megindult, szerintünk nem. Változás persze van. A régi struktúra összeomlott. De ezt az összeomlást talán mégsem lehet struktúraváltásnak nevezni. Ez nem az önállóságot és a szabadságot növeli, hanem a káoszt és a függőséget. Pedig ha a kormány komolyan gondolja a szabadságot, egészen egyszerű eszközökkel meg lehetett volna indítani a struktúraváltást. Csak a finanszírozás rendszerét kellett volna úgy átalakítani, hogy: a) a tankönyvdotációt már korábban ne hivatalnokok által kijelölt kiadók vagy tankönyvek kapják; b) az oktatás szakmai ellenőrzésére és a tanácsadásra szánt összeget ne minisztériumi intézetek vagy frissen felállítandó regionális közoktatási központok kapják; c) a tantervek, tananyagok kidolgozására szánt pénzt ne a minisztérium költse el, hanem az erre szánt pénz épüljön be az iskolákhoz menő normatívába. Ez valódi struktúraváltás lett volna, mert megteremtette volna a tankönyvek, a tantervek, a szakmai szolgáltatások piacának feltételeit. Nem azért nincsenek tankönyv- és tantervkészítő, meg szakmai szolgáltatást nyújtó vállalkozások, mert ebben az országban kevés a szellemi erő, hanem azérty mert nincs rá fizetőképes kereslet.‘Kedvenc tankönyvek, kedvenc kiadók vagy kedvenc szakemberek minisztériumi kijelölését nem lehel piacnak nevezni. Abban a pillanatban, amikor az erre szánt pénz a/ iskolafenntartó önkormányzatokhoz és az iskolákhoz kerül, egyik napról a másikra megteremtődik az a bizonyos fizetőképes kereslet, és gombamód fognak szaporodni ezek a közoktatást kiszolgáló vállalkozások és műhelyek. Ezt, persze, ki kellett volna egészítenie egy valóban minisztérium i feladatnak: az iskolák és a szülők tájékozódását, döntését megkönnyítő országos információs rendszer megteremtésének. Pedagógusok panaszkodnak lépten nyomon, akikkel találkozom, mert nem tudnak arról, hogy milyen módszerek és milyen iskolák létez nek, fizetésük nem elég arra, hogv saját maguk és családjuk fenntartó sát megoldják belőle; szakkönyvek helyett krumplival, csirkével kell foglalkozniuk, hogy megéljenek. Kaptak - természetesen - a közalkalmazotti törvény által egy odavetett madzagot, amelyről a mézet lenyalta a költségvetés, de nincs olyan szakmai autoritást képviselő forrás, amely a nyilvánosság számára objektiven értékel i a piacon jelen lévő sokféleséget. Ez bizony nem a ROK-oknak a jogosítványa: ez országos ügy, nem regionális ügy. A kormány ezt a feladatát is elmulasztotta. Ha mindezt megtette volna, akkor a szülők tudhatnák, hogy mivégre küldik gyerekeiket az iskolába naponta, az iskolák tudnának alkalmazkodni a helyi igényekhez, az önkormányzatok és más iskola- fenntartók képet kaphatnának iskoláik szakmai színvonaláról, az egész közoktatás jobban tudna alkalmazkodni a demográfiai és a munkahely-szerkezeti jellegzetességekhez. Ugyancsak elmulasztotta a kormány megteremteni annak a strukturális feltételeit, hogy a közoktatásban az elkövetkezendő években egyre nagyobb szerephez jutó egyház anyagilag is valóban függetlenné váljon az államtól. A harmadik kérdés: a szabadság kérdése. Mivel a kormány elmulasztotta ezeket a - valóban struktúraváltó - lépéseket megtenni, nem a szabadságot növelte, hanem a függőséget. Felmerült a gyanú, hogy mindez nem tehetetlenségből, hanem egy határozott politikai szándék alapján történik - erre utal például a regionális oktatási központok létrehozására irányuló kísérlet. Mindezt színesíti, hogy a kormány roppant nagy arányú központi elvonásokkal, adókkal növelte - és a jövő évi költségvetési irányelvekből biztosra vehető, hogy tovább növeli - az önkormányzatoknak a központi döntésektől való függőségét. A ROK-on keresztül tervezi megteremteni az egyes iskolák és pedagógusok függőségét a központtól; a dotációk elosztási rendszerével kiszolgáltatott, függő helyzetben tartja a kiadókat és a potenciális szakmai szolgáltatókat; tandíjak bevezetésének tervével kiszolgáltatott, függő helyzetbe kívánja hozni a hallgatókat - így néz ki a valóságban a működőképesség, a struktúraváltás cs as/nbadsáü. Pályadíjak - megvalósulatlan szobrok Látogatóban Pogány Gábor Benő műtermében Szeptember végén temették el Szolnokon Borbereki Kovács Zoltán szobrászművészt. A díszlep régi szárnyában. Az omladozó épületbe lépve négy gyönyörű kutya szalad hozzánk. A nésy önkormányzat „szocialista” stílusúnak talált.- S most mi les: ezekkel a mfíPoganv (iábor Benő a veszprémi díjnyertes makett darabjai között sírhelyre Pogány Gábor Benő készített Borbereki Magyar Gol- gothájának ihletésére egy domborművet. A fiatal szobrásznak ez az első munkája, amely Szolnokon látható. Pontosabban másodikból lett első, de erről majd később. Pogány Gábor Benő mint mondja, igen nagy megtiszteltetésnek érezte, hogy őt kérték fel a dombormű elkészítésére, hiszen már gyermekkorában gyakran megcsodálta Borbereki Szolnokon látható szobrait. S talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy ő maga is szobrászművész lett. Az út persze nem ment simán. Pogány Gábor Benő miután elvégezte alapfokú tanulmányait a hajdani Beloiannisz úti iskolában, Budapesten, az Állami Öntödében dolgozott ci- zellőrként, majd öntőként, miközben természetesen tanult a képző- és iparművészeti szakközépiskolában. Később nappali tagozatos lett, majd sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolán. Ötödéves korában írt egy levelet az akkori szolnoki városi tanácsnak, hogy szeretne hazajönni dolgozni. Kedvező volt a válasz, ám műtermet csak nemrégiben kapott a művészteerdélyi kopó nem afféle státusz- szimbólum. A fiatal szobrászművész valamiféle érték- megőrzést teljesít a kutyáival, hiszen 1947-ben Romániában halálra ítéltettek az erdélyi köpök, s csak úgy maradhatott fenn az ezeréves fajta, hogy jó néhányat „átloptak” Magyarországra. S most meg megfordult a koc- ka, Magyarországról viszik vissza a kutyákat. E kis kitérő után térjünk vissza a szobrászathoz. Pogány Gábor Benőt még általános iskolás korában foglalkoztatta Szigligeti Ede alakja, s felajánlott egy igen szép szobrot a színház számára. Az átépített új színházban azonban nem akadt hely a névadónak, hiszen közben megszűnt a megrendelő, a tanács. Pogány Gábor Benő azonban nemcsak Szolnokon járt így munkáival.- Több pályázaton is díjazták szoborterveimet, de szinte egyikből sem lett semmi. Az Aradi vértanúk emlékére készített munkám azért nem valósulhatott meg, mert akkoriban nem tartotta volna szerencsésnek a felállítását a politika. Még ugyancsak az előző rendszerben fogadták el Veszprémben a Béke című munkámat, amelyet az új vekkel?- Az Aradi vértanúk emlékműve iránt már érdeklődött egy budapesti múzeum. Hogy a Veszprémbe készült kompozícióval mi lesz, még nem tudom. Arról viszont nem tettem le, hogy Szigligeti Ede szobra, ha nem is a jelenlegi formájában, valahol a színház körül helyet kapjon.- Most min dolgozik?- A szolnoki önkormányzat pályázatot írt ki második világ- háborús emlékmű készítésére. Most ezen dolgozom, de nagyon sok ötletem, elképzelésem van. Lehetne például domborműveket készíteni az utcanevek fölé, s erre szívesen vállalkoznék is. Színesebbé, szebbé tenné a várost.- Ami szobrászszemmel különösen kedvezőtlen benyomást kelthet, de egyáltalán nem érezhető a város képén, hogy van egy müvésztelep, ahol szobrászok is dolgoznak.- Ez sajnos így van. Az önkormányzat kulturális bizottsága nemrégiben felkért külső szak- tanácsadónak, remélem közösen sikerül ezen a képen változtatnunk. Tál Gizella FELHÍVÁS AJANLA TTETELRE! AZ AGROGENERÁL Kft. Szolnok, mint a Besenyszögi Kossuth Tsz felszámolója a második sikertelen nyílt értékesítést követően ÉRTÉKESÍTÉSRE MEGHIRDETI az alábbi ingatlanjait: II. kerületben:- 50 fh-es tehénistálló- Harsányi-major: - 100 fh-es növendékmarha istálló- 4 db juhhodály- 600 fh-es tehenészeti telep- Rekeszszög, 200 fh-es növendékmarha telep- Csajbók Illés-tanya, 1000 fh-es juhászati telep- Katona-tanya, 800 fh-es juhászati telep- Fokoru puszta, 1000 fh-es hízómarhatelep- Libatelep 100000 fh-es, 5.0 m3 hűtőházzal- Keltető épület - technológia nélkül- Központi irodaház - garázsokkal- 3260 fh-es juhászati szaktelep- 60 fh-es boíjúnevelő- 100 fh-es szabadtartásos növendékmarha istálló- Központi gépműhely - 1800 m2 alapterülettel, 7,2 m párkánymagassággal- Kovácsműhely - 180 m2 hasznos területtel- Dunaújvárosi szerkezetű központi magtár, sirokkó belső szállító, betároló rendszerrel, 12000 m2 alapterülettel, mázsaházzal- Tejbegyűjtő épületek: I. kerületben: ■ Üzemanyagkút - 10 + 25 m3 tárolótérrel Volt kastélyépület - 250 m2 alapterülettel 100 fh-es tehénistálló 2 .2- Kőtelek- Tiszasüly- Besen yszög- Nagykörű községekben- Magtár 200 m‘- Lakóépület - 100 mz területtel- Műhely - 150 m2 hasznos területtel- Juszker-tanyánál 600 fh-es juhhodály- Garázs Szolnokon- Fokoru-pusztán lakóház - 55 m2 hasznos területtel- Fokoru-pusztán magtár - 240 m2 alapterülettel- Szórópusztán 100 fh-es kötetlen tartású növendékmarha istálló- Szórópusztán 100 vagonos magtár- Besenyszögön községi daráló épület- Besenyszögön községi takarmánybolt- Meggyesi-tanya juhhodály Az ingatlanokkal kapcsolatban részletes felvilágosítást - az irányárat illetően is - Gratzl Lajos építésvezető vagy Vinkó János tsz-elnök ad munkanapokon, személyesen 8-16 óráig - Besenyszög, Damjanich u. 16. sz., vagy az 56/371-702 telefonon, ill. a 23460 sz. telexen. Az ingatlanok előzetes egyeztetés után bármikor megtekinthetők. Az írásban benyújtott árajánlatnak tartalmaznia kell:- a pályázó adatait (vállalkozói ig. száma, adószám stb.)- a megvásárolni kívánt ingatlanra felajánlott vételárat- a fizetés feltételeit, fedezetét, garanciáit (bankgarancia, kezességvállalás stb.)- mennyi ideig tartja fenn ajánlatát. Az ajánlat benyújtásának határideje: 1992. október 20. 14 óráig Helye: AGROGENERÁL Kft. 5000 Szolnok, Ságvári kit. 4. sz. I. em. 134. Az ajánlatok értékelésére 1992. október 22-ig kerül sor, eredményéről a pályázók írásban kapnak értesítést. • <| All V, ■ ■■■ - ■ " ■./
