Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-14 / 244. szám

I 1989. OKTÓBER 14. fflÉPÍAP 5 Új szelek szárnyán Mindenki vesztes E/Uldözték-e a íiszapüspőki népművelő házaspárt 7 1987. június 16-án. a tiszapüspöki művelődési ház veze­tőjének Szabóné Csörsz Klárát nevezték ki. Szabóné nem egye­dül, hanem férjével, Szabó Jánossal érkezett a faluba. Ti­­szapüspökiben 1964 óta igazából megoldatlan volt a népműve­lés helyzete. Bözsi néni — a kulcsos néni — azt mesélte az új vezetőnek, hogy érkezéséig már 26 igazgatót szaggatott el. Ezt az áldatlan helyzetet akarták felszámolni, amikor hosz­­szú távra számolva, szolgálati lakást adva, alkalmaztak egy éppen szülés előtt álló népművelőt. Lapunk is beszámolt ’87 decemberében az új népművelő házaspár ígéretes kezdemé­nyezéseiről, akcióiról. Amíg a feleség szülési szabadságon volt, hivatalosan a férj helyettesítette, de tulajdonképpen együtt dolgoztak, az irodában felálítottak egy járókát a gyer­mek számára. Aztán jött egy újabb gyermek, s a házaspár mindkét tagja igénybe vette az őket megillető jogokat, az anya a kicsivel volt otthon, az apa a nagyobbikkai ment gyed-re. A gyakorlatban azonban továbbra is dolgoztak, a tartalmi munkát folytatták. Néhány hete hír érkezett hoz­zánk, hogy elüldözték őket. Ennek jártam utána. Megnehezí­tette a tények feltárását, hogy a házaspár jelenleg Kaposvá­ron él, így — bár mindkét fél sajnálta — külön-külön tud­tam találkozni velük, kerekasztal-beszélgctés nem jöhetett létre. A Magyar Néphadsereg 10. Számú Középiskolai Kol­­iélgiiuma Szdlínokon Vain/, Szamiszló Attila századositól, a kollégium igazgatójától nyert értesüléseink szerint az intézmény életében több újdonságnak számító válto­zás tapasztatható, erről szá­molunk most be ólvasóiink­­naik. Először motoros repülőgépen A kollégium három évfo­lyama a Széchenyi Gimná­ziumban tanul. Igen jó ké­pességű gárda ez, hiszen or­szágos beiskolázás alapján a legjobbak közül válogat­hatnak a felvételkor. Az in­tézményt speciális cél-lal hívták életre: a repülőtiszt­­képzés utánpótlási bázisául szolgál. Ez mindennapi fel­adatukat iis meghatározza. A növendékek a napi tanul­mányok mellett mindenek­előtt a repüléssel foglalkoz­nak. Első-, másodéves ko­rukban a vitorlázórepülés elméleti és gyakorlati isme­reteit szerzik írneg, harmad­éves korukban pedig elkez­dik a motorosrepülő-ikép­­zést. E tekintetben ez az év mérföldkő lesz, hiszen eb­ben a kollégiumiban most vannak először harmadéve­sek. Aki közülük megfelel az orvosi vizsgán, s no­vember elején motoros gép­pel megkezdi a kiképzést, az nagy eséllyel pályázhat majd a Kiliánt György Re­pülő Műszaki Főiskola ha­józó tagozatára, akár nagy­­sebességű repülőgép, akár helikoptervezetői szakra. Az a cél, hogy a jövőben kisebb létszámú, de jobban képzett, korszerűbben fel­szerelt hadseregünk tegyen, a kollégium életében is érezteti hatását. Kisebb lét­számú, koncentráltabb lesz a képzés. Ez napjainkban élóg sok vitára ad okot, mivel korábban az MHSZ feladata volt a repülés után­pótlásának -biztosítása. A néphadsereg ezért sok támo­gatást adott az MHSZmek, de az eredmény nem volt teljesen fcézzell fogható. A szövetség ugyanis évente mintegy negyven motoros repülőgépvezetőt képzett ki, de azok közül osak keve­sen jelentkeztek a Kilián főiskolára. A kiképzési költségek nagyban terhel­ték a hadsereg költségveté­sét, a főiskolának mégis szinte az „utcáról” kellett felvenni hallgatókat. Ezért a sereg felsőbb vezetése ágy döntött, hogy létrehozza Konczné Czigány Ágota 56 éves jánoshidai lakosnak az a szerencsétlennek ítélt lap úgy is végződött. Koráb­ban az elsőfokú bíróság Jász­berényben két rendbeli lo­bás vétsége miatt nyolc hó­napi fogházra ítélte, tegnap pedig a megyei bíróság meg­alapította, hogy az egyik esetben nem lopás vét­sége, hanem rablás bűntette történt. Ugyanis hősünk az ;1 csőrit kerékpár megtartása /égett a sértettel szemben áros zakót alkalmazott. Ez pe­­iig rablás, amely büntetései étele 2—8 év. Koncznénak valahogyan mégis szerencsé­je van, mert ügyészi felleb­bezés hiányában a megyei bíróság nem tudta felemelni a nyolc hónap fogházat. Ugyanakkor szerencsétlen­ségére megmaradt az a le­hetőség, hogy valószínű tör­ezt a kollégiumot. Az el­múlt év során megalakulta kollégium önálló repülő és ejtőernyős klubja, amely­nek elnöke Farkas Bertalan űrhajós, aki sokszor itt van náluk. A kollégiumban több célú kabinet is van. Addig ugyanis^ miig a főis­kolára kerülnek a növen­dékek, meg kél! szerezniük a B-kategóriás autóvezetői jogosítványt is. A kiképző kabinet ezt is biztosítja. A kollégium növendékei közül ötvenen -már önállóan repülnek vitorlázó gépeken — pedig még tizenhét éve­sek sincsenek. Ez meghatá­rozza egyéb tevékenységü­ket is. A -gimnázium tizen­öt osztálya közül tavaly a kollégisták önálló osztályok­ban tanultak, s az első há­rom helyen ők végezték. Négyesen felüli osztályátlá­­got értek el. A jelenlegi el­sősök már többségükben lányokkal vegyes osztályba járnak. Énekkarral Svédországba A repülés és a tanulás meltett sok egyéb tevékeny­séget fejtenek ki a növen­dékek. A gimnazista lá­nyiakkal együtt énekkart szerveztek például és egy­éves felkészüléssel svédor­szági szereplésire készülnek. Táncmozgalmot is szer­veztek. Nagy Árpád nevelő­tanár a Gimiboráik „Ki mit tud?” győztes támccsoport­­jának tagja volt, jó kezek­ben van tehát a táncosok tanítása. Színjátszócsoport­­juk, fotószákkörük is van. A sportra is nagy gondot fordítottak, nem utolsó sorban a választott pálya miatt. A minőségi sport je­vényességi óvást emelnek a büntetés súlyosbításáért. Néhány utcával távolabb a kereskedelmi és vendéglá­tóipari suliban, a 2. e-osztály­­nak részben szerencséje volt. Ugyanis matekból Ri­­bárszkiné Molnár Anikó ta­nárnő hajlott a kérő szóra, és ezen a tragikusan drámai napon nem íratta meg a dol­gozatot. Történelemből vi­szont dátum ide, péntek oda, írni kellett. Igaz, Pereces Jóska olyan sikeresen pus­kázott, ami már nem egye­temi, de akadémiai szint, vallották a többiek. A pon­tos lebonyolítás módját az örökvidám srác most még nem volt hajlandó részletez­ni, mivel mondása szerint ez saját szabadalom. De ha végez, szívesen közkinccsé teszi a rászorulóknak. A diákság nevében ígérhetem: epedve várjuk eme magasz­gyében szakcsoportokat szerveztek. A katonai kol­légiumok sportversenyei­ben is méltó dl len feleknek bizonyultak — Ibár a szol­nokiaknak eddig csak -két év­folyamuk volt. Az intézet nyelvi labora­tóriummal is rendelkezik. Arra alapozva az orosz nyelv mellett az angolra és a németre képezik a növen­dékeket. Alap- vagy közép­fokú nyelvvizsgára akarják őket felkészíteni, mert le­hetséges, hogy a közeljövő­ben a főiskolán már az is felvételi követelmény lesz. Civilek a kollégiumban Érdekes színfoltja a kol­légiumnak, hogy ettől a tanévtől kezdve Szolnok más középfokú iskoláinak harminc tanulója is ott tolt szállásra. Ök nem 'katonai pályára készülnek. Létszá­mukat bővíteni akarják. Sőt, a jövő tervei között olyan is szerepeli, hogy külföldi diákokat is fogadnának, akik itt folytatnák gimná­ziumi tanulmányaikat. Arra alapoznak, hogy a repülés­sel való ismerkedés nagy vonzerőt jelent a külföldi fiatalok számára is. Szolno­kon egyébként is van már kétainyanyelvű középiskola — érvel a kollégium igaz­gatója. Ami a jövőt illeti: ezután a felvételi vizsgán nem lesz követelmény, a vitorlázó re­pülőgépvezetésre való alkal­masság, csák a jó tanulmányi eredmény. A felvettek kö­zül választják majd ki azo­kat, akik alkalmasak a re­pülésre, és a kollégium klubjában meg is kezdhetik azt. S. B. tos pillanatot, amikor köz­­k'inccsé válik, ami ma titok, Nem volt ekkora szeren­cséje a negyvenéves Sajben Györgynek, akit május óta köröz a szolnoki redőrkapi­­tányság, és tegnap került meg. Hogy hol? Kapaszkod­janak meg kérem: a Dunán­túlon, Tamásiban. Mi tagadás, a SZÜV-nól komolyan vették a péntek 13-ra fenyegetésként beígért vírust, amely valóban képes egész rendszereket kitöröl­ni, tönkretenni. Ennek a megakadályozása érdekében megfelelő óvintézkedéseket tettek: így például a nagyabb gépeknél — ahol belső óra van — átugrottak ezt a dá­tumot. Egy bizonyos: -lapzár­táig nem érzékelték a fenye­getést a programjaikban. Re­mélhetőleg nincs is bennük. A kórházban mint mindig, most is nagyüzem fogadott. Először Kocsis Istvánt, az Általános Művelődési Köz­pont (ÁMK) igazgatóját ke­restem fel Tiszapüspökiben, rriajd — férje névváltoztatá­sa következtében — Palás­tiné Csörsz Klárát Kaposvá­ron. Kocsis István, aki az ÁMK mellett az iskola igazgató­ja is: • — Terhesen fogadtam 7300 forint fizetéssel, amit kezdő tanárok sem kapnak meg, és szolgálati lakást is adtunk. Hosszú távra előre próbál­tuk megoldani a vezetést. Palástiné: — Délután hat­kor a szülés előtt még dol­goztam, a szülés után két héttel újra a helyemen te­vékenykedtem. Rászolgáltam a bizalomra. Idézet Palástiné (Szabóné) Csörsz Klára jellemzéséből: „Tartalmi munkáját lelkesen kezdte, sok pozitív kezdemé­nyezése volt különböző mű­velődési formákat illetően. Ehhez azonban tömegbázist nem sikerült kialakítania, a falu lakosságával sem tu-A Debreceni Parkerdé­szeti Igazgatóság erdős­pusztai területén — Bánk közelében — elkészült a lovasközpont. A létesít­ményhez 16 személy el­szállásolására alkalmas fogadó, kovácsműhely, 40 férőhelyes istálló, vízmű és 90x60 méteres, ver­senyek és bemutatók tar­tására is alkalmas lovas­pálya is tartozik. (MTI-fotó) A szülészeten érdeklődtem, ahonnan éppen akkor tolták ki Kiss Csabáné tószegi la­kost. Fáradt, de végtelenül boldog volt. — Főiskolára járok még, de már nagyon vártuk a trónörököst. Reggel meg is született, 3 kg 50 dekával. Egészséges, és őt is Csabának hívják. — Milyen a kicsi? *— Aranyos, nagyon étkes és már szopott is. — Mi lesz belőle? — Erdész, mint az apja — nevetett, és -máris búcsúz­tunk, mert letelt az engedé­lyezett két perc. Lenn, a földszinten a bal­eseti sebészeti kezelőben egy 66 éves hófehér hajú hölgy nem jószántából került ide. — Szolnokon lakom a nő­véremmel az Ady Endre úton, és kertgyomlálás köz­ben elestem. Hátratettem a kezemet és olyan szerencsét­lenül értem főidet, hogy a bal csuklóm darabosra tört. Nem fáj, de a gipszet a dok­tor úr szerint egy hónapig viselem. Lesz is szegény nő­véremnek baja velem. Visszafelé jövet az utam a bíróság előtt vitt el, ahol egy dott még a fentiek miatt kapcsolatot kiépíteni.” Kocsis István a követke­zőket fűzte ehhez: — Adminisztratív és pénz­ügyi tevékenysége, jogsza­bályismerete hiányos, az utóbbiakat felületesen tar­totta be. Sokszor előfordult, hogy nem számolt el időben a pénzekkel. A lakossággal pedig csak plakátokon ke­resztül tartotta a kapcsola­tot. Mondtam neki, hogy ne üzengessen, de hiába. Hoz­zám is mikor jött? Néha már azt gondoltam, hogy akkor, amikor tudta, hogy órám volt az iskolában. így biztosan nem találkozunk. Palástiné: — Szakmailag képzettnek érzem magam, az új ismereteket is figyelem­mel kísérem, ha lehet, al­kalmazom is őket. A falu­siakkal sohasem éreztem, hogy rossz lenne a viszo­nyom, hiszen a babakocsit tolva a házakba is beszól­tam egy-egy program előtt. Élő kapcsolatot tartottam a lakosokkal, főként a cigá­nyokkal, s ez sem tetszett mindenkinek. Az igiaz, hogy az iskolába ritkán mentem, de azért, mert nem akartam, hogy már az elején leifújják a programot. Pénzügyi téren valóban képzetlen vagyok. Volt egy sikkasztási esetem is. kétezer forintra büntet­tek meg. Tulajdonképpen ar­ról volt szó, hogy nem fi­zettem be időben a bevételt. Számtalan olyan jogszabály van. ami a folyamatos mun­kavégzést nehezíti, ezekkel egyszerűen nem értek egyet. Palástiné megmutatta félt­ve őrzött tablóit, fényképeit a fürdő-túrákról, Tiszakécs­­kére és Cserkeszőlőre, ahol nagyszülők és unokák együtt láthatók, a hagyomanyfel­­újító szüreti felvonulásról, a farsangi gyertyabálról, az egészségnevelési kiállításról, a népi iparművészek vásá­ismerősömmel váltattam né­hány mondatot. Hirtelen nyílt az ajtó, és örömtől sugárzó pár lépett ki a ka­pun. — Elnézést a megszólítás­ért, újságíró vagyok, és arról írok cikket, ki hogyan éli át ezt a napot. Tapasztalataim szerint ezen az ajtón rendsze­rint gondterhelten távoznak az ügyfelek. — Uram, nekem gyönyörű dátum a péntek 13-a — mondja a negyven körüli, szürkeruhás férfi. — Ügy néz, ki megszabadultam a boszorkánytól. — Kitől? — értetlenkedem. — Kitől, hát a boszorkány­tól, azaz a feleségemtől... — De hiszen ő ott áll mel­lette. .. — Ja, ő másik boszorkány! Érti ugye? Ne haragudjon, de rohanríunk kell, mert megy a buszunk — viharza­­nak el nevetve. Én is mosolyogtam, de es­tére lefagyott az arcomról, mert meguntam: a nagyobb fiamnak beírtak az ellenőr­zőbe. Igaz volt már erre példa mésféle napokon is... D. Szabó Miklós ráról, a közel 25 tagú szín­játszó kör előadásairól. Mu­tatott programfüzeteket, pá­lyázatokat. Elüldözték őket? Kérdez­tem mindkét féltől. A vá­lasz egyértelműen: nem De lehetetlenné tették őket, le­hetetlenné vált a maradá­suk. Melyek azok az okok, melyek távozásra kényszerí­tették őket? Palástiné: — A férjem szálka volta szemükben. Amint megtudták, hogy a harmadik házasságában él, elkezdődtek a problémák. Kocsis István: — Három falkából volt hat fia. Palástiné: — Liliomtip­­rással is megvádolták. Fel­háborító, hogy a gyerekek­től tudtuk meg. hogy egyen­ként berendelték őket, hogy a férjemről faggatózzanak. Amikor határozottan és nyíl­tan felléptünk az eljárás el­len, azonnal leállították az ügyet. De még itt, Kaposvá­ron sem tudjuk elfelejteni ezt a családunk ellen elkö­vetett mesterkedést. A fér­jem gyeden volt, ez is so­kaknak nem tetszett, meg az, hogy a megyei lapot tudósí­totta a programjainkról. Kocsis István: — Féltünk, hogy valaki kijön a laptól, és pácban maradunk. Előre tudósított olyan események­ről, amelyeknek nem volt biztos a kimenetele. Palástiné: — Az esemé­nyek előtt írt az újságnak, hogy a falun kívül is propa­gandát csináljon. Ezeket a programokat aztán nem is lehetett lefújni. Kocsis István: — önfejű­ek voltak. Nem kérték ki a tanácsainkat. Gyakran csak utólag értesültünk a ren­dezvényekről, szándékaikról. Palástiné: — Alig-alig lát­tuk őket a rendezvényeken. Nem is tudhatták, hogy mi­lyen tartalmi munka folyt nálunk. Igen, önállóak vol­tunk. Pályázatokat írtunk a megkérdezésük nélkül, és nyertünk is velük. Dohány­zásmentes művelődési ház lettünk, így az ultisok át kel­lett hogy menjenek a párt­házba. Megszüntettem a pingpongozást az előtérben, ez ötszáz forintos bevételki­esést jelentett, de elegem volt a káromkodásból és a lár­mából. Kocsis István: — Kávés- és teáskészletet vett, zsíros­kenyeret árult, erre nem volt felhatalmazva. Palástiné: — Az égjük pá­lyázatunkon. amiről ők elő­re nem is tudtak, 40 ezer forintot nyertünk. Videót vettek belőle az iskolának. Nem voltam felhatalmazva arra sem, hogy ingyen üdí­tőt adjak a karatés fiúknak, de hát azok ingyen felcsi­szolták a parkettát! Tiszapüspökiből és a me­gyéből is elment két nép­művelő. Nem a formalitások megszegése miatt kellett tá­vozniuk. hanem önállóságuk miatt. Nem tudták kivárni, nem is akarták, hogy a ve­zetői hármas (a tanácselnök, a gamesz-vezető egyben párttdtkár és az iskolaigaz­gató) mindenhez jóváhagyást adjon. Lennon-estet szervez­tek. betlehem es játékot, mentálhigiénés szolgáitatást, ami miatt sarlatánnak ne­vezték őket, átkeresztelték a művelődési házat Közösségi Házzá. Nem voltak olyanok, mint a többiek, mert töb­bet akartak, ezért lehetet­lenné tették őket. maguktól mentek el. Palástiné: — Küldetésnek fogom fel a népművelést. 1989-ben ez lehet, hogy fur­csának tűnik. Nem vagyok teknősbéka, nem élek 200 évig. Nekem 60 év alatt kell elvégeznem a munkámat. Ezért hajlandó vagyok küz­deni. Most el vagyok kese­redve. Püspökit kitörlöm a néDművelői pályafutásomból. Két évvel ezelőtti cikkünk azzal végződött, hogy a fia­tal népművelők ringbe száll­nak. Ma a porond üres, min­denki vesztesen hagyta el. Budai Mátyás Péntek, tizenharmadika Például a bíróságon, a suliban a SZÜV-nél és a kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom