Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-14 / 244. szám
6 Nemzetközi körkép 1989. OKTÓBER 14 NDK—40. évforduló Az ünnep árnyai Amikor több mint egy évvel ezelőtt az NDK vezetése megfogalmazta, hogy 1989. október elején miként kívánja megünnepelni a szocialista német állam megalakulásának 40. évfordulóját, az ünnep méltó előkészítésére mozgósító felhívásban magabiztosan ecsetelték a gazdasági és társadalmi fejlődésben elért vívmányokat, és ismét hitet tettek az eddig bevált gyakorlat reformok nélküli folytatása mellett. A dolgozó kollektívák öntudatos felajánlásokat tettek az évforduló tiszteletére, a szocialista brigádok és az üzemek a megszokottnál is nagyobb mértékben igyekeztek túlteljesíteni a terveket. Ügy tűnt, ezúttal is minden az évtizedek óta megszokott mederben zajlik. Az ország párt és állami vezetői beszédeikben egyre gyakrabban és egyre vehemensebben bizonygatták, hogy az NDK-han nincs szükség reformokra, mert 1971 — azaz Erich Honecker az NSZEP élére kerülése — óta olyan társadalmi és gazdasági politikát folytatnak, amelyet hiba lenne megváltoztatni, legfeljebb tovább lehet tökéletesíteni. Az olyan adminisztratív intézkedések, minit az egyház keretein belül működő ellenzéki csoportok elleni néhány kemény fellépés, vagy a a szerepük a menekülési hullámban. Tény, hogy a tömeges távozásnak mindenekelőtt belpolitikai okai vannak. Az elmúlt évtizedek fejlődési mérlegének az eredményeket tartalmazó serpenyőjébe kerülhet a szociális biztonság, a kedvező lakáshelyzet, az áruk és szolgáltatások alacsony ára — noha mindez egyre elviselhetetlenebb mértékű állami támogatást igényel. Az elmúlt bő másfél évtizedben a lakosság anyagi gyarapodása ugyan mérsények dicsérete, az egyöntetű elégedettség megnyilvánulásai kapnak helyet. A lengyelországi és magyarországi változások nyomán egyre többen vetették föl: miért ne válhatnának őszintébbé, nyíltabbá a viszonyok az NDK-han is? A kötelező általános elégedettséget felszámolva miért ne nőhetne az állampolgárok önállósága, szabadsága, beleszólása az ügyekbe? Stephan Henmlin, a Homecker közeli barátjának tartott neves író így fogalmazott: ,.súlyos hiba, ha egy ország vezetése nem bízik a népben. Az ördögbe is, mit kell még teljesítenie ennek a népnek, hogy ne legyenek bizalmatlanok vele szemben”. A vezetésnek a reformokat elutasító álláspontját Otto Reinhold, a NSZEP Társadalomtudományi Akadémiájának rektora azzal indokolta,, hogy a történelmi múl-Szeptemberben még üresen állnak ezek a sát rak az NSZK-ban, melyek az NDK-ból érkező áttelepülteket várják (MTI — Telefotó) glasznoszty jegyében íródott szovjet újságok időleges, vagy teljes betiltása, tükrözték, hogy a vezetés egyre idegesebben reagál. Változást jelentett, hogy immár nemcsak a különböző egyházi rendezvényeken, hanem az NSZEP alapszervezeti gyűlésein és más fórumain is elhangzottak bírálatok, a szigorú utazási korlátozásokról, a továbbra is sok hiánnyal küszködő ellátásról, de legfőképpen a gondok, a problémák nyilvános megnevezézésének és .megvitatásának hiányáról. Mindez azonban a felszín alatt zajlott — a tömegtájékoztatásban, a hivatalos beszédekben továbbra sem esett szó ilyesmiről. Am az elégedetlenség növekedését, a megindult lassú erjedést észlelőket is meglepte, hogy 1989 nyarán—őszén az NDK állampolgárok tömegei mindenre elszántan igyekeznek elhagyni országukat. Valójában nehéz lemérni, hogy a nyugatnémet rádió és tévéadásoknak — amelyek az NDK lakosságának 95 százalékát elérik — mekkora kelt, de folyamatos volt. A gazdasági stabilitásnak és a Bonnal folytatott párbeszédnek, a két német állam közötti egyre javuló viszonynak köszönhetően fokozatosan megszűnt a szocialista német állam nemzetközi kirekesztettsége. Az utóbbi években számos nyugateurópai fővárosban látták vendégül az NDK első emberét. A kifelé nyitást nem kísérte hasonló belpolitikai lépés. Mind anyagi, mind szellemi, kulturális értelemben továbbra is nehéz kiválni a nagy átlagból. Szinte lehetetlen telket vagy nyaralót venni, a személyautóra több mint tíz évet kell várni. Szellemi területen csak a szocialista kultúra megszabott képébe beleülő műveknek, jelenségeknek van fennmaradási esélyük. A Szovjetunióiban és néhány más szocialista országban megindult folyamatok nyomán az NDK állampolgárai számára is egyre viszszatetszöbbé vált, hogy például a .berlini lapokban továbbra is csak az eredmétú Magyarország és Lengyelország Magyarország és Lengyelország marad akkor is, ha az elindított reformfolyamat következtében kapitalista országgá válik. — Ám az NDK létének csak szocialista államként van értelme, hiszen tőkés berendezkedés esetén mi szükség két német államra? Az okfejtés alapvető tévedése, hogy a reformok elindítása, az eddigi szocialista gyakorlat átalakítása nem egyenlő a szocializmus feladásával. (Arról nem is beszélve, hogy a két német állam létét nem csupán a belső fejlődés, hanem nemzetközi hatalmi politikai szempontok is indokolják). A hivatalos reagálásokból egyelőre úgy tűnik az emberek tízezreinek néhány héten belüli Nyugatra távozása sem készteti mélyebb vizsgálódásra,, vagy a változások megfontolására a párt és állami vezetést. Az évfordulós ünnepeket a tervek szerint kívánják megrendezni. Pach Ferenc Peruban kedden kokaincsúcsértekezlet kezdődött a kábítószertermelő dél-amerikai háromszöghöz tartozó kolumbiai, perui és bolíviai államfő részvételével. A latin-amerikai közösség máris „frontállamoknak” tartja Kolumbiát, Perut és Bolíviát a kokain-kereskedelem elleni harcban. A dél-amerikai háromszög vezetői olyan nemzetközi horderejű kérdések megválaszolása elé kerültek, mint amilyen a Washington által szorgalmazott soknemzetiségű haderő felállítása, s a !Bush-kormányz)at által szorgalmazott nagyobb amerikai katonai jelenlét kérdése. Kolumbia, Peru és Bolívia washingtoni nagykővetei a napokban hozzájárultak ugyan, hogy az Egyesült Államok korábbinál nagyobb támogatásiban részesítse országaikat a nankógerillával szembeni harcban, de kormányaik nevében elutasították annak gondolatát, hogy amerikai csapatokat küldjenek a térségbe. A helyzet mégsem tekinthető egyértelműnek — mutatnak rá megfigyelők — 'hiszen a három dél-amerikai országban több száz amerikai szakértő van jelen: a kábítószer elleni harcra kiképzett különleges amerikai hadtest (DEA) emberei. Emellett a „nyolcak” csoportjához tartozó Argentína, Washingtonnal egyetértésben, felajánlotta nekik, hogy kérésükre kész katonai alakulatokat is rendelkezésükre bocsátani a narkógerilla elleni harcra. A kokain-csúcs résztvevői attól tartanak, hogy a katonai megoldás előtérbe állítása többet ártana, mint használna. Bizonyított tény, vélekednek —, hogy a kokatermesztés nem szűnik meg az ültetvények felperzselésével, hanem más területekre tevődik át, s még szorosabbá válik a cinkos összejátszás a kistermelők és kokainmaffia között. Jugoszlávia: A szlovén képviselőház módosította a legnyugatibb jugoszláv tagköztársaság alkotmányát, de a kedélyek azóta sem nyugodtak meg, folytatódik a vita és a szópárbaj, főként a szlovén és a szerb politikusok között. Szlovénia olyan új szakaszt iktatott be alkotmányába, amely elvben lehetővé teszi, hogy kiváljon a jugoszláv föderációból, továbbá a rendkívüli állapot kihirdetésére és a hadsereg békeidőben történő bevetésére vonatkozó döntés jogát a föderáció hatásköréből a sajátjába vonta. Igen „érzékeny” az a cikkely is, amely A szlovén alkotmánymódosítás ellen szinte az utolsó pillanatban emelt szót a jugoszláv államelnökség, a JKSZ Központi Bizottsága és a szövetségi parlament. Vajon miért nem előbb? A módosítási javaslatok már a nyáron ismertté váltak, Szlovénia-szerte általános vita, népszavazás folyt róluk. S miért váltott ki éles belpolitikai feszültséget és konfrontációt, hogy a szlovének egy olyan jogot iktattak alkotmányukba, amelyet a szövetségi alkotmány sántán elismer: bevezetőjében kimondja az, ország minden nemzetének önrendelkezési jogát. A vita főként a szlovén és a szerb politikai „csúcs” közötti véleménykülönbségeket tükrözi, amelyek tavaly ősz óta a gazdaság, a politikai intézményrendszer és a kommunista szövetség reformja, a „hogyan tovább?” kérdésében már elég világosan kirajzolódtak. Unitarista és centrista erők állnak szemben a tiszta föderalizmus híveivel. Ez utóbbiak közé a szlovéniaiak, a horvátországiak és a bosznia-hercegovinaiak tartoznak, a szerbiaiak (a Vajdaság és Koszovo auszerint Ljubljana a jövőlben „erejéhez mérten” járul hozzá a föderáció költségvetéséhez és a gazdaságilag fejletlenebb vidékek megsegítéséhez. (Ezt eddig „központi kulcs” szerint határozták meg). — Ez a döntés — írta a ljubljanai Delo — még mindig haragos reagálásokat vált ki az ország egyes részeiben, de csak a következőket mondhatjuk: jugoszlávok vagyunk, de elsősorban szlovének, mert ez a történelmi sorsunk, s az alkotmánymódosítás történelmi érdekeinket tükrözi. Ki fogunk tartani mellette, minden nyomás ellenére. tonóm tartomány) és a crnagoraiak pedig az erősebb centrista állam hívei. A makedóniaiak, akik saját társadalmi-gazdasági bajaikkal vannak elfoglalva, még nem tudják, hová álljanak. Szerbiában, a Vajdaságban is, és Crna Gorában dramatizálták a történteket, és sorozatos tiltakozó tömeggyűléseket tartottak, míg végül a Jugoszláv Államelnökségnek kellett felhívnia a figyelmet arra, hogy nincs szükség tiltakozó megmozdulásokra, mert a szövetségi szervek tevékenysége szavatolja az ország alkotmányos és törvényes, rendszerének működését. A Titográdban, Crna Gora székvárosában rendezett népgyűlés résztvevői a „Fegyvert akarunk!” jelszót kiabálták, s Momir Buiatovics, a Crna Gora-i Kommunista Szövetség elnöke azt hangoztatta, hogy ha ik,ell, fegyverrel is megvédik a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság területi integritását és sérthetetlenségét. Ivica Rácsán, a JKSZ KB Elnökségének horvátországi tagja sietve válaszolt: „Számunkra elfogadhatatlan az erővel való fenyegetés és a fegyvercsörtetés”. A hadisereg legfelelősebb parancsnokai természetesen szintén elhatárolták magúikat a szélsőséges megnyilvánulásoktól. Bulatovicsot a JKSZ KB képviseletében nyomban elküldték Berlinbe, az NÜK jubileumi ünnepségeire. A szlovén .képviselőház nyilatkozatban közölte: . a tagköztársaság alkotmánymódosítása nem bontja meg Jugoszlávia egységét, sőt megerősíti alkotmányos rendjét, amelyben a szlovének az ország többi nemzeteivel együtt szabadnak és egyenjogúnak érzik magukat. A módosítások nem változtatják meg a föderációt, de megakadályozzák a központosítást. „A szlovének az alkotmány módosításával nem nacionalizmusukat és elszakadási vágyukat demonstrálták — mutatott rá a Vjesnik című tekintélyes zágrábi napilap, hanem azt, hogy ellenzik a nem európai, nem demokratikus és nem piacgazdaságú Jugoszláviát. Azt üzenték vele„ hogy föderatív Jugoszláviát akarnak, de nem olyat, amelyet a „jugoszláv hazafias miti ingeken” hirdetnek. Jugoszlávia történelmi érték számunkra, de a demokratikus fejlődés joga legalább ilyen fontos, ezért nem kívánják nemzeti érdekeiket feláldozni az unitarista és nacionalista állam integritásáért”. Legközelebb az alkotmánybíróság... Várható, hogy a szlavón alkotmánymódosítás „ügye” még heteken és hónapokon át újra meg újra napirendre kerül párt-, állami és tömegszervezeti fórumokon. Legközelebb a szövetségi alkotmánybíróság tárgyal majd róla. Arról kell véleményt mondani, hogy Ljubljana ezzel a lépésével kanföderációvá változtatta-e a jugoszláv föderációt. Márkus Gyula Centrizmus és föderalizmus II hírekben Ismét szerepel Panama Legértékesebb kincse: földrajzi helyzete *— mondják Panamáról amely a középamerikai földszoros legkeskenyebb részén, 77 000 négyzetkilométeren terül el. Lakossága 2,2 millió, 72 százalékban — mesztic és mulatt, azaz vegyes származású. Törzsi közösségekben élnek még indiánok területén, és van fehér, és néger kolónia is. A lakosság kétötöde a két legnagyobb városban él, a Panama-csatorna két bejáratánál, az Atlanti-óceán partján Colomban, illetve a Qsendes-óceánnál, Damamavárosban. Története 1513-ban kezdődött, amikoris a földszorost a spanyol Vasco Nunez de Balbor félfedezte, elsőként áthatolva rajta, és kijutva a Csendes-óceánra. Három évszázados spanyol uralom után Kolumbia része lett. Stratégiai jelentőségét az Egyesült Államok már a múlt század közepén felfedezte, s 1856-ra megépítette a földszorostt átszelő vasútvonalat. 1903-iban államcsínnyel elszakította Kolumbiától, kikiáltottak a Panamai Köztársaságot: 1904-ben szerződésben kötötték ki, hogy a megépítendő csatorna — azóta többször emelt — bérleti díj ellenében örökös használatra az Egyesült Államok rendelkezésére áll. A 81 kilométer hosszú csatornát a francia Ferdinand Lesseps kezdte építeni, majd megvesztegetési botrányok után az Egyesült Államok fejezte be 1914-ben. Kutya-macska barátság jellemezte az első pillanattól kezdve a panamai-amerikai viszonyt,, már csak azért is, mert az 1904-es szerződés nyomán kb. 700 négyzetkilométer panamai terület került amerikai fennhatóság alá. 1964-től kezdődtek a jelentősebb Amerika-ellenes megmozdulások; Washington mindannyiszor beavatkozott, amikor érdekeit veszélyeztetve látta. A csatornáról kötött szerződést többször módosították; a legújabb változat szerint Panama 2000-ben átveszi az ellenőrzését. A panamai hírek ugyancsak ellentmondásos főszereplője 1983 óta Manuel Noriega tábornok, a Nemzeti Gárda parancsnoka, aki titkosszolgálati tevékenysége révén eleinte az Egyesült Államok bizalmasának számított ám később Washington törekvéseinek egyik fő kerékkötőjét látta benne. Emiatt a múlt heti keddi puccskísérlet mögött is sokan amerikai befolyást sejtenek, amit Washington tagad. Panama gazdasági helyzete zilált; külföldi adóssága 4 milliárd dollár körül van, erősen kötődik a nemzetközi pénzvilághoz. A bevételek nagy része az amerikai jelenlétből ered; különösen amióta az Egyesült Államok 1987-ben megnyirbálta a gazdasági és katonai segélyt. A puccskísérlet nyilvánvalóan nem az utolsó — Panama még sokszor lesz majd reflektorfényiben. Noriega hozzá hű katonái között (MTI Telefoto) Szászi Júlia Kokain-csúcs
