Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

1988. SZEPTEMBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb napirendjén Tanácsi gazdálkodás új szemlélettel Tegnap ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága, s napirendi témái közül kiemelkedett az igazga­tási osztály beszámolója az állami törvényességi felügye­leti tevékenység tapasztalatairól, valamint az idei költség- vetés első felévi végrehajtásáról szóló jelentés, s vele egye­temben a jövő esztendő tanácsi gazdálkodásának tervezési elvére vonatkozó javaslat vitája. Az ülésen részt vett és a napirendek vitájában felszólalt Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A tanácsi alapítású, ön- kormányzati típusú vállala­tok, az ipari, általános fo­gyasztási és takarékszövet­kezetek törvényességi fel­ügyeletét alig több mint egy éve látja el az igazgatási osz­tály, ugyanis 1987. január el­sejétől utalták hatáskörébe. Ami a rövid idő tapasztalatai alapján máris meghatározha­tó, s ezt a vb testületé is ha­tározatban ismerte el: az osztály ilyen irányú tevé­kenysége kialakult, a műkö­dés tervszerű, eredményes. Biztosítva vannak a munka végzéséhez személyi és tár­gyi feltételek, még ha olykor érzékelhető is némi túlter­heltség. A jelentés vitájában természetesen felvetődtek működéssel kapcsolatos prob­lémák is, illetve a felügyelet tapasztalatai között olyan ellentmondások is felszínre kerültek, amelyek feloldása sürgető. így például, a vál­lalati tanácsok tevékenységé­vel, szerepével kapcsolatosan hangzottak el megfontolandó észrevételek. Ugyanis a gaz­dálkodó szervek életében még rövid életű intézmény, a vállalati tanácsok nem min­denütt képesek hivatásuknak megfelelően, az üzemi de­mokrácia lehetőségei szerint tevékenykedni, s mind a ta­nácsok és a vezetők, mind a tanácsok és az adott vállalat­nál meglévő érdekvédelmi szervezetek viszonyában sze­repköri tisztázatlanságokból sajnos különböző félreérté­sek származnak, súrlódások keletkeznek. Elhangzott to­vábbá az eszmecserében az is, hogy a döntésekhez való érdemi hozzájárulás tekinte­tében is igen vegyesek a ta­pasztalatok, azaz sokhelyütt csupán még inkább kívána­lom, sem mint valóság az említett igény. Az is megfo­galmazódott, hogy a nagyobb vállalatoknál sokkal életké­pesebb a vállalati tanács te­vékenysége, mint a kisebbek­nél, ahol a működtetésükkel összefüggő adminisztráci óra is kevesebb energia jut, sőt esetenként a személyi felté­telek híján egyenesen teher a működtetés. Megj jgyzen- dő: a vállalati tanácsok hely­zetét bonyolítják a gazdasági építő munka jelenleg megol­dandó problémái. Épp ezért, a fentiekből is eredően a tör­vényességi felügyeleti mun­kában tovább kell erősíteni a differenciáltságot, s főleg azokhoz a szervezetekhez kell fordulni a segítés szán­dékával is, amelyeknek mű­ködési gondjaik vannak, s épp a nagyobb eredményes­ség érdekében kell fokozni az ellenőrzések koordinációját, s a komplex ellenőrzések ta­pasztalatait is az eddigieknél szélesebb körben kell hasz­nosítani — határozta el töb­bek között a végrehajtó bi­zottság. A költségvetés félévi Vég­rehajtásáról szóló jelentés valamint a jövő évi gazdál­kodási előirányzatot a pénz­ügyi és tervosztály közösen terjesztette a vb testületé elé, A jelentést előzőleg a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnöksége is meg­tárgyalta, s megállapítoUa: a tanácsi gazdálkodás a komoly nehézségek közepette is ered­ményes volt az elmúlt fél esz­tendőben, s érzékelhetőek benne az új helyzethez való alkalmazkodás jelei. Az eredmények szám szerinti taglalása helyett*álljon itt né­hány a vitában elhangzott észrevétel, mely a még cél­tudatosabb gazdálkodáshoz és tervezéshez szolgái gon­dolattal. Hangsúlyt kapott például a tanácsok munká­jában a lakossági ellátás és szolgáltatás iránti igények minél magasabb színvonalú kielégítésének feladata, hogy tudniillik erre a költségve­tésnek különösen gondolnia kell. Továbbá, hogy az ége­tően szükséges felújítások el­végzéséhez szükséges bizto­sítani a pénzforrásokat, hisz a további romlás csak hat­ványozottan növelheti a ki­adásokat. Igen határozottan vetődött fel a kitűzött célok, feladatok szigorú rangsorolá­sának szükségessége. Erre hívta fel a figyelmet a vitá­ban részt vevő Szabó István is, aki szélesebb gondolati­ságba ágyazva fejtette ki a tanácsok gazdálkodásában is egy új szemlélet kialakításá­nak fontosságát; egy új gon­dolkodásmódét, amely a jö­vő érdekében számbavesz és mozgósít minden olyan for­rást, vállalatit, lakosságit és nemcsak a költségvetést, amely gyarapíthatja fejlesz­tésre szánt forintjainkat, le­hetőségeinket. Nagy eltökélt­ségre van szükség egy sor dologban, hogy mit valósít­sunk meg, hogy miről kell forrás hiányában lemondani. Világosan meg kell monda­nunk az embereknek — hangsúlyozta a megyei párt- bizottság első titkára —, mit tartunk fontosnak, sőt leg­fontosabbnak, de ugyanakkor hasonló eltökéltséggel kell szorgalmazni a kitűzött cé­lok elérését is. Minden srő és energia koordinálásával. Szisztematikus szervező- munkára, bátor de realista gondolkodásmódra van szük­ség — hangsúlyozta —, s a végrehajtó bizottságot is ha­tározott, céltudatos munkára serkentette. Hogy valóban nem csupán a költségvetés lehet forrása a gazdálkodás­nak, fejlesztési elképzelése­ink megvalósításának, ezt a lakosság utóbbi években ta­núsított mérhetetlen szorgal­ma is igazolja — kiváló ered­mények születtek társadalmi munkában —, s erre a szor­galomra még fokozottabban és ésszerűbben lehet és kell építeni — húzta alá a vita összefoglalójában Mohácsi Ottó, a megyei tanács elnöke is. A végrehajtó bizottság elő­terjesztéseket fogadott el, és döntött a következő megyei tanácsülés időpontjában is: a testület szeptember 28-án tartja soron lévő ülését. V. M. Országgyűlés ipari bizottsága Háttériparról kritikusan Kistermelők országos borversenye Az összes hazai borvidék képviselteti magát a kister­melők szeptember 23-án Szekszárdon megkezdődő el­ső országos borversenyén — jelentették be a tegnap Szek­szárdon az esemény sajtótá­jékoztatóján. A versenyt a Kertbarátok Szövetsége ren­dezi a Hazfias Népfront köz­reműködésével, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium anyagi tá­mogatásával. A tájékoztatón Gyúró Fe­renc egyetemi tanár,, a Kert­barátok és Kistenyésztők Országos Szövetségének el­nöke elmondta a sajtó .képvi­selőinek, hogy Magyarorszá­gon a szőlő- és bortermés több mint 50 százalékát a kistermelők adják, ezért a minőségre való ösztönzés, il­letve a jóminőségű áru elis­merése ma már milliókat érint. A kistermelők értéke­sítési lehetőségeit javítja, hogy a verseny díjnyertes borait, külföldön már jól be­vált módszer szerint, felvá­sárolják, palackozzák és a palackokon, feltüntetik a termelő nevét, így kerülnek majd hazai vagy külföldi pi­acra. A kertbarátok országos borversenyét a Szekszárdi szüret elnevezésű rendez­vénysorozat' keretében tart­ják, Az Országgyűlés ipari bi­zottsága Juhász Mihály el­nökletével a háttéripar hely­zetéről tanácskozott kedden a MEDICOR székházában. A képviselőkhöz eljuttatott írásbeli tájékoztatókhoz Sós Gyula ipari miniszterhelyet­tes fűzött kiegészítést. A beszámolók megállapí­tották. hogy az elmúlt évek­ben kormányzati szinten nyolc olyan központi hatá­rozat született, amely a gép­ipar és az elektronikai ipar háttérágazatainak helyzeté­vel foglalkozott, de ezek ha­tása mindmáig érezhető. Csak részben alakultak ki olyan korszerű gyártókapa­citások, amelyek hozzájárul­nak a feldolgozóipar ver­senyképességéhez. például a kovácsolt és öntött előgyárt- mányok, hidraulikák, a pne­umatikák, s egyes elektroni­kai alkatrészek területén, de az alkatrész- és részegység­gyártás általános fejlődése nem tart lépést az igények­kel. A szocialista országok- beli partnerekkel kialakított munkamegosztás nem elég hatékony, és nem igazodik sem a mennyiségi, sem a minőségi követelményekhez. A fejlett ipari országokból származó szellemi import mindössze egy-egy termék- csoportban meghatározó, kö­zös vállalkozások csak szűk körben bontakoznak ki. Az ipari beruházásokat segítő, konvertibilis exportárualap­bővítő hitelakció 55 milliárd forintjából a gépipar 26 mil- liárddal részesült, s ebből mindössze másfél milliárd jutott háttéripari célokra. Tarthatatlan állapotnak nevezte, hogy a legtöbb fel­dolgozóipari vállalat kényte­len saját maga is berendez­kedni az alkatrész-gyártás­ra. Kifejtette véleményét Be- recz Frigyes ipari miniszter is. A háttéripari fejlesztése­ket a gazdasági ipari szer­kezetátalakítás egyik legfon­tosabb elemének nevezte. Mint mondta: az egyes rész­feladatokat nem kiosztani kell, hanem olyan üzleti fel­tételeket teremteni, hogy ér­demes legyen összehangol­tan, minden kívánalmat fi­gyelembe véve. jól dolgozni. Az import-liberalizálásról kifejtette: most folynak kor­mányzati szinten is az egyez­tetések arról, hogy milyen mértékben, milyen körben hagyják versenyeztetni a ha­zai termelőket az importtal. Műszaki siker—piaci kudarc SZIM-gondok Karcagon A Szerszámgépipari Mű­vek Karcagi Gépgyára ez év februárjában jelentős piaci sikert könyvelhetett el. A mintegy 1,1 millió nyugatné­met márkát jelentő üzlet, melyet Dáciában kötöttek, az LMC 25(H~L típusú, a hagyományos eljárásokat és a lézeres alakítást is tudó lemezmegmunkáló berende­zésnek köszönhető. Ez a sa­ját fejlesztésű, konstrukciós szempontból rendkívül kor­szerű gép, egyelőre a hazai piacot nem képes meghódíta­ni. Az ez évi 6 darabos gyár­tási tervüket időközben 4-re csökkentették, azonban ma már az is kérdéses, hogy leg­alább azt a kettőt, ami már készen van, el tudják-e adm. A gyár eddig 35 millió forin­tot fektetett az üzletbe, azon­ban csak halvány reménye van arra, hogy a gazdasági év végén ez az összeg a mér­leg bevételi oldalán is meg­jelenjen. Külföldön igen itthon nem Minderről, valamint a je­lenlegi problémák megoldá­si esélyeiről elsőként a kar­cagi gyár igazgatójával. Sar- kadi Sándorral beszélget­tünk. — ön a februári, dániai üzletkötés idején egy elége­dett ember volt. Most vi­szont igencsak gondterhelt­nek látszik. Mi a változás oka? — Valóban gondterhelt vagyok, mert saját példán­kon látszik bebizonyosodni, hogy a műszaki siker még nem azonos a piacival. Dá­niában, annak idején, alapo­san „kivallatták” a berende­zésünket, és csak utána jött létre az üzlet. De elmondha­tom, hogy azóta is elégedett a vevőnk, hiszen a gép a le­mezalakításban használatos technológiákat tudja, és kint sorozatgyártáshoz használ­ják, több műszakban, mind­eddig hibamentesen. — Itthon viszont egyet si­került eladniuk, a Diósgyőri Gépgyárnak, holott — ha egy ilyen drága berendezés vevőköre nem is túl széles — tubb lehetséges felhaszná­lót tartanak számon. — Talán meglepődik azon amit mondok, de úgy tűnik, hogy itthon nehezebb dol­gunk van a gép elfogadtatá­sával, mint külföldön. — Ha tényleg ez a kórkép, amit ön most megrajzolt, akkor ennek bizonyára okai vannak. Ismeretesek-e ezek az okok? — Egészen pontosan nem, de azért kettőt feltétlenül említhetek. Az első, olyan objektív probléma, ami saj­nos a helyzetünkből fakad. Nézze, ez a berendezés, lé­zeres egységgel együtt, közel 30 millió forintba kerül. Ah­hoz, hogy ezt a vevő kifizes­se, megfelelő referencia ada­tok szükségesek, magyarul látni szeretné egy igazi ter­helés mellett is azt. hogy állja-e a sarat a masina. Sajnos itt Karcagon, a hely­ben szervezett bemutatók so­rán ezeket a feltételeket nemigen lehet megteremteni. Persze, nemcsak a mi adott­ságaink jelentenek szűk ke­resztmetszetet, de azok a hi­ányosságok is, amelyek mi­att a gép nem tud igazán le­vizsgázni. Tudja Dániában nem volt probléma az anyag- ellátással, — az oxigéngáz minőségével, mert ez is kell a lézeres vágáshoz, — és a feltételekkel. A másik gond — s ezt önkritikusan szintén el kell mondanom — az, hogy nincs túlzottan nagy piacszervezési gyakorlatunk. Hogy mit kellene csinálni, azt általánosságban tudjuk, de konkrétan most tanuljuk, hiszen egy konkrét termék piacképességét akarjuk elér­ni. Az eddigi módszerek nyilvánvalóan nem kielégí- tőek, hiszen az. hogy az eset­leges vagy leendő vevőknek szóróanyagokat küldtünk, megszerveztünk itteni, helyi bemutatókat, nem hozták meg a kívánt eredményt. — Mit tehet akkor a gyár, terveznek-e gyors és konk­rét megoldást? — Szeptember végén Bécs- be visszük ki az egyik kész Csányi Györggyel, a Szer­számgépipari Művek keres­kedelmi igazgatóhelyettesé­vel Budapesten, a SZIM-ve- zérigazgatóságon találkoz­tunk. — Ha valaki úttörő szere­pet vállal, az legalább annyi problémát jelent, mintha há­tul kullogna — magyarázza Csányi György — hiszen olyan berendezéseket, ami­lyennel a karcagiak jelent­keztek a hazai piacon, ma­gyar gyártó eddig nem ké­szített. Korábban minden olyan gyár, vállalat, ahol le­mezalakításhoz ilyen gép kellett, tőkés importra szo­rult. Ez nyilván hagyomány- nyá vált az évek során, és aki mondjuk rendelkezik már az NSZK-ból származó Trumpf vagy Behrens gép­pel, vagy például a svájci Raskintól vásárolt korábban, az nem szívesen változtat. S ma még a kedvezőbb szállí­tási határidő vagy az ala­csonyabb ár sem olyan csá­bító, hogy a vásárlási szoká­sok módosuljanak, azaz a hazai gép legyen kelendőbb. — A gépnek — végül is — két változata létezik. Ha Nyugatra szánják, akkor né­hány magyar részegységet tőkés gyártmányúra cseréi­nek. — Igen, ez megint csak az úttörő-szerep következmé­nye, hiszen a SZIM-mel kooperáló hazai vállalatok is először fejlesztettek ilyen be­rendezéshez részegységeket. Ez a fejlesztés némiképp el­húzódott, illetve pl. a Tungsram most fejleszti to­vább a lézeres egységét. A gép ugyanakkor konstrukciós szempontból elkészült, tehát egy-egy gyengébb pontja miatt nem vállalhattuk, hogy időhátrányba kerüljünk. így igaz az, hogy tőkés import­gépet, ahol egy kiállításon veszünk részt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy már haza sem hozzuk a berende­zést. Annak érdekében, hogy még piacképesebbé tegyük az LMC-t. a vezérlő automati- kát és a mellékhajtósokat a Siemens bocsátja rendelke­zésünkre, míg a lézeres egy­ség a Rofin-Sinar — ez egy NSZK-beli cég — gyártmá­nya lesz. — Hazai piacra nem „tu- pírozták” így fel a gépeket — Kétségtelen, hogy nem, hiszen belföldön EMG-vezér- léssel és Tungsram-lézerrel áruljuk. De a bécsi kiállítás­ban az említett nyugati cé­gek fantáziát, saját üzleti le­hetőséget is látnak, ezért lényeges számunkra a bizal­muk. hiszen ha a berendezés­nek nem volnának nemzet­közi szintű értékei, akkor ezek a partnerek nemigen kooperálnak velünk. — És a másik géppel mi lesz? — Novemberben a Szov­jetunióba visszük ki, ahol re­ményeink szerint a Camazzal kötnénk üzletet. nál egyelőre, a jobban csen­gő nevű, és már hagyomá­nyokkal rendelkező nyugati cégek részegységeit használ­juk. — Térjünk vissza a hazai piacra. Itthon, mi a tovább­lépés lehetősége? — Nézze, a lehetséges ha­zai vevőkör két részből áll. Azokból, akik már korábban is használtak hasonló beren­dezést, róluk már beszéltem, és azokból, akik ezután sze­retnének ilyet beszerezni. Egyikükről sem mondunk le. azonban egyelőre nagyon ne­héz megvalósítani azt, amit egy tőkés, s rögtön hozzá kell tennem, tőkeerős vállalat megtehet. Azaz, az első né­hány berendezést igen ol­csón eladni, vagy éppen in­gyen kihelyezni egy felhasz­nálóhoz, a megfelelő referen­cia biztosítása céljából. Saj­nos, ezek a marketing-fogá­sok nagyon sokba kerülnek, aminek a finanszírozását je­lenleg a SZIM nem tudja vállalni. * * * Az eddigiekhez sokat hoz­záfűzni nemigen lehet Két­ségtelen, hogy nehéz, vagy sokszor éppenséggel lehetet­len olyan piacra termelni, ahol igazán még nincs piac. Mondhatná bárki, hogy a fejlesztés kockázatával jó elő­re számolni kell. Ez igaz, csakhogy a kockázat is akkor tervezhető tényező, ha a gaz­daság és a piac viszonylago­san tiszta képet mutat gyár­tónak, kereskedőnek, fel­használónak egyaránt. S ta­lán ezért hihető, s fogadható el, hogy külhonban ma még könnyebb dolguk van a kar­cagiaknak, mint itthon. Szilas Péter Az úttörö szerep nem hálás Mongol delegáció érkezett a megyébe Szeptember 13-án Zs. Gur- ragcsa vezérőrnagy, az első mongol űrhajós vezetésével mongol delegáció érkezett az MHSZ megyei vezetőségére, ahol megtekintették az em­lékszobát, s tájékoztatót hallgattak meg a helyi MHSZ-munkáról. Ezt követően Fábián Pé­ter, a megyei pártbizottság titkára fogadta a küldöttsé­get. Délután a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskolára látogattak a vendé­gek. Kíséretükben volt Far­kas Bertalan ezredes, az el­ső magyar űrhajós, a főisko­la egykori hallgatója is. A delegáció további prog­ramja Mezőtúron folytató­dott, ahol a vendégek töb­bek között ellátogattak a Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezetbe. A mongol űrhajós Farkas Bertalannal a Killián GySrgy Re­pülő Műszaki Főiskolán (Fotó; T. Z.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom