Szolnok Megyei Néplap, 1988. szeptember (39. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. SZEPTEMBER 14. Időkorlátozás nélkül folyósítják a külföldre utazók nyugdiját A televízió HÉT című műsora riportot közölt nyugdíjasokkal, akik sérelmezték, hogy egy Minisztertanácsi rendelet alapján azok a nyugdíjasok, akik hoszabb ideig tartózkodnak külföldön, csak kintlétük első 90 napjára kapják meg a nyugdíjukat. Ha ennél tovább maradnak külföldön, akkor erre az időszakra csak külön kérelemre, egyedi elbírálás alapján kaphatnak nyugdíjat. A legutóbbi vasárnapi adásban az is elhangzott: a legfőbb ügyész indítványozta az Alkotmányjogi Tanácsnak, állapítsa meg, hogy a társadalombiztosítási törvény végrehajtásáról intézkedő 1975. évi Minisztertanácsi rendelet 210. paragrafusának ide vonatkozó két bekezdésében foglaltak alkotmányellenesek, annak megszüntetése végett forduljon á Minisztertanácshoz, s függessze fel a jogszabály végrehajtását. Az indoklás szerint a nyugdíj olyan munkával, járulék- fizetéssel szerzett alanyi jog, amely kifizetésének korlátozása akkor, ha valaki ugyancsak törvényben biztosított állampolgári jogát gyakorolva külföldre utazik, alkotmánysértő. Ezzel kapcsolatban Bálint- né Füleki Jolán, a Nyugdíj- folyósító Igazgatóság igazgatója arról tájékoztatta az MTI munkatársát, hogy — élve a méltányossági lehetőségükkel — az Alkotmányjogi Tanács döntéséig minden külföldről ezután hazatérő nyugdíjasnak kifizetik kinttartózkodásának teljes idejére a nyugdíját, anélkül, hogy ezt külön kérnie kellene. Ehhez elegendő, ha az érintett nyugdíjas levélben vagy az igazgatóság forma- nyomtatványán bejelenti hazaérkezését. Az igazgatónő azt is elmondta, hogy ezekben az esetekben eddig is igyekeztek méltányosan eljárni. Az elmúlt másfél évben körülbelül 300 ilyen kérelem érkezett személy szerint hozzá, amelyeket minden esetben teljesített az igazgatóság, ha a nyugdíjas előre bejelentette, hogy külföldre utazik. Ez a bejelentés ugyanis jelenleg még előfeltétele annak, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság élhessen azzal a rendelet adta jogával, hogy egyedi méltányosság alapján a 90 napot meghaladó kinttartózkodás idejére is folyósíthatja a nyugdíjat. A kérelmek számából azonban látszik, hogv erről a lehetőségről csak kevesen tudtak, hiszen évente több ezer nyugdíjas utazik hosszabb időre külföldre. Azoknak az esetében ez eddig sem jelentett gondot, akik olyan országokba mentek, amelyekkel szociálpolitikai egyezményünk van — ilyen Bulgária; Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, mert az ő részükre mindig időkorlátozás nélkül folyósították a nyugdíjat. Ez tehát csak azokat érintette hátrányosan, akik más országokba utaztak. A Néplap megkérdezte: Miért szórják le zúzott, apró kövekkel az utakat? A közielmúltban autósoktól, motorosoktól több észrevétel érkezett hozzánk, hogy a megye egyes útszakaszain í*~» Tiszafüred—Tiszaszőlős között vagy Berekfürdő térségében, illetve tavaly Tiszaszőlős és Tiszaszentimre környékén zúzott, apró köveket nyomattak közútjaink felületébe. Mivel fedőréteg nem terült a zúzalékra, az érdes felület szinte falja a járművek gumiját. Amikor a kíváncsiskodók az eljárás okairól érdeklődtek, a munkálatokat végzőktől nem kaptak kielégítő magyarázatot. Ezért a kérdéssel dr. Bede Jánost, a Szolnoki Közúti Igazgatóság igazgatóját kerestük fel. — Mielőtt a felvetésre válaszolnék, engedje meg, hogy mondókámat két, összehasonlító adattal kezdjem. Míg 1981-ben a Szolnoki Közúti Igazgatóságnak egyetlen megye, a mienk úthálózatára 500 millió forint állt rendelkezésre, addig most már Békés és Szolnok úthálózatáért, 9 ezer 700 kilométerért, felel, de a javításra, felújításra, útépítésre szánt összeg ugyanannyi, azaz 500 millió, így nem véletlen, hogy útépítésre szinte semmi sem marad belőle, hiszen azóta nemcsak a pénz értéke romlott, de az árak is emelkedtek. — Ennek ellenére felújításra futja. — Még arra is nagyon meggondoltan és végtelenül szerény mértékben, miután arra törekszünk, hogy a javítások révén minél nagyobb felületeket vonjunk be vékonyabb réteggel. Ugyanis az eljárásnak az a célja, hogy a burkolatra vékony záróréteget terítünk azért, hogy a repedéseket elzárjuk a beszivárgó víz, hóié repesz- tő hatása elől. Ez a technológia a világon elfogadott. — Dehát mégsem aszfalt és pattog rajta a kocsi. — Főleg ha az illető nem tartja be az út mellett feltüntetett, megfelelő sebességkorlátozásokat. — Miközben a felület szinte „harapja” a gumit. — Tudjuk, dehát a pénzünkből most erre futja. Tisztában vagyunk azzal is, hogy erre a felületre még aszfaltszőnyeget kellene teri- teni, de nincs miből. Érdekességképpen elmondom, hogy egy hat méter széles, egy kilométer hosszúságú út befedése négy centiméter vastagságú aszfalttal 2,5 millióba kerül, míg ez a, bitumenes, apró zúzottköves terítés ezer méterenként 150 ezerbe. Azt, hogy minderről a munkát végző emberek nem tudtak felvilágosítást adni, kétlem, hiszen valamennyi részlegünket tájékoztattuk az eljárás lényegéről. — így ez az állagmegoldás tűzoltómunka? —• Ezt is lehet mondani, noha a réteg két évre védelmet biztosít a fagy feszítő ereje ellen. Azután újra kell csinálni az egészet. Ideális eljárás fedőréteg elhelyezése lenne ezekre az utakra is, amire azonban az idén, sőt bizonyos, hogy jövőre sem lesz anyagi lehetőségünk. D. Sz. M. A körzethatárokról Felvilágosítás a rendelőkben Köztudomású, hogy július elsejétől a megyeszékhelyen több általános orvosi körzethatár változott. A módosítások az itt lakóknak mintegy 15—20 százalékát, hozzávetőlegesen tizenhatezer embert érintettek. Erre azért volt szükség, mivel az utóbbi évtizedben jelentős lakossági mozgás, költözködés szemtanúi lehettünk. Űj település- részek. többszintes lakótömbök „nőttek ki” a városban, olyan emeletes vagy szalagházak, ahol félezer, sőt olykor hét-nyolcszáz ember él. Mindezek kövei kertében egyes orvosoknak már-már ötezer beteget kell út kezelniük, míg másoknak ennek a fele vagy a fele sem jutott. Éppen ezért vált szükségessé részben új orvosi körzethatárok kialakítása. Noha a rendelkezés óta már több mint két hónap telt el, még most is nagyon sokan keresnek fel bennünket szóban és írásban, vajon hol tudhatják meg, hogy kit, kiket is érint tulajdonképpen a változás. Megtudtuk, az új beosztást valamennyi szolnoki körzeti, üzemkörzeti rendelőben kifüggesztették. Olvasható a Hősök téri rendelőintézetben is. Az emeletes lakóházakban pedig felhívásokat ragasztottak a hirdetőtáblára arról, hogy a ház, utca lakói melyik felnőtt, általános orvosi körzetbe tartoznak. (Fotó; K. £.) A szövetkezeti hetek keretében szeptember 20-án adják át Martfűn a Tiszaföldvári Afész új ruházati áruházát. Az ötszáz négyzetméter alapterületű üzlet hatmilliós árukészlettel áll majd a vásárlók rendelkezésére. A tízmillió forintos beruházás kivitelezője a martfűi tanács költségvetési üzeme volt Segítségnyújtás és a kilátásba helyezett pofonok Amikor a fiatalasszony megtudta, hogy az ő kisfia van több mint egy órája a liftben, semmi egyebet nem tudott tenni, csak idegesen szaladgált a negyedik emelet és a földszint között. Az emeletre azért, hogy a kisfiát nyugtatgassa, a földszintre azért, hátha jön valaki valahonnan, és kiszabadítja a fiát a lift fogságából. A vészjelző az ötös épületben cseng. — Oda vezették át Y úrhoz — mondja a gyesen lévő házmesterasszony. A csengő berreg-berreg, a kisfiú nyomja a gombot. A másik, lift működik, a lakók jönnek-mennek. Van, aki a berregést hallva humorizál: — Valaki fába, azaz liftbe szorult. Hahaha! — nevet a saját szellemességén. A házmesterasszony, akit feltehetően bosszantott a berregés, az égig hallatszó hangon felkiáltott a csengőt nyomónak: — Neeecsööngess, várjál, majd jönnek.. ! Jöttek is, másfél óra múlva. A Szövtaxi-irodából egy segítőkész hölgy már járt személyesen is az ötös épületben Y úrnál, de nem találta otthon. Most a fiatal- asszony kérésére felhívta az IKV-t, és elmondta, hogy a Kun Bélán mennyi ideje van egy kisfiú egyedül bennrekedve. Fél óra múlva a telefonálás után megérkezett egy úr, a hóna alatt fekete mappát szorongatva megállt a lépcsőházban, figyelt, hall- gatózott, majd megindult fölfelé a lépcsőkön. A fiatalasszony megkérdezte : — Az IKV-tól tetszett jönni az elakadt lift miatt? Mert ha igen, akkor tessék velem jönai. a kisfiú a negyediken van... A dossziés úr nem válaszolt, hanem felballagott a negyedikre. Hallgatózott, majd amikor megszólalt a csengő, visszament a földszintre. A házmesterasz- szonyt helyettesitő Y 'úr valahonnan előkerült, eléggé gyűrött állapotban. A dosz- sziés úrral köszöntötték egymást. — Engedjék már ki a gyereket a liftből! — mondta nekik a fiatalasszony. Hol volt eddig?... Nem hallja a csengetést? — fordult Y úrhoz. — Semmi köze hozzá, hol voltam, vegye tudomásul! — Nem így beszélne, ha a maga fia lenne már két órája a liftben! — Odahaza voltam, ha tudni akarja, és kész. ne járjon a szája! A dossziés úr valamit motyogott Y úrnak, aki „Na most már elég legyen”-nel förmedt a fiatalasszonyra. A negyediken Y úr kinyitotta az ajtót, és leszólt a gyereknek; — Na, de be vagy rézéivé! Húzd el az ajtót, és mássz ki! A gyerek feladogatta fsko- láscuccait, majd a fiatalasz- szony segítségével kimászott a liftből. Sápadt volt és remegett. A fiatalasszony még mindig mondta az igazát Y úrnak, aki nagyon dühös lett, amikor azt mondta neki, hogy még ma panaszt fog tenni a goromba magatartása miatt. — Mehet maga. hölgyem, a panaszával együtt a francba! Mehet, mert bárhova megy — ott nekem barátaim vannak — mondta Y úr. — És ha máris be nem fogja a pofáját, akkor úgy a ... rúgok, hogy leszáll a földszintre. — Ügy is panaszt teszek, vegyék tudomásul! — hallatszott a fiatalasszony sírásba csukló hangja. Erre már az IKV-tól jött dossziés úr is mérges lett, a fiatalasszony után eredt, és észhez térítő pofonokat helyezett kilátásba, ha utoléri. De néhány lépcsőfok után megállt, és csak az öklét rázta a már menekülő fiatalasszony után. Végül a fiatalasszony, nem mert elmenni panaszt tenni az IKV-hoz, mert attól félt, hogy panaszát a dossziés úrnak kell elmondania, aki pofonokkal fenyegette. Csendben viseli megalázóan kiszolgáltatott helyzetét... Iluh István A díjbeszedő többször csenget Romlik a fizetési morál Mint, sajnos a TIGÁZ legtöbb üzemigazgatóságának, a szolnokinak is igen sok gondot okoz a díjfizetési morál romlása. Az idén június 30- án az igazgatóság 46 400 fogyasztójának összesen 2 millió 400 ezer forint hátraléka volt, egy vagy több gázszámla ellenértékével 2200 háztartási fogyasztó volt elmaradva. Nem csekély összegez a közel két és fél millió forint, hisz az igazgatóságnak a júniusban esedékes gázszámláért járó bevétele mintegy 12 millió forint volt, majdnem ennek ötödé tehát a „kintlévőség”. Pedig a díjbeszedők mindent megtesznek a számlák ellenértékének behajtásáért. Az előírt egyszeri alkalom helyett négyszer-ötször is felkeresik azt, akit nem találtak otthon, vagy aki otthon volt, de éppen nem tudott fizetni. Egy-egy díjbeszedő körzetéhez 2500 fogyasztó is tartozik, elég munka lenne tehát egyszer is megkeresni őket. Csak hát kénytelenek addig próbálkozni, amíg egyáltalán valami remény van a fizetésre. Szerény bérüket ugyanis teljesítményük, a valóban beszedett gázdíj alapján kapják. Általános a vélemény a szolnoki igazgatóságon, ha dolgozóik nem keresnék fel többször is a fogyasztókat, a gázdij hátralék legalább a mostani két és fél millió duplája lenne. Igen sokan vannak ugyanis, akik csak a második, harmadik látogatáskor egyenlítik ki számlájukat. Egyelőre Szolnokon sem találtak megoldást a díjhátralékok behajtására. Tavaly például 150, nagy adóssággal rendelkező fogyasztónál kezdeményezték a mérő leszerelését, a gáz kikapcsolását. A szerelők azonban csupán három esetben tudták megbízatásukat teljesíteni, a legtöbb helyen be sem engedték őket a lakásba. A gáz kikapcsolásától megijedve két fogyasztó fizetett akkor, öt pedig vállalta, hogy részletekben törleszti tartozását. Egyre több fejtörést okoz ez a probléma a gázszolgáltatóknak, mert az utóbbi években — párhuzamosan az életkörülmények romlásával — rohamosan növekszik a ki nem egyenlített gázszámlák összege. Torta, sajtos roló, teasütemény Mária-napi rekord a szolnoki cukrászüzemben Áru nyolcvan üzletnek ,$$ d ;MMí'1\ Megfeszített erővel dolgoztak három napon át az elmúlt héten a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat leány- vállalatának szolnoki cukrászüzemében. A sok finomságot Szolnak és a környező települések — Üjszász, Be- senyszög. Kőtelek, Rákóczi- falva —. valamint Török- szentmiklós és Jászberény területén nem kevesebb, mint 30 szervezett Mária-napi süteményvásárra várták. Ezekkel együtt mintegy 80 árusítóhelyet elégítettek ki, a Csemege ÁBC-it, az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat és a Szolnok és Vidéke Afész nagyobb üzleteit. A szolnoki nagy műhelyben mintegy 18 ezer szelet torta és egyéb sütemény, 310 dísztorta. 470 zsúrtorta, 170 kilogramm sajtos roló és 190 kilogramm sós teasütemény készült a három nap alatt, 284 ezer 500 forint értékben. Vám szélén
