Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-25 / 252. szám

1986. OKTÓBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gondokkal terhes az ágazat Hogyan tovább? Eszmecsere a juhtenyésztés lehetőségeiről A címben feltett kérdésre sajnos, nem egyértelmű a válasz. Legalábbis ez derült ki azon a napokban megtar­tott karcagi tanácskozáson, amelyen a juhtenyésztés me­gyei helyzetéről, valamint a VII. ötéves terv ezzel kapcso­latos feladatairól beszéltek. Persze, mondhatná bárki, hogy már az is eredmény, hogy egyáltalán önálló napirendként foglalkoznak a szakemberek ezzel a témával, hiszen ilyen jellegű tanácskozást az utóbbi években nemigen tartottak Tekereg az országúit, s kes­keny betoncsík válik ki be­lőle, Azon megyünk tovább. Egyre mélyebben jiáiruinik már a itanyavdtóglbain a sással, náddlal övezett, kisebb., na­gyobb tavaik), a fehér szikesek között. Még most, október­ben is meleg van. Mintha fe­je tetejére állt volna a vi­lág. Az akác is tavaszt érez, virágzik. A nád hajlong — mint ahogy a pincérek szok­tak a tekintélyes vendég előtt —. de a fák nem adják be egykönnyen derekaikat a szélinek, csak félig csupasz ágaikkal integetnek felénk. — Ez a Bánhalma-telek- halmi rész — mutat körbe, megtörve a több perce beállt csöndet Imre Péter, a Kö- zéptászai Állami Gazdaság Mintha forrna a állattenyésztési osztályveze­tője, akiihez ezen a napon kollégámmal úti (társul sze­gődtünk. A gazdaság 20 ezer 600 hektáros területéből folytatja __ezer hektárt tesz­n ek ki a halastavak. Eddig jutunk a beszélge­téssel, amikor sárga épület állja útját tekintetünknek. Megérkezünk. Előttünk egy lecsapolt óriási tó, de a má­sik még tele van vízzel. Ja­vában folyik az őszi lehalá­szás. __ Szeptember végén kezd­tük a mimikát s eltart ez egész télen. Most még iste­nes is, miivel kedvező az idő — hunyorog a nap felé Oláh András, a gazdaság fia­tal halásza —, csak olyankor nehezebb a dolgunk, ha már bebőrödzik a víz, mert bi­zony akkor is bele keil men­nünk a tóba. A gumiruha igaz, a víztől: megóv, de a hidegtől aligha... K atonaruhás fiatalemberek sürgölődnek a parton. — Egerből jöttünk s most egy hónapig huszadmaigammal itt segédkezünk — nyújt kezeit Gulyás Róbert. — Szeretjük ezt a munkát, hiszen egyrészt pénzt kapunk érte, másrészt pedig sokkal szabadabbak vagyunk mint a laktanyá­ban. A kötetlen csevegésre nincs több idő, mert kiállítások hangzanak, s a tó két part­ján meg a víziben áldogáló emberek a zsinegekbe ka­paszkodnak. Megfeszül a há­ló. s gyűlik benne a „ter­més”. S amikor a háló part­ra kerül, láthatóvá válnak az aranysárga hasú, ficánkoló ponty ók. Ezüstös hátukon hanyattesik az őszi napsugár. Csodálatos látvány. Egyiikő- j üknek-másikó jiiknak azon­ban szerencséje van és ki­szabadulnak a háló fogsá­gából. — Ezek sem ússzak meg a dolgot, hiszen kétszer-há- romszor még áthúzzuk a hálót a tavon — bólint a menekülő halak félé a tag­baszakadt, barnaképű fiatal­ember. Mellettünk vízzel teli tar­tályokkal megrakott és oxi­Egy nap a kunsági halászokkal génpalackokkal felszerelt pót­kocsis teherautó berreg. Az oxigénipalackok csövei a tar­tályokba nyúlnak. — Erre azért van szük­ség — magyarázza Imre Pé­ter —, mert így hosszabb úton is biztonságosan szállít­ható a hall. Mi több horgász- egyesülettel kapcsolatban álL- lunik. A most. kifogott meny- nyiség például a Mátravidéki Hőerőmű Horgászegyesüle­víz, annyi benne » bal téhez kerül. Ügy hogy még vagy 130 kilométeres út áll előttük. __ Mi már 5 éve innen h ordjuk a pontyot — lép kö­zelebb Vojita János, a hor­gászegyesület elnöke. ami­kor meghallja, hogy róluk van szó. Tavaly 1 millió 300 ezer forintért vásároltunk belőlük, de az idén is dlvi- szünk 240 mázsát. Tudja, a mi egyesületünk ezer tagot számnál, s számukra biztosí­tani kell a 'halat. így aztán und betelepítjük az 57 hektá­ros tóba ezt a mennyiséget, ők meg kihalásszák... Beszélgetésiünk közben megtelnek a tartályok, elké­szülnek a papírok, így a gaz- dóság halászati ágazatvezető- jémek is akad szusszanásnyí üdéje. — A halászat idei ár­bevételi terve 14 millió fo­rint — sorolja a számokat Jakab Miklós — s ebben az évben 340 tonna halra szá­mítunk. Ebből 60 tonna bu­sa — amely fagyasztott álla­potban szovjet exportra ke­rül — a többi pedig ponty. Munkánkat a Szarvasi Hai- tfenyésztésl Kutató Intézet is segíti, és velük közösen nem­régiben egy kísérletbe kezd­tünk. Ennek lényege, hogy a sertéstelepünkön keletkező (hígtrágya elhelyezése eddig gondot jelentett, most pedig ezzel ^trágyázzuk a halasta­vainkat. A megadott techno­lógia 30—40 százalékos több- letitermést ígér. Ékre szüksé­günk is lenne, hiszen jelen­leg a halászati ágazat igaz nem veszteséges, de nem is nyereséges. Nálunk egy kiló hal előállítási 'költsége eléri a 46 forintot. A pontynak még jó ára van), de a növényevő halakért — a busóikért — ki­lónként csak 30 forintot ka­punk. S hogy mégis foglal­kozunk velük ennek egysze­rű magyarázata van. Mivel ezek a halak nagytestűéit, tehát egyrészt növelik a ho­zamot, másrészt pedig víz­tisztító, takarító szerepük óriási, ment megeszik a tó­ban lévő algákat — mondja, s már igyekszik is tovább. Mi is indulunk. Beülünk a kocsiba, s magunk után hosz- szú porcsíkot húzva TUsza- szentimre Jelé vesszük az irányt. Ámenre csak járunk csontkernjónyre szikkadt föl­dek, sápadozó, ványadit facso­portok váltogatják egymást. A nyárfákat sem tudta meg­tréfálni a nyárias időjárási htsizen a természet örök tör­vényei szerint mindig ilyen­tájt vetik le sárguló lomb- ruhájukat. Így van ez most is. Tovább haladva égő ku- karicatanlókkal, szántó trak­torokkal, a fölidlelkan serény­kedő emberekkel találko­zunk. — Délelőtt egy húzásból 70 mázsa halat fogtunk — újsá­golja Bertalan József a ket­tes kerület állattenyésztési ágazatvezetője. Imre Péter elégedetten dörzsöli a kezét. — Szép eredmény — jegyzi meg bajusza alatt. Kicsit odébb a gátak közé szorított 22 hektáros halastó már szárazon árválkodik. Csupán egyik sarkában ma­radt valamicske víz, mintha ,,’félrebillent” volna. Most ezt húzzák meg hálóval az embe­riek. Megfesizüiinek az izmok, s jó félóra múltán már lát­hatóvá válik az eredmény is. — Ennyi 'halat egy raká­som — ámuldozik fotós kollé­gám, és sűrűbben kattingat- ja masináját. A bőségles zsák­mány láttán a fölöttünk kö­röző sirályokig, s még annál is magasabbra szárnyal a ha­lászok elégedett hangja... Szolnok megyében. De ez nem azért történt így, mert a juhtenyésztés kö­rül minden rendben van. Sokkal inkább gondokkal terhes az ágazat helyzete; Pedig szűkebb pátriánk ter­mészeti adottságai kedvez­nek a juhászainak. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy az ország nagyüzemi juhállományának csaknem egytizede itt talál­ható. S a megyében lévő 65 ezer hektáros gyepterület alacsony fűhozamának hasz­nosítása mind üzemi, mind népgazdasági érdekből min­denképpen a juhászati ága­zat fenntartását, sőt tovább­fejlesztését indokolná. A számok azonban teljesen mást mutatnak, hiszen me­gyénk juhállománya 1980 és 1985 között 156 ezerről 134 ezerre, az anyajuhok száma pedig 126 ezerről 107 ezerre csökkent, még annak ellené­re is, hogy a tervek ebben az időszakban 250—260 ezres ál­lománnyal számoltak. így aztán természetsze­rűleg adódik a kérdés: ho­gyan tovább ? Mindenesetre Télen is fontos, hogy vi­tamint kapjon az emberi szervezet!. Utánajártunk tehát, milyen zöldség- gyümöids ellátás várható megyénk néhány települé­sén a következő hónapok­ban. A szolnoki Áfész Zöldért leányvállalat a megyei tanács kereskedelmi osztályának se­gítségével felmérte a város őszi-téli zöldség- és gyü­mölcsigényét. A tárolási terv szerint 1500 tonna zöldséget és gyümöldsöt raktároznak el őszre és télre a Zöldért Téglagyár úti telepén. Bur­gonyából 1000 tonnát; vörös­hagymából, káposztafélékből, répából, petrezselyemből, zellerből, céklából, 400 ton­nát; téli tárolásra alkalmas körtéből és almából pedig 100 tonnát raktároznak el. A burgonya szállítását már be­fejezték; a zöldségféléket, az almát és a körtét november elejéig szállítják a telephely­re. Grape-fruitot már kap­táik, az üzletek, novemberben ezen a tanácskozáson is el­hangzott, hogy a juhok tar­tásához szükséges eszközök — gépek és épületek — mű­szaki és technikai színvona­la, összehasonlítva más gaz­dasági állatfajokkal — el­maradott, korszerűtlen, hi­szen a juhászaiban az állo­mány jelentős része szórvá­nyosan telepített, elavult, vízzel, villannyal, bekötő utakkal nem vagy csak rész­ben ellátott épületekben ta­lálható. Sok esetben az is­tállók hőszigetelése rossz, így nem alkalmasak téli el- letésre. Ugyanakkor ko­moly gondot jelent a takar­mányozás is, mivel a juhá- szatokban alacsony és az év­szaktól függően ingadozó ter­melés egyértelműen ennek a következménye. Mivel a ju­hok elé jó minőségben be­takarított széna bizony rit­kán kerül. A rosszul aprított siló takarmányok földdel szennyeződve pedig gyakran okoznak különböző betegsé­geket. Az anyajuhok ellési Ideje január és március közé esik, pedig citrom, kubai és medi­terrán narancs, banán és mandarin pedig decemberre, az ünnepekre várható. Déli­gyümölcsből egy-egy kamion­nal kap a vállalat, vagyis 170—200 mázsányit. A telep­helyről az Áfész boltjai, a Jasz-Nagykun Vendéglátó Vállalatot, az Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatot, köz- ületeket, intézményeket, üze­mi konyhákat lát el a Szol­noki Áfész Zöldért leányvál­lalata. Az Egyesült Jászsági Áfész alig két hónapja vette át a Zöldért Vállalattól a jász­berényi telephelyet. A telep­hellyel együtt természetesen a környék zöldség-gyümölcs ellátását is feladatul kapta. Már megkezdték a téli tá­rolók feltöltését. A 240 tonna burgonya, 90 tonna alma és 10 tonna körte teljes egészé­ben beérkezett, folyamatban van a káposztafélék betáro­lása, majd érkezik a többi zöldségféle is. összesen 175 tonna zöldség téli tárolására készültek fel, ennek beérke­zésével nem is lesz gond. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban a fokhagyma, a pet­rezselyem és a körte többe fog kerülni, mint tavaly. A tervezett mennyiség a mezőgazdasági nagyüzemek­től érkezik, ezen felül az üz­letek, az ABC-k, a kister­melők felajánlott terményeit is felvásárolják. Így a köz­pontilag tárolt zöldség- és gyümölcsfélék mennyiségén fölül, harmadával több jut a piacra. A déligyümölcsöt az üzletek általában önállóan szerzik be, de segít a telep is, ahol az idén 15 tonna cit­romot, narancsot és banánt tárolnak. A citromból a la­kossági igényeket ki tudják elégíteni, narancs és banán nem lesz több, mint a múlt évben. Szeptemberben a szövetke­zeti napokon Zöldért-vásáro- kat rendeztek, ahol olcsón árultak paprikát, paradicso­mot, burgonyát, káposztát, uborkát. Októberben a téli tárolásúakból volt kedvezmé­nyes értékesítés; a burgonyát hatforintos, az almát, a vö­lgy a vemhesség és szoptatás többlettakarmány szük­ségletét éppen a téli, gyen­gébb minőségű takarmányok szolgáltatják. Ugyanakkor az anyajuhok ellésre történő előkészítése is hiányos, és ezért a bárányok gyakran kis súllyal születnek, így életképességük eleve gyenge. A termelés szakosításában is nagy a lemaradás, nem használják ki a gazdaságok a rendelkezésükre álló állomá­nyok termelőképességét, és lassú ütemben terjednek a korszerű termelési, tartási technológiák. Valami előrelépés azonban máris tapasztalható, hiszen az ágazat közgazdasági hely­zetének javítására tavaly és az idén is folyamatosan jel- lentek meg újabb szabályo­zók. Azonban azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ágazat fejlesztési felada­tainak meghatározásánál a jelenlegi lehetőségekből sza­bad csak kiindulni. Ebben a helyzetben nem várhatjuk, hogy egy csapásra megválto­zik minden. A reális célki­tűzés a jelenlegi számcsök­kenés megállítása, valamint az állományok tenyészérté- kének és termelésének a nö­velése lehet, mert csak így alapozható meg a következő időszak további fejlesztése. röshagymát nyolc-nyolc fo­rintos reklámáron kínálták. Az elmúlt évben közel két­ezer mázsa zöldséget-gyümöl- csöt vásároltak fel a lakos­ságtól, az idén több mint há­romezer mázsát. A szőlőt és az almát jelenleg is vásárol­ják. Evek óta jó a kapcsolata a szentesi Zöldértnek a Ti- szakécskei Solohov Tsz-szel, ahonnan olcsón kapnak jó minőségű almát, körtét. A termelőszövetkezet téli táro­lásit biztosít burgonyából 8 száz mázsát, vöröshagymából 120 mázsát, zöldségből 200 mázsát, almából százötven mázsát. A Tiszaföldvár és Vidéke Áfész valamint az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat lát­ja el Martfű három ABC-jét. A községben két magánkeres­kedő is árusít. A téli ellátás a tavalyihoz hasonlóan ala­kul., almából, zöldségből, burgonyából elegendő meny- nyiségű és megfelelő minő­ségű árura lehet számítani. Kubai narancs, grape-fruit az idén is folyamatosan várha­tó. Gesztenyét, fügét, dato­lyát, banánit, narancsot az ABC-k általában kétszer- háromszor kapnak. (Tavaly folyamatosan volt narancs.) Primőröket leghamarabb a úíáglánkjereskedők kínálnak!, elég magas áron. Karcagon, Berekfürdőn, Kunmadarason a legtöbb egy­ségbe a Karcag és Vidéke Áfész szállítja a zöldséget, gyümölcsöt. Az idei ellátás a tavalyihoz hasonlóan ala­kul; ötven tonna burgonyát tárolnak, hetven tonnát tárol­tatnak a nyíradonyi termelő- szövetkezettel. Két tonna zöldségféle van a saját táro­lókban, ehhez még három tonnát szereznek. A kisvár- dai téesz negyven tonna al­mát tárol az áfész számára. A bértárolásé burgonya és alma januárban kerül a bol­tokba. Zeller, kelkáposzta, káposzta átvételére is vannak előzetes megállapodásaik. Petrezselyemből több lesz, mint tavaly, viszont maga­sabb áron tudják adni. Déli gyümölcsből (citrom, grape­fruit, kubai narancs) több cég is ígért szállítást. Nagy Tibor Fotó: {Mészáros János Az AZU 104 típusú kaszáló adapterekből az utolsó szériát készítik a Mezőgép cibakház! üzemében. Csehszlovák exportra 140-et szállítanak november végéig. (Fotó: Tarpai) N. T. Mit eszünk télen? Alma, burgonya, hagyma lesz elegendő Kevés déligyümölcs várható

Next

/
Oldalképek
Tartalom