Szolnok Megyei Néplap, 1986. október (37. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-25 / 252. szám
6 1986. OKTÓBER 25Nemzetközi körkép Magyarok Tengizben A magyar sajtóban januárban látott napvilágot az első közlemény Tengizről. arról, hogy Magyarország bekapcsolódott a Jamburgtól a Szovjetunió nyugati határához tartó gázvezeték építésébe. Más KGST-országokhoz hasonlóan Magyarország is részt vesz a Haladás-gázvezeték építésében, s 1989-től kezdve 20 éven át kapja majd áz értékes nyersanyagot. Ennek fejében Magyarország gépeket, berendezést és anyagokat szállít az Északi sarkkörön túl fekvő Jamburgba, a testvéri országok szakemberei pedig főként Tengizben dolgoznak majd. A Kászpi-tenger melléki síkságon, a Gurjevi-terület déli részén fekvő olaj- és gázlelőhely az értékes energiahordozók kitermelésében hamarosan rangos szerepet kap. Volumen tekintetében természetesen nem vetekedhet Nyugat-Szibériával, mellette szól viszont, hogy aránylag közel van az ország központi körzeteihez. Tengi zt Iküüöinösein érdekessé teszi a párját ritkító kőzetszerkezete. Az olaj itt igen nagy, 4—5 kilométeres mélységben található, a rétegnyomás pedig a szokványosnak kétszerese. A lelőhelynek van még egy sajátossága: az olaj szokatlanul nagy mennyiségben tartalmaz mérgező kénhidrogént. Első riport Az építkezés vezérkara a Tengizbe vezető vasútvonal utolsó állomásán, a kis Kul- szári településen ütött tanyát. A szovjet építőkhöz márciusban csatlakoztak a magyarok, akiknek az az elsődleges feladatuk, hogy lakótelepet építsenek Tengiz közelében. — A fő objektum, a gázfeldolgozó üzem építésére összeül vaniullimlk feü — mondja Németh László, a Vegyép- szer Vállalat — magyar rész- női az alváltoülkoz» — műszaki igazgatója. Kulszáritól délre, Tengiz felé haladunk. Az út nem rövid miinítegy 100 Ikilaméter. Csupa kátyú. A Nyivát úgy dobálja, mint a vihar a törékeny csónakot. Időnként budapesti rendszámmal ellátott hatalmas Kamaz és Tátra teherautókkal találkozunk. Németh László és a gépkocsivezetők felemelt kézzel üdvözlik egymást. — Autókaravánt szerveztünk arra az időre, amíg a vasúti szárnyvonal megépül — mondja az igazgató. Megelőzünk egy Kamazt, amelynek óriási fehér kocka van a platóján. Az igazgató magyarázattal szolgál: — Ez egy épületelem. A telepünkön húsz ház épül, mindegyik 33 ember részére, a további 20 kétszintes ház lesz. Ezek mindegyikében 200 építő kap helyet. Gyorsan kiszámítom: ez több mint négy és félezer ember. Valóságos lakótelep lesz! Közben az igazgató előveszi a beépítési tervet. Csaknem az egész zöldre van satírozva, s tucatnyi vörös téglalap látható rajta. — A téglalapok a házak. A bevonalkázottak már elkészültek, laknak bennük. Zölddel jelöltük meg a méternyi vastag sótlan homokréteget: házakat és közmű- vezetékeket építeni csakis ilyen homokon lehet. Németh László elmesélte, hogyan kerestek ilyen homokot a környező pusztaságban, s mennyi időbe és fáradságba került, amig a távoli külszíni bányáiból az építkezés iheO|ytszínére saáüllí- tottálk. — Kemények itt a munka- feltételek — mondja Németh László. — Nyáron 40 fok fölött van a hőség, télen fagyok járnak. Embereink napi 10 órát dolgoznak, s egy szabadnapjuk van egy héten. Ezért igen nagy gondot fordítunk az életkörülményekre. Lesz saját könyvtárunk, minden házban televízió ... A szürkésbarna homokon vakító fehér színben pompáztak a látóhatáron felbukkanó kockaházak. Bordóvörös kezeslábasba öltözött munkások alapoztak, víztornyod építettek. Nehéz teherautók nyüzsögtek, daruk emelgették a gémjüket. Pezsgett a munka. — Mi lesz a telep neve? Németh László kissé elgondolkozott: — Megépítjük, aztán majd nevet is adunk neki. Második riport Budapest korán ébred. Hétkor már nyitva van sok üzlet és falatozó, ahol a munkába siető ember sebtében haraphat valamit. Az újságosbódéik színes topókat kínálnak. Az utcai árusok a járdaszélen piramisokba rakják friss áruval teli ládáikat. Érezni lehet a tisztára mosott aszfalt, és a frissen őrölt kávé terjengő illatát. Egy ilyen reggelen jártam a Hungária körúton, szem- ügyre véve a Vegyépszer Vállalat magas épületét. A vállalat Tengizzel foglalkozó osztályát „Jamburgi osztálynak” nevezik. Itt találkoztam Apostol Tamással, az osztály helyettes vezetőjével. — Cégünk „kulcsátadásra” épít vegyipari vállalatokat. Részt vettünk olyan magyar ipari óriások létesítésében, mint a Leninvárosi Olefin Művek, a Dunai Kokszolómű, a Gagarin Hőerőmű. A Vegy- épszer számára nagy jelentőségűek a külföldi kapcsolatok, ugyanis nyereségünk egy részét exportból szerezzük. Márkánkat jól ismerik sok szocialista országban, a Közel-Keleten, az NSZK-ban. Nehéz lenne túlbecsülni a Szovjetunióban levő integrációs objektumokon végzett munkánk jelentőségét. Az első az Orenburgtól a Szovjetunió nyugati határáig tartó Szövetség gázvezeték volt. A mi szakembereink építették az Ukrajnában levő kompresszorállomásokat, s mind a mai napig „orenburgiaknak” mondják magukat. A Szövetség 1979-ben készült el. most pedig egy új nagyarányú építkezés kezdődött. A tengi- zi gázfeldolgozó üzem és más objektum építése évekre biztosítani fogja kapacitásaink kihasználását. Természetesen ilyen hatalmas munkát egyedül nem is tudnánk határidőre elvégezni (az üzem első részlegének már 1988-ban el kell készülnie), ezért más magyar vállalatoktól is egyre több szakember és technika érkezik a Kászpi-tenger mellékére. ... Budapesti kiküldetésem véget ért, jegyzetfüzetem megtelt. Ütban hazafelé a szomszédos kocsiban ugyanazzal a vonattal a Vegyép- szertől 36 szakember utazott Tengizbe. OwneAUltotta: Majnár József Közol-Kmlot: Uj kormány — régi politika Ismét elveszett-e a közel- keleti megbékélés lehetősége most, hogy Izraelben a munkapárti Simon Peresztől Ji- chak Samir, a jobboldali LI- KUD-tömb vezetője vette át a kormányfői tisztet — ezt firtatják mostanában az arab országok lapjai, s nyilatkozataikban vezető személyiségek. Hiszen Peresz kormányzása alatt, az elmúlt két évben mintha lettek volna jelei, hogy az izraeli vezetés „puhul”. Palesztin polgár- mestereket neveztek ki az 1967 óta megszállt Ciszjordá- nia néhány városába — csakhogy ez vajmi kevés ahhoz képest, hogy 1976-ban még választották ott a városi vezetőket a helyi lakosok, ám a választott tisztségviselőkkel annyira elégedetlen volt az izraeli kormány, hogy 1981- ben száműzte őket. Arab bank nyílt a megszállt területeken — de 1967 óta nem működhetett arab pénzintézet e területeken, s ez az egy szál jordániai bankfiók egymagában semmit sem tehet az Izraeltől való gazdasági függés enyhítéséért. Mintha még a régóta követelt nemzetközi békeértekezlet összehívására is hajlandó lett volna a Peresz-vezette kormány — feltéve, hogy a Szovjetunió megváltoztatja a közel- keleti politikáját, felveszi a diplomáciai kapcsolatokat. Izraellel és felülvizsgálja saját kivándorlási politikáját is. A kérdés az, hogy valódi hajlandóság jelei voltak-e ezek az izraeli vezetés részéről, vagy csak kifogások a tényleges rendezés elutasítására? II. Hasszán marokkói király a nyár végén országában fogadta Pereszt, így akarta nyíltabb színvallásra bírni, hiába. „Becsukódott a lehetőségek ablaka” — így kommentálta Samír kormányra kerülését a jordániai külpolitikai intézet főtitkára. Ebből kitűnik, hogy Jordániában is voltak bizonyos remények, legalábbis ami a jordániai—izraeli kapcsolatokat illeti. Az Izraellel szilárdam szemtan áUló Szíria fővárosában egyértelműen fosai máztak a 'kommentátorok: „Pernesz, vagy Samír — ugyanannak az éremnek a két oldala”. A két izraeli vezető, illetve pártja programjának tárgyilagos összehasonlítása azonban arra utal, hogy a lényegben tényleg nincs különbség. Eltérések vannak abban, hogy milyen mértékben kell fenntartani — vagy még tovább erősíteni — az izraeli politikai és közigazgatási fennhatóságot a megszállt területeken. Nem értenek egyet abban, hogy mekkora szerepet kell — vagy nem kell — adni a területi ügyek vitelében az együttműködésre hajlandó, megválogatott helyi arab személyiségeknek, sőt, esetleg Jordániának is, és miikor „érdemlik Ikü” — ha egyáltalán — ezt a palesztinok. S habár a helyi arab lakosság anyagi életminőségét mindenképpen ronthatják vagy javíthatják ezek a különbségek, mégiscsak másodlagos formai ügyek ahhoz képest, hogy Izraelben mind a két kormányképes párt egyetért a lényegben: Izrael „biztonsági határának” a Jordán folyó mentén, vagyis a jelenleg megszállt Ciszlor- dánia és Jordánia közti folyó mentén kell húzódnia. Akik most a „kétféle” izraeli vezetés közötti különbséget firtatják, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy az 1967-es háborúban munkapárti kormánya volt Izraelnek — Peresz akkor a hadügyminisztériumban dolgozott. És e pártnak 1977-ig — akkor vette át csak a hatalmat a jobboldali LIKUD- tömörülés — egyszer már lett volna ideje a rendezésre, ha akarta volna. Azoknak, akik ténylegesen az izraeli belpolitikai szél járás változásaitól várnáik pozitív módosulást a közel-keleti helyzetben, csalódniuk kell mindaddig, amíg nem sikerül helyreállítani az arab egységet, mindenekelőtt a Palesztinái Felszabad ítási Szervezet megbomlott egységét. Amíg az arab államok, egymás közti viszályaikat félre- téfviev nem lesznek: képesek tartalékaikat az Egyesült Államok támogatta Izraellel szembeni hatékony erő megteremtésére fordítani. És amíg a világméretű fejleményekben — mindenekelőtt a nagyhatalmak közötti viszonyban — nem következik be olyan kedvező változás, amelynek nyomán a közel- keleti füstölgő lőporos hordó is „lehűthető” a kölcsönös érdekek tiszteletben tartásának elve alapján. Addig ugyanis az izraeli vezetésben bekövetkező változásokban reménykedni — reménytelen. Mészáros György Pulitzer, az újságkirály Az amerikai polgárháború utolsó előtti évében New Yorkban, a City Hall közelében hangos szóval, muzsikával folyt az önkéntesek toborzása. 1864 őszén Carl Schurz ügynök csábította a Lincoln-lovasezred harcosai közé a kalandra, katonai dicsőségre vágyókat. Éppen egy A Maros menti Makó városában 1847. június 19-én jegyezték be a matrikulába Pulitzer Fülöp és Berger Eliz József nevű fiának születését. A jómódú apa termény- kereskedő, aki a 48-as szabadságharc idején a délvidéki seregek élelmezője. Amikor a kis József nyolcéves, a család Pestre költözött. Ott Lajos nevű testvére hirtelen elhunyt, s nemsokkal később súlyosan megbetegedett az apa is. Tüdővész ragadta 01 47 éves korában. 1858-ban. Az egykori vagyon elúszott. Az özvegy és az árvák számára a mindennapi kenyér is gond lett. József 16 esztendős kora óta katonai pályáról álmodott. Elhagyta Pestet. Az osztrák, majd a porosz hadseregnél próbálkozott. Fiatal kora, testi gyengesége és rossz látása miatt azonban alkalmatlannak találták. Cfjalbb terv: az akkor még sikerrel harcoló Miksa mexikói császár hadseregében remélte a katonai pálya megkezdését. Az amerikai államok közti polgárháborúra gondolva az Újvilágba hajózott. Amikor New Yorkba Akkor az egykori toborzó- ügynök, Carl Schurz a Westliche Post főszerkesztője. Egy louisanai cukornádültetvényre szerződtetett és becsapott munkások ügyét írja meg Pulitzer. A riportot elviszi a Westliche Posthoz. Erre az írásra felfigyel a főszerkesztő. Heti 10 dolláros fizetéssel rdtporternefk szerződ tefti. A szerkesztőség legszorgalmasabb mumta társáról hamar kiderül, hogy született újságíró. vékonydongájú legény került eléje. Jelentkezési lapjáról néhány adat. Neve: Joseph Pulitzer. Kora: 17 év. Születése helye: Makó, Magyarország. Az ügynök, akinek a létszám volt a fontos, alkalmasnak találta és katonává fogadta az ifjút... ért, elfogyott az utolsó centje. Mint sokezer sorstársa, nem jutott munkához. Nyo- morgott. Egyszer megkísérelte, hogy a French Hotel előcsarnokában, valamelyik párnázott karosszékben pihenjen. A szálló portása azonban kiutasította. Aligha sejthette akkor, hogy a kopott ruhás fiatalember egykor majd milliomos sajtókirályként tér oda vissza. De még csak 1865 őszét mutatja a naptár. Mint bálnavadász folytatja küzdelmes életét. Gőzhajó fűtőiéként kerül St. Louisba. Itt előbb kompon dolgozik, majd a kikötőben napszámosként. Később pincér, öszvérhajcsár. A déli államokban pusztító kolerajárványt behurcolják St. Louisba. A fiatalember a temetőben talál munkát. Élete legnehezebb szakaszában kevés keresete nagy részét könyvekre költi, élelemre, ruhára alig jut valami. Olvas, tanul, művelődik. Váratlanul kerül a jobb jövő felé vezető 'útra. 1866-ban megszerzi az amerikai állam- polgárságot, jogi tanulmányokba kezd és újságíró lesz. Nemsokára a politikai rovat élére kerül. Közéleti szerephez is jut. 1869 decemberében. az időközi választáson mint a Republikánus Párt jelöltje képviselőjeként mandátumot szerez. Albert testvére is Amerikában telepedett le. New Yorkban neves újságíró lett. ö hívta fel fivére figyelmét 1883-ban, hogy a The New York World válságos helyzetbe került, és eladó. Bár a szakemberek megkísérelték lebeszélni, Joseph Pulitzer 350 000 dollár készpénz és 130 000 dollár adósság átvállalása fejében megszerezte a csőd szélén álló napilapot. Tudja, hogy merész vállalkozásba kezdett, mert William Hearst újságkirály, a Journal főszerkesztője a nagy ellenfele. Öt kell utolérni, túlszárnyalni. A megújhodott The World első számai nagy feltűnést keltenek. A beköszöntő hangsúlyozza, hogy a demokrata lapot a nép ügyei, érdekei szolgáltának szánták. Feltárnak minden közéleti hibát. A World új főszerkesztője a legjobb újságírókat, rajzolókat szerződteti a szokásos heti fizetés duplájáért. Aranykupolás újságpalota A World sajtó nagyhatalom lett. Főszerkesztőjét már újságkirálynak nevezik. Nagy események idején a példányszám meghaladja az egymilliót. Gyűltek a dollármilliók. A sajtókirály elhatározta, hogy újságpalotát építtet. Megvásárolta a French Szállodát, amelynek előcsarnokából kiutasították. Ennek helyén létesült a World aranykupolás palotája. Az alapkőletételkor a főszerkesztő vezércikket írt. Pulitzer beváltotta ígéretét. Napilapja a legszínvonalasabb újság lett. A ritka sikert és mesébe illő vagyont szinte emberfeletti munkával érte el az újságkirály. Amikor a csúcsra ért, már súlyos beteg volt. A sok éjszakai munkában szemideg- sorvadást kapott, majd megvakult. A világtalan, akaraterős ember jachtján járta a világot, de bárhol is volt, kapcsolatban állt újságjával, amelyet irányított. Hetvenöt esztendővel ezelőtt. 1911. október 28-án meghalt. Végrendeletében intézkedett, hogy a legkiválóbb újságírók, írók és művészek jutalmazására alapítvány szülessen. A Pulitzer-díj, amelyet évenként ítélnek oda, 1917 óta a legnagyobb elismerésnek, kitüntetésnek számít. Ritter Aladár Katonai pályáról álmodott Riporter, politikus...
