Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
1985. JÚLIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Alföldi Téglaipari Vállalat karcagi téglagyárában évente 50 ezer négyzetméter gipspperlit válaszfaléiemet gyártanak. Felvételünkön szállításra készítik elő a terméket Interag Rt Szoftver-vállalkozási iroda nyílt lávában tart a zöldborsó- szezon A konzervgyáraknak és a hűtőházaknak ezekben a napokban a zöldborsó adja a legtöbb munkát. A Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol számítógép irányítja az egész munkafolyamatot, — még a termelők is annak utasításai szerint szedik, szállítják a termést — éppen félidőben van a borsószezon. Az átlagoshoz képest késve beérett borsó minősége kitűnő. A gyár eddig csaknem 3500 tonna borsót vásárolt fel és tartósított. Számítástechnikai szellemi termékek exportjára önálló szoftver-vállalkozási irodát nyitott az Interag Külkereskedelmi Vállalat. Az Interag már több mint tíz éve foglalkozik különböző számítás- technikai szellemi termékek értékesítésével. Az elmúlt években fokozatosan kiépítették külpiaci szervezetüket is. Az NSZK-ban és Ausztriában leányvállalatot létesítettek, amelyek szintén bekapcsolódtak ebbe az üzletágba. A bővülő piaci szervezet segítségével a hazai szakembereket folyamatosan tájékoztatják a külföldi igényekről. így segítik a hazai szellemi termékek folyamatos továbbfejlesztését. Emellett a külkereskedelmi vállalat mindinkább vállalkozóként is részt vesz az export finanszírozásában. Mindezek eredményeként fokozatosan bővült a szoftverexport, s e tevékenységéből az Interag tavaly mintegy 70 millió forintos bevételre tett szert. 26-án kezdődik a VIT Hatszázötven fiatal képviseli hazánkat Az első félév jól sikerült az üveggyárban Kisszériás A kapuhoz érve a portás ügyet sem vet rám. Amikor az igazgató felől érdeklődöm, gépiesen ismétli a ki tudja hányszor elmondott szöveget: t.FőHnegy az emeletre, ott balra fordul, s az utolsó ajtó jobbra. Egyébként ki van írva — teszi hozzá, — s máris újabb látogatót igazít el. Az udvaron furcsa kép tárul elém. A múltból itt maradt apró kócerájok mellett ott a modern üzemcsarnok is. Tóth Sándor, az Üvegipari Művek Karcagi Gyárának igazgatója három éve van ebben a beosztásban. Előtte az Orosházi Üveggyárban dolgozott. — Amikor idejöttem, már három éve veszteséget „termelt” a gyár — emlékezik vissza a 40 év körüli fiatalember. — Aztán tavaly nyereséggel zártuk az évet, az idén pedig 138 millió forintos termelési érték mellett plusz 8 milliót terveztünk. Az első félév jól sikerült, s reméljük a második sem lesz rosszabb. Amikor észreveszi csodálkozásomat, így folytatja: — Pedig nem kaptunk támogatást, minket nem injekcióztak innen-onnan állami pénzekkel. Nem lett többletkapacitásunk, nem épültek új üzemcsarnokok, nem volt új beruházás. Csupán azt tettük, amit naponta hallunk a tévében, a rádióban, olvasunk az újságokban: takarékoskodtunk, termékszerkezetet váltottunk, hatékonyabban dolgoztunk, és alkalmazkodtunk a piac igényeihez. Persze itt ezt meg is lehetett tenni, mivel ezeket a fogalmakat csak hallomásból ismerték a gyárban. Óriási lehetőségek voltak és vannak például az enorgiagazdálkbdás terén- Annak ellenére, hogy január elsejével fölemelték a villamos energia árát, az első tf|éHóVes énét gjakölt ségünk másfél millió forinttal kevesebb, mint tavaly ilyenkor volt. Nálunk ez jelentős eredmény, hiszen az összes költség 40 százalékát az energia viszi el. Nézze, többet kell termelni. mint amennyit költünk — ez alapigazság, úgyhogy nem taláü- tuk fel a spanyolviaszt. Három évvel ezelőtt ezerféle áru készült itt, most valamivel kevesebb. Igaz, legyártunk kisszériás termékeket is, de megkérjük az árát. Amikor szétnézek az igazgatói irodában, meglepődöm. Az egyik sarokban üvegek, laboratóriumi kémcsövek, hőálló háztartási edények, kozmetikai tégelyek sorakoznak. — Ezt is önök gyártják? — mutatok az ismert Helia— D-s tégelyre. — Igen, de ennek története van. Tavaly éppen a Néplapban olvastam egy riportot a Heliáról, s abban a cikkben arról panaszkodtak az illetékesek, hogy nincs elegendő csomagolóanyag. Ez ,volt szombaton, s én hétfő reggel már Debrecenben voltam. Megegyeztünk, és két hónap múlva gyártottuk a tégelyeket. — Menjünk le az üzembe — indítványozza az igazgató. Sufniszerű épületek között lépkedünk. — 1939-ben indult a gvár, s ez volt az első műhely — mutat kísérőm egjy régi vörös téglás, megviselt csarnokra. S, hogy miért pont Berekfürdőn nőtt ki a gyár? — ezt kérdezte ugye. — Nos, itt meleg vizet rejtett a föld mélye, s azzal együtt földgáz is jött, amit jól tudtak hasznosítani. Hatalmas üzemcsarnok tárul elénk. Bent megbízhatóan duruzsolnak a ventillátorok. Szükséges is a hűtés, hiszen a kemencék körül óriási a hőség. Lépcsőkön kaptatunk felfelé. — Most a granuláló üzemben vagyunk — tájékoztat Odó József keverőmester. — Itt az üveg alapanyagába homokot, a szódát, a borsavat, a mészkőlisztet bemérjük, összekeverjük, majd granuláljuk. Valójában innen indlul el az üveggyártás. Kisszériás termékeket is vállalnak S míg beszélgetünk,, szakadatlanul forognak a hatalmas tányérok, bennük a finom lisztszerű por, apiró kis gömbökké granulátummá áll össze. A kemencék körül ingujjra vetkőzve többen serénykednek. Érdekes, de nehéz munka az üvegfúvóké. Kezükben egy-egy hosszú, cső. Benyújtják a kemencébe, izzó masszát merítenek, szájukba veszik a csövet, fújják, forgatják, hűtik, ismá kemence, újabb forró maM Boszorkányos ügyess^Bi mint a bűvésizek, rnegni%fW ják. meginti lengetik, úja forgatflájt, majd bekerülj ^ formázóba, ismét fújás, ismét forgatás, s máris kész az üvegpalack. Nézem őket. s elgondolkodom. Az üveget már több ezer éve ismeri az ember, ezt a technológiát használják talán már időszámításunk kezdetén, s lehet, hogy ötszáz év múlva is így lesz. Nagy Imre fölhív a kemencéhez. Megcsap a hőség. — Hatvan fok van itt — kiabálja túl a ventillátor hangját a tagbaszakadt fiatalember. — Itt mág állni is elég, nemhogy dolgozni... Vajó Sándor normatechnológus irodájába is behallatszik a zümmögés. Az asztalon egy Commodore 64-es típusú számítógép. — Most a bérelszámolóknak készítek egy programot. Tudja, ha betápláljuk az illető nevét, törzsszámát, bérét, s azt, hogy hány munkanapot dolgozott, jár-e valamiféle pótlék neki, akkor a gép számfejti a bérét, üzemrészenként összegzi, s megírja a bérjegyzéket is. Ez- megkönnyíti az adminisztrációs munkát, így a számító- gépes feldolgozást tovább szeretnénk bővíteni. Valahogy így kell: egyszerűen, ésszerűen, és főleg nyereségesen. N. T, A moszkvai VIT hazai előkészületeiről, a fesztivál jelentősebb eseményeiről, illetve a XII. Vílágifjúsági és Diáktalálkozó idején itthon rendezendő eseményekről sajtótájékoztatón számoltak be tegnap a KISZ Központi Bizottságának székházában. Ernőd Péter, a KISZ KB titkára, a VIT Magyar Nemzeti Előkészítő Bizottságának titkára ismertette a fesztiválra utazó magyar delegáció összetételét Elmondotta: a 650 tagú küldöttség legnépesebb csoportját az ifjúsági szövetség és más tömegszervezetek küldöttei alkotják. (A legfiatalabb közöttük Panolin Tamás. 14 éves, most fejezte be az általános iskolát). A magyar delegációt Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára vezeti. A Vílágifjúsági és Diáktalálkozó magyar díszvendégei lesznek Berecz János és Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, Fejti Syörgy, az MSZMP Borsod Megyei Bizottságának első titkára, Farkas Bertalan ezredes, a Magyar Népköztársaság űrhajósa, Veres András, a Magyar Gördülőcsapágy Művek Állami-díjas brigádvezetője és Mátyás László nyugalmazott nagykövet, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége külügyi bizottságának elnöke. Csaknem mésfélszáz tagot számlál a kulturális csoport, amelyben többek között helyet kapott Szabadi Vilmos jigged umu vesz, Szokolai Ba- ^^^zongora.művész, Pitti min: és Leblanc Győző aH^»nekes, Hegedűs D. Gé- ^^^Rinműv'ész, M. Kecskés Kndrás pantomimművész, ^tlétve a Győri Balett és a Néphadsereg Művészegyüttese. Magyar Zoltán, a Moszkvában olimpiai bajnokságot nyert kiváló tornász lesz, a magyar delegáció zászlóvivője. A küldöttséggel a többi között szakértői és sajtócsoport is utazik a moszkvai fesztiválra. A Magyar Nemzeti Klub július 26-án nyitja meg kapuit, és naponta 15 órán át várja a látogatókat. A klubban tematikus kiállításokat, könyvbemutatókat, orosz nyelvű magyar játékfilmeket, színpadi előadásokat tekinthetnek meg az érdeklődők. A klub zártláncú tv- rendszerének adásaiban illetve a „kamion-moziban” Magyarországról szóló kisfil- meket láthatnak a fiatalok. Magyar—szovjet baráti találkozókat, munkás-, illetve katonafiatalck közötti eszmecseréket és a magyar díszvendégek részvételével fórumokat is rendeznek. 134 napos árvíz Sokba került a védekezés, nagy volt a kár Az év végéig pótolhatja veszteségét a Kötivizig Az idei igen kemény, sokáig tartó tél nagyban hátráltatta a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő több mint 8 milliárd Ft értékű vízgazdálkodási létesítmények karbantartását és fejlesztését, valamint az úgynevezett vízkárelhárítási feladatok megoldását. Az igazgatóságnak azonban nem csupán a hideg okozott gondot: az időjárás enyhültével a termelési feladatok megoldásától az ár- és belvízvédekezés 134 napig vonta el az emberek és a gépek jó részét. Rendkívüli erőfeszítéseket igényelt a jég elleni küzdelem is. összességében a védekezési költségek a Kötivizig területén meghaladták a 25 millió forintot, a vízgazdálkodást szolgáló művekben az árvíz 30 millió forintos kárt okozott. Ezek megszüntetésére az Országos Vízügyi Hivatal az igazgatóságnak soron kívül biztosított pénzt. A termelési kiesések pótlására és a szokásosnál több helyreállítási feladat megoldására a Kötivizignél külön intézkedési tervet dolgoztak ki. Sikerült meggyorsítani az építési feladatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen termék készítését, megszervezni, hogy a legsürgetőbb termelési és helyreállítási teendőkön dolgozók soron kívül kapják meg a szükséges gépeket és anyagokat. A cél elérését segítette egy, a gyors és gazdaságos munkát elismerő anyagi érdekeltségi rendszer bevezetése is. Az intézkedések hatására idei 520 millió forint értékű termelési feladatainak az első félévben 41 százalékát teljesítette a Kötivizig, ez pedig csupán 1—2 százalékkal kevesebb a sokéves átlagnál. Több mint valószínű tehát, hogy termelési tervét az igazgatóság az idén is teljesíteni tudja. Nem alakult azonban ilyen kedvezően az eredményesség. A rendkívül hideg időjárás miatt a szokásosnál lényegesen több energiát kellett fűtésre fordítani, alaposan megnövekedett a gépek üzemanyag-fogyasztása is. Az igazgatóság szakemberei most dolgoznak egy olyan érdekeltségi rendszer kidolgozásán, amelyiket bevezetve a Kötivizig legalább 40 millió forintos eredménnyel zárhatja az 1985. évet. (Az alapok feltöltéséhez és megfelelő részesedési jutalom kifizetéséhez ekkora eredményre feltétlenül szükség van.) Az utóbbi években a vízgazdálkodási fejlesztések lelassultak, a beruházások csökkenésével párhuzamosan azonban nem mérsékelte termelési lehetőségeit a Kötivizig. A kapacitás és a termelés összhangjának megteremtésére más megoldást választott az igazgatóság. Emberei és gépei idegen megrendelőknek dolgoznak. Részt vesznek például a dunakiliti tározó úgynevezett alvízcsa- tornájának építésében (itt mintegy 50 millió forint értékű munkát végeznek), de „vízügyesek” dolgoznak Karcag szennyvízhálózata, a szolnoki vágóhídi szennyvíztelep, a tiszaföldvári szennyvíztisztító, valamint a vezsenyi nyárigát építésén, a mezőtúri vízmű bővítésén. E munkákat csak az év elején lassította a 134 napig tartó árvízvédekezés, a folyamszabályozási feladatok megoldását azonban még nemrégiben is hátráltatta a Tisza tartósan rpagas vízállása. A folyó apadásától függ, hogy a vízügyi szakemberek mikor kezdhetik meg például a kiskörei tározótó töltésvédelmi munkálatait Abádsza- lóknál, a tiszabői gázlórendezést, illetve a Tisza II. vízlépcső alatti hajózási mederszakasz tisztítását. Törik a hevesi dohányt Tegnap megkezdték a dohány törését az ország egyik jellegzetes termőtáján, Heves megyében. Az idén a szokásosnál mintegy két héttel később láttak hozzá ehhez a munkához. A betakarítást a Virginia fajtával kezdték. A tapasztalatok szerint az időjárás kedvezett a dohánytermésnek ebben az országrészben.
