Szolnok Megyei Néplap, 1985. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚLIUS 20. I Arcképvázlat I Három zsák búzát vitt a vállán Azon a nyáron Bajnóczki István rakodóként dolgozott a kunszentmártoni malomban. Zsákolt, és naponta negyedmagával hat-nyolcszáz zsák termést mozgatott meg. Az egyik nap ölési fiatalember érkezett közéjük, és hamarosan ízetlen tréfákat eszelt ki az idősebbek ellen. Meghúzgálta a bajszukat, és ha ölre ment a dolog, a földhöz teremtette őket. Láthatóan élvezte az erejét, a hatalmát. Ez így ment néhány napig, de ekkor Pista már nem bírta nézni a hőzöngést. Eléje állt. — Hallod-e te, velem kezdj ki, ha már ekkora legény vagy! Az ördög essen a szokásaidba ! A behemót ifjú végigmérte a hozzá képest apró, széles vállú férfit, majd fitymálva jegyezte meg. — Ha olyan nagyra van magával, vigyen be két zsák búzát a vállán! — Kettőt-e? Hármat öcsém... Azzal odaállt a gumis kerekű kocsi mellé, miközben az udvaron már jónéhányan figyelték a nem mindennapi látványosságot, amelyet Ambrus József. Szántai József, meg a többiek még ma is emlegetnek. Előbb a bal vállára eresztették a teli zsákot, majd a jobbra, azután keresztbe tették a harmadikat. És ő lassian megindulta kétszáznegyven kilóval. — Aprókat lépegettem, mint az öregek, tán a leghosszabb sem volt húsz centi. Ügyeltem, meg ne billenjek. mert akkor mindennek vége van. így óvatosan bevittem a magtárba és ledobtam a földre. Mit mondjak? A gyerekkel attól kezdve soha nem volt baj, amíg errefelé dolgozott. Minderről a malom egyik apró irodájában beszélgetünk azzal a kopaszodó, ma is jó- kötésű férfival, aki Kun- szentmártonban ezt a szenzációt kisebb fajta bámész sereg előtt véghez vitte. Pedig nem született molnárnak: egy szegény foltozóvarga gyereke volt. Oly annyira ritkán kuncogott a pengő náluk, hogy már tizenkét éveslen nyári pásztornak, cselédnek állt. A malomban az ötvenes esztendőkben kezdte a munkát, mint zsákoló. Ezután raktáros volt. majd már felnőtt fejjel, családosán kezdte a mesterséget. — Sokszor égett éjszaka is a konyhában a villany, mivel csak akkor bírtam időt szakítani a tanulásra. Szerencsére a vállalatom mindenben segített, és a munkatársaim is megértőek voltak, így 1969-ben almolnár lehettem. A történethez hozzátartozik, hogy a jegyeim egyetlen kivétellel jelesek voltak. A szakmához azóta se lettem hűtlen: két éve fő- molnári feladatokat lótok el, bár hivatalosan ezt a címet tavasszal kaptam meg. Lelkesen mesél erről a lisztporos. csodaszép szakmáról. Arról, hogy a molnárnak a hivatásán kívül némi lakatos-, no, meg asztalos- munkához is értenie kell, ha nem szeretné, hogy sokat álljon a malom. Azután kifogástalanul kell ismernie az őrlésvezietóst. a hengereket búzafajtánként újraállítani, amit csak könyvből, soha nem lehet elsajátítani. A sziták. az osztályozok működése siem mindegy. Ha a hengereket például közel állítják egymáshoz, őrlés után süt a liszt, ami a sikértartalmat csökkenti. Szóval, ezer meg egy csínja akad ennek a mesterségnek, amely ezért soha nem unalmas. Nem véletlen, hogy a Kiváló Dolgozó elismerést háromszor vehette át, de az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója és a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést is megkapta. Huszonnégy éve tagja a pártnak, és 1968 óta alapszervezeti titkár, a községi pártbizottság tagja. Ezen kívül a horgászegyesület ififelelőse is. mert ma is a pe- cázást tekinti az igazi kikapcsolásnak Már amikor adódik szabad délutánja, mert azért az órákat jól be kell osztania, hogy mindenre jusson idő. Nem panaszkodik, megbecsült embernek érzi magát. Tanulni most sem szégyell, de azt vallja: .,Ha jön valaki, aki többet tud, félreállok’. A nyugdíjig hátralevő néhány esztendőt azért mindenképpen a liszteszsákok környékén óhajtja eltölteni. Három lánya született, így nagy sajnálatára a szak ma nem öröklődött a családban. Igaz, már valamennyien férjhez mentek, és négy unokával is dicsekedhet, akik közül három fiú. Talán majd közülük valaki folytatja a hivatását. Miközben körbejárjuk a birodalmát, azt fejtegeti, hogy a jó molnár fél százalék eltéréssel megállapítja, a kezével a búza víztartalmát. Alighogy befejezte, szinte végszóra fordul be az udvarra egy pótkocsis teherautó. Odatolat az elevátorhoz, és a hidraulikus emelő máris billenti az egyik oldalt. hogy a másik részen a szállítószalagra hulljon a milliónyi búzasizem. Kibújik belőlem a kisördög, felmarkolok egy keveset, és a tenyerébe teszem. Forgatja, nézegeti, simogatja, és így szól: 14 és fél százalék a víztartalma. A műszer mindössze három tizeddel tett kevesebbet. Búcsúzóul az ajtóig — Mennyit bírhat még vállán? — kíváncsiskoden^ amikor kezet nyújt. — Ha megszorítanának, egy 85 kilós zsákkal még elbajlódnék. Tudom, ez csak harmada a tízegynéhány esztendővel ezelőttinek, de hát egy 53 éves nagyapától ez sem utolsó dolog, ugye? Aki vitt már teli búzászsákot a vállán, azt hiszem egyetértőén bólint. D. Szabó Miklós Szolnok, Zagyva-port! lakótelep Tíz év után toldozgatás A játékkészítés varázsa Tizenöt évvel ezelőtt alakult Jászkiséren a helytörténeti szakkör, amely Csete Balázs néprajzkutató-pedagógus nevét viseli. A megalakulásakor kitűzött cél a régi hagyományok megőrzése, ápolása. Jelenleg negyvenöt tagja és mintegy harminc pártoló tagja van a szakkörnek. Többségük régi mesterséget űző ember, akad közöttük dohánytermesztő és kondás is. A szakkör tagjai járják a megyét és az országot, játékok készítésére tanítják a gyerekeket és szüleiket. Ez az ötlet a játszóházi kísérlet során merült fel. A szakkör tagjai — jórészt nyugdíjasok — Csete Balázs által gyűjtött népi gyermekjátékok készítésére tanítják a kicsiket és nagyokat. A játékok skálája széles: készül ökrösszekér; baba kukoricaszárból; nyaklánc szemesbabból. A sajátkezű „játékgyártás” varázsa a munka, a felfedezés örömén túl az is, hogy együtt szorgoskodnak a gyerekek ég szüleik. Fotó: Korényi Éva ,,A panelos lakóépületeket 70—80 éves időtartamra tervezték, ezen belül egyes elemek élettartama — például a vasbeton szerkezeti elemeké — azonban lényegesen meghaladja ezt az időtartamot. Egyéb elemek — a tetőfedések, a gépészeti berendezések elemei, a nyílászáró szerkezetek és a burkolatok ezt az időtartamot meg sem közelítik.” (Magyarország 1985. július 14.) — Akkor kerülünk igazán bajba, ha hetente le kell majd feszegetni valamelyik lakásban ezt a pozdorjale- mezt. Fogalmunk sincs, hogy a toldozgatással-foltozgatás- sal meddig húzzuk majd ki. Azt a vékony, rozsdafoltos csövet nézze! Eldugította a vízkő, egy csepp víz sem folyik át rajta, — magyarázza Hevesi János, a ház mindenese. — Azt hittem, hogy elzárták a vizet. Reklamáltam. Meg sem fordult a fejemben, hogy valamelyik cső dugult el végleg. Kérem, ez a ház még nincs 10 éves. — Topog a lakás tulajdonosa a nyitott WC előtt, amelynek pozdor- jalemez hátfala eddig eltakarta a csőaknát. — Égnek állt a hajam, amikor az első javításnál rájöttem. hogy 10 emelet magasságában 6 méteres összeforrasztott csövek húzódnak. Én csak a lakás magasságában tudom kicserélni, elvágni, az újat betoldani. Egyszer már bevált... — Maga szakember? — Finommechanikai műszerész vagyok, de most héttőként dolgozom. A íeleitt a házmester, én pe- avi 1600-ért a ház kartója. Csőd a csövek miatt ? Aki aznap már nem tud foglalkozni az eldugult csövekkel. Kezdődik munkahelyén a délutáni műszak, rohannia kell. Folytatás majd holnap, ha lesz segítsége, mert egyedül nem boldogulna. Ki más vállalkozna a segédmunkára, ha nem a ház közös képviselője. — Nagy szerencsénk, hogy ez az ezermester ideköltözött. Mondja meg, most hova rohannánk? A maszek kisiparos mennyiért csinálná meg ezt a munkát, ha egyáltalán elvállalná? Nem tudom, de Fehérvári Ferenc nem is vár választ. Én viszont igen, mert azt hallottam, hogy a csövek csődbe juttathatják a szolnoki Zagyva-parti lakótelep 10 emeletes OTP lakóházainak közösségét. Ügy hírlik, hogy az ő házuk, az Ady Endre út 18. lakóközösségét is fenyegeti ez a veszély. — Azért csődöt emlegetni túlzás. Sőt! Az anyagi helyzetünk az elmúlt néhány évben némileg javult is. — Annak ellenére, hogy nagyobb összegű vízdijhátra- lékot kellett kifizetniük? — Igen, annak ellenére, hogy a vízdíjpert az iKV-val szemben elveszítettük. — Min vitatkoztak? — Sokalltuk az átalányban megállapított vízfogyasztást. Most is sokalljuk, mert ugyanilyen házban, ahol vízóra van, havonta néhány ezer forinttal kevesebbet fizetnek, mint mi. Mindegy, a bíróság az IKV-nak 135 ezer forintot ítélt meg. (Majdnem a dupláját követelték.) A kamat miatt nem éltünk a részletfizetési lehetőséggel. Egy összegben kifizettük a felújítási alapból. — És mennyi pénzük maradt? Nem titok? — Mindent egybevetve, a felújítási, a fenntartási alap és az üzemeltetés fedezete durván 390 ezer forint. Ebből pillanatnyilag 117 ezer forint van felújításra. — Mennyibe kerülne a csövek cseréje? — Úgy tudom, másfél millióba. Addig kell húznunk, halasztanunk, amíg csak tudjuk. Még csak a félcolos csövek tömítődtek el. Toldozás- sal házon belül ideig-óráig megoldjuk. Hallottam, hogy az egyik debreceni gyár készít valamilyen műanyag csöveket. Reméljük, hogy akkorra piacra kerülnek, amikorra már elodázhatatlanná válik a házunkban a csőcsere. — Honnan tudja? — A Damjanich uszodában vagyok gondnok, ott sok mindent hall az ember. De az IKV-sok is mondták, hogy dolgoztak már műanyag csövekkel. — Hallotta ... mondják ... Ha ebben a házban élnék, pontosabban és konkrétabban szeretném tudni, mire számíthatok. — Ha maholnap ki kell cserélni a csöveket lakásonként 4—5 ezer forint hozzájárulás szükséges. Mit szólnának hozzá a tulajdonosok? Az egyik lakógyűlésen havi 100 forintot sem szavaztak meg. Enyi többletkiadást jelentett volna, ha a ház közössége vállalja, hogy évente felújítási alapra 220 forintot fizet. Ennek fejében 6 helyett 3 százalékos kamatra kaptak volna felújítási hitelt. Egyáltalán. Tudják, hogy mire, miért és mennyit fizetnek? Többségük csak a végösszeget tartja számon. Az úgynevezett nagy másfélszobás lakás tulajdonosa 780 forintot fizet havonta. Ebben benne van az év 12 hónapjára elosztva a fűtés, a víz díja, a közös helyiségek áramfogyasztása, a szemétszállítás, a tartálybérlet, a felújítási hozzájárulás, a házmester fizetése, a közös képviselő 2200 forintos tiszteletdíja, továbbá a földszint és az első emeletieket kivéve, a lifthasználat. — Minden évben elszámol a közös képviselő. Papírt is ad róla. Ügy látom, lelkiismeretesen bánik a közös pénzzel. Ügy spórol, mintha a sajátjával gazdálkodna. — Ez Vígh Sándor véleménye, aki szint-bizalmi az első emeleten. Nem mindenki így gondolja. Olyannyira nem, hogy már sikkasztással is gyanúsítgatták a közös képviselőt. — Azt terjesztette valaki, hogy a közös pénzből 2 milliót loptam. Nevetve mesélte az egyik lakótárs, és hozzátette, ha erre a bűvészmutatványra képes vagyok, akkor Nobel-díjat érdemelek. Mindenesetre a városi népi ellenőrzési bizottságon feljelentettek. Más kérdés, hogy semmiféle szabálytalanságot nem találtak. Csak arra figyelmeztettek, hogy a fejlesztési alapra utaljak át megfelelő összeget. Évente 60 ezer forint a kötelező. — Tudtak a vizsgálatról a ház lakói? — A lakógyűlésen elmondtam. — És? — És semmi. Vannak, akik úgy vélik a házban, hogy a gyanúsítga- tást a bizalmatlanságot nem a rosszindulat táplálja, hanem a keserű tapasztalat. Az első közös képviselő gátlástalan volt, becsapta a tulajdonosokat, elsikkasztotta a közösség pénzét. Börtönbe került. Néhány ezer forintonként törlesztgeti (tiltják le tőle) azt a 170 ezer forintot, amit a ház pénzéből zsebre tett. Az utódot, azóta már a másodikat, Fehérvári Ferencet ebből az egészből már csak az érdekli, hogy ha apránként is, de visszakapják a pénzt. Ö nem panaszkodott se a gyanúsítgatásra, se az érdektelenségre. Vígh Sándor tette szóvá, hogy olyan lakógyűlés még nem volt, ahol hetvenen részt vettek volna. Több mint 120 lakás van az épületben. Néhányan azért vannak, akik nemcsak a lakásukat tartják a sajátjuknak. Akik többek között rájöttek, hogy a villanyszámla néhány ezer forinttal kevesebb lehet, ha télen olykor-olykor kikapcsolják az elszívóberendezések 9 villanymotorját. Ráadásul a hidegben még plusz egy-két fokot is jelent. Nem mondták, hogy titokban kell tartani, de tartanak attól, hogy bár takarékos, de szabálytalan, amit csinálnak. És az nem szabálytalan, hogy amióta áll a ház, valahol mindig beázik? Kőműves Józsefék tizedik emeleti lakásának minden zuga gondos gazdára vall. — A WC-ben tapétával eltakartuk a penészfoltokat, de a fürdőszobát hiába meszeljük, újból és újból átütnek a beázás nyomai, — mutatja az asszony a szürkülő sarkokat/' — Nemcsak a legfelső szinten lakók bosszúsága ez. Volt amikor a hatodik emeletig beázott ez a szárny. Ki érti? A garanciális javítás idején elárasztották a tetőt vízzel és nem csöpögött, nem csurgott be. Néhány évvel ezelőtt pedig hömpölygött a víz az előszobában, amikorra hazaértünk. Erre nincs biztosítás, ezért nincs kártérítés. Ez a mi idegeinkre és zsebünkre megy. „Mivel az eltelt időben a gazdálkodó szervek nem készültek fel a fenntartási munkákra, napjainkra a hibák már tömegesen jelentkeztek, s a tetőszigeteléstől a panelhézag-tömítésig sürgős karbantartásra van szükség”. Magyarország, 1985. július 14.) — Tárgyaltunk egy gmk- val, 400 ezer forintért vállalná a tető szigetelését. Az anyagi helyzetünket ismeri. Nem tudunk ennyit fizetni, — jelenti ki kategorikusan a közös képviselő. — Nincs más választásunk, magunk megcsináljuk. A Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárában dolgozott az egyik lakótársunk, ott ahol az üzemcsarnok tetőszigetelését a munkások megcsinálták maguk. Segítettek nekünk, ösz- szeírták, milyen anyagból mennyi kell, mibe kerül. Kö- rülbelü 150 ezer lesz az anyagköltség. A ház férfilakóira vár a munka. Mikor és hogyan látnak hozzá? Néhány hét múlva, augusztusban döntik majd el Szolnokon, az Ady Endre út 18. számú panelházban. Hogy éppen ebben, annak nincs jelentősége. Lehetett volna és lehetne a helyszín bármelyik magyar város panellakótelepe, a történet egyforma lenne, egyforma, mint a házak. /Kovács Katalin Gyanúsítás és vizsgálat Víz az előszobában
