Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. november lé. KÜLPOLITIKÁI * KÖRKÉP ÉLELMEZÉSI PROGRAM Minden negyedik rubel a mezőgazdaságé Nagykapacitású víztározók épülnek a Kara-Kum sivatagban A szovjet Legfelsőbb Tanács a közelmúltban jóváhagyta a jövő évi költségvetést, amely az idei 36,2 milliárd rubelről jövőre 37,3 milliárdra növeli a mezőgazdasági beruházásokat. Ez az összeg az állam összes beruházásainak, 140,2 milliárd rubelnek — több mint 26 százalékát jelenti. A mezőgazdasági beruházások egyharmadát a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gép- és traktorállományának felújítására fordítják. További egynegyedét, 9,5 milliárd rubelt a termőföld javítására irányozzák elő. Azt tervezik, hogy további 700 ezer hektárnyi öntözött területet adnak a mezőgazdaságnak, amely napjainkban 30 millió hektár megművelhető földterülettel rendelkezik. Emellett öntözhetővé tesznek hat millió hektárnyi sztyeppés vagy félsztyeppés területen levő legelőt. Növelik a takarmányozásra szánt összeget, hogy kielégítő legyen a hús-, a tejes tejterméktermelés. Ezekből ugyanis még hiány tapasztalható a nagyvárosokban és az ipari központokban. Az elmúlt éveknél nagyobb összeget fordítanak gabona-, szemestakarmány-, zöldség- és búrgonyatárolók építésére. Az 1981-es költségvetés elvi jelentőségű, mivel ez az év nyitja meg a Szovjetunió szociális-gazdasági fejlődésének új öt évét. A könnyűipar és a mezőgazdaság meggyorsított fejlesztését szolgáló mutatószámok az egész évtizedre érvényesek lesznek. A Szovjetunióban ma kiemelt jelentőséget tulajdonítanak az élelmezési progra- • moknak. Az utóbbi öt évben — az ország történetében először — 200 millió tonna fölé emelkedett az évi gabonatermelés. (Az előző három ötéves tervben a gabonatermesztés átlageredménye: 130,3, 167,6 illetve 181,6 millió tonna volt.) Az egységes élelmezési program a termelés bővítését írja elő, amelyet a lakos-" ság igényeinek szemmel látható növekedése, a jövedelmek emelkedése indokol. A fejlesztés azonban csak komplex alapon történhet. A gazdasági feladatok, s köztük a mezőgazdasági problémák új megközelítéséről van tehát szó. Mire gondolunk itt? Az élelmezési programnak ösz- sze kell fognia a mezőgazdaság, a háttér- és a kiegészítő ipar fejlesztését, az előkészítés, a raktározás, a teherszállítás és a feldolgozás problémáit. A gazdaság ezen ágazatainak komplexumát mint egységes egészet kell megtervezni, finanszírozni és irányítani. Csak ilyen komplex alapon lehet megszüntetni a jelenlegi gondokat, amelyekről nyíltan beszéltek a párt Központi Bizottságának ülésén: a mezőgazdasági gépgyártás és vegyipar elmaradottságát, a tárolási, feldolgozó és szállítási rendszer hibáit. A feladat nagy. Az élelmezési program kidolgozásáért és végrehajtásáért felelős vezetők közül mindenekelőtt meg kell említenünk a 49 éves Mihail Gor- bacsovot, az SZKP KB titkárát, aki a moszkvai egyetemen és a sztavropoli mezőgazdasági főiskolán szerzett diplomát, s akit a legutóbbi plenáris ülésen az SZKP Politikai Bizottságának tagjává választottak. Lev Voszkreszenszkij az APN gazdasági szemleírója Nemzetközi diáknap „ Jobb a több barát” Olaj az aztékok földjén „MI, A VILÁG diáksága, hűségesek vagyunk a szabadságért elesett legjobbjaink példájához” — olvashatjuk a Nemzetközi Diákszövetség alapító okmányában. Az okmányt Prágában írták alá, abban a városban, ahol 1939. november 16-ról 17-re virradó éjszaké kilenc egyetemista diákvezetőt lőttek agyon a német fasiszták, s közel kétezer fiatalt letartóztattak. A diákmártírok emlékére ajz ENSZ november 17-ét nemzetközi diáknappá nyilvánította. A Nemzetközi Diákszövetség elsőrendű és legfontosabb feladatának tekinti, hogy harcoljon a diákság jogainak és érdekeinek védelméért, életfeltételeinek és tanulási körülményeinek javításáért, s elősegítse, hogy a fiatalok társadalmuk haladó, demokratikus polgáraivá váljanak. „A diák dolga, hogy tanuljon”. Még a legutóbbi időkben is többször lehetett hallani ilyen és ehhez hasonló véleményeket. A diákok legalábbis a legjobbak, a következetesen gondolkodók azonban mindig is politizáltak. Nálunk is egyre több jelét látni annak, hogy a fiatalok szót kérnek és kapnak a „nagyok” dolgaiban, elmondják véleményüket a legkülönfélébb társadalmi és gazdasági kérdésekben. Nem véletlenül van ez így. A Nemzetközi Diákszövetségbe tömörült diákoknak ugyanis meggyőződésük: az oktatási problémák megszüntetése csak a társadalmi igazságtalanságok, a haladásellenes erők felszámolása útján lehetséges. Ezért küzdöttek a szocialista átalakulásért a kelet-európai országok fiataljai, s ezért álltak ki mindenkor a gyarmatosítás megszüntetése, a nemzeti felszabadító mozgalmak mellett. A november 17—i Nemzetközi Diáknap a minden iránt érdeklődő, az eseményeket maga körül izgalommal és a változások iránti szenvedély- lyel figyelő ifjúi politizálás bizonyságaként állít emléket Prága egykori diákmártírjainak. EMLÉKEZIK és ünnepel ezen a napon a világ diáksága. Megemlékezik a világ haladó diákmozgalmairól, s ünnepli a Nemzetközi Diákszövetségben is megtestesülő célt: többet tudni a világról, lépést tartani a korral — tanulni, művelődni, s a politizálással a haladást szolgálni. Az aztékok földjére Passuth László könyvében még az Esőisten hullatta könnyeit, a mai Mexikóhoz valószínűleg inkább Olajistent párosítaná az író, Üj vallás bálványaiként szaporodnak gombamód a fúrótornyok. Az országnak csak az elmúlt három évben körülbelül nyolcmilliárd dollár bevétele származott a fekete aranyból. Á korábbi elnök, Echeverria szeme előtt a fejlett országokat ro- ramléptekben utolérő Mexikó képe lebegett. Kapkodó politikája, elhibázott döntései nyomán utódja mégis széteső gazdaságot örökölt. Az „álmodozónak” bélyegzett Echeverria helyébe lépő López Partilló- nak csaknem három évébe tellett, amíg a száguldó inflációt sikerült lefékeznie. Mexikóban az alkotmányos előírások szerint a köztársasági elnök nem maradhat hat évnél tovább az állam élén, így López Portillónak még három éve maradt, hogy folytassa realistább gazdaságpolitikáját. Nemrég közzétett elképzelései -elég merésznek tűnnek. Terve, a Plan Global de Desarollo rövid idő alatt gyógyírt ígér az ország számos gondjára-bajára. A fő cél a gyors ipari fejlődés:évi 11 százalékkal kellene növekednie az ipari termelésnek és az 1982-ig még némiképp háttérbe szoruló mezőgazdaságnak az alapélelmiszerekből el kellene jutnia az önellátásig. López Portillót emiatt sokan bírálják, az agrár- és a szociális kérdések megoldását kérve tőle számon. A fejlődés ezer gondjával küzdő Mexikóban gyökeres szemléletváltozásra van például szükség a családtervezésben. Egy olyan országban, ahol 3,5 százalékos az évi népszaporulat, a rábeszélés és a felvilágosító kampány nem elegendő. Javulnia kell az iskolai képzésnek, a szociális körülményeknek. A Plan Global de Desarollo azonban éppen csak érinti ezeket a témákat, bár igaz, a hosszú távú stratégia kidolgozása nem ilyen, hároméves terv feladata, Az olaj hozzásegítheti az országot a gondok megoldásához. Mexikó ugyan nem tagja az OPEC-nek, de az áremelésben lépést tart a többi exportőrrel. A következő években ugyan csak szerényebb ütemben növelik a kivitelt, de a becslések szerint a bevétel három év alatt így is eléri a 40 milliárd, dollárt. A kitermelést nem azért fékezik, mert félnek a kutak kimerülésétől. (Egyes számítások szerint Mexikó földje több olajat rejt magában, mint a szaúd-arábiai sivatag.) A termelés relatív lassításának inkább külpolitikai okai vannak. López Portillo ügyel arra, hogy a kőolaj- export révén változtasson országa külkapcsolatain. Megváltozott a viszony például az Egyesült Államokkal. A gazdag szomszéd korábban lekezelően bánt krónikus adósával, energiagondjai azonban barátságosabb hangnemre késztetik. Mexikóban reálisan értékelik e közeledést. — Jó. ha az embernek van egy barátja, de még jobb, ha öt van — mondja az állami olajtársaság, a PEMEX igazgatója és ezen az alapon keres vevőket. A fő vásárló még sokáig Washington marad, de részesedése csökken. Mexikóban ugyanis félnek a kiszolgáltatottságtól. López Portillo új piacokat keres — és talál. A jövőben mind, több tankhajó indul útnak Japánba, Kanadába, Spanyolországba. Egyúttal az államfő — Venezuelával együtt — vállalta kilenc közép-amerikai és karib-tenge- ri állam olaj ellátását, s ez már nemcsak gazdasági, hanem politikai lépés, a térségben hagyományosan uralkodó amerikai tőikével szemben. Lambert Gábor NÉPSZAVAZÁS DÉL-KOREÁBAN Csőn tábornok „mosdatása” A Washington által támogatott reakciós rendszerek egyik legkeményebbike, Dél- Korea új alkotmányt fogadott el — a várakozásnak megfelelő többséggel. Nem véletlen, hogy ezt a népszavazást éppen az amerikai elnökválasztási harc finisében rendezték. Egy esztendeje, amikor meggyilkolták Washington előző kreatúráját, Pák Csöng Hi elnököt, az amerikai stratégákat súlyos gondok emésztik. Feladatuk az, hogy megőrizzék Dél-Koreát, mint a távol-keleti amerikai támaszpont-rendszer egyik legfontosabb láncszemét. A választási évre való tekintettel azonban ezt úgy kellett megtenniük, hogy az óhatatlanul megszülető új katonai diktatúra keze ne legyen túlságosan véres. fl vérfoltok nem tűntek el Az események első szakaszában — egészen 1980 kora őszéig — ezt a feladatot félig teljesítették. A katonai diktatúrát sikerült újjászervezni — a vérfoltok azonban továbbra is látszottak. A folyamat első és döntő láncszeme az volt, hogy az amerikai katonai vezetés kiszemelte magának a támaszpontállam új „erős emberét”, a viszonylag fiatal — 49 éves — Csőn Tu Hvan tábornokot. Wickham tábornok, a Dél-Koreában állomásozó negyvenezer főnyi amerikai expediciós haderő parancsnoka már az események e korai fázisában leszögezte, hogy az Egyesült Államok támogatja Csőn jelölését. A Pentagon képviselője, a Fehér Házzal történő előzetes egyeztetés nélkül, aligha tett volna ilyen nyilatkozatot. Szavai ily módon azt jelentették, hogy az amerikai polgári liberális körökben mutatkozó és egészen a külügyminisztériumig csapkodó aggodalom-hullámmal szemben a hatalom csúcsain igen határozott az ellenállás. Pák Csöng Hí meggyilkolása után a szöuli rendszerben bomlás mutatkozott. A helyi liberális burzsoázia, az értelmiség és az egyetemisták — természetesen tőkés keretek között — a rezsim demokratizálását követelték. 1980 tavaszán ez a mozgalom népfelkeléssé dagadt. Csőn ekkor kardot rántott. Az ellenállás főfészkének tekintett egyetemi város, Kvangzsu ellen valóságos hadjáratot viselt. A sortüzek számlálatlanul szedték az áldozatokat. A börtönök rogyásig megteltek politikai foglyokkal. Letartóztatták az ellenzék legnépszerűbb politikusát, a polgári liberális Kim De Dzsungot. Wickham tábornak nyilatkozata különben e kegyetlen tisztogatási kampány után hangzott el és annak ’jóváhagyását jelentette. Egy halálos ítélet háttere Közben tovább tartott az amerikai elnökválasztási kampány. Carternek gondolnia kellett a dél-koreai fejleményeket elégedetlenül figyelő amerikai liberálisok szavazataira. Ha már nem sikerült az eredeti terv: a diktatúra megszilárdítása Csőn Tu Hvan tábornok-elnök vér nélkül — legalább a vérfoltok eltüntetésére kellett kísérletet tenni. Ezt a célt szolgálta az új alkotmány kidolgozása és annak szentesítése egy olyan népszavazáson, amelyet az időközben államelnöki székbe kapaszkodó Csőn tábornok hadserege és rendőrsége ellenőrzött. A rendszer bizonytalanságát jellemzi, hogy röviddel a népszavazás megrendezése előtt zárt tárgyaláson halálra ítélték Kim De Dzsungot. A kivégzést egyelőre nem hajtották végre: a halálos ítélet nyilvánvaló célja az volt, hogy látványos akcióval megfélemlítse az ellenzéket a népszavazás küszöbén. Ilyen előzmények után fogadták el az új alkotmányt, amelynek az amerikai propaganda voltaképpen egyetlen elemét emeli ki. Nevezetesen azt, hogy az elnököt hét esztendőre választják és hivatali idejének letöltése után többé nem választható újjá. Ezzel — mondják Washingtonban — alkotmányjogilag megakadályozták egy Pák Csöng Hi rendszeréhez hasonló, időtartamhoz nem kötött személyi diktatúra létrehozását. Csak taktika Az alkotmány más rendelkezéseinek vizsgálata azonban azt mutatja, hogy ez az intézkedés csak taktikai változást jelent. A parlamentet ugyanis feloszlatják és a hadsereg irányítása alatt „nemzetbiztonsági törvényhozó tanácsot” hoznak létre. Ez a szerv — tehát gyakorlatilag Csőn tábornok-elnök, az új diktátor — dönti majd el, hogy a jövőben milyen politikai pártok alakulhatnak és a politikusok közül kik tartozhatnak majd ezekhez a pártokhoz. Csőn tábor- nök ily módon szabad kezet kapott, hogy kedve szerint hozzon létre különböző árnyalatú, de hatalmától függő pártokat és azok élére az ő bizalmát élvező politikusokat állíthasson. 1981 késő tavaszán „parlamenti választást” tartanak Dél-Koreában. Az előzmények ismeretében ezeknek aligha .lesz más szerepük, mint az új államfő, Csőn tábornok katonai diktatúrájának törvényesítése és szalonképesítése ... —i—e. Összeállította: Hájos László
