Szolnok Megyei Néplap, 1980. november (31. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
1980. november Iá. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Kortársak—Nagykunság-Finn tájak —Szatírák A Karcagi Galériában e hó végéig nézhetik meg az érdeklődők Bőd László kiállítását. A Karcagon született mester, most hatvan éves, láthatóan úgy állította össze a tárlat anyagát, hogy az egy kicsit életmű- kiállítás legyen. Azért csak „egy kicsit”, mert Bőd László sokkal termékenyebb, s még a mostani tárlaton látottaknál is szerteágazóbb érdeklődésű művész, mintsem 30—35 képpel, tusrajzzal akár jelezni is tudná munkássága egészének valamennyi szakaszát. A galériabeli tárlaton négy — talán nem túl önkényesen — elkülönülést ismertünk fel. (Az 1930-as években datált vázlatokkal stb. most nem számolunk.) A kortárs portrék közül magasan a Bánat (József Attila) címűt tartjuk legértékesebb műnek, gondolat- gazdagon adja vissza a költő elképzelt lelkiállapotát. Vujicsics Tihamérban azt a fajta meditativ önmagába fordulást, amelyet Bőd László visszaadni igyekszik, nem ismertük. De Kántor Sándórban is több az alkotó nyugtalanság — ma is olyan, mint az örökmozgó Jegyzetek Bőd László karcagi kiállításáról —, ahhoz, hogy portréja ennyire az őszikék hangulatát sugallja, nagyon statikusan. Nem vitatjuk, festői- leg mindkét portré jól megoldott. A kiállított képek másik, az előzőnél is értékesebb „vonulata” még szorosabban kötődik Karcaghoz, a Kunsághoz. Bőd László a néprajzos alaposságával közelíti a témát, ami szintén érződik: nagy, nagy szeretettél. De nem elfogultan. Különösen akkor érvényesül kiválóan Bőd László nagy mesterségbeli tudása, amikor érzelmi azonosulása teljes a készülő kép valóság hátterével. Ilyen gondolatkör a kunsági életforma, ezen belül a tanya, s az éppen hogy csak városias jél- legű karcagi utca, száz, másfél száz éves házaival. Bőd László színei eredetien hordozzák a Kunság levegőjét, a táj lírája markánsan jelentkezik, a tónusok kitűnően visszaadják a szik világának megszokott keménységét. (Kunsági tanya, Karcagi határ, Házak a malomnál stb.) Hasonló tematikájúak Bőd László „finnországi” képei — ám megvalósításában merőben mások. A Téli finn táj, a Nádas, a Finn táj mindegyike sokkal költőibb kompozíció a Kunság ihlette festményeknél. Alighanem ezek a tárlat legsikerültebb képei — Sibelius legszebb dallamait idézik a vásznon. A Szatírák sorozatban erős közéleti érdeklődésről, lényeglátásáról — nem utolsó sorban — remek humorérzékéről győzi meg Bőd László a közönséget. A kiállított szatírák nemcsak hi" perszellemesek, maró gúnyukkal csontig hatóak — a Gégetlen énekes már a morbiditás határán táncol — hanem erős képi élményt is adnak. A sorozat legkifejezőbb darabja az Esztétikai vita, ugyanúgy szól a művek túlmiagyarázásáról, mint az alkotás szellemtelen csontvázzá meztelenítéséről. T. L. Aki dudás akar lenni,, Fúvószenekar gondokkal Próbál a zenekar Vége a zenekari próbának, az imént még élettől zsongó terem pillanatok alatt kihalt lesz. Kiss József karnagy skandálni kezd: — Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni... Pedig most nem is pokoljárásra, hanem a tizedik jubileumra készül az MHSZ—Olajbányász fúvószenekar. Péntek este van, és holnap délután ünnepi műsorral köszöntik az egy évtizeddel ezelőtt kezdett és becsülettel folytatott munkát. Régi zenkarok gazdátlanul szertehagyott hangszerei jelentették a kezdetet. A karnagy arcán felhő suhan át. — Amikor megláttam a bezöldült hangszereket, elkezdtem sírni. Tizenhármán voltak az alapítók. — Nem akartuk megváltani a világot, csak egy kicsit pezsdíteni. A fúvószenét kedvelő közönség és a szakem,berek elismerését egyre inkább kivívták. 1972-ben megkapták az „ezüst lant” diplomát, )1975-ben az aranyat, majd három év múltva ismét az aranyat. Két szekrény tele van elismerő oklevelekkel. — Nem hiába voltak álmatlan éjszakáim. — Akkor mégsem kell pokolra menni? — Nemcsak a duda fújását Ítéli megtanulni, hanem tudni kell a zenekar érdekében tárgyalni, meg tízszer is elmenni ugyanabban az ügyben. Fáradni lehet, de elfáradni nem. Kiss József hét éve nyugdíjban van, de többet dolgozik, mint hajdanán. — Pedig pihenni kellene, háromszor volt már szívinfarktusom. Csakhogy a- pihenéshez a zenekar zökkenőmentes boldogulása kellene... — Az a baj, hogy kiöregszünk, kihalunk, négy-öt ember elmegy katonának. Attól félek, kifulladunk, ha nem lesz utánpótlás. Azt hiszem, jogos a kérdés: miért nincs Szolnokon utánpótlást biztosító úttörőzenekar? És miért van a megyében mindössze két-három felnőtt fúvószenekar, míg Baranyában és más megyékben harmincharmincöt is akad belőlük. Amatőr zenekarban szorgalmas gyakorlással el kell tölteni öt-hat évet ahhoz, hogy közepes zenész lehessen valaki. — Ha csak úgy tessék-lás- sék fújja valaki, azt mondom, inkább ne is csinálja. Vörös borból is csak a soproni kékfrankost szeretem, hem vesz be mindent a gyomrom. Tucatnyi vállalatnál dolgoznak a zenekar tagjai. Meghívták vezetőiket is az ünnepi műsorra. — A velük való szótértés- sel hátha többre megyünk. Most, amikor az ember mindig csak azt hallja, hogy hatékonyság, meg gazdaságosság, esetenként szinte a miniszterhez is el kell menni, mert a zenekar kulcsembereit nem engedik el a munkából fontos fellépéseinkre. Az a baj, hogy nincs kellő városi támogatás, pedig közös erővel többre vihetnénk. — Például? — A dorogi zeneiskola tanárai tagjai az ottani fúvós- zenkarnak. Van egy olyan úttörő fúvószenekaruk is, hogy fél Európában felléptethették. Szolnokon meg volt olyan zenekari fesztivál, ahol a zsűri tagjaival együtt mindössze harmincán voltunk. Ha nem forgácsolód- nának szét az erőink, itt is olyan koncert fúvószenekart lehetne alakítani ... Persze, könnyebb azt mondani, hogy „nincs”. — Azt mondják, a zene az emberek lelkivilágát is megváltoztatja ... — Hozzánk is került két- három huligán típusú ember, de megneveltük a becsületre, a tiszteletadásra, a rendszeres gyakorlásra, a munka szeretetére. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert nálunk a zene nem mehet a munka vagy a tanulás rovására. Rögtön észreveszem azt is, ha valaki nem gyakorolt. Amikor meg hamis hangot hallok, kiver a verejték, rögtön le kell vetnem a kabátom. Kiss József örökké lót-fut a zenekar érdekében. Amikor erre terelődik a szó, halkan, szinte csak önmagának mondja: — Hat -éve fizetem a horgászjegyet, de egyszer sem pecáztam, pedig olyan jó volna egy kicsit kiülni a levegőre. A zenekar tagjai — köztük hetven éven felüliek is — ugyanilyen őszintén ragaszkodnak az együtteshez. És kapcsolatot tartanak fenn az ország zenei életének sok képviselőjével. A karnagy azt mondja erről: — Ápolni kell a barátságot, hogy örök legyen. Simon Béla HOSSZÚ ÚT A KÖZÖNSÉGIG Filmek mindenfelé A közművelődés és a közoktatás ma már nem képzelhető el a modern szemléltető eszközök alkalmazása nélkül. Az ismeretátadás és ismeretszerzés egyik leghatékonyabb — s talán legnépszerűbb — formája a film; a tudományos ismeretterjesztő, a dokumentum- és szórakoztató kisfilmek, amelyek a legkülönbözőbb „csatornákon” keresztül juthatnak el közönségükhöz. De vajon eljutnak-e? Nem vitás, hogy a televízió és a filmszínházak sokat tesznek ennek érdekében. Ezúttal azonban azt tekintettük át, hogy a megye közművelődési intézményei, iskolái hogyan élnek, élhetnek-e a kisfilmek nyújtotta lehetőségekkel? Hová fordul a népművelő? Ha filmet kíván vetíteni, útja mindenképpen Szolnokra vezet. A legkézenfekvőbb, ha a megyei fi limitárat keresi fel, amely 1977 óta működik a Pedagógus Továbbképző Intézet kezelésében. Előtte, Szolnok volt szakszervezeti művelődési házában, a Május 1. úti eléggé szűkös épületben kölcsönözték (?) a filmeket. A Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya 15.466/1976. számú határozata alapján a megyei film- és szemléltető tárat 1976. december 31-én megszüntette, feladatainak éllátásával 1977. január 1-től a megyei Pedagógus Továbbképző Intézetet bízta meg. Az intézkedést épp az tette szükségessé, hogy vitatható volt a film- és szemléltetőtár addigi működésének hatékonysága. — Helyesnek bizonyult az összevonás? — kérdeztük Tari Kálmánt, a Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatóját. — Ügy vélem, igen. A korábbiakhoz képest tervszerűbbé vált a munka. Fejlődött a közoktatási és köz- művelődési intézmények kapcsolata. Jelentős a kölcsönzött filmek száma, gyarapodott a film állomány. A megyei filmtárban a népművelők és a pedagógusok jelen pillanatban 3855 film közül válogathatnak. Ezeknek több mint fele oktatási célokat szolgál, 42 százalékát használhatják a közművelődési intézmények ismeretterjesztő munkájukhoz. Vajon haszná'lják- e? Egy ebben az évben készült jelentésben olvastuk, hogy a közművelődési intézmények és az általános iskolák kölcsönzési aránya igen alacsony, magyarán; ritkán veszik igénybe a megyei filimitár szolgáltatásait. — Mi lehet ennek az oka? — Az iskolák esetében a legnagyobb gondot abban látom — mondja Tari Kálmán —, hogy amíg az oktatás egyre korszerűsödik, addig ugyanez a filmek tartalmi színvonaláról nem mondható öl. Az új tantér - vek bevezetését nem követte jelentős mértékben új — a megváltozott tananyaghoz kapcsolódó — filmek készítése. Ugyanakkor azonban nőtt a kölcsönözhető, ismeretterjesztő és oktatási célokat szolgáló magnószalagok száma. Jelenleg 3018 felvétel áll a kölcsönzők rendelkezésére. Csupán megjegyezzük, hogy a magnószalag túlnyomó része, 2661 felvétel, a tanítók- és a tanárok továbbképzésére hivatott. De térjünk vissiza a filmekhez. A filmtár ismeretterjesztő állománya — kivéve talán a mezőgazdasági tárgyú filmeket, amelyek korszerűek, magas színvonalúak — tartalma szerint igen megosztott. Jó néhány elavult, s még több megrongálódott kópiát tartalmiaz. A többszörösen elszakadt, újra- és újra összeragasztott filmek élvezhetetlenek. Űj kópiák pedig ritkán érkeznek. Egyrészt, mert a filmkészítés igen drága, ezért a vételár is meglehetősen magas, az állománygyarapításra fordítható összeg viszont az árakhoz képest alacsony. — Az intézetnek éppen ezért nagyon jól meg' kell gondolnia, mire fordítja az évi 40 ezer forint filmb'e- szerzési keretet — mondja az igazgató. — A bevételekből ugyanis lehetetlen működtetni a filmtárat. A kölcsönzési díj mindössze tíz forint. Szükségszerűen nagy a leselejtezett filmek száma is, a technikailag és tartal- muK szerint is -elavult filmek csiak a leltári tételeket gyarapítják. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a megyei filmtár állománya nem elégíti ki az igényeket, mert ugyan minden szakterületről gyűjti a filmeket, ám gyűjteménye közel sem teljes. Mit tehetne mást... ... a népművelő továbbvándorol Mehet sokfelé. Felkeresheti a helyőrségi művelődési otthon., az MHSZ, a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a KISZ, az SZMT, a KÖJÁL, a MOKÉP film- tárát. Meglehetősen sok intézmény fogl'ailkoziik ugyanis fiilmkölcsönzéssél. Természetesen a saját szakterületüknek megfelelő filmeket gyűjtik. S ha gyűjteményeik . jellege különbözik is, céljaik nagyjából azonosak; a filmes Ismeretterjesztés, iskolákban, művelődési házakban, vállalatoknál, szövetkezetekben . A Szolnok megyei KÖJÁL egészségnevelési osztályának főelőadója, Cseh Tibomé elmondja például, hogy a csaknem nyölcszáz filmet kitevő állományuk a népszerű tudományos ismeretterjesztést szolgálja. S ezek a filmek nem csupán azért közkedveltek, mert kölcsönzésük díjtalan, hanem mert olyan egészségügyi témákat dolgoznak fel, amelyek foglalkoztatják a nagyközönséget. Az elmúlt évben csaknem 2000 alkalommal vetítettek, a nézők száma meghaladta a százezret. — Elégedettek azonban sohasem lehetünk egészen — jegyzi meg. — A filmek beszerzési ára igen magas, esetenként 15—20 ezer forint egy-egy tekercs. Éppen ezért csupán azokat a filmeket vásároljuk meg, amelyek a megye egyéb filmtáraiban nem találhatók meg. A Pedagógustovábbképző Intézettel együttműködési megállapodást kötöttünk éppen azért, hogy a szükségtelen párhuzamosságakiat elkerüljük. A jövő útja véleményem szerint mégis az lenne, ha a megyében egységes, aiz anyagi és szellemi erőket koncentráló filmtárat hoznának létre. Ha a megfelelő feltételek meglennének ehhez, mi nem zárkóznánk el az elől, hogy átadjuk állományunkat. Elvilleg úgy tűnik, ez nem lehetetlen. Az integráció halvány nyomai máris felfedezhetők. A Szolnak megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a közelmúltban átadta a Pedagógus Továbbképző Intézetnek hatvan filmet tartalmazó állományát. Az SZMT a munkavédelmi filmeket a Szolnok megyei Moziüzemi Vállalat kezelésébe bocsátotta. A Kossuth Kiadó által készített, politikai oktatást segítő filmek viszont a MOKÉP szolnoki keskenyfilm kirendeltségén találhatók. A furcsa ez esetben csupán az, hogy a MOKÉP a Moziüzemi Vállalat megkerülése nélkül nem forgalmazhat sem politikai tárgvú, sem pedig más jellegű filmeket. Ha tehát népművelőnk itt kopogtat... ...átküldik a vállalathoz — Itt mii kiállítunk egy papírt, és^_visszak ülőjük a MOKÉP-hez — mondja Dajka Mikllós igazgató. — Másképp ez nem lehetséges, de úgy vélem a legnagyobb gond mégsem ez. Sokkal inkább az, hogy a tapasztalatok szerint „a sok bába közt olykor elvész a gyermek”. Csak helyeselni tudom azt az álláspontot, amely egy központi megyei filmtár létrehozását sürgeti. Több oknál fogva is ez lenne a leg- logikusabb megoldás. Először is, a különböző filmtárák kezelése — ha mégoly jószándékúak is — nem " szakemberek kezelésére van bízva. Többnyire a technikai feltételeik sem adottak a filmtárak működtetéséhez. A másik pedig; a kölcsönözni kívánó pedagógusok- nicik, népművelőknek, a tö- megazervezeteknek, üzemek megbízottainak kálváriát kell járniuk egy-egy filmért. Ha itt nithcs, talán ott meglesz, ha ott sem kapom meg, majd csak ráakadök a sokadik helyen ... — A mozi üzemi vállalat segíthet-e a megoldásban? . — Mivöl a megye egyetlen szakmai'lág ás felkészült vállalata ez, nyilvánvaló, hogy nem zárkóznia el, sőt szorgalmazná is a „szórvány” filmtárak összevonását, amely meggyőződésem, hogy se nem pénz, se nem helyiség kérdése. A különböző álláspontokat kellene egyeztetni. A mozi üzemi vállalat terveibe illeszkedne a központi filmtár létrehozása, sőt azt sem tartjuk lehetetlennek, hogy ez a vállalat kezelésébe kerüljön. Megjegyzésként... A fibnkölcsönzés helyzete országosan is igen eltérő képet mutat. Néhány helyen a megyei művelődési központ, máshol — mint megyénkben is — a Pedagógus Továbbképző Intézet, megint máshol a moziüzemi vállalat működteti a megyei film tárat, s ezeken kívül szinte nyomon követhetetlen, hogy hány intézmény rendelkezik kiisebb-nagyobb filmáláo- mánnyal. A helyi kezdeményezések, ha mégoly jók is, nem pótolhatják azt az országos rendelkezést, amely a filmtárak kezelésére, helyzetük rendelkezésére adna útmutatást. Török Erzsébet Kiállítás Szolnokon Szolnokon, az Aba Novák Teremben november 27-ig tekinthető meg Kerezsi Gyöngyi kerámikus és Kertész Géza ötvös kiállítása- Tz —
