Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

1980. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szívesen töltik idejüket az újszászi szociális otthon tavaly kialakított új társalgójában a gondozottak A képen, szemmel látható­an is tempósan, békésen, idős emberek serénykednek. A jászberényi szociális otthon udvarán örökítettük meg a koratavaszi munkákból részt kérő, tenni akaró idős embe­rek igyekvését. Egy kis fa­metszés, viráglocsolás a friss levegőn, nemhogy árt. hasz­nál a szervezetnek Hogyan él az a több mint ezerhá­romszáz idős, munkában el­fáradt ember, aki a társada­lom segítségére szorult, aki­nek nincs, nem lehet más támasza, csak a közösség? Körülbelül ötszáz az .elhe­lyezésre, gondozásra várako­zók száma. És a megye la­kosságából mintegy kilenc­venezer, hatvan éven felüli emberről kellene számadást készítenünk, ha pontos képet szeretnénk kapni: hogyan él ma Szolnok megyében az időskorú lakosság, hogyan ta­lálja meg helyét a társada­lom legkisebb közösségében, a családban (ha van), s ho­gyan fognak össze érdekük­ben a társadalmi szerveze­tek, az egykori munkahe­lyek, a fiatal és középkor- osztály. amelyiknek köteles­sége. hogy segítse a rászoru­lót. hogy értelmet adjon a hátralévő éveknek. Ilyen összegezésre azonban jelenleg nincs mód. Pontos adatok vannak a szociális otthonban élőkről, s azokról, akik a megye negyvenkilenc „öregek napközi otthonában” töltik el a nap jelentős ré­szét, de nem tudhatjuk, hány családiban tisztelik csa­ládfőként a nagyapákat, nagymamákat, igénylik je­lenlétüket. munkájukat, se­gítségüket. És mindig sze­mére vethetjük-e teljes jog­gal a naponta munkába si­ető fiúnak, menynek, lány­nak, ha nincs elég ideje, hogy meghallgassa az öre­gek gondja-baját? Mindezt felismerve, társa­dalmunk sok-sok erőfeszítés­sel segít. A megyei tanács legutóbb 1978-ban hozott ha­tározatot az időskorúak ér­dekében. A határozat nyo­mán akcióprogram született, amely — hár hangsúlyozza a család, az utódok felelős­ségét — felhív mindenkit, aki az ügyben valamit tehet: törődjön az öregekkel, segít­se életük értelmesebb, gond­talanabb vitelét. Azóta sok minden változott, sokat ja­vult a helyzet, a végrehajtó bizottság azonban éppen a közelmúltban szögezte le: a továbblépés, a társadalmi összefogás és gondoskodás kiterjesztése indokolt. A helyi tanácsokra az időskorúak megismerése, problémáinak tanulmányo­zása kárul. Az öregek több­sége ugyanis nem jelentke­zik bajaival. Nem panaszko­dik „hűtlen” gyerekekre, és nem mondja el azt se, hogy hosszúak a napok egyedül, hogy nehéz megélni két be­teges idős embernek a ke­véske nyugdíjból. Sajnos, ép­pen a legrászorulóbbak, a munkából rég kimaradtak, a nyolcvan, kilencven éves öregek élnek nehezen, hiszen nyugdíjukat rég állapították meg, s az évenkénti emelé­sekkel, toldozgatásokkal sem bizonyos, hogy fedezik a szükségleteiket. Jó, hogy a megyében a szociális otthonba nem fé­rők — vagy a gondozást annyira nem igénylők — kö­zül sokan megtalálják éle­A 86 éves özvegy Kuti Já­nosnál napjában fölkeresi tiszakürti otthonában Miha- lecz Béláné gondozó tűk értelmét a maguk közös­ségében, a napközi otthonok­ba». Jó az is, hogy a ma­gukra maradt, ápolásra szo­rulók egészségét, otthonát házi gondozók vigyázzák. A csekélyke tiszteletdíjjal elis­mert, sokszor emberfeletti munkát végző házigondozók száma százhetven. Nem eny- nyien vannak, hiszen szám­talan ifjúkommunista, szo­cialista brigád, vöröskeresz­tes aktíva gondoz — segít, támogat — egy-egy magá­nyos idős embert. És a volt munkahelyek: egy-egy na­gyobb gyárunkban valóságos szervezeteik működnek a nyugdíjasoknak. „Kijár” ne­kik üd.ülés és rendszeres szociális segély, kirándulás és színházjegy, ha kérik, koszt és üzemi konyháról, akár házhoz szállítva. És ha igényli, javasolja a nyugdí­jasok, a régi munkatársak közössége, klubot szerveznek nekik, ahol újságot olvashat­nak, rádiózhatnak, tévézhet­nek. előadásokat hallgathat­nak, s nem egyszer tájékoz­tatást kapnak a munkahely jelenéről. Persze ez még nem jellemző valamennyi régi munkahelyre. Van. ahol évente egyszer megrendezik a nyugdíjastalálkozót és kész. A jó példák közül ket­tőt érdemes említeni: A Hű­tőgépgyárét, amely valóban megbecsüli minden régi munkását, szinte „szabad gyárkapu” várja évente sok­szor a nyugdíjasokat, s a Ti­sza Cipőgyárét, ahol a má­jus elsejei ünnepségre, a vál­lalati rendezvényekre min­dig több régi munkatárs, nyugdíjas kap meghívót. Hasonló kezdeményezések jellemzők már sóik mezőgaz­dasági. ipari, fogyasztási szö­vetkezetre is. Törődni akar­nak jiz alapítókkal, a nehéz munkában elfáradt öregek­kel. Az anyagi gondoskodás ez­zel azonban korántsem tel­jes. Az öregek sokszor csak arra várnak: legyen ikinek elmondani, hol fáj. mi bánt­ja, foglalkoztatja őket. Le­gyen megértő társ a magány egy-egy órájában, legyen gyámolító, ha egyedül már nem megy. A héten a „Megyénk idős­korú lakosságáért” jelszóval létrehozott társadalmi bizott­ság tanácskozásán sok ha­sonló dologról esett szó. A bizottság szeretne többet iten- ni, többeket bevonni a nemes munkába. Ezért is figyeltek tényekre, adatokra. Az ötödik ötéves tervben 210 hellyel több várja az öregeket. Ki­terjesztik a házi gondozást az egészségügyi ellátást. Tö­rődnek £ tétlenségre kár- hoztatottalk értelmes idő­töltésével. A törődésben mindenkinek osztoznia kell, — elsősorban a családnak, a volt munka­helynek, az időskorúakért felelősséget érző minden kö­zösségnek. S. J. Fotó: Tarpai Zoltán Vacsora a jászladányi korszerűsített és bővített szociális otthonban Számvetés a választói értekezleten Javultak a közalkalmazottak élet- és munkakörülményei Tegnap délelőtt Szolnokon, az SZMT székhazában tar­totta választói értekezletét a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének Szolnok megyei Bizottsága. Az értekezleten részt vett Hantos Jánosné. a Közalkalmazottak Sza kszer- vezete Központi Vezetőségé­nek titkára. Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára. Ulveczki Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese és Tóth János, az SZMT elnöke. A megjelent hetvenhét, küldöttet, a meghívott ven­dégeket Nyolczas Mária, az SZMT titikára, a választói értekezlet elnöke köszöntöt­te. (a különböző irfumkabi- zottságok megválasztása után. a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bi­zottságának 5 évi munkájá­ról szóló beszámolóját Bá­nyai János megyei titkár ter­jesztette élő. Összességében arról adha­tott számot, hogy a Közal­kalmazottak Szakszervezeté­ben a megyében is szerve­zettebb. hatékonyabb és fo­lyamatosabb lett a szakma- politikai tevékenység, mind­inkább előtérbe került a szakszervezet nevelőtevé­kenysége. fejlődőt az érdek- védelem és érdekképviselet, színvonalasabb lett a vezető lés irányító tevékenység, tervszerűbb a segítő, ellenőr­ző munka, erősödtek a tö- megkapcsolatok. E megállapítások bizonyí­tására számtalan tény szol­gál. Jelentősen fejlődött az e munkaterületeken dolgozók szakmai és politikai felké­szültsége. Ami az élet- és munkakö­rülmények javulását illeti: minden területen megtörtént a rendszeres bérfejlesztés, bővült, a béren kívüli jutta­tások köre. így lehetőség nyílt lakásfejlesztési alap képzésére. — öt év alatt me­gyénk közalkalmazottai kö­zül szózt izennégyen 6,6 mil­lió forint támogatást kaptak. — az 50 százalékos vasúti kedvezmény ma már kiter­jed a nyugdíjasokra is. meg­felelő a segélyezési gyakor­lat. Sajnos a szervezett ét­keztetés nem a kívántnak megfelelően fejlődött és a dolgozók üdültetése sem tu­dott lépést tartani az igé­nyekkel. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének a megyében mintegy ötezerszáz tagja van. A SZOT határozatának meg­felelően a közelmúltban szervezeti módosítás történt, vagyis alapszervezetek össze­vonására került sor. Jelen­leg 30 alapszervezet, van a megyében, ebből 25 taggyű­lést. 5 bizalmi testületet mű­ködtet. A megyei titkár beszámo­lója után a számvizsgáló bi­zottság jelentését Török An­tal terjesztette elő. majd a két beszámoló feletti vitában többen mondták el vélemé­nyüket a végzett munkáról, javaslataikat a további ten­nivalókra. Sza'kszervezetL alapszerve­zetük munkájáról, a bizalmi­ak választásáról szólt Amb- rózi Arpádné. a megyei ta­nács szb-titkára, Kiss Ist­ván. a zagyvarékasi Közös Községi- Tanács vb-t.itkára. Bácsi József, a szolnoki Vá­rosi Tanács szb-titkára. Dr. Sándpr Géza, a szolnoki Já­rásbíróság bírója az igazság­ügyi dolgozók bérrendezésé­nek jelentőségét taglalta. Vajda Jenőné dr. a társada­lombiztosítási igazgatóság igazgatója és dr. Szabó Irma, a megyei tanács osztályveze­tője a szaikmapolitikai mun­ka eredményeiről számolt be. Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója kérte a megválasztandó új megyei bizottságot, vizsgálja meg a közművelődésben dolgozók helyzetét, és kezdeményezzen intézkedést érdekükben. Dr. Császár József, a megyei ta­nács illetékhivatalának veze­tője a közalkalmazottak egészségügyi helyzetéről be­szélt. kérve a rendszeres szű­rővizsgálatok megtartását. Hantos Jánosné tolnaácsol­ta a központi vezetőség üd­vözletét és elismerését a Szolnok megyei közalkalma­zottak jó munkájáért. Mint mondotta, ilyen sok ered­ményről nem, minden megyé­ben tudnak számot, adni, majd a XII. pártkongresszus határozataiból adódó szak­szervezeti feladatokról szólt, Felszólalt a választói ér­tekezleten Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára is. Két témával foglalkozott: a munkahelyi demokrácia kérdéseivel. — amely mint mondotta hasznos segítője az államélet folyamatos fejlesz­tésére. az állami munka kor­szerűsítésére és egyszerűsí­tésére vonatkozó párthatáro­zatok és állami döntések eredményes teljesítésének —, és foglalkozott a szakszerve­zet érdekképviseleti, érdek­védelmi feladataival. Hang­súlyozta : a szakszervezeti munka továbbfejlesztéséhez adottak a politikai, társadal­mi feltételek. A mozgalom ma rendelkezik mindazokkal a politikai és jogi biztosíté­kokkal. amelyek szükségesek funkciója jó ellátásához. A párt támaszkodik a szakszer­vezetekre. igényli és mesz- szemenően figyelembe veszi véleményeiket minden fon­tos politikai kérdésben. A vitában elhangzottakat Bányai János foglalta össze, majd a 'küldöttek megválasz­tották a 15 tagú megyei bi­zottságot a 3 tagú számvizs­gáló bizottságot, a 11 küldöt­tet a Közalkalmazottak Szak- szervezete IX. kongresszusá­ra és a 16 küldöttet a Szak- szervezetek megyei Tanácsa választói értekezletére. A megyei bizottság elnöke dr. Szabó Irma. titkára Bányai János, a számvizsgáló bizott­ság elnöke dr. Fenyvesi Jó- zsefné lett. V. V. Könyv, korunk hőseiről Csák Elemér: Foglalkozása űrhajós Egy kúp a könyv gazdag illusztrációs anyagából: Farkas Bertalan és Valerij Kubászov a Szaljut gyakorló űrállomás fedélzetén „Vannak mesterségek — a földműves, az állattenyész­tő, a kovács, a takács, az orvos-kirurgus, amelyek ős­idők óta léteznek. Szerszá­maik, munkaeszközeik a messzi múltban alakultak ki, emlékükkel sok ezer éves mondákban, regékben találkozunk. És vannak olyan foglalkozások, ame­lyek csak a közelmúltban születtek. Ilyen az űrhajó­sok fiatal mestersége”. Ezek­kel a mondatokkal kezdődik Csák Elemér a napokban megjelent riportkönyve. A szerző — aki gimnazista volt, amikor az első ember a világűrbe emelkedett — évekig dolgozott a Magyar Rádió moszkvai tudósítója­ként, s ez idő alatt — sőt később is — magnetofonjá­val ott volt minden jelentős űresemény előkészületénél, s érdekelte az események szinte minden pillanata. Kevés tudományos, isme­retterjesztő adalékkal szol­gál a könyv, mégis megle­pő, izgalmas olvasmány. Mert hűségesen nyomon követi a szovjet űrhajózás történetéit: az első szput- nyiktól, az állatkísérletektől napjainkig. Emberi portrék­ban villantja fel az első űr­hajósok — Gagarin, Tyitov, Tyereskova és mások — alakját, beszámol Leonov űrsétájáról, a Vosztok, Vosz- hod, Szojuz típusú űrhajók megszületéséről, u Szojuz— Apolló program érdekes részleteiről, a nemzetközi le­génységgel felszálló Szojuzok útjairól; tulajdonképpen mindenről, ami ezekben a napokban, hetekben, a ma­gyar olvasó „visszatekintő kíváncsiságát!’ is kielégít­heti. Interjúk, beszélgetések érzékeltetik, mennyi izga­lom, feszültség — egyszers­mind tudásvágy — van azokban az emberekben — az űrhajósokban —, akik ko­runk kolumbuszi útjaira vállalkoztak, vállalkoznak. A szerző nemcsak „jól tá­jékozott”, hanem — úgy tű­nik — szenvedélyesen ér­dekli is az űrhajózás. A té­ma iránti elkötelezettség to­vábbi „töltést” ad az olvas­mánynak. A kötetet magától értető­dően — az Intérkozmosz- program keretében űrutazás­ra készülődő magyar űrha­jósokkal készített interjúk, beszélgetések zárják. Érde­kes, gazdag a könyv fekete­teáéi- és színes illusztráció- és képanyaga. Ebben — s némely más vonatkozásban is — hiánypótló könyv lá­tott napvilágot, jól időzítve, a Kossuth és a Zrínyi ki­adó közös kiadásában. Értelmes éveket az életnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom