Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-18 / 141. szám
1980. június 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az űrhajósok nagygyűlésen találkoztak a budapestiekkel (Folytatás az 1. oldalról.) mondott a szívélyes fogadtatásáért. s további sikereket (kívánt Budapest dolgozóinak. A szovjet kozmonauta felszólalása után Farkas Bertalan üdvözölte a nagygyűlés résztvevőit, őszinte örömét fejezte ki. hogy a kozmoszból visszatérve a nagymúltú munkáskerületbe, Csepelre látogathatott. Fölelevenítette a csillagvárosi élményeket, szólt az űrutazás Során végrehajtott programokról, majd hangsúlyozta: az együttes munkában tovább mélyült az az őszinte, igaz, testvéri barátság, amely a magyar és a szovjet nép kapcsolatait jellemzi. Ezután kiemelte: erőnket megsokszorozta annak tudata, hogy amit teszünk, azt az emberiségért tesszük. Munkánk célja az volt. hogy tovább gyaraipítsuk a földünk lakói életfeltételeinek bővítését szolgáló tudományos kutatás eredményeit. Az I n terkozmos z-program a szocialista országok közös, nagy jelentőségű tudományos vállalkozása, amely a világűr megismerésére és az űrkutatás békés felhasználására irányul. Horváth István, a Csepel Művek szerszámgépgyár „Hanoi” Szocialista Brigádjának vezetője felszólalásában a gyáróriás csaknem 1900 szocialista brigádja nevében köszöntötte a vendégeket. Gratulált a sikeres űrrepüléshez, a kitüntetésekhez, s további eredményes munkát kívánt feladataik megoldásához. A beszédeket sűrűn szakította meg a lelkes taps, a nagygyűlés — Ernszt Antal zárószavai után — az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. A vendégek gépkocsiba ültek, majd a munkáskerület határán megtekintették a csepeli szikratávíró állomás emlékművét. beszámoltak a Szaljut—6 űrállomás fedélzetén végzett munkájukról. A Szojuz—36 parancsnoka elmondotta, hogy a magyar szakemberek készítette műszerek, fedélzeti berendezések kifogástalanul működtek; egy részüket a Szaljut—6 jelenlegi lakói továbbra is használják. Az űrpáros tagjai tolmácsolták Leonyid Popov és Valerij Rjumin kozmoszbeli üdvözletét, majd nagy taps közepette átnyújtották ajándékaikat, köztük azt a szkafandert, amit az első magyar kozmonauta viselt űrutazása során. Végezetül Szent- ágothai János átadta Valerij Kubészovnak. Farkas Bertalannak, Alekszei Jeli- szejevnek és Magyari Bélának az MTA emlékérmeit. Az ünnepi ülésen részt vett Komidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője és Vlagyimir Jákovlevics Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. elmondta: két nap múlva végzik majd el a Magyarország területe fölött azokat a különleges fényképezéseket, erőforrás-kutaitási és más vizsgálatokat, amelyek a bzovjet—magyar űrutazás tudományos programjában szerepeltek, de a Szaljut—6 akkori pályája miatt nem kerülhetett rájuk sor. Az űrállomás most nappal fog Maigyanomszág területe fölött tartózkodni’, így hiánytalanul teljesíthetik a programnak akt a részét is, mégpedig ugyanolyan módszerrel!, ahogy eredetileg eltervezték a magyar és a szovjet szakemberek. A Népszabadság tudósítójának kérdésére válaszolva Valerij Kubászov arról számolt be a többi között hogy a vállalkozás eredményeinek feldolgozásához a szakértőknek időre van szükségük. A kísérletek közül kiemelte a technológiai vizsgálatok jelentőségét. Az Interferon- kísérlet fontos eredményeket hozhat a kozmikus biológia számára, a Balaton műszerrel végzet mérések pedig az űrhajósok munkateljesítményéről, pszichikai állapotáról nyújthatnak új adatokat. Farkas Bertalan azokat a vizsgálatokat méltatta, amelyeket a Diagnoszt elnevezésű műszer tett lehetővé, a repülés előtt és után, az űrhajósok életműködésének „f eilténképezésóre \ A szovjet—magyar űrkutatási együttműködés jövőjéről szólva a magyar űrhajós a TASZSZ tudósítójának válaszolva rámutatott: az ember vezette űrhajával végzett közös munka csak egy része a szocialista országok Interkozmosz-programja keretében megvalósuló együttműködésnek. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája minden lehetőséget megad arra, hogy a magyar tudósok műszerei, berendezései továbbra is eljussanak a világűrbe, s remélhető, hogy a közös űrrepülések is folytatódnak majd. Sokan kérdezték Valerij Kubászov véleményét űrhajós-társáról. A két nemzetközi űrrepülésben részt- vett szovjet kozmonauta kijelentette: „Farkas Bertalan minden szempontból kitűnő partnernek, jó űrhajósnak bizonyult”. További terveikről mind Farkas Bertalan, mind Magyari Béla elmondta: tovább akarnák tanulni — Farkas Bertalan például a műszaki egyetemen — de ugyanakkor azt sem szeretnék, ha megszakadna kapcsolatuk a világűr kutatásával. Alekszej Jeliszejev ehhez hozzátette: közös űrrepülések folyatásáról az In- tsrkozmosz tanácsának kell döntenie, de minden bizonynyal sor kerül majd erre, és újabb magyar űrhajós útjára is. A valóság ezen a téren megelőzi a fantáziát. Farkas Bertalan meleg szavakkal szólt Csillagváros kollektívájáról és a repülésirányító központ munkatársairól, akik kezdettől fogva segítették felkészülésében, lehetővé tették számára az eredményes munkát, az állandó kapcsolatot a Földdel.1 Köszönetét mondott a magyar űrhajós mindazoknak, akik az űrutazás idején elküldték nekik üdvözletüket, akik együtt éreztek a közös űrrepülés résztvevőivel. Valerij Kubászov, Farkas Bertalan. Alekszei jeliszejev és Magyart Béla délután az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságéra is ellátogatott. Elkísérte őket Vlagyimir Jákovlevics Pavlov is. Régi orosz hagyomány szerint kenyérrel és sóval köszöntötték a kedves vendégeket. Tiszteletükre díszszázad sorakozott fel, s Vlagyimir Szivenok vezérezredessel a hadseregcsoport parancsnokával az élen a katonai tanács tagjai fogadták őket. Az űrhajósok ünnepi gyűlésen találkoztak a hadseregcsoport tisztikarának és sorkatonai állományának képviselőivel, beszámoltak az űrkísérlet sarán szerzett tapasztalataikról. élményeikről. Farkas Bertalant és Valerij Kubészovot az alakulat katonáinak alkotásával. a Szojuz—Szaljut űrkomplexum makettjével és az űrutazásról készült domborművel ajándékozták meg. Az űrhajósok éste a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdeméremmel kitüntetett művészegyüttesének ünnepi műsorát tekintették meg a néphadsereg művelődési központjában. Ezután Czinege Lajos hadseregtá- bomoik, honvédelmi miniszter vacsorát adott tiszteletükre. Találkozás a tudományos élet képviselőivel A szovjet—magyar űrpáros kedden látogatást tett a Magyar Tudományos Akadémián, s részt vett az MTA tanácsa és az Interkozmosz Tanácsának együttes ülésén. Képünkön; Valerij Kubászov átadja Szentágothai Jánosnak az űrből hozott fényképeket Az első szovjet—magyar űrrepülés résztvevői, Valebászov és Farkas Bertalan irij Kubászov, a Szojuz—36 parancsnoka és Farkas Bertalan kutató űrhajós, á Magyar Tudományos Akadémián (kezdték tegnapi programjukat. Alekszej Jeliszejev, a közös űrrepülés földi repülésirányító parancsnoka, a hazánkban tartózkodó szovjet delegáció vezetője és Magyari Béla kiképzett űrhajós társaságában az MTA elnökségének és Interkozmosz Tanácsának ünnepi ülésén találkoztak a hazai tudományos élet vezetőivel, s mindazokkal a tudósokkal, kutatókkal, akik közvetlenül is részt vettek a szovjet— magyar űrprogramban. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglaló vendégeket Szentágothai János. az MTA elnöke köszöntötte, majd Márta Ferenc, az MTA Interkozmosz Tanácsának elnöke méltatta a sikeres vállalkozás tudományos jelentőségét. .-Ezután Valerij KuA kozmonauták Valerij Kubászov, 'Farkas Bertalan. Alekszej Jeliszejev és Magyart Béla nemzetközi sajtókonferencián vett részt az Intercontinental Szánéban. Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke üdvözölte a kozmp- nautákat, maid Alekszej Jeli szejev mondott bevezetőt. Emlékeztetett arra. hogy két hete fejeződött be az első közös szovjet—magyar űrutazás, amely újabb fejezettel gazdagította a kozmosz kutatásának nemzetközi krónikáját. Az MTI tudósítójának kérdésére Alekszej Jeliszejev A KISZ akcióim Száznegyven hektár földet tettek újra művelhetővé Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára adta át az akcióban legjobb munkát végzőknek járó elismeréseket. Képünkön Gulyás Lászlóné a megyei földhivatal kollektívájának odaítélt oklevelet veszi át Karcagon Tanácskoztak a brigádvezetők A Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi Kutató Intézetében tegnap szocialista brigádvezetői értekezletet tartottak, amelyen az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaversenyt értékelték. Számiba vették a kollektívák vállalásainak időarányos teljesítését, majd a tanácskozás résztvevői tapasztalatcsere keretében megtekintették az intézet laboratóriumát, a meliorációs modellltélepet és végül a legelőhasznosításban elért kutatási eredményekkel ismerkedtek. Pál Lénárd az nkadémia főtitkára A Minisztertanács a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének javaslatára Pál Lénárd akadémikust, az MTA főtitkárává, Köpeczi Béla és Láng István akadémikusokat az MTA főtitkár-helyetteseivé nevezte ki. A Minisztertanács Pál Lé- nárdot — érdemeinek elismerése mellett — felmentette az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöki tisztségéből. Pál Lénárd 1925. november 7-én született Gyomén. Középiskolai tanulmányait Békéscsabán végezte. A Budapesti Tudomány Egyetem elvégzése után az egyetem gyakorlati fizikai intézetében tanársegédként dolgozott. 1950-től 1953-ig a moszkvai Lomonoszov Egyetem fizikai fakultásán szilárdtest fizikai kutatásokat végzett, majd 1953-tól — a fizikai tudományok kandidátusa fokozat elnyerése után — a Központi Fizikai Kutatóintézet osztályvezetője lett. Itt 1956-tól igazgatóhelyettesként. 1970-től igazgatóként, 1974-től pedig főigazgatóként tevékenykedett. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Országos Atomenergia Bizottság elnöki teendőit 1978-tól látja el. A termőföM megóvására, a kihasználatlan területek termelésbe vonására tavaly meghirdetett megyei ifjúsági akciót értékelték tegnap délután a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Szolnok megyei Bizottságán. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, jelen volt Gyenes István, a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztályának vezetője, Nyltrai István, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Kardos Sándor, a TESZÖV titkára. Bánóczy Lajos, a megyei KISZ-bizottság titkára, értékelésében elmondta, hogy a megye állami gazdaságaiban, termelőszövetkezeteiben mintegy 1800 ffjúkommiMiis- ta vette ki részét a fontos gazdaságpolitikai akció végrehajtásából. A KISZ-fiatalok eddig 207 elhagyott tanyát és tanyahelyet számoltak fel. több minit 140 hektár földterületet tették újra művelhetővé. Az értékelés után Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára a megyei tanács, a megyei KISZ-bizottság és a TESZÖV elismerő oklevelét. a vele odaítélt pénzjutalmakat adta át hat termelőszövetkezet és megyei földhivatal ifjúsági kollektívája képviselőiének. Nyitrai István, a megyei KISZ-bizottság ölső titkára Gulyás Lászlóménak, a megyei földhivatal ügyintézőjének és Zelenka Ferencnek, a jásztfényszarui Béke téesz ágazatvezetőjéniek átnyújtotta az aranykoszorús KISZ- jelvényt. Négy téesz-fiatal pedig a KISZ KB Dicsérő Oklevelét kapta meg. A kitüntetések átadása után felszólalt Mohácsi Ottó. — A KISZ-alapszerv özetek földvédelmi, földhasznosítási akciója — mondotta — eredményesen hozzájárult a megyei pártbizottság a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésére hozott határozatának megvalósításához. A megyei pártbizottság továbbra is támogatja a megye mezőgazdaságának fejlesztésében jelentős szerepet játszó mozgalmat, helyesli annak folytatását. .Befejezésül a megyei pártbizottság titkára további mun- kasikereket kívánt a termőföld racionalizálásában. az 1980-81-es mozgalmi évben is közreműködő KISZ-fia- taloknak. Vándorlegény, anno 1980 Ha valaki a vándorbotra akasztotta, hamuban sült pogácsával bélelt tarisznyával az országúton ballagó, pelyhedző állú mesterlegényre gondol — ilyennek képzeljük manapság az egykori vándorlegényeket — ezúttal csalódik. Igaz, lassan harminc esztendeje jegyezte el magát a kaptafával Jászalsó- szentgyörgyön Vígh Ignác, s azóta se lett hozzá hűtlen, vándordíja mégis másként kezdődött. A jászladányi Vegyesipari Szövetkezetben dolgozott, a községben élt pedagógus feleségével és kétéves kisfiával, amikor a szomszédos Tiszasüly lakóinak szolgáltatási panaszaira - orvoslást, a lábbelik javítására szakembert kerestek. Sokfelé gond ez, olyan szakma, ahová nem tolakodnak a fiatalok, a régi mesterek kiöregszenek, nincs utánpótlás. Tiszasüly a szerencsésebbek közé tartozott, nem maradt cipész nélkül. A la- dányi szövetkezet javítórészleget nyitott, Vígh Ignác vállalta, hogy naponta átjár dolgozni. Ennek már 17 éve. Azóta is nap mint nap ott toporog reggel a buszmegállóban és mindig pontosan nyitja a műhely ajtaját. Persze ez már nem a régi, ereszaljából a padlásfeljáró előtt leválasztott, huzatos sufni, mint a kezdet kezdetén, ahol fűteni se lehetett rendesen. 1965-ben elkészült a szövetkezeti szolgáltatóház, ahol korszerű „társbérletben”, békésen dolgoznak egymás mellett a fodrászok a cipészmesterrel. Időközben gazdát is cserélt a javítóműhely, hiszen átvette a jászladányi szövetkezettől a szolnoki Bőrtex, időnként „csemegével” is ellátja: juttat neki a közületi megrendelésre készülő csizmákból, hogy a sok javítás mellett tartalmasabb, alkotóbb munkával gyakorolja szaktudását. Most éppen nincs ilyen feladata, de azért nem unatkozik. Ellátják munkával a sülyiek, meg aztán a kőtelkiek is, hiszen minden szerdán ott ^rendel” a beteg cipők, táskák orvosa: átveszi a javításra váró holmit, s amikor legközelebb megy, viszi vissza megjavítva. Mindenki jól jár, mert bizony manapság megint a t'űsarők a divat, gyorsan megeszi azt a falusi sár, meg a járda se olyan ott, mint a városi aszfalt. Súlyon úgyszólván mindenkit ismer. Tudja ki menynyit járkál. Akik a gazdaságban dolgoznak, naponta 2—3 kilométert gyalogolnak, hamar elkopik a cipősarok. Ha már tudja, hogy ez a cipő nagyobb igénybevételnek van kitéye, tartósabb, stra- pabíróbb anyagból sarkalja. A mai modem női topán- kák kényesek, finom munkát igényel a javításuk, olykor varázsló módjára hozza helyre a megsérült bőrfelületét. Mindenki siet, minden gyorsan kellene. Egész nap jár a keze, közben beszélget, mindenről tud, ami a faluban történik. Napközben arra sincs ideje, hogy rágyújtson. Nem is hiányzik. Amikor délután bezár és hazautazik, átöltözik, akkor jóízűen elszív egy ciga- retát, mielőtt megkezdi a kerti munkát. Arra nagy szüksége van, hiszen ha nem is a vándorélet, inkább az ülőfoglalkozás, a múló évek megviselték kissé, jót tesz a mozgás a szabadlevegőn. A kétéves 'kisfiú apja vándorévei közben — szin- . te észrevétlenül — felnőtt. Leérettségizett, előfelvételis az agrármérnökire, most éppen katona. Tegnap írta, hogy már alig negyven napja van hátra a seregben... Múlik az idő! — rónai — (Fotó: Tarpai)
