Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
mo. június aa. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ország ráki. termelő vállalatai közül egyedül a Nagykunsági Erdő. és Fafeldolgozó Gazdaság ren. delkezik ma legmodernebb fakitermelő gépsorral, a svéd gyártmányú ÖSA típusú géplánccal. A nagyteljesítményű, mindenféle terepen könnyen mozgó gépekkel más erdőgazdaságok területén is vállalják a fakitermelést így nehéz elfogadta tni Az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető és Gépgyárában 1977 óta gyártják az integrált áramköröket, a modern ipar nélkülözhetetlen kellékeit. A korszerű technológiával készülő integrált áramkörökből az idén már tizenötmillió darabot gyártanak: Képünkön: mik- roárarakürök felforrasztása mikroszkóp segítségével H hagyományokra építve Juhtenyésztési sikerek Túrkevén Nagyszerű teljesítményeiket hozott az elmúlt tervidőszakban a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet juhágazata: nyeresége az 1977-es másfél millió forintról' 1978-ban három, 1979-ben négymillió forintra emelkedett. A hagyományok csak fele részben indokolják ezt a síikért. Bárt. igaz. hogy a túrkevei törzstenyészet évtizedek óta állandóan magas eredményeket produkál — és ez a hagyományok jó oldala — de ezzel együtt igaz az is. hogy a mintegy 12 ezer állomány 17 helyen, jórészt, elavult, szarfás épületben kapott helyet. Az útiaktól távoleső. 2600 hektárnyi szikes 'legelőkön szétszórtan található épületek megközelítése a vizes-havas időszakokban igen nehéz, a takarmányellátás súlyos gondokkal jár. A törzstenyészet régóta kiváló tulajdonságai csak alapot jelentettek az eddigi eredményekhez. Évi 150—160 tenyészkost ad a szövetkezet a megye többi gazdaságának — meghatározva ezzel a jó néhány juhtenyé- saet munkáját is. Nem mindegy tehát., milyen irányba változik az állomány. Emiatt döntő szerepe van a tudatos, tervszerű tenyésztői munkának. Nagymérvű szelektációt alkalmaznak, csak a legjobb tulajdonságú egyedek szaporodhatnak. Ehhez ad továbblépési lehetőséget az NDK-ból és az NSZK-:ból behozott húsmerinó fajták bevonása a tenyésztésbe. Ugyanezt ,segíti az állomány növelése is ami a kiválasztás lehetőségeit nagy mértékben javítja. Mindezek együtt azt eredményezték, hogy a törzs tenyészetben az ikerellések aránya már meghaladta az 50 százalékot. A jelenlegi 639 törzsanya állomány 1981- re ezerre — nagyüzemi méretűre gyarapodik. A juhágazat jövedelmét a jelenlegi árviszonyok mellett döntően a pecsenyebá- rány biztosítja, ezért a szaporulat emelése továbbra is fontos cél. Hasonlóan döntő az eredményességben a takarmányozás költsége. A legeltetés mellett a cukorgyári urebetin és az abrak a hizlalás alapja: ebből 4,63 kilogramm fogyott el egy kilogramm súlygyarapodáshoz tavaly. Így érték ellj hogy 'harminckét forint volt az 50 forinton értékesített bárányhús önköltsége 1979-ben. A 'tenndvtalióka't a munka színvonalának javítása adja. A nagyobb befektetésre rászolgált már az ágazat: A juhtelepeket a köves- utak közelébe kívánják áttelepíteni, ahol pedig ez nem valósítható meg, ott útépítések szerepéinek az elképzelések között. Az állomány növelésével elérhető, hogy a nagy területű legelő, teljes egészében haszno- síthatóvá válik — és a Kunság egyik hagyományos állattenyésztési ágazata újjászületik majd. Gyártóra talált a baby-respirátor Nagy jelentőségű magyar találmány, az újszülöttek lélegeztetésére alkalmas készülék .'gyártására válU'a,lkozott a Nagymarosi Vas és Műszeripari Szövetkezet. Papp László és Nagy László villamos mérnökök, valamint. dr. Kiszel János, az 1-es számú nőgyógyászati klinika docense, közösen dolgozták ki azt az életmentő készüléket, mély az újszülötteknél gyakori légzési zavarok elhárítására, a rendellenes légzés szabályozására szolgál. Az új toaby-respirátor az eddigi használt, több. egységből álló külföldi készülékekkel szemben egy táskarádióhoz hasonló méretű, hálózati árammal, élemmel és akkumulátorral egyaránt működik, ezáltal szállítható, sőt tökéletesen sterilizálható is. Használatához nem szükségesek klinikai körülmények, így mentőautóban, hordozható inkubátorral, együtt js alkalmazhatják. A Ihaby-respirátor prototípusa az 1-es számú nőgyógyászati klinikán már sikerrel vizsgázott, s az idei BNV-n OKISZ-díjat kapott A Nagymarosi Vas- és Műszeripari Szövetkezet már elkészítette a műszaki dokumentációt, ennék alap jain a napokban megkezdik a technológia kidolgozását, a gyártáshoz szükséges szerszámok elkészítését. Az év második félében megkezdődik a sorozatgyártás, a 0- szériálban itíz lélegeztető készüléket gyártanak. hogy egy sok éve aktuális kérdést oldottak meg: reálisabban állapították meg a vállalat és a dolgozó által viselendő terhek arányát. A késés azonban végül a vita egyik forrása lett. Szabó Lajosnak, az 1. főépítésvezető főbizalmijának véleménye szerint egyáltalán nem lett volna zúgolódás, ha a szállítás díjait fokozatosan idomítják a költségekhez, ha 1966 óta nem most nyúlnak hozzájuk először. Az apró növekedést észre sem vették volna a dolgozók, hiszen a kifizetendő összegek most sem tetemesek. A távolságtól függően minimum 50, maximum 220 forintot vonnak le a bejáróktól. (Az igen távolról, Tomajmonostoráról Martfűre járók esetében még engedett is a vállalat: nekik is csak 60 kilométeres fuvarért kell fizetni. Igaz a s,.távoli emberek” munka jh ma még nélkülözhetetlen a befejezéséhez közeledő növényolajgyári beruházásnál.! Összehangolt intézkedés Érdekes módon u jelenleg is legkevesebbet fizetők ellenkeznek leginkább: 50 forint helyett ugyanis régen csak 15-öt kértek tőlük. Kiadásaik több mint háromszorosára nőttek. Nem véletlenül. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál tudatosan emelték a közelről bejárók költségeit nagyobb mértékben: — Ideje volt mar reálisabb szállítási díjakat megállapítani — indokolta a differenciálást Schmidt Tibor. — a vállalat költségmegtakarítása azonban kicsi, egykét millió forintos. A nagyobb térítésekkel persze ennél több pénzt szeretnénk megtakarítani. Arra számítunk. hogy más. építőipari vállalatokkal együttműködve sikerül a munkásjáratok számát csökkenteni, több dolgozónk ül át a menetrendszerűen közlekedő járművekre, hiszen a vállalati utazás ára közelebb került a bérletéhez. A gazdasági vezetésnek ezek az elképzelései a munkásokhoz is eljutottak, de igen töredékesen. A kubikosok és a kőművesek tiltakoznak a „polgári” járatok ellen. „Ezután egy órával korábban kelünk? A munkában kifáradva 30—40 kilométert utazzunk összezsúfolva mindennap?” — merült fel bennük a kérdés. Azt ugyanis nem tudják, hogy a vállalat csak az igen jó közlekedésű településeken lakóktól akarja megvonni a valóban luxusnak számító kedvezményt. A járatokat a Volánnal egyeztetve, a menetrendeket is ellenőrizve csökkentik. A vezetők azt is tudják, hogy az építőipari munkásszállítás kizárólag a menetrendszerű járatokkal nem oldható meg. A dolgozók többsége azonban nem ismeri pontosan a takarékossági terveket alakító intézkedések okait. A döntés jó, ezúttal a tájékoztatásnak vannak minőségi hibái. Reméljük, késlekedés nélkül elvégzik az illetékesek a „garanciális javításokat”. V. Szász József — Azt mondja, forrongtak a kedélyek a szállítási térítések növekedése miatt? Biztos így volt. Azonban ezt is vállalnunk kellett. lii- szen a tavalyelőtti 17 millió forint helyett. 1979-ben több mint 23 milliót költöttünk dolgozóink szállítására. Nyereségünk is csak háromszor ennyi volt. (Schmidt Tibor, a tervosztály vezetője.) — Nem egy segédmunkásunk van, akinek évi fizetése 36 ezer forint a vállalat viszont 58 ezret költött min-- dennapit utaztatására. (Rózsahegyi János munkaügyi osztályvezető.) — Mi is kevésnek tartottuk a szállítás fejében havonta elkért 70 Ft-ot. Az új árat, a 180 Ft-ot azonban már sokalljuk ... Különösen azért, mert manapság minden drágul, a keresetünk le-lemaradozik az áraktól. (Tóth Pál Jánoshida és Szolnok között naponta ingázó kubikos.) — Azt beszélik, szeretnék elérni, hogy a bejárók szánjanak át a menetrendszerű „polgári” járatokra. Ez biztosan kevesebbe kerülne a vállalatnak, d.e mégiscsak lehetetlen elvárni, hogy a korai kelés, vagy a napi munka után zsúfolt buszon törődjünk. (Kardos István kubikos. surjáni lakos.) Százforintos havi jegy Az érvek. így egymásután, azon a képzeletbeli vitán hangozhattak volna el, ahol a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat gazdasági vezetői és a bejáró dolgozók szembesítik véleményüket. a nyíltszíni „erőpróba” azonban elmaradt, a két tábor ellentéte, az egyet nem értés persze így is létezik. Pedig a vita olyan döntés körül forrong, amelynek helyességét nem lehet kétségbe vonni. A feszültséget a vállalat által bérelt autóbuszokon, vagy éppen teherautókon utaztatott dolgozóktól a szállítás fejében kért térítés összegének növelése szülte. Az intézkedést nagyon egyszerű megindokolni, a gazdasági összefüggéseket jól világítják meg Rózsahegyi János munkaügyi osztályvezető példái: — Ezer embert utaztatunk naponta, egy ember szállítására havonta tavaly átlagosan 1673 forintot költött a vállalat. A rend.es körülmények között legnagyobb. 60 kilométeres távolságról bejáróktól viszont csak 109 forint 20 fillért kértünk. Igen ám, de legalább ezer dolgozó jár munkahelyeinkre vonattal, vagy a Volán menetrendszerű járataival. Érdemes Összehasonlítani a „polgári” és „vállalati” buszt használók költségeit. Maradjunk a 60 kilométeres példánál! Ekkora távolságra 1086 forintba kerül egy bérlet, az összegből 586 forintot a dolgozó fizet ki. Látja, rettenetesen olcsók voltunk, és azok is 'maradtunk: most is csak 220 forint a 60 kilométert „vállalati” busszal utazók „havi jegye”. Az olcsóság magyarázata igen egyszerű: a SZÁÉV potenciális ellenlábasai, a munkásokat kereső építő vállalatok még ma is az alig több mint 100 forintos tarifát használják. A vállalat vezetői féltek reálisabb terhet róni embereikre, attól tartottak, elhagyják a céget, így maradtak 15 évig változatlanok a térítés kiszámításának szabályai. Az üzemanyag és a gépjármű- használat költségei viszont emelkedtek. Kósza hírek, félreértések Addig mégsem volt baj, amíg volt • imiből fizetni a méltánytalanul sok pénzt. Tavaly azonban a régóta megszokott nyereségrészesedésre sem futotta a vállalatnak. Ekkor már volt akinek szemet szúrtak a személy- szállításra költött forintok. Sőt néhány munkásnak — állítólag — az is eszébe jutott, hogy a bejárók — bár kétségtelenül nagy áldozatot hoznak — nem kapnak-e túl sok kedvezményt. A gazdasági megfontolások és a méltányosság végül is kicsikarták a döntést. A külső körülmények is megengedték a térítés emelését : a megye építőipari szervezetei megegyeztek. hogy összehangolják munkásszállítási tevékenységüket. (Először az Állami Építőipari Vállalat lépett.) A javaslatot a szakszervezeti fórumokon megvitatták, el is fogadták az „áremelést”, de az érintettek annak mértékét — volt, ahol háromszorosára emelkedett a díj — csak később tudták meg. A megkérdezett bejárók kétségtelenül az új térítés összegét tartották soknak. Mások szerint — ahogy ök értesültek — adminisztrációs hibák miatt kell a jövőben nagyobb anyagi terheket vállalniuk. Például Szabó István kubikos brigádvezető így vélekedett: — Mi úgy tudjuk, hogy azért kell többet fizetni, mert nagy on sok ember csak utazgatott, de egy fillért sem fizetett. Most velünk pótoltatják a nyilvántartás hibájából elúszott pénzt. A tény igaz. A rossz adminisztráció miatt sok utazóról feledkeztek meg. ez azonban „csak” azt jelenti, hogy a SZÁÉV-nél egy-két millió forint elveszítése évekig nem tűnt fel. A szállítási térítés növelésével azonban korántsem a régen esett csorbát akarták kiküszöbölni. Azaz annyiban mégis. Megdrágult a munkásszállítás, differenciáltan emelték a térítési dijakat az Állami Építőipari Vállalatnál A döntés jé, a tájékoztatás hiányos
