Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, június 22. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP Rendhagyó voksolás Több szempontból is különlegesnek nevezhetők Japánban a június 22-én, ma sorra 'kerülő választások. Rendhagyók mindenekelőtt azok a körülmények, amelyek a június 12-én elhunyt Ohira miniszterelnököt a parlament feloszlatására, s a választások idő előtti kiírására kényszerítették. A kormányt egy rutinszerűnek ígérkező bizalmatlansági indítvány buktatta meg, amire majd három évtizede nem volt példa a szigetországban. A mai választások másik sajátos vonása, hogy egyszerre kerül sor az alsóház megválasztására, illetve a felsőház megújítására — a voksolás ilyen egybeesésére sem volt még példa a . távol keleti állam második világháború utáni történelmében. BÍRÁLATOK ÖZÖNE A bizalmatlansági indítványt, amelyet a szocialisták kezdeményeztek, az egész ellenzék támogatta. Sommásan azzal támadták a kormányfőt. hogy a Liberális Demokrata Párt (LDP) „alkalmatlannak bizonyult az országos ügyek és a külpolitika irányítására”. Szemére vetették a vezetőknek a kormánypárt korrupciós botrányait, s azt. hogy a vezietők nem a közéleti tisztaság helyreállításán, hanem a botrányok éltusolásán munkálkodnak. A legnagyobb vihart az utóbbi hónapokban a Távíró- és Telefontársaság megvesztegetési ügyei kavarták, amelyekbe az LDP számos politikusa is belekeveredett. Nem kevesebb bírálat érte a kormány külpolitikáját. A szigetország az elmúlt időben egyre szorosabban felzárkózott az Egyesült Államokhoz — mégha a nemzetközi problémák megoldását illetően Ohira. nem is mindenben értett egyet Career amerikai elnökkel. (Az Irán elleni szankciók megítélését például alapvetően befolyásolja Japán nagymérvű függése a közel-ikeleti olajszállítmányoktól.) A volt miniszterelnök legutóbbi washingtoni látogatása során például engedett a szigetország fokozott katonai szerepvállalását sürgető, amerikai nyomásnak. Márpedig a fegyverkezésre a japán közvélemény napjainkban igen érzékenyen reagál. HÁTTÉRBEN A FRAKCIÓK A bírálatok szaporodása, az ellenzék támadásainak erősödése ellenére meglepetés volt a Liberális Demokrata Párt parlamenti veresége. Az LDP a tavaly októberi választások során a vártnál jóval gyengébb eredményt ért ugyan él, de néhány független konzervatív 'képviselő segítségévei továbbra is abszolút többséggel rendelkezett az alsóházban. Legalábbis elméletileg. A volt kormányfő ellen szavazott ugyanis saját pártjának több képviselője, körülbelül 70 másik pedig távolmaradt a voksolástól. E honatyák elsősorban a miniszterelnök korrupcióellnes tevékenysége ellen tiltakoztak. a szakértők azonban ennél mélyebbre tekintenek, s rámutatnak: a kormány bukása mögött az LDP egymás ellen küzdő frakcióinak több éves harca álil. Több megfigyelő arra számít, hogy a júniusi választásokon folytatódik az LDP évek óta tartó visszaszorulása. s ezzel előléphetnének a háttérből a rivális frakciók vezetői. Széleskörű közvéleménykutatások is jelzik: a lakosság elégedetlen az LDP tevékenységével, ami az infláció felgyorsulásához, s a szociális kiadások lefaragásához vezetett. EGY KORSZAK VÉGE? Mindezek alapján van esély arra, hogy az LDP elveszti több évtizedes egyeduralmát — a párt 1955 óta egyedül kormányoz — s Japánban koalíciós kabinet vesz; kézbe az irányítást. Sokan ezért már egy korszak lezárásaként értékellik a mostani választásokat. Mások viszont arra mutatnak rá hogy az esetleges többpárti kabinet létrejötte sem okozna érezhető változásokat a japán politikai életben, Az LDP a jobboldali és konzervatív csoportok, de végső soron — azaz jelentős szavazatveszteség esetén — a középutas pártok parlamenti támogatására is számíthat. Az ellenzéki erők hatalomba jutása így érthetően nem tűnik reálisnak, különösem hogy a Kommunista Párt programjavaslatát egy átfogó, demokratikus koalíció létrehozására a Szocialista Pánt elutasította. Szegő Gábor Afrika Bénító ölelésben Aki szegény, az talán Afrikában a legszegényebb. S aki ezen a kontinensen gazdagnak számít, az korántsem olyan gazdag mint mondjuk a Közel-Keleten. Gyakran hallani, hogy a fejlődő és’ a fejlett országok közt gazdasági szakadék tátong. Ez így igaz. A „harmadik világ” egésze mindössze kilenc százalékát adja Földünk ipari termelésének, s ennek is csak kilencede származik Afrikából... Szomorú, de tény, hogy a kontinens gazdasága nem sokat változott a két évtizeddel ezelőtti események, a politikai függetlenség elnyerése óta. A földrész ma is a világgazdaság perifériá- ■ jának számít, s a centrummal — a fejlett tőkésálla- mokkal — fenntartott kapcsolatait továbbra is a kiegyensúlyozatlanság, nemegyszer a kiszolgáltatottság, de mindenképpen az egyenlőtlen feltételek jellemzik. Az afrikai országók számára így [különleges fontosságú, hogy sikerül-e a kontinens gazdaságát kiszabadítani a gyarmati múlt bénító öleléséből, s ha igen, miképp? Erre a kérdésre keresték a választ tavasszal a kontinens vezetői a nigériai fővárosban tartott gazdasági csúcsértekezletükön. Az Afrikai Egységszervezet alapításai, 1963 óta ez volt az első, legmagasabb szintű gazdasági tanácskozás, s ilyen II Vörös Könyv Moszkvában nemrégiben megnyílt „A Szovjetunió Vörös Könyvéből” rendezett kiállítás az össz-szövetségi Természet- védelmi Társaság központjában. A természetben minden ösz- szefügg. Ha a növényzet elpusztul, az állatok is elhagyják megszokott környezetüket. Egyes fajták eltűnnek, kipusztulnak, s megindul a láncreakció: csökkenni kezd más fajták száma is. A ritka állatok és növények védelmére a Szovjetunió mezőgazdasági minisztériuma 1978-ban kiadta a vörös könyvet. Ebbe 62 emlős fajt és alfajt, 63 madár-, kétéltű- és növényfajt jegyeztek be, amelyek szigorú védelem alatt állnak. Kiszámították, hogy a legutóbbi 400 év óta 600 állat_ és növényfajt fenyeget a teljes kipusztulás veszélye. Ez idő alatt 100 faj már teljesen el is tűnt. Nincsenek például tarpánok, kis termetű, szürke lovak. ,.A Szovjetunió Vörös Könyve” az évek múltával nyilvánvalóan több kötetesre gyarapszik. Megvédhetek a veszélyeztetett fajok, ha az emberek jobban vigyáznak arra. amit a természet ad. Ennek megvalósítása közös felelősség. Lakásépítés Bukarestben A tervek szerint a román fővárosban 1985-ig lényegében megoldjál^, a lakásproblémát. A bukarestiek öt év alatt 200 ezer lakást kapnak. Az új otthonokat a legkorszerűbb követelményeknek megfelelően építik. Az építők és Bukarest minden lakosa kész teljesíteni az RKF XII. kongresszusának azt a határozatát. hogy a várost Európa egyik legszebb és legmodernebb fővárosává tegyék. Erre meg is van minden remény, hiszen a Bukarestet sújtó rettenetes természet katasztrófa, az 1977-es földrengés után a főváros lakossága és az építők példás fegyelemmel vették ki részüket az újjáépítésből. A statisztikai adatok szerint az elmúlt húsz évben több mint egymillió bukaresti jutott új lakáshoz. A főváros lakossága ma 1,8 millió. Az utóbbi években egész városnegyedek újultak meg; a beépítetlen telkeket parkosították, a lefolyástalan vízmosásokat tiszta vizű tavakká alakították. A város környéke pedig ma már alig különbözik a központtól. a „sötét külváros” fogalom teljesen eltűnt a bukarestiek szótárából. Kambodzsa újjáéled Bár Phnom. Penhben nehéz az élelmezés, nem látni sém a nyomor, öem az éhínség jeleit. Az emberek mosolygósak, a lányok színes szalagokat viselnek, mindenütt vidáman játszadozó gyerekek. Banális kép? E szavak banalitása rögtön, másképp hat, ha emlékeztetünk, hogy Pol Pót idején egy mosolyért kiverték az ember fogát, hogy mindenki feketébe öltözött, hogy a kihalt városokban, bujkáló emberek banánfcérget és patkányokat ettek. Az élet nonmlalizálálsának legszembetűnőbb jele: újma kaput nyitott a Nemzeti Múzeum. Bár a gyűjtemény legjelentösebb része most valahol Kínában; vara, de ami maradt, azt rendezték ás vitrinekbe rakták. A Nemzeti Könyvtáriban — Pol Pót idején, edényirtaktár volt — leltároznák az új igazgató felügyelete alatt. Eredetáileg tanár volt, majd Kraítie tartományba küldték és haitodimagáva! befogták az eke élé. A „fogatból” egyedül 6 maradt életben. Phnom Penhben megjelenik ugyan egy újság, de á fő tájékoztatási eszköz még ma is_a rádió. A volt Palais Magnifdque-ban hetente háromszor vetítenek filmet. Egy új központi művészegyüttest is szerveztek, bár a korábbi 2200 művészből csak 130-ami élték túl a szörnyűség évedlt és közülük is csak néhányan tudják újrakezdeni hivatásukat. Mind több kambodzsai városbail kapcsolják be ismét az áramot. Képünkön: a Siem Raap elektromos művelnek kapcsolóterme Ismét gyártanak textíliát a belyreáUított Selkec-i gyárban Az élet újraéledésének jeleként kinyitottak az iskolák-, az oktatás feltételei azonban kezdetlegesek. Aliig van tanár. Pol' Port pribékjei őket különös szorgalommal gyilkolták. Egy fővárosi általános1 iskola másfélezer tanplójái, örtveni tanár oktatja. Legnagyobb gondjuk az, hogy miiképp töröljék ki a gyerekek emléké- bőüt tudatából a sízörnyű mlúlltat? Azt az időt, amikor apjuk és anyjuk iránti gyűlöletre, kémkedésre és besúgásra tanították őket. b. a. értelemben, úttörő jellegűnek minősíthető. Másrészt a tagosi csúcs szervesen illeszkedett egy korábban megindult folyamatba. Az utóbbi hónapokban az afrikai regionális tömörülések újraéledésének illetve új regionális szervezetek formálódásának lehettünk ta- túni. Erőfeszítések történtek például a Kenya. Uganda és Tanzánia részvételével megalakított Kelet-afrikai Gazdasági Közösség fel- támasztására. Vagy példaként említhető, hogy nemrégiben a volt portugál gyarmatok vezetői tanácskoztak az egymás közötti gazdasági kapcsok szilárdításáról. Semmiképp sem maradhat ki a sorból a lu- sakai konferencia, amelyre a lagosi értekezlet előtt került sor. A zambiai ' fővárosban kilenc fekete-afrikai ország vezetői tanácskoztak, hogy a Zimbabwe függetlenné válása után kialakult új helyzetben a fajüldöző Délafrikai Köztársaságtól való gazdasági elkülönülés távlatait és a regionális együttműködés lehetőségeit feltárják. A lagosi megbeszélésekre árnyékot vetett, hogy a részvevők csupán az alapkérdésben értettek egyet; abban, hogy változtatni kell Afrikának a világgazdaság mai rendszerében elfoglalt helyén, lazítani kell a függőségen. Közel sincs ilyen összhang abban, hogy a kontinentális erőfeszítések terheiből ki mennyit viseljen. Gazdagok és szegények Mert Afrikán belül is kialakulóban van a gazdagok és a szegények csoportja. A természeti kincsek ugyanis egyenlőtlenül oszlanak meg a kontinensen. A Közép- és Dél-Arikában húzódó nyersanyag-övezet országai gazdagok aranyban, rézben, krómban, ritka fémekben, míg máshol alig vannak nyersanyagok. Nigéria a kontinens fő olajtermelője — ez az alapja az ország gazdaságának! —, számottevő Algéria olajkincse is, másutt azonban, ahol olajat találtak (így: Csád- ban. Beninben, Kenyában, Gabonban, Zambiában, a Malgas Köztársaságban) a fő gond az, hogy nincs hazai tőke és technika a . kiaknázáshoz. Megint a nagy olajmonopóliumok jutnak tehát kitermelési és profit- lehetőséghez, s a haszon töredék része kerül csak az afrikai gazdaságok vérkeringésébe. Ahol pedig sem nyersanyag, sem olaj nincsen, a helyzet szinte reménytelen: a szakadék még a többi afrikai országhoz képest is tovább mélyül, nem is szólva, a fejlett Nyugattól elválasztó, fényévekben mérhető gazdasági távolságról... Lagosban csupán az alapelveket sikerült kidolgozni, s a perspektívát fölvázolni, de Afrika mai helyzetéiben ez is óriási eredmény. A távlatokat az ezredfordulóig rajzolták meg. A konkrét cél: az Afrikai . Gazdasági Közösség létrehozására 2000- re. Az afrikai „Közös Piac” két, tíz-tízéves szakaszban jönrie létre — alapvetően két úton. Az egyik a meglevő regionális csoportok erősítése; a másik a lusakai típusú, új regionális csoportosulások életre hívása. Megmaradt kérdőjelek Hogy mindez mire lesz alkalmas? Edém Kodjo, az Afrikai Egységszervezet főtitkára első számú gazdasá-' gi feladatnak azt nevezte, hogy ‘a kontinens váljék önellátóvá élelmiszerekből. Ha az Afrikában még ma is gyakorta pusztító szárazságokra, sáskajárásra, éhínségekre gondolunk, azonnal érthető ez a célkitűzés. A további célok közt szerepel az együttműködés fejleszitése a mezőgazdaságban, a közlekedésben és szállításban, a hírközlésben, s az energia- ellátás terén. Tervbe vették új energiaforrások fölhasználását is. így szó van arról, hogy — az afrikai utánra — közös atomerőműveket építenek, s kutatásokat kezdenek a napenergia ipari alkalmazására. Messzire tekintő, nagy léptékű tervek ezek. Ha Afrika képes lenne a mainál nagyobb mértékben támaszkodni a saját erőforrásaira, akkor a jövőben kedvezőbb feltételek mellett vehetne részt a világgazdaság vérkeringésében is. Napjainkban azonban az afrikai politikai stabilitás hiánya, s a nemzetközi monopoltőke tevékenysége egyaránt akadályozza a gazdasági integráció előrehaladását. Az Afrikai Egységszervezeten belül az apartheid elítélésében teljes az egység, arra azonban kevés esély van, hogy például az afrikai olajtermelők kedvezményes áron adják el a fekete aranyat a kontinens országainak. így a lagosi csúcs után is, sajnos, még sokáig igaz lesz a mondás: aki szegény, az Afrikában a legszegényebb. Kürti Gábor (összeállította: Majnár József)
