Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-22 / 145. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 22. Másodszor kaszálták a lu­cernát. A téeszben termett zöldtakarmány jelentős ré­széből peletet készítenek exportra Zöldborsó-betakarítás. A Nagykőrösi Konzervgyárnak ösz- szesen 180 tonna tiszta szemet szállítanak Nyári nagyüzem a mezőgazdaságiban. Mi­közben a legnagyobb munkára, az aratásra készülődnek, bőven akad jelenleg is tennivaló kint a határban. Folya­matosan végzik a szántó­földi kultúrák növény- ápolását, a betakarítást, öntözést. Képösszeállítá­sunk a 7 ezer 408 hek­táros jászberényi Kos­suth Tsz-ben készült. Früstökölés Rétiszéna betakarítása Hamster rendfelszedő pótkocsikkal. 900 szarvasmarhát és mintegy Z ezer juhot legeltetnek április végétől október végéig Fotó: Nagy Zsolt Pénz az idő.? Az idő pénz, tartja az an­gol eredetű közmondás. Aligha akad, aki kétségbe vonja az egyszerű igazsá­got. ám úgy tűnik, sok he­lyen, sokszor nehezen tu­dunk maradéktalanul meg­felelni érvényesülésének.---------------- 1- --------------­V issza-visszatérő nyári kép: acélbogár viaskodik a megdőlt gabonával. A kom- bájnos kesereg, vagy amúgy magyarosan mondja: nem haladok, mikor lesz így le­aratva. — S kaszával hogy halad­na? Hallgatás a válasz. Kide­rül a téesz motorizált ifjú­sága, s derékhada már nem is tud kaszálni. Harminc év alatt csaknem elfelejtette pa­rasztságunk ezt az ősi mun­kát. Mennyire gyorsult fel az idő a mezőgazdaságban? E kérdéssel Fábián Mártonhoz, a karcagi Május 1. Tsz el­nökéhez kopogtattunk be. — Egy kombájn naponta átlagosan tíz hektár gabonát „tesz tisztába”. A kukorica- betakarítás kb. negyvenszer gyorsabb, mint a hagyomá­nyos művelésben. Nem is kell mondanom, óriási a fej­lődés. Hogy önmagunk mai lehetőségeihez viszonyítva hol tartunk? A mi gazdasá­gunkra vonatkoztatva azt hi­szem igaz, hogy annyival tudtunk gyorsabban halad­ni, amennyivel nálunk az átlagosnál jobbak voltak az emberi tényezők. Az idő és a gép viszonyában ez döntő fontosságú. Tény. hogy erő­gépeinket három műszak­ban üzemeltetjük, d,e ennél is lényegesebb: a szövetke­zet dolgozó tagjai több mint nyolcvan százalékának szakképesítése van. Kinek, milyen. Ez időtényező, s az idővel, pénzzel csak akkor tudunk jól gazdálkodni, ha létrejön és jól funkcionál az a gazdálkodási szervezet, amely rendelkezik a lehető­ségek pontos felismerésével. A mezőgazdaságban nem le­het a mának élni, előre kell gondolkodnunk... — Ennek a követelmény­nek mennyire felelünk meg...? — Az ember és a termé­szet kapcsolata kölcsönös anyagcserének is felfogható. Ha a „csere” során beavat­kozásunkkal nem sértjük meg a természetet, hanem gyarapítjuk, gazdagítjuk, ak­kor a természet egyre job­ban szolgálja az embert. Nem szabad a pillanatnyi \ érdekeink szerint cseleked­ni, s nem lehet büntetlenül megsérteni az alapvető tör­vényszerűségeket. Vegyük a rizskérdést. Abban többé- kevésbé mindenki egyetért, hogy termesztenünk kell, de még nem • jutottunk el ad­dig. hogy a mi éghajlatun­kon éppen hogy csak megélő nálunk alig fél évszázados múltra visszatekintő növény­nek csak megközelítően olyan feltételeket ' teremtet­tünk volna, mint például a török hódoltság óta ismert kukoricának. Megjegyzem: ha a kukoricát is olyan mos­toha körülmények között akarnánk termeszteni, mint , a rizst, nem igen teremne az húsz mázsát se hektáT r on ként. — S ezen nem lehet vál­toztatni? — Dehogynem, csaíkhát ahogy távolodunk a konk­rét értéktermelő zónáktól, egyre több idő kell — saj­nos. ez most még így van — a legjobb lehetőségek fel­ismeréséhez, a szükséges in­tézkedések meghozatalához.--------2.--------­R égi kocsma a falu szé­lén. Az udvarházban — is­tálló volt? — „filmszínház”. Volf, februárban bezárták. A megyei Moziüzemi Válla­lat 14 helyen, főleg kisebb településeken, kénytelen az úgynevezett „filmszínházaik­ban” a hagyományos vetítést beszüntetni. Az épületek fe­lett eljárt az idő, felújítá­sukra tízmilliók kellenének — de nem érnék meg a be­fektetést. Néző , sincs. A filmek fölött is eljárt az idő? Dehogy, csupán — d,e ez épp elég — arról van sző, hogy filmpropagandánfe pre­miercentrikus. A bemutatót követően a tömegkommuni­kációs eszközök segítségével eljut a közöhséghez a film­ről kialakított vélemény — ez mindenképpen befolyá­solja a moziba járás mérté­két, a „legkapósabb” fil­mek viszont legjobb esetben csak hetek, hónapok múlva jutnak el a kisebb „film­színházakba”. amelyek rend­szerint egy-egy dűledező épületet, keskenyfilm-vetítő- gépet -jelentenek. Ekkorra a filmekről adott információk elkoptak. Az eredmény.: tíz- húsz néző egy-egy előadáson. Igazodni kell tehát az igényekhez, „frissebb” fil­meket kell vetíteni. Ez a szándék vezeti a filmforgal­mazást. Kézenfekvő: be kell engedni ezekbe a művelődé­si otthonokba a mozit, hi­szen színháztermeik a hét jó néhány napján „szolgálaton kívül állnak”. Időt és pénzt lehet így megtakarítani. A kis települések mozi­ellátásáról néhány hét alatt alapos megyei elemzés szü­letett, ezt dicséretes gyorsa­sággal követte a döntés: az elmúlt években kialakult helyzeten túl kell lépni. a kisközségek művelődési ob­jektumai adjanak hajlékot a mozinak, az erre hivatott vállalat viszont biztosítsa a filmek frisseségét. Mégis, oly lassan pereg ez a film... Jászágón például már februárban bezárt az ominózus „filmszínház”, de a „tervek szerint” csak jú­liusban kezdik a vetítéseket a művelődési házban. Eny- nyi idő kellett, hogy meg­egyezés szülessen.-------3.-------­A z 195U-es évek végén né­hány lelkes szolnoki amatőr csillagász távcsövet épített, Csillagda épül a Szolnoki Cukorgyár szomszédságában, olvashattuk a korabeli hír­adást. Meg is épült, bár ne történt volna meg — pon­tosabban: kár, hogy ott épült, ahol néhány évvel ké­sőbb le kellett bontani. Ugor­junk néhány évet: 1970-ben a városi tanács értesítette a TIT megyei szervezetét, hogy u csillagda a (majd) épülő Thököly üli magasház tete­jén nyer elhelyezést”. Az említett magasház he­lyett a Mátyás király út. Ju­bileum tér sarkán épült egy toronyház. A lakók 1975-ben beköl­töztek az épületbe — a hu­zavona másfél évig tartott, amíg a szövetkezeti tulaj­donban levő ház XXIII. szintje államid) tulajdonba kerülhetett. Végre tavaly nyáron a Magyar Néphad­sereg segítségével — heli­kopteres beemeléssel, körül-' belül tíz perc alatt — a he­lyére került a kupola. Bár oda került volna: a betonaljzat és a kupola mé­rete ugyanis nem egyezett. A kupolát mozgató daruval is voltak gondok. A terve­zés, a kivitelezés egyaránt társadalmi munkában tör­tént. Mindenki jót akart. .. A hibát azóta már kijaví­tották, ám a tanulság ma­rad: az önzetlenül végzett munka is a társadalmi ér­tékfelhalmozás része, a kár a bér nélkül végzett munka esetében is veszteség. De minden jó, ha jó a vége, gondolnánk. A hibát, ugyan­csak társadalmi munkában kijavították, ám az időza­varnak más tényezői is van­nak. A mikrohullámú tévé­lánc elosztóját például a határidő lejárta után egy évvel kapták meg. A mikro- kapcsolók már megérkezt ek, hátra van még a szerelés. A TIT-nél reménykednek, hogy a csillagászok baráti köreinek augusztus 21-én kezdődő országos találkozó­jára végre elkészül a csil­lagda. Ha .. .--------4.-------­A nyerges vontató a daru alá áll, a szerelők biztosít­ják a „csomagot”, a d- csönget, megfeszül az acél­sodrony, egy leendő lakás oldalfala a magasba emelke­dik, a helyére kerül. Nagyszerű! — lehet lel- kendiezni, s nem is indoko­latlanul, ám Patay Árpád, a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, akivel a szakma időzavaráról beszél­gettünk, „óvatosságra” int. — Amikor Miska bácsi, meg a brigádja megfogja a panelt, már minden na­gyon egyszerű, s tényleg, az összerakás úgy megy. mint a karikacsapás. De addig ... Az az igazság, hogy lassan építkezünk. Tudja, hogy an­nak idején mennyi idő alatt éptilt fel a szolnoki színház? Másfél év sem kellett ne­ki! Pedig 1912-t írtak. De közelebbi példát is mond­hatok: a Nógrád megyei Ta­nács, székházát. Pedig, hol volt még 1950-ben a gépe­sítettség a maihoz képest? Igen, sajnos lassult az ütem ... — Miért? — Van ennek magydráza- tára egy sánta hasonlatom. Ha a futó a pályán nemcsak arra koncentrál, hogy mi­előbb átszakítsa a célszala­got, hanem arra gondol, hogy kitart-e a cipője odá­ig, van-e a pályán valami gödör, elszakad-e az a bi­zonyos madzag .. nos. így nem tud, jó időt futni. Cé­loztam már arra, hogy mi­kor kerülünk időzavarba. Amikor építés közben kide­rül, hogy a tervezett mére­tű, minőségű anyag nem áll az építő rendelkezésére, s megindul egy tárgyalási fo­lyamat, ’ de most már nem előre, hanem visszafelé, a beruházóig, a megrendelőig, hogy ilyen és ilyen változá­sok lennének szükségesek. Közben, szinte végszóra, csöng a telefon. A beszélge­tés így zárul: „Nem, János­kám, ebben ón nem cl önt­hetek, meg kell ezt a hely­színen beszélni, amikor min­denki ott lesz.. — Na, itl egy példa. Nem hivalkodásképpen mondom, olykor ebben a szobában tíz­milliós tételekről döntünk vezetőtársaimmal. De olyan kérdésben, amely a megren­delőre, a tervezőre, a beru­házóra is tartozik, én né- „ hány száz forint erejéig sem diszponálhatok. Érti. mi a legnagyobb baj, avagy azok egyike. Az a bizonyos szűk keresztmetszet: az organizá­ció. Függvényipar vagyunk, egy átlag lakóház felépíté­séhez 1200—1300 féle, fajta anyag kell. Tudja, mindez hány különböző gyárral, vál­lalattal való kooperációt igé­nyel? Gondolja végig: több mint tízezer különböző anyagból építkezik. — Hallgattam egy elő­adást, mondott példát a szervezetlenségre, túlszer- vezettségre egyaránt. — Bőségesen van erre is, arra ise példa. Néha az az ember érzése, hogy azért kell menetközben változtat­nunk egy-egy építményen, hogy aki elrendeli, éreztes­se saját fontosságát. Tény viszont, hogy a közműellá­tás bonyolultabb, mint va­laha. Sokkal, de sokkal idő­igényesebb munkát igényel. De ez nem jelentheti azt a gyakorlatot — például egy óvoda esetében —, hogy az első évben beszélünk róla, majd a másodikban meg­építjük. — Mi a megoldás? — Megint egy példát mondok. Azt kérik tőlünk — joggal s ésszerűen —, hogy gyorsítsuk fel az egyik nagyberuházásunk ütemét. Mi ennek örömmel teszünk eleget, hiszen a mi érde­künk is, de az elvárásnak csak akkor tudunk megfe­lelni, ha a velünk kooperáló teljes organizáció gyorsabb tempóra vált. Nálunk így függ össze az idő és a pénz... — ön harminc éve dol­gozik az építőiparban. Hány üzemet, lakóépületet. isko­lát, kórházat stb. épített ez alatt... — Nem én építettem. In­kább úgy mondanám: ezer, ezórkétszáz építmény meg­valósításában volt eddig ré­szem. Tiszai Uajos Élet ___ a határban Folyamatosan öntözik az intenzív legelőt A közel 100 hektáros erdő­ből egész évben folyamato­san termelnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom