Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-17 / 140. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 17.. Sikerkönyvek, sok rendezvény Hz ünnepi könyvhét mérlege KÉT TÁRLAT A Finta-testvérek grafikai kagyatéka Patay Mihály emlékkiállítása Finta Sándor: Én és testvéreim Finta Sámuel: Sas A május utolsó és június első napjaiban rendezett könyvhét nem szolgált szenzációkkal. Hagyományosan jól sikerült a könyvvásár, a könyvekhez, irodalomhoz kapcsolódó rendezvényeknek sok látogatója volt. s nem csökkent az írók dedikációi- mak értéke sem. Ami a könyvkiadókat illeti, megtették a magukét: nem kevesebb, .mint száz újdonság jelent meg a könyvhétre. Az újdonságok között volt jó néhány sikerkönyvnek számító mű is, s ha a „bestsellerek” címein végigfutunk, nem lehet kétséges az ünnepi könyvhét művelődéspolitikai jelentősége. A könyvhéten féláron kapható antológiák — Rivalda, Körkép, Szép versek, Irószemmel — sikere szinte megszokottnak számít, csakúgy, mint a Rakéta Regénytár jó irodalmat kínáló olcsó köteteinek népszerűsége. Az antológiák —hogy csak egyetlen példát említsünk — a legnagyobb szolnoki könyvesboltban, a Szigligetiben órák alatt elfogytak. A Rivaldából 170, a Körképből 680. az Irószemmel- ből 300. a Szép versekből 350 példányt kapott az üzlet. Néhány mű esetében előállt a furcsa „képlet”: a kereskedő és a vásárló sajnálkozott, a kiadó, a szerző, s mindenki, aki a közművelődést szívügyének érzi, örülhetett, hogy kitűnő könyvek fogytak el percek alatt. Nagy László Jönnek a harangok értem, Örkény István novellái, Mrozek drámái, Moldova György textiliparról szóló új szociográfiája, a Magyar Tallózó Iszlám című kötete. Graham Green Emberi tényező című könyve — a megjelenés pillanatában „bestsellerré” vált. A könyvhét idejére eső nagy esemény — Kubászov és Farkas Bertalan űrrepülése — a könyvárusok és a könyvtárosok szerint, jelentősen megnövelte a természettudományos és ismeret- terjesztő művek iránti érdeklődést. Némiképp váratlanul a könyvhét egyik legkeresettebb könyve lett a rendkívül szép (s ennek megfelelően drága) Csilla„Tőlük kaptuk a játszóparkot, csuda jókat lehet itt han- cúrozni, csatázni, meg mindenfélét játszani. Klassz srácok, ők építették a rönkvárat, olyan szarvast faragtak ki fából, hogy tízen is elférünk rajta.” Általános iskolások, 8—10 éves gyerekek dicsérik ' így Jászladányban a főtéri játszó. és pihenőpark „alkotóit”, és kiderül, hogy a „klassz srácok” egy szocialista brigád tagjai, felnőttek, bár a gyerekek szerint nem az egész társaság az, hiszen van közöttük 19—20 éves srác, a „legnagyobbak” is alul vannak a harmincon. A jászladányi Vegyesipari Szövetkezet asztalos műhelyében dolgozó Március 21. Szocialista Brigád tavaly március 21-én alakult. A tíz fiatal asztalosból álló kollektíva néhány hónap múlva Érdemes Társadalmi Munkáért plakettet kapott a nagyközségi tanácstól, az idén pedig a munkaverseny- ben elért eredményeiért az Ifjúsági Szocialista Brigád címet a szövetkezettől. Nagy Béla, a brigád vezetője a gyerekek „elemzését” kiegészítve, néhány megállapításukat kiigazítva mutatja be a fiatal kollektívát.. — A játszó, és pihenőpark létrehozásáért sokan fogtak össze Jászladányban, kis barátaink tehát túlozgászat című, gazdagon illusztrált kötet. A föntebb említett könyvesbolt száz példányt adott el egy hét alatt — példányonként 230 forintért. Nem csoda hát, hogy a bolt — de a megye szinte mindegyik könyvüzlete — bevételi rekorddal zárta a könyvhetet. A könyvhét szolnoki eseményeiről. az író-olvasó találkozókról, irodalmi esteké ről, rendhagyó irodalomórákról — annak idején — beszámoltunk lapunkban, örvendetes, hogy ezúttal — a gondos előkészítés jóvoltából — nem maradt el semmi a tervezett programból. A megyeszékhelyen a korábbi „könyvutcát” sikeresen váltotta fel a „könyvtér”, a művelődési központ körötti szabad terület — lévén a város egyik legforgalmasabb pontja — remek vásározói! elynek bizonyult. Az ünnepi könyvhét eseményeire visszapillantva feltétlen meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi évekhez képest, a kulturális intézményeken kívül, sokkal több szerv, szervezet vette ki a részét a mozgósításból, szervezésből, elsősorban KIS"7- alapszervezeték, MSZBT- tagcsoportok. A KlSZ-alap- szervezetek és kulturális intézmények együttműködésének eredményeképp, több rendezvény látogatóinak zöme a munkásfiatalok közül került ki. Az idén sem sikerült viszont az üzemekben dolgozó közép korosztályhoz tartozók számára vonzóvá tenni a rendezvényeket, pedig az üzemi könyvbizomá- nyosok rekordforgalma jelzi, hogy korántsem „mozdíthatatlan” ez a réteg. A könyvhét nem szolgált szenzációkkal — írtam föntebb. Sok százezer forintos forgalmat bonyolítottak le a könyvüzletek, számos új könyv aratott közönségsikert, látogatottak voltak a könyvheti rendezvények, s végeredményképp: mérhetetlenül sok, tudásban, emberségben gazdagító információ kezdte meg parttalan áramlását. így hát — végül — mégiscsak egy csöndes szenzáció volt a könyvhét. Sz. J. nak, mikor azt mondják, hogy tőlünk kapták ezt az ajándékot. Igaz, ennél a vállalatnál mi, asztalosok tehettünk legtöbbet, máskor viszont a lakatos, vagy a kőművesbrigádok munkájára van nagyobb szükség, olyankor aztán ők tesznek rá még néhány lapáttal. Tudják ezt a tanácsnál, az iskolában, az óvodában, és mindig annak a brigádnak, munkahelyi kollektívának a segítségét kérik, amelynek szakipari munkájára éppen szükség van. — Miért tesszük? Szeretjük lakóhelyünket, itt születtünk, ide jártunk iskolába. nemrég még ott kergettük mi is a labdát, ahol tavaly játszóteret építettünk. Ezért segítünk és azért, mert meggyőződésünk, hogy amit a tanácsnak, az iskolának adunk, a lakóhely kapja. Ez hajt bennünket, biztat arra, hogy felkérés nélkül is keressük, hol „akadt el a kocsi”. Könnyen rátalálunk, hiszen ahányan vagyunk, annyi választókörzetben lakunk, vagyis annyi tanácstag az utcabelink. Brigádunk tartja velük a kapcsolatot, a régiekkel, és most a választások után majd az új tanácstagokkal is. Ez azt jelenti, hogy a tennivalókból a jövőben se fogyunk ki. I. A. A túrkevei múzeumban vasárnap nyitotta meg Losonci Miklós művészettörténész a Finta-testvérek ,— Sándor, Gergely és Sámuel — grafikai hagyatékából összeállított kiállítást. A rendezők Finta Sándor életműve bemutatásának biztosítják a legnagyobb teret. A szobrászként világhírű művész új, itthon főleg csak az életrajzírói által ismert oldaláról mutatkozott be: grafikusként, illusztrátorként. Mindez szoros ösz- szefüggésben van Finta Sándor legendás mesélő kedvével, humorával. A hazavágyódás, az ecsegi, várad! és túrkevei puszták érzelmét, a szülőföld iránti vonzalmát. 1932-ben a „Herdboy of Hungary” című, angolul írt könyve — amerikai magyar fordításban: a Kisbojtár — négy és fél milliós (!) példányszámban, először a Target című folyóiratban jelent meg. Irodalmi publikációit saját maga illusztrálta s a remek tártat jórészt ebből az anyagból építkezik. Így Finta Sándor irodalmi munkásságával párhuzamosan megismerkedhetnek a nézők a grafikusnak is számottevő szobrászművész sokoldalúságával. Kultúrtörténeti érdekességeket is tartalmaz a tárlat, például az Ady-síremlék tervezetét. (Ennek történetét Finta így írja le: „Ültünk a párizsi kávéház teraszán, Ady odaszólt nekem, hogy tervezzem meg a síremlékét. A társaság nevetett, de én rögtön megrajzoltam. Ady- nak nagyon tetszett... rögtön eladta 20 frankért Léda gazdag rokonainak, s a pénzt azon nyomban elittuk.) A Zádory Oszkár néven ismert Finta-testvér. Gergely — Rodin mellett dolgozván — nemcsak szobrászként jutott el a világhírig, de iparművésznek is jelentős. Hogy milyen kitűnő pasztellképeket készített, csupán kedvtelésből, csak most, ezen a kiállításon láthatjuk. Sajnos Finta Gergely nem volt olyan rendszerező művész, mint Sándor bátyja. Hagyatékából csak annyit sikerült összegyűjteni, amiennyit gondos baráti vagy rokoni kezek megőriztek. A most kiállított pasztellképei közül némelyiket még maga Finta Gergely csomagolta össze, s más rajzai társaságában eléggé megviselt állapotban került be utolsó lakhelyéről a múzeumi gyűjteménybe. Az idő kikezdte friss színeit, lepergette a kréta jó részét, ám még így is nagyszerűek, ismeretlen oldaláról mutatják be Finta Gergelyt, akit még mindig nem méltatunk eléggé, munkásságának megfelelően. Még fokozottabban igaz az előző megjegyzés a harmadik testvérre, Sámuelre akitől erőteljes megjelenítő ■ sű állatrajzokat láthatunk. Sajnáteioa, hogy ezidáig milyen mostohán bántunk az eredeti tehetségű Finta Sámuel munkásságával. E tárlat dicséretére szól az is, hogy szerény lehetőségeivel pótolni igyekszik az évtizedes mulasztásokat. « * * Ugyancsak vasárnap délelőtt nyitották meg Szolnokon, a Damjanich Múzeumban Patay Mihály grafikus- művész emlékkiállítását. A fiatalon elhunyt mester idén lenne hetven éves. Rövid, de termékeny élete alatt maradandó alkotásokkal írta be nevét a magyar grafika legjobbjai közé. Műveit — amelyek között nem egyet a szolnoki parasztság, az alföldi táj ihletett — kiállították az Ernst Múzeumban, Olaszország több városában, Stockholmban, Helsinkiben. A szolnoki emlékkiállítást, amely átfogó képet ad Patay Mihály életművéről, júniusban és júliusban nézhetik meg az érdeklődők. Remélhetőleg többen fordulnak meg majd naponta a jól megrendezett tárlaton — Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató munkáját dicséri —, mint a megnyitón, amelyen igen gyér számú közönség gyűlt össze. Az érdektelenség bizonyára nem Patay Mihály művészetének szólt, hanem sokkal iskább a rosszul megválasztott időpont következménye. RADIO hulkinihosszán Moldova Moldova György egyszerre mintha több példányban is létezne. A Tisztelet Komlónak, Az őrség panasza, az Akit a mozdony füstje megcsapott és (ez a legújabb könyve) a Szent tehén szerzőjében a kivételes képességekkel megáldott riporter — szociográfust tisztelhetjük. Ismerjük és szeretjük — s kényesebb ízlésű kritikusok is' nagyra -tártjaik — több novelláját, egynémely regénye viszont — habár ezek népszerűsége is vitathatatlan — alig haladja meg a lektűr szintet. Olvasói között vannak, akik rövid történeteiért, könnyed tárcáiért rajonganak, a legtöbben pedig alighanem a vérbeli szatíraíró Moldovát szeretik. Többnyire méltán, bár a finnyás ítészek szatíraírói munkásságában is találtak. találnak kivetnivalót. S ami igaz. igaz: Moldova eddigi pályafutására az egyenletesség jellemző a legkevésbé. A körülbelül tizenöt évvel ezelőtt megjelent „Gumi- kutya” Illf-Petrov-i diihű és humorú írója, később írt laposabb szatírát is. a gyöngébb regények között egy jó regényt. .. Moldova sokat emlegetett legnagyobb erénye: lébilin- cselően tud mesélni. (Mint teremtett alakja. H. Kovács, akinek azért jár a 8888-as italboltban a fröccs. a „ferencvárosi koktél” vagy a „tömbházmester”, mert színesen és lendületesen tud hazudni). Nagy kincs ez a mesélő tehetség emberi kapcsolatokat szűkítő világunkban. A rádió jó ideje fölfedezte magának az írót — bár lehet. hogy fordítva történt. Nem egy Moldova műsort őriz az archívum, s gyakran kérnek Moldovát a kívánságműsorokban is. A rádió Karinthy Színpada a közelmúltban viszonylag rövid időn belül kétszer lepte meg hallgatóit Moldova-művek rádiós adaptációival. Legutóbb a „Lopni tudni kell” című összeállítással. Biztosra mehetett a szerkesztő, a rendező: az író legkisebb „szösszenetei” is jól „megél- neg” a rádióban. A „Lopni tudni,kell” kis krokijai, különböző furfangokról szóló történetei is derűs perceket szereztek. És persze megfogalmazódhatott a hallgatóban a kérdés: no, lám, hát tényleg ilyenek vagyunk? A kis darabok szellemes — néha bizarr — fordulatain jókat derültünk — a közreműködő színészek is megtették a magukét. És önfeledten figyeltünk.bár az elhangzottak zömét nyomtatásból, innen-onnan, ismerhettük. Az „Egy pesti lakás” az „Egy kis zacskó gyémánt”, a „Tatjána levele”, a „Platina” hőseiben magunkra — és másokra — ismerhettünk. Vak Frédi és Kertész halhatatlan sakkjátszmáját talán mi játszottuk, vagy mi ki/bi- celtük végig. A Karinthy Színpad produkciója — az adaptált müvek szellemének megfelelően — egyszerű, közvetlen volt, csak annyit tett az alapanyaghoz, amennyi a rádiós megszólaltatáshoz feltétlenül kellett. Röviden Sajátos — s a rádiós gyakorlatában teljesen szokatlan módon — tűzte műsorra a Világszíoház Madách drámai költeményét, a Mózest. Szombaton este a Nemzeti Színház 1968-as előadását, majd vasárnap a veszprémi színház 1966-os produkcióját közvetítette, utóbbit a 3. műsorban. A színházkedvelőknek — minden bizonnyal — felejthetetlen élményt nyújtott ez a „párhuzamos” felújítás. — eszjé — T. L. T. G. A Várpalotai MŰM 602. számú Szakmunkásképző Intézetben vizsgára készülnek a végzős, mélyfúrós ipari tanulók. A mintegy harminc leendő olajbányász ősztől munkába áll. Ezzel is enyhül a szénhidrogén telepeinken tapasztalható szakemberhiány „Klassz srácok” Játszótér, rönkvár - brigádmunkában
