Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
1960. május 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 SZÜLŐK, ISMERŐSÖK, EGYKORI TANÁROK • • Önfegyelmét akkor is csodáltam Vázlat az első magyar űrhajós portréjához A kisvárdai gimnázium, az egykori alma mater Alig kétezer lelket számláló község Észak-Magyaror- szágon, a határ mellett. Ennek a kicsi falunak a nevét most ország-világ megismeri. Nem híres, a török időkből való vára után — amit az öreg Cinke Gábor szerint 15 millió forintért restaurálnak —, nem is szelíd hajlatú dombjai, kies tája miatt. Egy fiú után. akit, mint Magyar- ország első űrhajósát tisztelnek majd mindenfelé, de akit itt csak úgy ismernek, hogy a Cinke Gábor bácsi unokája, a Berti. A nagymama: — Mindig itt nyaralt nálunk. Mondta, megy a nagyapjával a téesz- be dolgozni. Hajnalban, mikor költöttem, na kisfiam, akkor mégy? Még félálomban motyogta, igen, megyek ... A nagypapa: — Fűzte a kis cipőjét, jött velem. Amikor a kukoricát ekekapáztuk, alig látszott ki a fejebúbja a tengeriből. Volt, amikor egy nyáron 30—10 munkaegységet is keresett. . . Mondják is itt a faluban: nagy esze van a Berlinek, hogy ilyen nagyra vitte, örülünk neki, de azért nem bántam volna, ha másik fiú megy oda az űrbe... Emlékek tengerét őrzi a család Farkas Bertalanról. Az anya: — Berti Gyulaházán, 1949 augusztus 2-án született. Akkor még többnyire otthon szültek az asz- szonyok. Csak 18 esztendős voltam, és valami komplikáció lett. a szülésznő azt mondta, nem vállalja a felelősséget, be kell vinni bennünket a kórházba, mert meghalhatok... Az apa: — Rohantam a mentőkért. Szerencsénk volt, hogy hamar jött, és orvos is volt a kocsiban. Így a feleségem meg a kisfiam hamar bekerült a kisvárdai kórházba. Az anya: — Nagyon szép kis csecsemő volt Berti, 3 kiló 20 dekával született, és 52 centi hosszú volt... Az apa: —■ És úgy ordított, hogy tele volt a hangjával az utca, amikor betettük a mentőkocsiba!. Életre született. Az anya: — A kórházban az egyik ápolónő azt mondta : na ebből a legénykéből nagy ember lesz, ha pár órás korában már autóval jár ... Miért lett Farkas Lajos suszter elsőszülött fia Bertalan? Az apa öccse után, kegyeletből kapta a nevet. Mert Itt még Berti általános iskolás „...egyedül Berti tartott ki elhatározása mellett” — mondja az édesanya jó testvér volt. a háborúba is elment a bátyja után, kérte a katonai parancsnokot: Lajos már eleget szolgált, vegyék be őt helyette. Haza- küldték. Útközben érte a halálos aknaszilánk ... „A sors útjai kifürkészhetetlenek” — mondja az apa, az anya rá- bólint: „Bizony mindkettőnk családjában sok tragédia történt már. Húszéves korukban temették el a szüléink több gyermeküket. Most már megérti, miért aggódunk ahnyi- ra a gyerekeinkért?” Az anya: — Berti aránylag jó tanuló volt. Ha erről beszéltem az ismerősöknek, rámszólt: anyu ne dicsérjél engem. Soha nem szeretett kitűnni, és most tessék! A világ szeme van rajta. Mi mérnöknek vagy tanárnak szántuk, mert az a család számára nyugodtabb életet jelent... Az apa: — Azt hittem tornatanár lesz. Nagyon jól focizik ma is. Gyermekkorában nem győztük ;az ablakokat csináltatni a környéken. Mondtam, mi lesz itt fiam, de mindig úgy védekezett: hidd el apu véletlen volt... * * * Kísvárda híres gimnáziuma a felvilágosodás magyar irodalmának megindítójláról, nemzeti művelődésünk első nagy programadójáról, Bessenyei Györgyről kapta a nevét. A kapu fölött idézet: „A mindenséggel mérd magad!” Az igazgató: — Hát Farkas Berci megmérte magát a mindenséggel... ki hitte volna, amikor még itt tömte .......nem akartam beleegyezni, hogy repülőstiszt legyen” — emlékezik az édesapa S árosy Zoltán igazgató: „ ... önfegyelmét akkor is csodáltam” a fejét a tudománnyal! Sárosy Zoltán igazgató a kollégium igazgatója volt, így a fiúnak nevelőtanára is. így emlékszik vissza rá: — A fiúk között hangulatteremtő volt. Másodikos korától tagja a diáktanácsnak. Tehetséges, jó sportoló. Emlékszem, hogy a belső önfegyelmét akkor is csodáltam. Nem nagyon lehetett befolyásolni. de jó kedélyű, incselkedő típus volt. — Fényképe után, jóképű fiú. Nem udvarolgatott a lányoknak? — Akkoriban kevés lány járt hozzánk, de Berci mindenkinek pajtása volt. Nagyon jól tanult. Különösen a matematika, a fizika, és a testnevelés volt a kedvenc tárgya. Lám az idő mindent megszépít. Az érettségi bizonyítvány szerint — ugye ez nem ünneprontás? — a matematika érettségi írásbelije elégségesre sikerült Bercinek, de a szóbeli már jelesre ... — Most a nagy hír hallatán ... — Bizony felbolydult az iskola. Janus Pannonius azt írta: Általam híres a föld. Nos, mi Berciről tablót csinálunk, és meghívjuk, egyszer jöjjön el ide, találkozzon a gyerekekkel. — Sok híres embert adott ez az iskola az országnak? — Nem néztünk még utána, de itt érettségizett dr. Juhász János agysebész, Papp István, dr. Balogh Tibor egyetemi tanár, dr. Czimbal- mos Béla, a TOT főtiktár- helyettese... Az biztos, hogy most Berci lesz a leghíresebb tanítványunk... Az anya: — A gimnáziumban négyen volitak jó barátok. Egyszer, amikor látogatóba megyek a fiamhoz, kö- rülájlnak a barátai: Böske néni, nagy beszélgetésünk lenne, mert Berti úgy se meri elmondani. No mit akartok gyerekek? Böske néni, mi eldöntöttük, hol tanulunk tovább. Hát hol tanulhatnátok másutt, mint a pedagógiai főiskolán? Ugyan dehogy, reoülös tisztek leszünk. Leültem, Berti eddig soha nem beszélt ilyenről. Mondtam: ti mehettek, de Berti hem, az apja úgyse fogja engedni... * * * Rozman Gyula, a TITÁSZ üzemmérnöke Nyíregyházán, és oktató a nyíregyházi MHSZ-repülőklubban. Egyike volt azoknak, akik a fiatal Farkas Bertalant a repülőgépvezetésre tanították. — Tizennégy esztendővel ezelőtt kezdett tanulni a klubban. Hogyan emlékszem rá? Úgy, hogy jóképességű, jó technikai érzékű, megfelelő munkabírású, kötelesség- tudó fiú. Pontosabban, az átlagosnál jobb képességekkel rendelkezik. — Ilyen jól emlékszik rá? Hiszen azóta nagyon sok tanítványa lehetett. — Nem nehéz emlékeznem, hiszen nekünk a régi tanítványainkkal nem szakad meg a kapcsolatunk. A fiúk hellyel-közzel ellátogatnak hozzánk később is. így volt ezzel Berci is. Sokat mesélt hadseregbeli élményeiről. — És most a nagy hír hallatán? — Mondjam azt. hogy boldogok vagyunk? Hogy mi oktattuk az első időkben? A kezdet kezdetén ... Föltétien szeretnénk találkozni vele, talán lesz rá alkalom. Hiszen a magyar repülés történetében egyedülálló tettet vitt véghez, és ez kitüntetés a mi klubunk számára is. Az anya: — A négy fiúból egyedül Berti tartott ki az elhatározása mellett. Az egyik állatorvos lett, a másik rendőr, a harmadik műtős. Az apa: — Amikor hozta a tiszti iskolára való jelentkezési papírt, még nem töltötte be a 18. évét. Nem akartam aláírni. Mondtam: fiam, válassz másik pályát De az anyjával már megbeszélte a dolgot. Elébem tették a papírt, a tollat, hát aláírtam. Az anya: — A Szovjetunióban tanult 3. évig. Mindig kértem: kisfiam csinálj valamit, hogy kiessél az orvosi vizsgán. Ma is remegek érte. Nekem most is hihetetlen, amikor már ott van a nagy-nagy messzeségben, hogy annyi ember közül ő felelt meg űrhajósnak. Olyan vékonypénzű kisgyerek volt. no nem beteges... az a vékony kis karja, ahogy ült benne az a kis ér . . . Az apa: — Mert mindig lefutballozta magát. Az anya: — Nem tudom, ki hogyan fogja föl, de mi anyáik jobban aggódunk a gyerekeinkért. Az űrhajózás nagyon veszélyes. tudom. Azzal is tisztában vagyok, hogy az embernek az útjai kiszámíthatatlanok, de azért választhatott volna nyugodtabb pályát is. Viszont ő így boldog. Csupa mosoly, nevetés. Kék a szeme mint az apjáé, a kicsié meg barna, mint az enyém... Az apa: — Kicsi? Magasabb, mint a bátyja. Berti 175 centi magas, Lala meg 180. Miskolcon tanul szakközépiskolában. Amikor a fiúk a kollégiumban ismerkedtek egymással tőle is megkérdezték: van testvéred. Igen egy bátyám. És hol dolgozik? Katona. Hol? Űrhajós jelölt, kint van a Csillagvárosban. A többiek kinevették: pont a te testvéred, ne beszélj marhaságokat. A kisfiam megsértődött, nem is beszélt róla többet senkinek. Csak most derült ki, hogy igaz. amikor kértük, hogy június elején kijöhessen velünk Csillagvárosba, hogy ott lehessünk, amikor Berti visszaér. Az anya: — Megfőzöm neki a kedvenc ételét. Húslevest frissen gyúrt metélttel, töltött káposztát, paprikás csirkét. Nem mondom, a menyem is jól főz ... Az apa: — Az anya főztje más. Már Berti nem étkes, most is csak 67 kiló. Az anya: — Már többször voltunk náluk Csillagvárosban. Nagyon szép ott. Háromszobás, berendezett lakást kaptak egy nagy bérházban. a 12. emeleten. Az egyik ablakuk éppen Gagarin szobrára néz. Láttuk, hog> minden reggel virágot visznek a szoborhoz a csillagvárosiak. A házuk mögött meg egy szép tó van vad- kacsákkal, meg erdő. A kis- unokánk, Aida, 3 éves Eddig minden születésnapját Csillagvárosban töltötte. Az apa: — Most a nászék vannak kint náluk. Nem tudom, mit mondok majd a fiamnak ha találkozunk. Hiszen olyan nagy dolgot vitt véghez. Ö, egy suszter fia. Mi sose voltunk nagypénzű emberek. A keresetemből nehezen tudtam eltartani a kis családot. Hogyan kerültünk Pácinba? Az apósomék hívtak haza bennünket. Itt ez a nagy ház, a kert. Itthon is dolgozgatok, jól jön a nyugdíj mellé, mert a 2 ezer forint nem nagy pénz... Az anya: — Most az egyik szemem sír, a másik nevet. Még szoknom kell a gondolatot. Sikerült följutniuk, csak vissza is szerencsésen érkezzenek ... * * * Pácin! Találkoztam a síró nevetéssel, a szeretetteljes aggódással, féltéssel és büszke örömmel. — a boldogsággal. Varga Viktória Fotó: T. Katona László Az 1967-ben érettségizettek tablóképe. Balról a legfelső sorban az első Farkas Bertalan Ők hárman: Berti, Ildi és Aida csillagvárosi otthonukban Pácin.
