Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-27 / 122. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 27. Losonczi Pál választási nagygyűlése Kaposvárott Választási nagygyűlést rendeztek tegnap Kaposvárott, a Kilián György Művelődési Központ ez alkalomra zászlódíszbe öltözött színház- termében Losonczi Pál. az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Somogy megye 12. választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje beszélt a megye és a város választópolgárainak képviselői, ipari és a mezőgazdasági üzemeinek, intézményeinek dolgozói előtt. A Himnusz hangjai után dr. Kanyar József, a Hazafias Népfront kaposvári bizottságának elnöke, a megyei levéltár igazgatója köszöntötte a nagygyűlés több mint félezer részvevőjét, majd Losonczi Pál emelkedett szólásra. Bevezetőben hangoztatta: a megválasztásra ajánlott képviselő- és tanácstag jelöltek — a nép jelöltjei. — Foglalkozás szerint igen különbözőek — munkások, parasztok. értelmiségiek, tudósok, írók és művészek, háztartásbeliek, kommunisták és pártonkívüliek. Valamennyiük közös vonása, hogy helytállnak a munkában, a Hazafias Népfront programját vallják, a nép ügyét szolgálják. Közülük számosán egy, vagy több választási cikluson át már tagjai voltak az országgyűlésnek, illetve a tanácsoknak, örvendetes, hogy a korábbiaknál többen vannak azok, akiket első ízben jelöltek e tisztségekre. De akár régi, tapasztalt képviselők. akár most készülnek érvényesen szólni társaik nevében is, számadással tartoznak az ország népének, megbízóiknak a végzett és végzendő munkáról — mondotta az Elnöki Tanács elnöke, majd így folytatta: — Most a párt és a Hazafias Népf ront is számot ad a népnek a végzett munkáról. Tiszta, jó lel'ki ismerettel állíthatjuk, hogy az öt évvel ezelőtt megválasztott jelöltek és testületek, az országgyűlés, a 'kormány, a tanácsok a legutóbbi választások alkalmával meghirdetett programhoz, az akkori vállaláshoz híven, az akkor megfogalmazott politika alapján dolgoztak. Ennek az elvhű, következetes munkának is köszönhető, hogy az elmúlt fél évtizedben nagyot változott az ország. Az utóbbi időben egyre nehezebb feltételek között derekas és eredményes munkát végzett népünk. Szorosabbá vált a munkás-paraszt szövetség, és ami a legfontosabb: erősödött a párt és a széles tömegek ösázeforrott- sóga. Létrejött, egyre szilárdabbá válik a munkáshatalom és államunk, a Magyar Népköztársaság. • A szónok az eredményekhez vezető út állomásait sorolva kiemelte, hogy mindebben óriási jelentősége van a pártonkívüliek és a kommunisták mélyülő szövetségének, a különböző világnézetű emberek összefogásának, egyetértésének és közös cselekvésének. Annak, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és más dolgozók szövetsége, a kommunisták és a pártonkívüliek, a különböző világnézetű emberek összefogása, a szocialista nemzeti tömörülés a legutóbbi országgyűlés működésének időszakában is tovább erősödött. Nagy győzelem ez számunkra .— tette hozzá — hiszen még emlékezhetünk népünk megosztottságára, a viszályok és összeütközések időszakára. Világos, következetes elvi politikával, minden hazánkfia véleményét, nézetét és jóakaraté törekvését tiszteletben tartva, a társadalom minden rétegének érdekeit méltányolva formáltuk szocialista céljainkat. Ezeket követve jött létre nálunk az a szocialista nemzeti tömörülés, amelyet a dolgozó osztályok és a céljainkért legjobb tudásával tevékenykedő alkotó értelmiség izmosodó egysége jellemez, s amelyben egyet tud érteni minden tisztességes gondolkodású magyar ember. E célok alkalmasak arra, hogy a nemzet összes alkotó erejét összefogják szocialista feladataink megoldására, országunk, népünk jövőjének építésére, amelyben mindenki munkájára szükség van. Körülményeinket elemezve Losonczi Pál szólt arról is, hogy népünk élete nem gondtalan, de életkörülményei és életszínvonala az adott körülméinyek között, megfelelően, életmódja mindinkább szocialista céljaink szerint alakul. Hozzáfűzte, hogy manapság sokat beszélünk nehézségekről, ' gondokról, s bizonyos, hogy nem valósul meg ötéves tervünk minden célja. Kétségtelen, hogy ez a lény egyrészt a vártnál kedvezőtlenebb külgazdasági körülmények következménye. Annak tudható be, hogy termékeinket a tervezettnél csak jóval alacsonyabb áron tudtuk értékesíteni, ugyanakkor a számítottnál sokkal magasabb volt a behozott energia és nyersanyagok ára. A másik okként pedig saját munkánk fogyatékosságát, a munka alacsony termelékeny ségét, a drágán előállított és sokszor versenyképtelen termékeket említette. Ezek után Losonczi Pál gazdasági életünk néhány jelentős kérdéséről szólott, az eredmények összetevőit elemezte és a távlatokat vázolta. majd hozzászólásokkal folytatódott a nagygyűlés. Simon Ernőné, a nagyatádi Cérnagyár munkásnője, Somogy megye 11. sz. választókerületének képviselő- jelöltje. Többek között a somogyi munkásság életében bekövetkezett gyökeres változásokról beszélt. Szót kért és kapott a nagygyűlésen, ezen kívül Rostás Károly nyugalmazott városi tanácselnök, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának elnöke, Muzslai Péterné, a 13. sz. Volán Vállalat KlSZ-bizott- ságának titkára és Choma Zsoltné, a Nagykanizsai Bútorgyár kaposvári gyárának igazgatója. A nagygyűlés a Szózat hangjaival ért véget. Nagygyűlés Jászszentandráson Választási nagygyűlést rendezett tegnap este nyolc órai kezdettel Jászszentandráson, a művelődési ház színház- termében a Hazafias Népfront Szolnok megyei és jászszentandrási községi bizottsága. A résztvevő mintegy kétszáz választópolgárt és a vendégeket — közöttük Kóródi Bélát, a jászberényi járási pártbizottság titkárát, Bálint Imrét, a jászberényi járási hivatal elnökét, Berki Istvánt, a községi pártbizottság titkárát és Borics Lászlót, a jászjákóhalmi Béke Tsz gépszerelőjét, a 13-as számú országgyűlési választókerület képviselőjelöltjét, — Kiss István tanácselnök köszöntötte. Majd Oláh János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára mondott beszédet. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a XII. pártkongresszus határozatában megjelölt feladatokat a társadalom széles rétegeinek ösz- szefogásával lehet megvalósítani. Beszélt az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választások jelentősé-- géről, a fontosabb kül- és belpolitikai kérdésekről. Kiemelte, hogy a községben jól teljesülnek az ötödik ötéves terv időszakára megszabott célkitűzések. A beszédet követően a hallgatóság köréből többen szót kértek, hogy közérdekű probélmáknak adjanak hangot. Pásztor Imre: RÉGI IDŐK PARLAMENTJE 7. Különítményesek az ülésteremben Horthy Miklós először csak a parlament lépcsőjéig jutott 19X9. november 16-án, amikor mint a „nemzeti hadsereg” fővezére bevonult Budapestre, a fogadására meghívott előkelőségek díszmagyarban várták az Országház lépcsőjén. Horthy azoban nem elégedett meg azzal, hogy a Parlament lépcsőjéig jutott — be is akart lépni az épületbe, mégpedig államfőként. Egy alkotmányos országban — és erre nemcsak a bölLér- bicskás gyilkosok, hanem az uralmát szentesítő antant urak is nagy súlyt helyeztek — azonban mindennek meg kellett adni a módját. S 1920. január 25-én képviselőket választott Magyar- ország. 1. Csupa „megbízható” képviselő jutott az országgyűlésbe, magát a március elsejére kitűzött kormányzó- választást sem bízták Horthy terrorkatonái a véletlenre. A „nemzeti hadsereg” által ellenőrzött választások szűrőjén átjutott képviselők joggal csodálkozhattak, amikor észrevették a Parlament épülete körül létesített katonai kordont, amelyen keresztül csak a legszigorúbb igazoltatás után lehetett az épületibe belépni. A kordont az Ositenburg-különítmény tagjai képezték. Az eligazítás körül valami hiba lehetett, mert pl. Vass József képviselő fél 11 óra tájban az egyik bejáratnál olyan katonákkal találkozott, akiknek hiába mondta, hogjy képviselő, kijelentették neki, hogy arra bejárás nincs. — Mi az oka. hogy a rendes képviselői bajáraton nem lehet közlekedni 2 _ kérdezte megszeppenve Vass József. A katona gorombán válaszolt : v — Nem tartozunk magának válaszolni. Különben pedig ha tényleg képviselő, jusson be az épületibe, ahogy tud... Vass József egy másik bejáraton végül is bejutott a kormányzóváüasztásra, báró Korányi Frigyes pénzügy- miniszter azonban nem. Ö a miniszteri bejáraton akart belépni a Parlamentbe. Ott katonák állták el az útját. Korányi odahívta a parancsnokié tisztet, és igazolta magát neki mint miniszter. A tiszt vállat vont: A katonaság azt a parancsot kapta, hogy senkit, legyen az bár Magyarország miniszterelnöke is, ne bocsásson be... Amíg a kormányzóválasztási komédia tartott, a folyosók tele voltak katonatisztekkel. A képviselő urakat ez azonban csak önérzetükben érintette hiszen jószántukból is Horthyra szavaztak volna. A mandátumukat a fővezérnek köszönhették, s most a fővezért kormányfővé emelték. .. 2. Ezek után csodálkozni való, hogy Horthy azt mondta, „csodálkozik”, amikor az országgyűlés küldöttsége érte ment a fővezérségre, a Gellert Szállóba, hogy felkérje, fogadja el az államfői tisztet. Aztán még mielőtt letette volna az esküt, a Ház egyik különtermében összegyűlt vezető politikusoknak lediktálta feltételeit. A felajánlott tisztséget csak azzal a feltétellel fogadta el, ha az eredetileg tervezett kormányzói jogkört kiterjesztik, ha ugyanolyan jogok illetik őt is meg, mint a királyit, csupán a nemesség adományozását és a legfőbb kegyúri jogokat kivéve. Ezek az úri politikusak nem ellenkeztek, s a fővezérből lett kormányzó dörgő éljenzés közben távozhatott a Parlamentből. A fehértisztektől végig rettegő képviselők pedig megkönnyebbülten oszlottak szét. Egyetlen szavuk sem volt addig, amíg a különítményesek hatósugarában voltak. A másnapi ülésen aztán Rakovszky. a Ház elnöke, Lukovich háznagy és Huszár miniszterelnök kénytelen volt az ügyben nyilatakzatot tenni. Rakovszky: „Tegnap, amikor mi Magyarország kormányzójától az esküt kivettük, megtörtént az, hogy a Parlament épülete tudtom, beleegyezésem, engedebnem nélkül katonai kordonnal volt zárva, úgy, hogy a képviselők szabad mozgása, a be- és kijárás lehetősége meg volt vonva tőlük. Képviselők, akik a Házba törekedtek, nem tudtak a Házba bejutni. Ez a mentelmi jognak oly súlyos megsértése (Igaz, úgy van!), amelyet soha, de soha, a legkevésbé ilyen időkben a tisztelt Nemzet- gyűlésnek tűrnie nem szabad (Élénk helyeslés és taps) s az elnök a legnagyobb mulasztást követné el, ha erről jelentést nem tenne a Háztól utasítást nem kéme, hogyan, miként járjon el a mentelmi jog ezen súlyos megsértésével szemben. (Igaz! Ügy van’ Élénk helyeslés és taps.)” Huszár: „T. Nemzetgyűlés! A magam részéről is a legkeményebben kell, hogy elítéljem a tegnapi eseményeket, amelyekhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy ezek mellett megtörtént az is, hogy az ülésterembe felfegyverzett katonatisztek jöttek be. (Felkiáltások: Kézigránáttal ! Hallatlan!) Ez teljesen lehetetlen, tűrhetetlen dolog és a jövőben ennek semmi körülmények között sem szabad megtörténnie. (Ügy van! Helyeslés.) A kormány mindent el fog követni, hogy a nemzetgyűlésnek teljes elégtételt adjon, és kötelessége lesz minden illetékes tényezőnek, hogy azokkal szemben, akik ezt a hibát elkövették, a legerélyesebben járjon eL A kormány éhben a tekintetben a Nemzetgyűléssel teljes egyetértésben van. (Általános élénk helyeslés és taps.) Lukovich Aladár: „T. Nemzetgyűlés! Tegnap fél 11 órakor a palotaőrség parancsnoka nekem, mint háznagynak jelentette, hogy a Ház körül van véve kordonnal. Én ez ellen nem tehettem semmit; a jelentést tudomásul vettem, azzal, hogy az elnök úr ő exellen- ciájának jelentést fogok tenni.” 3. Elnök: „Kérem, képviselő úr, a Nemzetgyűlésben nincs szokásban, hogy valakit címezzenek.” (Helyeslés.) Lukovich: A folyosókat ellepitek a katonatisztek. Körülbelül 150 katonatiszt jött fel a folyosókra és ott őrségeit alkottak, s a többi helyiségeket és a mellékilép- csőket is ellepték. Ez a mi tudtunk és beleegyezésünk néllkül történt. A háznagy hozzájárulásával mindössze csak annyi törérnt, hogy vasárnap 15 folyosói jegyet adtunk tiszteknek, akik felkívánkoztak ide azért, hogy amikor a kormányzó feljön az esküt letenni, itt legyenek a közelében azok, akik az ő közvetlen környezetéhez tartoznak. Arról azonban semmi intézkedés nem törtért, és enged elem sem adatott arra, hogy körülbelül 150 katonatiszt lepje el a folyosókat. Ezt szintén a mentelmi jog megsértésének tartom. Méltózitassék ezt is tudomásul venni.” A Tisztelt Ház „méltózta- tott”. S bár megállapították a mentelmi jog megsértését ez nem változtatott azon a szomorú „alkotmányos” tényen, hogy Horthy Miklós, mint megválasztott kormányzó, negyedszázadon át legfelsőbb jelenlétével nyitotta megi a különböző országgyűlésekéit Bár ez volt talán a kormányzói pályafutásának legártatlanabb cselekedete. (Folytatjuk) Horthy Miklós fegyveresek sorfala között vonul be a kormányzói eskü letételére Elméleti konferencia Tegnap délelőtt, az MSZMP Szolnok megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának nagy előadótermében A szocialista országok együttműködésének időszerű kérdései címmel elméleti konferenciát tartottak. Majoros Károly, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte dr. Berecz Jánost, az MSZMP KB tagját, a Központi Bizottság külügyi osztályának vezetőjét, Andrikó Miklóst a megyei pártbizottság első titkárát és a konferencián résztvevő vezető propagandistákat. Ezután dr. • Berecz János tartotta meg előadását, majd konzultációra került sor. A rádiózás jelenéről, jövőjéről A négyhetenkónt vasárnap délután jelentkező „Gondolatjel” rendszerint nem egy kulturális témáról szól. bár az adások egyes részletei valamilyen szállal vagy szálakkal kötődnek a többihez. Egységes, ugyanakkor színes, ám nem magazinszerű műsor a Rózsa T. Endre szerkesztette „Gondolatjel”, amelynek jelentőségét mindenkori témái és azok feldolgozásának (rádiós megvalósításának) magas színvonala határozzák meg. A legutóbbi adás — nagyon szerencsés szerkesztői döntés volt — egyetlen témával, a világ rádiózásának jelenével, jövőjével foglalkozott. Az elektronikus tömegkommunikációban a tájékoztató láncolat technikái feltételei újabb és újabb távlatokat nyitnak. A televíziós (és filmes) szakemberek immár a mozgókép ki tudja hányadik korszakáról beszélnek, folyik a „küzdelem” a videolemez és a videokazetta hívei között, az űrhajózástól az oktatásig beláthatatlan távlatokat ígér a televíziózás. Az .idősebbik testvérrel” a rádiózásról kevesebb szó esik. A „Gondolatjel” — a hallgató szempontjából nagyon izgalmas módon „benézett” a kulisszák mögé. Adott egy körképet: a világban hol hogyan rádióznak, s a példák erejével bizonyította, kell, hogy a rádiózásnak legyenek bizonyos nemzeti jellegzetességei. Különösképp megragadó volt a francia rádiótól hozott példa, amely szellemes volt mindamellett — talán — arra is utalt, hogy a rádiózás, a műsorkészítés „belső tartalékai” kimeríthe- tetlenek, s amíg ötletes, tehetséges rádiósok lesznek, készülnek jó műsorok — lesznek hallgatók. A Szecs- kő Tamással készített interjú kellő alapossággal feltérképezte rádiózásunk jelenét, s elgondolkodtató módon utalt a két elektronikus tömegtájékoztató eszköz közötti távolság (szakadék?) okaira. Az utóbbi idők egyik legsikeresebb „Gondoiatjél”-ét hallgathattuk. A kevés, az egyetlen téma — ezúttal sokat nyújtott, talán többet, mint máskor kettő-három együtt. Várjuk a hasonló színvonalú folytatást Röviden Ha a „Gondolatjel” legutóbbi adását a „kevésből sok”-kai jellemeztük, akkor Osgyáni Csaba „Az amerikai hármas” című műsorából ennek a fordítottját mondhatjuk el: a sokból kevés lett, a kevesebb több lett volna. Három amerikai háborús filmről beszélgetett jeles szakemberekkel egy figyelemreméltó. bár némiképp erőszakolt aktualitás jegyében. Ügy tűnt: kii-ki mondja a miagáét (néha tán fölöslegesen is), s ebből a sok szólamból nem kerekedhetett ki a műsor önálló mondanivalója. — eszjé —
