Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 22. Vance Közel-Keletről „Nagyon éles ellentéteket kell leküzdeni” MOSZKVA Űrrepülésének második he­tét fejezte be a Szaljut—5 orbitális űrállomáson Viktor Gorbatko és Jurij Glazkov űrhajós. A program legutóbbi két napján az űrpilóták foly­tatták a tudományos kutatáso­kat és kísérleteket: újabb felvételeket készítettek a Föld felszíni képződményei­ről a Kaukázus, a Kaspi- mélyföld felett repülve, és lefényképezték a légköri je­lenségeket is. LENINGRAD Tegnap szülővárosában, Leningrádban ünnepélyesen leleplezték Alekszej Koszi­gin bronz mellszobrát. A Szocialista munka kétszeres hősének, az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága tagjá­nak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének mell­szobrát a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek rendelkezésére állítot­ták fel. PEKING Kínában új minisztert ne­veztek ki a talán legproble­matikusabb tárca, a vasút- ügy élére. Neve Tuan Csun- ji, a renelkezésre álló ada­tokból ítélhetően eddig Sze- csuan tartomány pártbizott­ságának egyik titkára, forra­dalmi bizottságának egyik alelnöke volt. ADDISZ ABEBA A marxizmus—leninizmus elvein alapuló forradalmi párt létrehozása nélkül le­hetetlen az etiópiai forrada­lom teljes sikere, — írja va­sárnapi számában az Ethiopi­an Herald című Addisz Abeba-i lap. Az etiópiai for­radalom csak valamennyi ha­ladó erő teljes egysége ese­tén arathat győzelmet. SALISBURY Ian Smith rhodesiai kor­mányfő az ABC amerikai televíziónak adott nyilatko­zatában ismét szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok újítsa fel diplomáciai kezde­ményezéseit és Kissinger volt amerikai külügyminisz­ter afrikai kőrútjához ha­sonlóan nyújtson segítséget az ügyben. Az interjúban, amelyet vasárnap sugárzott az amerikai tv-hálózat, a fehértelepes rezsim vezetője ismét leszögezte, hogy nem hajlandó tárgyalni Joshua Nkomoval, az afrikai felsza­badító mozgalom elismert vezetőjével. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter — hat közel- keleti országban tett láto- gatókörútja befejeztével — tegnap délelőtt Damaszkusz- ból visszaindult az Egyesült Államokba. Elutazása előtt, amerikai újságírókkal beszélgetve: kiejelentette: „nagyon éles ellentéteket” kell leküzdeni, amíg megvalósul a közel- keleti béke. Vance szerint megbeszélései során meggyő­ződött arról, hogy mind Iz­rael, mind az arab orszá­gok készek résztvenni az év második felében a genfi ér­tekezleten, amelyen az átfo­gó rendezést vitatnák meg. Az „eljárási kérdésekben” — mindenekelőtt a palesztinai- ak részvételét illetően — már korántsem beszélhetünk ilyen egységről — fűzte hoz­zá az amerikai külügymi­niszter, majd a közel-keleti probléma három fő elemét a következőkben határozta meg: a béke megteremtése, a megszállt területekről tör­ténő visszavonulás és a pa­lesztinok sorsának rendezé­se. Vance az alapvető ellen­téteket az alábbiakban fog­lalta össze: — A béke meghatározása: az arabok ezen a hadiálla­pot megszüntetését értik, Izrael viszont a kapcsolatok teljes normalizálását. — A visszovonulás: az arab államok az összes meg­A ciprusi dolgozó nép ha­ladó pártja (AKEL) KB Poc- litikai Bizottságának vasár­nap közzétett nyilatkozata rámutatott, hogy Makariosz érsek, köztársasági elnök és Rauf Denktas január 27-i és február 12-i találkozói új utat nyitnak a ciprusi kér­désnek az ENSZ keretében történő békés, demokratikus és igazságos megoldásához. E találkozók legfontosabb eredménye a közösségek kö­zötti tárgyalások március 21-ével történő felújításáról szóló megállapodás. Az AKEL nyilatkozata jó­akaratra szólítja fel a cip­Spanyolország Kommunisták a A spanyol politikai cso­portosulások közül elsőként, a Spanyol Kommunista Párt tegnap közzétette a kilátás­ba helyezett parlamenti vá­lasztásokon induló képvise­lőjelöltjeinek névsorát. Santiago Carrillo főtitkár Madridban, Sevillában és Aszturiában is jelölteti ma­gát. Dolores Ibárruri, a párt elnöke, aki a polgár- háború óta száműzetésben él, Madridban és Aszturiában indul. A szóvivő egyébként szállt területek kiürítését kö­vetelik, Izrael viszont „ha­tármódosításokat” kíván. — A palesztinok sorsa: Vance szerint „még az arab országok között is eltérőek az álláspontok” a kérdés rendezését illetően. Az amerikai külügymi­niszter elmondotta még, hogy a meglátogatott országok vezetői elfogadták az Egyesült Államok-beli láto­gatásra szóló meghívást, Asszad szíriai elnök viszont a tervek szerint Európában találkozik Carter elnökkel. * * * Abdel Moneim El-kaiszuni pénzügyi és gazdasági kér­désekkel megbízott minisz­terelnök-helyettes kijelen­tette, hogy Egyiptom három­éves gazdaságfejlesztési ter­ve nyolc milliárd egyiptomi font értékű beruházást irá­nyoz elő. A hároméves terv fő feladata többek között a magánszektor felfejlesztése „olyan privilégiumoknak er­re a szektorra történő ki- terjesztésével, amilyeneket a külföldi tőkének biztosí­tanak”. Louis De Guiringaud francia külügyminiszter teg­nap közel-keleti körútja utolsó állomására, Kairóba érkezett. A repülőtérről egyenest a Külügyminiszté­riumba hajtatott, ahol meg­kezdte tárgyalásait Iszmail Fahmi egyiptomi külügymi­niszterrel. rusi török közösség politikái vezetőit és az ahhoz tartozó lakosságot, és meggyőződését fejezi ki, hogy minden cip­rusinak közös a célja és a megfelelő ENSZ-határozatok végrehajtása mind a ciprusi görögök, mind a ciprusi tö­rökök érdekeit szolgálja. Clark Clifford, Carter amerikai elnök ciprusi kér­désekkel megbízott diploma­tája, tegnap Ankarában megbeszélést folytatott Ihsan Sabri Caglayangil török kül­ügyminiszterrel, az Egyesült Államoknak a Földközi-ten­ger keleti térségében köve­tett politikájáról. választásokon közölte, hogy Ibárruri asszony valószínűleg két héten belül visszatér hazájába. A szov­jet-spanyol diplomáciai kapcsolatok közelmúltban történt felvétele után ugyan­is a pártelnök Moszkvában spanyol útlevelet kért. A párt szóvivője egyéb­ként úgy nyilatkozott, hogy még nem kaptak választ a Belügyminisztériumtól a KP törvényes működésének engedélyezésére vonatkozó kérelmére. Remény a ciprusi kérdés rendezésére Csepeli küldöttség Moszkvában II jobboldal terveiről és a demokratikus törekvésekről Kiváró Cunltal nyilatkozata Soltész Istvánnal, a Cepel Vas- és Fémművek vezér- igazgatójával az élen négy­tagú csepeli delegáció érke­zett tegnap Moszkvába. A küldöttség tagjai: Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fém­művek MSZMP Bizottságá­nak titkára, István Géza, a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, Nagy Imre, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató­helyettese. Az egyhetes látogatás so­rán a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára indított munka- versenymozgalom. kezdemé­nyező kolektívájának kül­döttsége szovjet mgehívásra ellátogat több moszkvai nagyüzembe, találkozik a Csepel-Művekkel kapcsolat­ban levő szovjet külkereske­delmi vállalatok képviselői­vel. A seremetyevoi repülőté­ren a csepeli delegációt az SZKP Központi Bizottságá­nak felelős beosztású mun­katársai és a sajtó képvise­lői fogadták. Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek MSZMP Bi­zottságának első titkára az érkezés utáni percekben nyi­latkozott a moszkvai televí­ziónak. Elmondotta egyebek között, hogy Csepelen nagy megelégedettséggel fogadták azt a levelet, amelyben az SZKP KB főtitkára, Leonyid Brezsnyev üdvözölte a Vas- és Fémművek dolgozóinak jubileumi kezdeményezését. Leonyid Brezsnyev üdvözölte — állapította meg Ernszt An­tal — nagy megtiszteltetés a gyár vezetői és dolgozói szá­mára egyaránt, s annak tar­talma természetesen nem­csak a csepelieket, hanem az egész magyar munkásosz­tályt is érinti. Alvaro Cunhal, a Portu­gál Kommunista Párt főtit­kára nyilatkozatot adott országának politikai hely­zetéről az MTI lisszabonni tudósítójának. „Aggódunk országunk po­litikai helyzetének közeljö­vőben várható alakulása miatt. A nemzetközi impe­rializmus támogatta portu­gál jobboldal arra törekszik, hogy nyíltan reakciós kor­mányt csikarjon ki, vagy rá­bírja a szocialista pártot a jobboldallal való koalíciós összefogásra. A PSZP-kor- mány a tőke pozícióinak helyreállítására és a demok­ratikus forradalom alapvető vívmányai, az államosítások, a földreform és a munkásel­lenőrzés ellen irányuló poli­tikájával megnyitja a kaput a külföldi monopóliumok uralma előtt. Folytatódik a fasiszta összesesküvés is., — mondta Cunhal. A PKP a demokratikus al­ternatíva tervét állítja szem­be a jobboldali alternatívá­val: ez a kormány politiká­jának módosítását és olyan kabinet megalakítását jelen­tené, amely folytatja a fa­sizmus megdöntése után vég­bement gazdasági és társa­dalmi átalakulást. Ez az al­ternatíva nem valósítható meg a KP, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támo­gatása, részvétele nélkül. A PKP szeretne ugyan összefogni a PSZP-vel, de ez eddig azért nem sikerült, mert a PSZP következetesen elutasította a KP-nak közös platform kialakításának meg­vitatására tett javaslatát. „A kommunisták és a szocialis­ták együttműködése oly alapvető a demokrácia léte szempontjából, hogy nekünk a lényeges nézeteltérések el­lenére is türelmesen arra kell törekednünk, hogy a két párt egyetértésre jusson” — mondta Cunhal. Hozzá­fűzte, a kommunista és a szocialista dolgozók testvé­riesen együttműködnek sok vállalatnál, a mezőgazdaság­ban, sok szakszervezetben, a társadalmi és a politikai élet különféle területein, növek­szik azoknak a szocialisták­nak a száma, akik a kom­munisták felé fordulnak. „Hisszük, hogy ez a folya­mat végül is meghatározza majd a PSZP szövetségi po­litikáját, jóllehet a szoci­alista vezetők most jobbra orientálódnak és ezzel a po­litikájukkal veszélybe sodor­ják a demokráciát...” A kommunisták azt java­solják a súlyos gazdasági gondok orvoslására, hogy a nemzeti forrásokra támasz­kodjanak és mozgósítsák a dolgozókat olyan demokrati­kus gazdaságpolitikával, amely összhangban van a forradalom által mélyreható­an átalakított gazdasági-tár­sadalmi szerkezettel. Java­solják Portugália nemzet­közi kapcsolatainak kiszéle­sítését és sokrétűbbé tételét, különösen a szocialista és a „harmadik világ” országai­val kialakított gazdasági és kulturális együttműködés el­mélyítését. A franciaországi Bretagne-ban áradnak a folyók. A képen: árvíz Rennes város közelében. (Telefotó - KS) Azt, hogy egy forradalom mikor tört ki és mikor győzött, pontosan lehet tudni. Azt, hogy mikor kez­dődött, szinte soha. Évtizedeken, sőt évszázadokon át nő, halmozó­dik az a gyújtóanyag, amely egy na­pon hirtelen felrobbantja a gáta­kat. Ahhoz, hogy megértsük egy- egy jelenség okát, ismernünk kell a közeget. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt 1917 februárjában Oroszor­szágban, ismernünk kell azt az Oroszországot, amely azokban a na­pokban összeomlott. Az akkori oroszok — mintegy százötven millió ember — elsöprő többsége egyszerűen nem tudták, hogy az ország, amelyben élnek, a földfelszín egy hatodát borítja. Kö­dös fogalmaik voltak arról is, hány. honfitársuk van. Aki vándorolt — és abban az Oroszországban nagyon sokan vándoroltak, űzte őket a nyo­mor korbácsa —, látott üzbégeket és tatárokat, zsidókat és szlávokat, németeket és grúzokat, örménye­ket és kalmüköket. A lényeget az is tudta, aki nem vándorolt: bármelyikük meghalhat annak a távoli titokzatos ismeret­lennek egyetlen intésére, aki valahol Pétervárott, díszes trónon dönt élet és halál fölött. A februári forradalom 1917. feb­ruár 27-én, illetve március 12-én győzött. Két dátum? Nem, egy! 1918-ig Oroszország a Julián-naptárt használta. Ez a XX. században 13 nappal maradt el a világon csak­nem mindenütt használt Gregorián­kalendáriumtól. A különbség jelkép is. Csakhogy az eltérés a világ fejletteb orszá­gai és a cár birodalma között nem tizenhárom nap, hanem legalább egy évszázad volt. A nagyvárosokban ez nem volt szembeszökő, a vidéki városkákban már inkább. De az igazi Oroszország lakosságának többsége a falvak ez­reiben élt, ahol esténként minden sötétségbe, tavasszal és ősszel pedig sárba fúlt. A tél fél esztendeig tel­jes mozdulatlanságba dermesztette és elvágta a külvilágtól az ország nagyrészét. Vagy százmilliónyi ember élt kunyhókban. Az élet dióhéjnyi saj­ka volt számukra, amely kiszolgál­tatottan himbálózik ismeretlen erők óceánján és bármilyen pillanatban pozdorjává zúzódhat egy zátonyon. Ha elmaradt az eső, a parasztok leszedték kunyhóik tetejéről a szal­mát és odaadták a jószágnak. Ha beállt a tél, a vakítóan szikrázó me­sevilágban gyermekek fagytak meg és haltak éhen. Néha a nagyváros­ból lejött barátaival a földesúr. Trojkák és szánok csilingeltek, az élő és a halott gyerekek szülei fel­emelték fejüket a vidám hangra. Magukra aggatták rongyaikat és ki­álltak. a kalyibák elé. Szokás volt, hogy az elsuhanó, bundás urak és hölgyek néhány kopejkát hajítottak a tömegnek. A parasztok eltemették a halott gyerekeket és hallgatták, amint az élők kenyeret kérnek. Aztán már akkor is kiálltak az útra, ha nem hallották a csilingelést. Amikor már maguk is együtt üvöltöttek a farkasokkal az éhségtől, nekizúdul­tak valaminek. Üzletnek, úri tár­saságnak, raktárnak, ami akadt. Ilyenkor hamarosan megérkezett egy szakasz kozák. Gőzölgő, jóltáp­lált paripákon jöttek, fekete kesz­tyűs kezükben egyaránt jól forgat­ták a kardot és a korbácsot. Ha parancsot kaptak rá, lőttek is. Gon­dolkodás nélkül és azonnal. 1917 februárjában sokan akkor értették meg, hogy ez már a forra­dalom, amikor a kozákok már nem lőttek a tömegre. Állítólag magával a cárral, II. Miklóssal is ez történt. Amikor meghallotta, hogy testőrsé­ge, a Kozák Kíséret megtagadta az éhes, izzó szemű tömeg megtámadá­sát, akkor, csak akkor kezdte sej­teni, hogy eljött a vég. II. Miklós 1896. május 26-án vo­nult be a koronázás ősi színhelyére, „a negyvenszer negyven templom” hagymakupolás Moszkvájába. Trón­ját 870 gyémánt, 144 rubin és 129 igazgyöngy díszítette, koronáján 44 óriás gyémántot vett körül kisebb brilliánsok serege, központi íve két oldalán pedig 38—38 csodás igaz­gyöngy' csillogott. Ezt a koronát az uralkodó a saját fejére tette — minden oroszok cárját nem koro­názhatta meg más, mint önmaga. A koronázási népünnepély szín­helyére, a Hodinka-mezőre hatal­mas tömeg sereglett. A réten csak ideiglenesen temettek be egy félbe­hagyott építkezés nyomán támadt gödröt. A sokaság alatt valósággal süllyedni kezdett a föld. Hamaro­san hörgő sebesültek és néma ha­lottak ezrei töltötték meg a mezőt, a népünnepély színhelye tömegsír­rá változott. Aznap este volt a fran­cia nagykövet bálja. A cár úgy dön­tött, hogy a történtek ellenére meg­jelenik rajta. Az uralkodópár táncolva suhant a kristálycsillárok alatt, miközben nem messze a bálteremtől, az ispo­tályok termeiben, sőt udvarain és folyosóin tovább aratott a halál, így kezdődött a Romanovok véres drámájának utolsó felvonása, amely 1917 februárjában ért véget. Harmat Endre KÖVETKEZIK: Szimbirkszben született

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom