Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
1971. Július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SZOLNOKI RÉSZLET (Mészáros Lajos rajza) Elméleti munka a szakszervezetek kutató intézetében Granasztói Pál vasárnapi riportja Balaton-Rendes A szakszervezetek közreműködése a közéleti demokrácia fejlesztésében. A szakszervezeti üdültetés hatása a dolgozók egyes rétegeinek életkörülményeire. A munkavédelem szakszervezeti irányítása. A szocialista verseny hazánkban. Úzd művelődési helyzete, — ilyen és hasonló témák szerepelnek a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének terveiben. Harminc belső munkatárssal, több mint kétszáz külső szakember közreműködésével dolgozzák fel témáikat, kutatási eredményeikről tanulmányok készülnek, elemző írásokban számolnak be. Tavaly — 87 tanulmányt írtak. s -í Búza Márton igazgatóval és helyettesével Koltai Gyulával az intézet céljáról, feladatairól beszélgettünk. — Mint a nevéből is kiderül, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete, a szakszervezetek szolgálatában áll. Társadalmi-politikai életünkben a szakszervezettől önálló állásfoglalások kialakítását várják. Ez pedig csak tudományos alapon lehetséges. E feladat elméleti tudományos kidolgozásának segítése hárul az intézetre. Azzal a céllal hívták létre, hogy működjön közre a szakszervezeti mozgalom tudományos igényű javaslatainak, állásfoglalásának kialakításában. A gazdaság-politikai kérdésekben a szakszervezeteknek a tömegek véleményét, helyzetét figyelembe véve kontroll szerepe van. Ennek tudományos alapon történő összefoglalását, megfelelő reagálását, előre mutató javaslatokat, kidolgozott koncepciókat várnak az intézet gazdaságpolitikai és szociálpolitikai osztályától. Az ideológiai és kulturális, valamint szervezés- és vezetés-elméleti osztály foglalkozik a témák más részével (szocialista brigádok, a szabadidő növekedése). A nemzetközi kutató osztály a világ szakszervezeti mozgalmával, a történeti osztály, a hazai szakszervezetek történetével, szerepével foglalkozik. — A SZOT elnökségének határozata alapján elkészült az intézet ötéves kutatási terve, melynek témáit 1970- től kezdődően kezdték feldolgozni. Melyek ezek a főtémák? — Első főtémánk címe: A szakszervezetek és a szocialista állam viszonya. A társadalmi igazgatás problémája a szocializmus teljes felépítésének szakaszában i azánkban. Ezen belül vizsgáljuk a proletárdiktatúra működését, különös tekintettel az állam és a szakszervezetek közötti munkamegosztás tapasztalataira. Elemezzük a szakszervezetek jelenlegi és jövőbeni szerepét, a szocialista demokrácia, a közéleti demokrácia fejlesztésében. — Meglehetősen közérdekű a termelés fejlesztésével, a népgazdasági terv teljesítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatok címet viselő téma. Hiszen elemezzük a szakszervezeteknek a nép- gazdasági, ágazati és vállalati tervezésben való részvételét. A szocialista munkaverseny helyzetét, szerepét a termelés segítésében. Keressük * a közgazdasági szabályozásnak azokat a módozatait, amelyek a legjobban ösztönzik a termelés és a termelékenység növekedését, a bérszínvonal gyorsabb emelését. — Az életszínvonal alakulása és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatok című témában egyebek között a bér- és jövedelem- arányok elemzéséből kiindulva, javaslatokat dolgozunk ki az arányok változtatására. Vizsgáljuk a munkakörülmények és munkafeltételek várható és célszerű alakulását 15 év távlatában. Másik témánk a tudományos-technikai forradalom társadalmi-gazdasági hatásával foglalkozik — így a munkaerő összetétellel, a foglalkoztatottsággal, a munkaidő csökkentéssel kapcsolatos szakszervezeti feladatokkal. — További témáink: A szakszervezettel, mint szervezettel és mint mozgalommal kapcsolatos fő kérdések, A szakszervezetek nevelő szerepe, hatékonyabb érvényesítésének feltételei és akadályai. A magyar szak- szervezeti mozgalom története, A nemzetközi szak- szervezeti egység útja korunkban. — Milyen módszerekkel,'(»j mennyire széles körben foly- < !| tatnak vizsgálatokat? — Egy-egy témát részleteire bontva, sokoldalúan elemzünk. Kérdőívek, helyszíni interjúk, munkások, a párt, a szakszervezeti és ' gazdasági vezetők véleményének megkérdezése, a szakmai és a megyei szak- szervezetek állásfoglalásainak, határozatainak, dokumentumainak elemzése szerepel módszereink között. Témánk — egyebek közt — i1 a szakszervezeti taggyűlések értékelése. A nyolcezres Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban a munkások tíz szá- zalékától kérdőíven kapunk \ * véleményt. Meghallgatjuk a ’< j vezetőket is. A kontroll fel- \ mérést a Vörös Csillag < Traktorgyárban folytatjuk. (' Témánkat napirendre tűzi f ’ a Vasas Szakszervezet is — *1 A szabadidő növekedésével ? kapcsolatban Csepelen folyt v az alapvizsgálat, a Győri J Vagon- és Gépgyárban a J kontroll. — Azt már eddig £ is megállapítottuk, hogy a munkaidő csökkenése nem egyenlő a szabadidő növekedésével. Sokan más munkavállalásra fordítják. Általában a nők értékelik jobban a munkaidő csökkenését. Olyan tapasztalatra is jutottunk, hogy a családok többet vannak együtt, többet foglalkoznak gyerekeikkel. E tények megállapítása után következik a tulajdonképpeni feladatunk, megnézi, milyen szerepe van, lehet a szakszervezeteknek a szabadidő helyes felhasználásában. Mit tehetnek a szak- szervezeti könyvtárak, művelődési otthonok e cél érdekében. — Az eredményekről értesülnek a felmérés részvevői is? — Természetesen. A helyi szakszervezet is megtárgyalja, ismerteti. Kiadványaink, tanulmányaink eljutnak a szakszervezeti vezetőkhöz, az érdekeltekhez. Eddigi gyakorlatunk szerint a munkások is, a gazdasági vezetők is szívesen állnak rendelkezésünkre, segítségünkre. — Milyen következtetésekre jutnak? — Eredményeinket ismertetve ajánlásszerűen foglalunk állást. Óvakodunk a túlzott általánosításoktól, hiszen véleményünket — a szakszervezeti mozgalom figyelembe veszi — konkrét döntések meghozatalánál. Az általunk tett javaslatok nagyrészét elfogadták, s ezek sorra-rendre megjelennek a szakszervezeti mozgalom különböző szintjeinek állásfoglalásaiban. Kádár Márta Hivatalosan nem így írják, hanem egybe: Balatonren- des. Az, hogy miért írom mégis külön, talán majd kiviláglik. Nemrég egy kis írásomban szóltam erről a bűbájos kis helységről Révfülöp és Badacsony között, ahová több mint tíz éve rendszeresen járok. A táj, a tó varázsán kívül el- hagyatottabb volta, kicsinysége, meghittsége a leginkább vonzó. Van, volt benne mindig valami valóban „rendes”. így külön vasútállomás, postahivatal, üzlet, kisvendéglő, strand és még egy és más, — minden, ami a leginkább kell. Főként pedig sokfelé kiveszőben lévő „rendesség” az emberekben, egymáshoz való viszonyukban, ami igazán alighanem csak ilyen kisebb közösségekben lehetséges. A kapuk nyitva, egymást ismerik, megbecsülik, megsegítik e pár száz kis házból álló településben. Sokkal inkább, mint százlakásos lakótelepi épületekben. Van, aki kosztot ad, másnak kútja áll a szomszédok rendelkezésére, ennek bora van, amannak a kis kéziszekerét lehet kölcsönkérni. Aki vásárolni megy, szívesen hoz a boltból másnak is. Több mint tíz éve ugyanaz a személy a postás, pontosan jön ugyanabban az időben, bármit rá lehet bízni. S még sok efféle, jóleső, megnyugtató dolog. Intimitás és valami teljesség, elemi fokon. Amióta ide járok, rendőrt alig egy-kétszer láttam, de rendbontásról sem hallottam. Az állomás, szemben vele a műút, túloldalán a posta, s pár lépésre odébb az üzlet és a „kocsma”, másik irányban ází iskola, egyben kultúrház és az orvosi rendelő. Felettük, nem mesz- sze, a hegyoldalban, már szőlők közt az igen egyszerű kis templom és temető. Valamivel odébb, egykori kúriában a tanácsháza. E hegyoldalból fenséges kilátás a tóra, szemközt a fo- nyódi hegyre, a kis öböl túl- ldalán a Badacsonyra. A fejlődés mintegy tíz év óta különösképpen szembe- ötő. Sok új ház épült, többségükben kis nyaralók, — sajnos újabban bódészerűek is. Bűbájos, kulturált kis strandot varázsoltak a nádas közepette, annak egy kis részét kivágva. Bővítették az állomás peronját, emelték, korszerűsítették a vasúti pályát, camping létesült. Most vezették be mindenüvé, egyenlőre közkifolyókkal a vizet. Rendbehozták a sokáig elhanyagolt, a savanyú vízéről nevezetes pálkövei Rákóczi forrást. Ebben a rendben, kis teljességben voltaképpen csak egyféle sajátságos „rendetlenség” volt, de ezt nem hallottam sérelmezni, talán még előnyei is lehettek. A településnek Pálköve nevű különálló része — ahol a strand, a forrás, a camping is van — pl. nem Balaton- rendeshez tartozik, hanem a belső, távolabbi, s nagyob Kővágóőrshöz, — oda kell járni tanácsházára, vagy orvosi rendelőbe, ott van a gyógyszertár. A rendesiek plébániája a közeli Ábrahámhegyen áll, saját kis templomukat csak vasárnap használják. Igényesebb üzlet, meg fodrász, cipész a másik irányban, az ugyancsak közeli, de nagyobb Révfülöpön. Gimnázium, kórház, rendelőintézet persze még távolabb, Tapolcán. Pe a település vasúti állomása, postája és a közepe Balaton- rendes — önálló község. Postabélygzőjén és az állomáson is ez a név látható. A probléma — ami most e kis írásra késztetett — éppen itt bukkant ki. A kis állomás — igazában őrház, tornácos kis épület, körülötte virágos kert, előtte a peron padokkal, neonlámpákkal, — szóval ez a kis állomás a helységnek és a rendjének valóságos közepe volt. Három régi, mindenki által ismert vasutas látta el felváltva a szolgálatot, akik itt vagy a közelben laktak. A vonat elé kijöttek tisztelegni, s megvárták, amíg elment. Jegyet, felvilágosítást adtak, csomagot náluk lehetett hagyni, megőrizték. A kis szekér is, amit házigazdám mindig leküldött, hogy felhúzhassam rajta Pálkövé- re a csomagjaimat, itt várt az állomás kertjében. Csengett időnként a telefon, jelzések jöttek. S most ez a fény kialudt. Az állomás zárva, megszüntették. A pénztárablakra kiírták: jegyet a vonaton kell váltani. A vonatok megállnak, a kalauzok indításnál még inkább figyelnek, de állomás voltaképpen nincs. Létszám nehézségek miatt alakult ez így. S ez nem megy ki azóta a fejemből. Kevésbé az ezzel járó kisebb kényelmetlensé-* gek miatt, bár ilyen is akad. Másért. Valami kiesett itt a rendből, éppen Balatonrendesen. Az egésznek egyik cölöpé, e kis teljességnek egyik alkatrésze. Sok más fejlődik itt, de ez most kétségtelenül visszafejlődés. Főként ahhoz az igyekezethez képest, amivel az elmúlt évtizedekben vasutunkat fejlesztették, a balatonmenti állomásokat pedig — talán túlzottan is —szaporították, egyben vonzóvá, kulturálttá, valóságosan példaadóvá tették csinos peronjaikkal, kertjeikkel és ha nem is mindig ízléPogányáé Sebők Margit rajzit sem szerinti, de takaros épületeikkel. Ki adja a példát ezután a községnek, Ba- latonrendesnek — a rendről, ápoltságról, kulturáltságról? Ért ezidén más, efféle meghökkenés is itt. A strand mellett áll körülkerített, ápolt kertben Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori kis tornácos nyaralója, ma — e célra történt hagyományozás alapján — emlékmúzeum. A község nevezetessége, az egyetlen a községről kapható képeslap ezt ábrázolja. A múzeum is megkapó. De ugyanúgy megkapó itt, az általa talán ezért is választott helyen az apró félsziget, a kert, a fűzfák. A felnyíló, a végtelenbe vesző, fénylő víztükör, szemközt a gyönyörű, magányos fonyódi hegy. A csend, a nyugalom, a szépség és az emberség ötvöződése egy helyen. A ház, a múzeum ezzel a kerttel és kilátással együtt teljes, egész. S mindkettő zárva volt. Ügy mondták, nincsen személy, aki az őrzését vállalná. így van e, nem tudom, de zárva volt, végeredményben ugyancsak létszám, munkavállaló hiánya miatt. Az ilyen gondok messze túlnőnek e kis helységen, sőt a vasúton, a múzeumokon is, — országosak, s hovatovább mindenféle szolgáltatást, mindenféle kényelmi és kulturális funkciót korlátoznak, beárnyékolnak. Nap-nap után lehet olvasni, hallani róluk. Ilyen problémák vannak a vasúton kívül a postánál, a városi közlekedésben, a' karbantartó, javító szolgáltatásokban, a kórházakban, az iskolákban, sőt már . óvodákban is. Szükség — sőt kényszermegoldásokra kerül sor, mint a villamos és autóbuszkalauzok megszüntetésére, összevonásokra, leginkább pedig már kialakult, sőt hagyományos szolgáltatások megszüntetésére. Elspórolunk valamit, ami korábban szükségesnek, vagy szépnek, jónak bizonyult. Miként valamikor egyik nagynéném, aki, hogy takarékoskodjon az akkoriban dráguló babkávéval, saját leleményéből egyre több égetett cukrot, — ka- ramelt — tett a tejeskávéba. A színe megmaradt, íze sem volt éppen rossz, csak éppen kávé alig volt benne. Általános és központi kérdés lehet, sőt lett ez. Minden bizonnyal foglalkoznak ezzel az erre illetékesek, s aligha könnyű a feladatuk. A rémítő emlékű, s remélhetőleg soha vissza nem térő munkanélküliséggel szemben a fordítottja; sokkal kisebb rossz, de mégis probléma. Mert a kérdés voltaképpen az: miért élünk, termelünk, dolgozunk? Nem az emberibb, ellátot- tabb, kulturáltabb társadalomért? Hiába emelkednek mutatók, ha hovatovább városrészekben nem tu- dunk elegendő iskolát, üz- 11 letet, óvodát nyitni, nem csak 11 az építőképesség jelenlegi I hiányai miatt, hanem mert ® nem is volna elegendő óvó- r nő, tanerő, egyéb munkaerő 1 hozzájuk. Vagy pedig máshonnan kellene elvenni , őket. Hiába gyorsabbak és ,J szebbek az expresszvonata- ink, ha meg kell szüntetni mindennapos hasznú, kis állomásokat. Hiába gazdagodnak nagy központi gyűjteményeink, ha vidékiek, kisebbek nem láthatják el feladataikat. Mindez munka- erő, státus, fizetési probléma. Az egyensúlyt meg kel- J lene találni, mégha nyomban bizonyára nem is lehet. l»| Balaton-Rendes, ez a saját- i'j ságos, vonzó nevű szép kis ][' helység azt a vágyat élesz- J ti, hogy életünknek ugyan (*, kisebb, de együttvéve fon- tos dolgai, az ilyen dolgok * j is többé-kevésbé rendben legyenek. ^ a : ff új f 'i dui
