Szolnok Megyei Néplap, 1971. július (22. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-25 / 174. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1971. július 25. KÜLPOLITIKAI Alulról fűtött tavak Az Antarktiszon, Maud királynő legendás földjén, szovjet tudósok „fűtött” tavakat fedeztek fel. A tavak körülbelül ezer méterrel vannak a tenger szintje fölött. Vékony jégréteg borítja őket; a föld mélyéből áramló meleg azonban meggátolja a rendkívüli hidegben is a tavak teljes befagyását. A 90 méter mély és összesen mintegy 10 négyzetkilométer kiterjedésű nagy tavakat főként a parti részeken csaknem teljesen benőtték a hideget is álló különféle vízinövények. A szovjet tudósok azt állapították meg, hogy a tavak a nyári hónapokban beállott olvadás során keletkeztek, és „az alulról jövő” melegtől télen sem fagynak be. Nem lopás, hanem elosztás Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa adatokat tett közzé néhány európai kapitalista ország utóbbi tíz évre vonatkozó fejlődésével kapcsolatban. Az érdekelt országok kormányszervei által rendelkezésre bocsátott adatok alapján az ENSZ szakértői arra a következtetésre jutottak, hogy tovább mélyült a kapitalista Európában a gazdagság és a szegénység közötti szakadék. A jelentésből idézzük szó szerint; „A gazdagok még tovább gazdagodtak, a szegények — még tovább szegényedtek.” A hyugat-európai lakosság tíz százalékát kitevő pénzügyi elit a nemzeti jövedelem 28—44 százalékát kaparintja magához, ráadásul ez a százalék szakadatlanul nő. Míg 1954-ben az említett 10 százalék az NSZK- ban, az összekreset 41 százalékával addig 1965-ben már 44 százalékával rendelkezett. Franciaországban ugyanezen időszakban az adott arányszám 34-ről 37- re nőtt A lakosság legszegényebb részének (körülbelül 10 százalék) jövedelme ugyanakkor vágy csökkent, mint Norvégiában, vagy változatlanul maradt, mint Belgiumban, vagy jelentéktelenül emelkedett, mint Angliában és Svédországban. Az ENSZ- jelentés hangsúlyozza, hogy a nyugat-európai lakosság legszegényebb rétegeinek életszínvonala még ennek ellenére sem hasonlítható össze egyes afrikai és ázsiai. országok szegényeinek nyomorával. A Nixon—Mao héssxorítáa előtt „Akár mint turista, akár mint elnök.. Edgar Snow társalog Kínában Most, hogy a világközvélemény már mint a közeljövőben bekövetkező eseménnyel számol az Egyesült Államok elnökének pekingi látogatásával, különösen érdekes visszatekinteni e látogatás előkészítésének néhány, lassan feledésbe merült fázisára. Itt először meg kell említeni Edgar Snow amerikai újságíró személyét is: Snow az az ember, akinek világszerte nagy feltűnést keltett írásaiban először bukkant fel ennek a látogatásnak lehetősége. (Snow idős, jelenleg Svájcban élő hírlapíró, aki miután Missouri állam egyik egyetemén újságírást tanult, egészen fiatalon Kínába utazott és ott hét éven át tudósítóként dolgozott. Kitűnően megtanult kínaiul, több nyelvjárást beszél és ő volt az első nyugati újságíró, aki 1936-ban, áttörve a csangkajsekista csapatok záró'vűrűjét, eljutott a kínai Vörös Hadsereg főhadiszállására. Abban az időben a Mao-vezette katonai csoport Észak-Senhszi barlangjaiban lét: Snow itt hosszas beszélgetéseket folytatott az akkor még szinte ismeretlen Mao Ce-tunggal, egyik könyvében meg is írta Mao életrajzát. Ebből az időből származik azóta is fenntartott és egyedülálló jó kapcsolata a mai kínai vezetők legtöbbjével. Snow egyébként a kínai—japán háború 1937—1941-es időszakában is Kínából tudósította lapjait. Az elmúlt évben többször is újra járt Kínában és módjában volt Mao-val és Csou Sn-lajjal, a ma leglényegesebb kérdésekről, közöttük a kínai—amerikai viszonyokról beszélgetni. A legnagyobb feltűnést az 1970 decemberi beszélgetés keltette (öt teljes órán át tartott), amelyet Edgar Snow Mao Ce-tunggal folytatott. Az elnök felkérte az amerikai újságírót, ne szabályos ipterjút készítsen, csak cikkben számoljon be társalgásukról. Ebben a beszélgetésben Mao kijelentette: „A kínaiak és az amerikaiak között... a kölcsönös tiszteletnek és egyenlőségnek kell fennállnia”. Majd elmondta: „a kínai külügyminisztérium annak lehetőségét mérlegeli, hogy megengedje baloldali, a centrumhoz és a jobboldalhoz tartozó amerikaiaknak, mint például Nixonnak, aki a kapitalista monopóliumokat képviseli, hogy Kínába jöjjenek. Nixont szívesen fogadnám, mert most a Kína és az Egyesült Államok között fennálló problémák nem oldhatók meg nélküle. Jó lenne, ha eljönne Kínába, akár mint turista, akár mint elnök” — idézi Snow Mao Ce-tungot, hozzátéve: maga Mao is szívesen beszélgetne az USA elnökével. Látható tehát, hogy milyen messzire került a kínai álláspont a már idézett Csen Ji-féle megjegyzéstől, amely a csúcstalálkozó lehetőségét csak amerikai kezdeményezés alapján látja lehetségesnek. Mao Snow-nak tett kijelentése ugyanis semmi másnak nem minősíthető, mint konkrét kezdeményezésnek, másszóval tényleges meghívásnak. Edgar Snow egy másik beszélgetése — a partner Csou En-laj miniszterelnök volt — hasonló szabályos meghívást tartalmaz. „Csou miniszterelnök baráti érzelmeinek adott kifejezést az amerikai nép iránt. Késznek mutatkozott konkrét esetekben és konkrét módon fontolóra venni Kína barátainak kívánságát, hogy odalátogassanak”. Nem lehet félreérteni, hogy kiknek a kínai látogatására célzott — s a Snow-interjú megjelenése után a világsajtó már terjedelmes névsort közölt amerikai szenátorok és üzletemberek nevével, akik alig várják, hogy útleveleikbe beüssék a kínai vízumot... Az idei esztendő egyik legtöbbet tárgyalt, a sportrovatokból a lapok élére került „sporteseménye” a kínai—amerikai asztaliteniszezők kínai földön rendezett mérkőzés-sorozata volt. S ha Csou En-laj éppen ping- pongozók előtt tartotta szükségesnek „a kínai és az amerikai nép közötti barátság” perspektíváit fejtegetni, akkor ennek a ténynek csak az lehet a magyarázata, hogy Peking „a népi diplomáciáról” áttérőben van a klasz- szikus diplomáciára, s amint azt a Kissinger-látogatás körülményei bizonyítják, ebből is a titkos diplomáciai tárgyalásokat részesíti előnyben. Ha ma elsősorban — és természetesen a néhány hónapon belül várható leg- magasabbszintű kínai—amerikai találkozó is a világpolitikai érdeklődés fő tárgya, ez sem választható el a szovjet—kínai viszony kérdésétől. Fájdalmas tény, de tény, hogy a kínai vezetők, a sajtó, a rádió nem változtattak a szovjet politikán, a szovjet élet szinte minden területét támadó magatartásukon, és tény az is, hogy az immár sok-sok hónapja folyó szovjet—kínai határtárgyalásokon nincs észrevehető előrehaladás. Amikor a Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz a Kínai Nép- köztársaság nemzetközi súlyának növelésére — elég csak arra a szovjet javaslatra gondolni, amely ott említi Kínát az öt atomnagyhatalom mielőbb összehívandó, áz atomleszerelést előkészíteni hivatott értekezletek résztvevői között, vagy arra az immár több mint kétévtizede állhatatos küzdelemre, amellyel a Szovjetunió Peking elvitathatat- lanul jogos helyéért küzd az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben — a Kínai Népköztársaság hivatalos állami politikájának és nem utolsósorban a kínai pártnak a legtöbb megnyilvánulása szovjetellenes és valamiféle elképzelt „kína- ellenes összeesküvéssel” vádolja a szovjet politikát, s vele együtt a többi szocialista ország politikáját is. A várható Nixon-látoga- tást egyszerűen lehetetlen ezeknek az összefüggéseknek mellőzésével, figyelmen kívül hagyásával végiggondolni. Az a szocialista politika, az az elvhű marxista— leninista álláspont, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése mellett száll síkra, elválaszthatatlan a szocialista országok proletárinternacionalista egységének állandó erősítésétől — s éppen ez az, ami Peking- ben, legalábbis jelenleg, elutasításra talál. Természetesen lehetséges, hogy Nixon pekingi útja segíthet a kínai—amerikai viszony javításában. Bár vannak problémák, például a minden elkéozelhető szálon Washingtontól függő tajvani rendszer sorsának kérdése, amelynél mindkét félnek eddig elképzelhetetlen mélységű kompromisszumokat kell tennie, ha egyáltalán eredményt akarnak elérni. Nixonnak az 1972-es választások céljából, az amerikai üzleti életnek a többszázmilliós kínai piac megnyerése céljából látszik roppant hasznosnak a pekingi repülőút. A kérdés csak az, hogy Mao Ce-tung mit remél a republikánus elnöknek és a nagytőkének adandó kompromisszumok ellenében... (Vége) Gárdos Miklós Sikertelen hatalomátvételi kísérlet Marokkóban 1971. július 10-én a marokkói hadsereg tisztjeinek egy csoportja megkísérelte II. Hasszán király uralmának megdöntésével visszaállítani a demokratikus , jogokat, és kikiáltani a köztársaságot; elszigetelt akciójuk azonban magában hordozta a bukás lehetőségét. (Kedden este megtörtént a lázadás vezetőinek kivégzése.) Az 1961 óta uralkodó II. Hasszán az ország gazdasági és politikai eredményeit a királyi hatalom korlátlan ki- terjesztésére használta fel. Az országban 1965-től 1970- ig rendkívüli állapotot vezetett be, amit tavaly az új alkotmány életbelépésével szüntetett meg. Ez gyakorlatilag felszámolja az alkotmányos monarchiát: a király megvétózhatja a parlament döntéseit, amelynek 240 tagja közül csupán 90-et választanak közvetlenül. A 443 680 km1 területű, 15,5 millió lakosú Marokkóban a függetlenség elnyerése óta megerősödött és a külföldi tőkével összefonódó burzsoázia, valamint az arab földbirtokosok és a berber törzsi arisztokrácia (a lakosság 36 %-a berber, 64 %-a arab) jelenti a monarchia támaszát. A gazdasági életben a francia tőke mellett a fontosabb ágazatok ban megjelent az amerikai tőke is. Marokkó ugyanis számos világgazdasági jelentőségű termékkel rendelkezik: a tőkés világ 2. legnagyobb foszfáttermelője — a tokésvilág termelésének mintegy egyötöd részével — egyben legnagyobb exportáló ország is, kobalt termelése a 3., mangán termelése pedig a 4. helyen áll. A középkor óta virágzó kézművességen kívül gyorsan fejlődik, a világtermelésben első helyen álló halkonzervgyártás. Barátaink és termékeink Nem nehéz megjósolni: néhány év múlva ugyanúgy részletre lehet majd személygépkocsit vásárolni, ahogy jelenleg hűtőszekrényt, tv-t vagy mosógépet. Egyelőre még csak az első szovjet Zsigulik futottak be, s már 20—40 százalékkal zuhant a használtkocsik szabadpiaci ára. 'Mert a Fiat licenc alapján készülő új szovjet autó beváltotta a hozzá fűzött reményeket; korszerű, gyors, üzembiztos, tartós és viszonylag olcsó. Ha az idn beérkező 13 ezer darabból még nem is jut minden Zsigulira vágyako- zónak, az 1975-re tervezett 30 ezerrel már aligha lesz sorbaállás. S eljön az idő, amikor a Zsiguli még korszerűbb és olcsóbb utódai ugyanolyan tömegfogyasztási cikké válnak, mint a televízió készülékek. A Zsiqulí-karrer a fejlődő nemzetközi munka- megosztás produktuma. Megtestesíti a nagymúltú tőkés autógyártás tapasztalatait és a KGST-országok erősödő termelési kapcsolatait. Magyar vállalatok 18-féle szerelvényt és elektromos alkatrészt gyártanak hozzá kiváló minőségben, gazdaságos nagysorozatban. (Hasonlóképpen más szocialista országok is kooperálnak a Kujbisev mellett épült Volgái Autógyárral.) Máris nyilvánvaló, hogy a hazai gépkocsi igények olcsóbban, gyorsabban, korszerűbben és kisebb beruházással kielégíthetők e kooperációval, mint saját személygépkocsiszerelő és gyártó üzem létesítésével. Az új, korszerű gyártási ágak kialakításánál, fejlesztésénél a szocialista országok mind gyakrabban előre i összehangolják terveiket és i szellemi erőiket. Az 1975-ig szóló magyar és szovjet ötéves tervek egyeztetésének eredményeit összegező jegyzőkönyvvel együtt írták alá például Moszkvában a két ország olef n kooperációs megállapodását. Az egyezmény alapján 1975—1985 között évente 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba, csővezetéken különböző műszói- és műanyag félkésztermékekért cserébe. Ezzel hazánk és Szovjetunió egyaránt beruházást takarít meg s optimális méretű üzemekben, olcsóbban állíthatja elő a szükséges termékeket. Vagy egy másik vegyipari példa, amely ugyancsak az ötéves, tervegyeztetések eredménye. Bulgária 1973-tól évente 120 ezer tonna szódaterméket szállít hazánknak. s előzetesen hitellel és génszállításokkal veszünk részt egy korszerű, nagy bolgár szódagyár építésében. Lengyelországgal kötött egyezmény alapján pedig növekvő kénszükségletünket elégíthetjük ki. Csehszlovákia viszont, amennyiben részére 1972—1975-ben évente 100—120 ezer tonna gabonát szállítunk, kész Magyarországnak évente 250— 500 ezer tonna műtrágyát értékesíteni. A KGST-országok az idén pj ötéves tervek teljesítését kezdték el. Nagyobb feladatokra vállalkozhatnak, kedvezőbb feltételek között a hetvenes évtized első felében, mint korábban, bármikor. S ebben nagy szerepe van annak, hogy szorosabbá hatékonyabbá váltak a szocialista gazdasági tömörülés tagországainak kapcsolatai. Igaz, az átfogó tervegyeztetések gyakorlata már 1956- ban elkezdődött, de most először valósul meg időben olyan mélységű információ- csere, amelynek eredményeként a tagországok népgazdasági terveikbe kölcsönösen beépíthették partnereik igényeinek optimális kielégítését, jelzett szállítókészségét, számolva a szocialista gazdasági kooperáció és integráció lehetőségeivel, feltételeivel is. így a tervko* ordináció megalapozta ai 1975-ig szóló külkereskedelmi áruforgalom dinamikus növekedését és egyben mesz- sze túl is mutat azon. Jóllehet a szocialista nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében a népgazdasági tervek összehangolása az elsődleges, azért a vállalatok rugalmas áru- és piaci kapcsolatai sem elhanyagolhatók. A KGST közgazdászainak budapesti tudományos tanácskozása taväiy novemberében megállapította: a vállalatok anyagi érdekeltségi rendszerét az egyes országokban módjukban áll úgy szabályozni, hogy a vállalati döntések egybeessenek a népgazdasági érdekkel is, s ezzel megteremthetők nemzetközi kapcsolataik fejlesztésének előfeltételei. A gazdasági reform nyomán kétségtelenül nőtt a magyar vállalatok és KGST-partnereinek érdekeltsége közgazdasági kapcsolataik fejlesztésében. Így napjainkban már nem csupán kormányszintű tárgyalások és megállapodások témája a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció. Egyebek közt magyar és csehszlovák üzemek kooperációjával mindkét országban korszerű sertéstenyésztő telepek létesülnek 1975- ig. Ugyancsak magyar és csehszlovák vállalatok félvezetők és tv-képcsövek cseréjét irányozzák elő, öt év alatt 62 millió rubel értékben. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár NDK-beli céggel közösen fejleszti a növényvédő családot és szervezi meg az egyes típusok, részegységek szakosított gyártását. A Hajdúsági Iparművek jugoszláv partnerével együttműködve gyárt korszerű automata mosógépet olasz licenc alapján. A vállalatok öntevékenyen, kezdeményezően bekapcsolódhatnak olyan kiemelt, nemzetközi munka- megosztásba szorosan beilleszkedő népgazdasági programok végrehajtásába is, amilyen például a közúti járművek, a számítógépek és részegységeik gyártásának, kooperációjának fejlesztése. A legjobb ajánlólevél a szocialista világpiacon is a korszerűség, a jó minőség, a gazdaságosság. A gazdasági integráció kibontakozásával nő a vállalatok, az országok egymásra utaltsága, s így a nemzetközi munkamegosztás intenzív formái csak a barátság és a bizalom, a gondos és pontos munka jegyében fejlődhetnek. Kár volna a nemzetközi termelési szakosítás és kooperáció kezdeti szerény jeleit felnagyítani, eltúlozni. De nem becsülhetjük le a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk nagytömegű hagyományos export—import termékeinek szerepét sem. Az előremutató új formák és a tradicionális árukapcsolatok bővülése együttesen teszi lehetővé a külkereskedelmi forgalom minden eddiginél dinamikusabb növelését. Ma már senki számára nem kétséges, hogy az egyre szélesedő külgazdasági kapcsolatok hozzájárulnak termelési erőforrásaink kihasználásához, a munkaképes lakosság hatékony foglalkoztatásához, a növekvő anyag- és energia-igények zavartalan kielégítéséhez, az új, korszerű gyártási ágak fejlesztéséhez. A szovjet Zsiguli, a szovjet zsebrádió, a csehszlovák magnetofon, az NDK-beli automata mosógép és általában az üzletek egyre bővülő külföldi áruválasztéka szemléletesen bizonyítja a fogyasztók széles rétegeinek', hogy ezek a kapcsolatok az ország gyarapodását, a jólét növelését szolgálják.
