Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

(969. március 21 r 9 A Szolnoki Munkás emlékére Több százan gyűlteik össze tegnap délelőtt Szolnokon, a Kossuth tér 3. számú ház előtt, a Szolnoki Munkás cí­mű, napilap megjelenéséneik 50. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla fel­avatására. Az ünnepségen részt vett Csáki István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei bizott­ság első titkára, Fodor Mi­hály, a megyei tanács vb- elnöíke. Oláh János, a Haza­fias Népfront megyei titkára, Csollány Ferenc, a Hírlapki­adó Vállalat igazgatója, ott voltak a város párt, állami és társadalmi gzéwezteinek képviselői, A Szolnoki Munkás törté­nelmi jelentőségét Zagyi Já­nos, a megyei pártbizottság- titkára méltatta- Többek kö­zött ezeket mondotta: — Városunkban számos emlékmű, emléktábla őrzi a félévszázaddal ezelőtti dicső harcok szolnoki forradalmi eseményeit, a mai navon új színfolttal gazdagodik, a sor. Emléktáblát avatunk me­gyénk első kommunista na­pilapja megjelenésének 50. évfordulója alakalmából■ Öt­ven évvel ezelőtt 1919. már­cius 16-án erről a helyről in­dult útjára a Szolnoki Mun­kás, hogy részese legyen a nagy forradalmi küzdelem­nek. hozzájáruljon a prole­tárok igazságos harcához. A beszédébe szőtt idéze­tekből bátor helytállásra biz­tató. a forradalmi harcok­ban utat mutató, nyílt szavú lapot ismerhettek meg a Szolnoki Munkásban az ün­nepség résztvevői. S olyan Jcomunista újságírókat, mint Bálint Hugó, Pálfy János, Orosz György. Szűcs László, Dénes Gyula és többeket, akik a nagy nehézségek árán gyakran géppuskaropogás, ágyúdörgés közepette szer­kesztették a lapot, hogy az eszmei ihletője. lelkesítője, szervezője lehessen a Ta­nácsköztársaság Szolnok me­gyei harcainak. — Pártos volt ez a lap a szó lenini értelmében — folytatta a szónok. — Elvi szilárdsággal, meggyőző hit­tel terjesztette a marxizmus igazát. A Tanácsköztársaság legnehezebb napjaiban szer­vezett. mozgósított az életet adó munkára. Könyörtelenül leleplezte a forradalom vámszedőit... Szenvedélyes gyűlöletet szított a nép ellen­ségei. a burzsoázia ellen .. • És amikor veszélybe került a munkáshatalom, fegyverbe szólított. — A Szolnoki Munkás szerves része a megye mun­Tartalmas programmal em­lékeztek a Tanácsköztársa­ság 50. évfordulójára a Jász­berényi Tanítóképző Intézet vezetői, tanári kara és nö­vendékei. Kedden délután ju­bileumi ünnepséget rendez­tek az Intézet dísztermében. A Himnusz és Andrási Béla igazgató megnyitójának el­hangzása után az intézet nö­vendékei Mendelssohn „Kö­szöntését adták elő. Ezután az intézet volt ta­nára, dr. Wittman Tibor tan­székvezető egyetemi tanár, a történelemtudományok dok­tora méltatta — ünnepi be­szédében — a Tanácsköztár­saság jelentőségét. Majd . „Tavasz 1919” cím­kásmozgalmának, harcos ha­gyományainak. Jelképezze ez a tábla — Kiss Kovács Gyu­la szobrászművész alkotása — a Tanácsköztársaság .szol­noki és Szolnok megyei har­caiban mindazt a forradalmi, szellemi éltető erőt. amely- lyel a Szolnoki Munkás hoz­zájárult a dicső harcok sike­reihez. amelyekre 50 eszten­dő távlatából joggal vagyunk büszkék — fejezte be beszé­déit Zagy} János. Ezután Varga József, a Szolnok. megyei Néplap fő- szerkesztője a MUOSZ helyi csoportja nevében koszorút helyezett el az emléktáblán. mel, az irodalmi színpad szín­vonalas produkcióját, ezt kö­vetően pedig az intézet taná­rainak és énekkarának hang­versenyét tapsolhatta lelke­sen a szép számú közönség. Másnap — 19-én — ugyan­csak 17 órai kezdettel Witt­man professzor vetítettképes élménybeszámolója hangzott el „Latin-Amerika történész- szemmel” címmel. A többíz­ben tett utazgatásainak él­mény-anyagából merített ér­dekes előadását nagy érdek­lődéssel figyelte a hallgató­ság. Aznap este két kenyai fia­talember — mindketten ha­zánk egyetemein tanulnak — beszélgetett az iskola nö­vendékeivel, a távoli afrikai ország életéről. Ünnepség a tanítóképzőben (Tudósítónktól) Megnyílt a jubileumi emlékkiállítás Tegnap délelőtt a szolnoki Damjanich János Múzeum­ban megnyitották a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfor­dulója alkalmából rendezett ünnepi, reprezentatív em­lékkiállítást. Az ünnepi megnyitón je­len voltak 1919 dicsőséges eseményeinek veterán har­cosai is. Megjelent Csáki Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei bizottság első titkára, Fodor Mihály, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak elnöke, a megyei és , vá­rosi párt- és állami vezetők, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok képviselői, a társadalmi szer­vezetek vezetői, a város üze­meinek, intézményeinek dol­gozói. A megnyitó beszédet Sipos Károly, a Szolnok Városi Pártbizottság első titkára mondta: 1919 nagy napjai­nak méltatásával nyitotta meg a kiállítást. Fodor József Komsuth-díjtus költő m jármű­javítóban Hosszfl étetutart Járt meg a költő; most hetvenegy esz­tendős. Vöröskatonaként harcolt 1919-ben Szolnoknál is. Utána megbélyegzett; al­kalmi munkákból élt Mikes Lajos 1923-ban közli versét Az Estben. Aztán rendre Je­lennék meg írásai a Nyu­gat-ban, a Korunkéban, a Válasz-ban, a Szép Szó — s a Népszavában. Majd az Est-lapok berlini tudósítója, de 1931-ben hazatér. „Szel­lemi segédmunkás” s állásta­lan entellektüel ismét. Az emberi kultúra és ha­ladás ügyének hitéhez ren­dületlenül ragaszkodik; a háború alatt így jut el' az illegális kommunista moz­galommal való szövetség vállalásáig, az anti-fásiszta harcig. A felszabadulás után 1949- ig az Üj Idők szerkesztője. S 1957-ben jut ismét szóhoz. Nyilatkozatot ír alá, amely a megalakuló Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány mellett tesz hitet. „Az újjá­születő szocialista irodalom egyik szervezője” — olvas­hatjuk életrajzaiban. 0 Szolnokra úgy érkezett, szakszervezeti kulturális szervek és intézmények meg­hívására, hogy veteránokkal találkozik. Szolnoki útján Bálint Istvánná, az SZMT könyvtárának vezetője ka­lauzolta. j ] , A költő mellén iaz" 1919-es emlékérem... Aztán úgy adódott, hogy a százhúsz hallgatóból a jár­műjavító szakszervezeti mű­velődési házában. szerdán délután vagy kilencven fia­tal, úttörő. — Egykori harcostársak helyett a jövő nemzedéké­vel nyílt alkalmam találkoz­ni. S talán így igazi 50. év­forduló ez, — mondja mo­solyogva. S arról beszél, hogy vö- röskatonáíént járt annak idején utoljára ebben a vá­rosban. ..A konkrét, részle­teiben is pontos kép fél év­század alatt elmosódott em­lékezetemben ... De Szol­nok, mint az utolsó harcok, hősi küzdelmek színhelye mindig jelképként élt ben­nem ...” — mondja. 0 — Hogyan kezdődött...? Alakulatunkkal Erdélyben állomásoztunk. Újságot rit­kán láttunk, társadalomtu­dományi műveltségünk vaj­mi kevés volt... De egyre gyakrabban lehetett hallani: „Itt csak az orosz példa se­gíthet ...!” Amikor megjött a Tanács- köztársaság kikiáltásának a híre, a katonák sapkájukat a levegőbe dobálták... — me­séli a költő. Majd, amiről emlékezik, hadtörténészek számára is tanulságos lehet: — Leegyszerűsítése a dol­goknak, a történelemnek, hogy ,a székely hadosztály mind ,egy szálig árulód lett... Heteken át vonultunk visz- sza, Csúcsánál még megüt­köztünk, de aztán Nagyvá­rad. Tasnád, Nagydobos ... A katonák egy része fel akarta venni a harcot. s amikor a parancsnokság ki­nyilvánította. illetve ehhez készülődött, hogy „Nem véd­jük a vörösök uralmát!...” — a hadosztály két részre szakadt. Ezt tudom, —<-.• hi­.szen,. én is ehhez a hadosz-. tályhoz” tartoztam.” s egyik agitátora voltam annak hogy ne adjuk meg magun­kat, védjük meg hazán­kat ... Akik velünk tartot­tak, fegyveresen elvonultak előbb a Tisza mentén északra, eljutottunk csak­nem Csapig, onnét pedig Bu ­dapest felé indultunk. Aszó­don jelentkeztünk a Vörös Hadseregbe... Császtva* István Á Tanácsköztársaság plakátjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom