Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-19 / 15. szám

Itat Január Sfe SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 BORS Magyar történelmi kaland* filmsorozat. Az őt héten át vasárnaponként látható soro­sat hősei hadifoglyok, akik az első világháború sokéves frontszolgálata ntán már csak egyet akarnak; hazajut­ni Ez azonban nagyon bo­nyolult, szinte lehetetlennek tűnő dolog. A hazatérés és az itthoni harcok sokszínű kalandjait ábrázolja a film­sorozat és azt: hogyan edződ­nek hősei tudatos forradal­márokká, kommunistákká. Bors Máté, a főhős figurájá­hoz a történelem adta a „mintát*. A magyar munkás- mozgalom történetének tanul­mányozása közben ismerked­tek meg a film alkotói egy ötletes, talpraesett, kalandos életű kommunista hőssel, aki­nek valódi neve Mészáros Gábor. A filmet 20.30 órakor su­gározza a tv. Szolnokiak a Stúdió jubileumi kiállításán A Néplap egy korábbi számában már megjelent egy cikk a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának jubileumi kiállí­tásáról, amelyben a szerző summásan értékelte a kiállí­tás jelentőségét, egyszóval .magát a képzőművészeti ese­ményt. Az összképről számotadó értékelésen túl azonban illő, hogy részletesebben szóljunk megyénk képzőművészeinek _ szerepléséről, a tíz éves szám­vetésről, melynek anyaga a -■-.Műcsarnok, nyolc termét a szó legszorosabb értelmében zsúfolásig megtöltötte. Nemcsak a jő értelemben vett lokálpartriotizmug dik­tálja, hogy ilyen szemszög­ből is megvizsgáljuk a kiál­lítást. hanem erre kötelez Szolnok és a megyében dol­gozó képzőművészek rangja, szerepe lg a magyar képző- művészeti életben. Még mielőtt részletesen szólnánk azonban a megye képzőművészeinek kiállított műveiről, szükséges, hogy né­hány mondat erejéig vissza­kanyarodjunk a tárlat egé­szének értékeléséhez és ma­gának a kiállításnak a je­lentőségéről, az anyag kivá­logatásának szempontjairól beszéljünk. Tíz esztendő alatt több mint hatszáz tagja volt a stú­diónak s már pusztán e szám is figyelemreméltó. De nem­csak mennyiségről van itt szó, hanem arról is, hogy az első évek stúdió tagjai (közöttük a szolnoki képző­művészek túlnyomó többsége isi alkotják ma képzőművé­szeti életünk derékhadát, s az utána következő generá­ciók, a legfiatalabbak, a stú­dió mai tagjai is egyre erő- teljesebben éreztetik jelenlé­tüket, egyre nagyobb teret követelnek maguknak a ki­állításokon. Legvenek azok bár megyei, területi vagy or­szágos tárlatok. Művészeti életün.k alakulását az ő fel­lépésük is kétségkívül befo­lyásolja. A műcsarnoki jubileumi tárlat sokkal inkább doku­mentatív jellegű, mintsem reprezentatív igényű szám­adása a stúdió eddigi mun­kájának Ezt bizonyítja a ki­állítás anyagának összcválo- gatása is. Ez 37 anyag három nagy rétegből állt össze. A bemutatott művek első nagy rétegéhé7 tartoznak azoknak a művészeknek az alkotásai, akik ma tagjai a stúdiónak. Tehát lényegében pályakezdő művészek s nem, vagy csak nagyon elvétve jutottak túl a kísérletezések, a művészi problémák felvetésének stá­diumán. Alkotásaikon még mestereik hatása érződik, ney éppen e hatással «aló szakítás olykor görcsös, anarchikus végletektől sem visszariadó erőfeszítéseknek jegyei. E „táborhoz”) tartozik két Szolnok megyei fiatal mű­vész i?. A szolnoki Oláh Évának három portré szob­rát láthatjuk h kiállításon. Mindhárom művet a szolnoki tárlatlátogató közönség is ismerheti, szerepeltek a szob­rásznő önálló kiállításán is. E művek jó karakter érzék­ről, az anyag és a mesterség­beli, szakmai tudás fontossá­gának tiszteletéről tanúskod­nak. Sokatigérö tehetség a fia­tal, jászberényi születésű gra­fikus, Sáros András Miklós is, aki ugyancsak a közelmúlt­ban fejezte be főiskolai ta­nulmányait és jelenleg a stú­dió tagja. Szolnokon a Téli Tárlaton szereplő, egyik fi­gyelmet érdemlő rézkarcá­nak, a Kutaysétáltatás című­nek egy levonatát a jubile­umi kiállításon is bemutat­ják, másik kéf rézkarcának illetve egy litográfiájának társaságában. Sáros képszer­kesztése a kép expresszív mondanivalója által diktált Nem riad vissza a méretek, a viszonylatok olykor fan­tasztikus, néha hátborzonga­tó hatást keltő, tudatos tor­zításától sem, érzékeny a groteszk iránt is. Mondani­valója agitatív, szuggesztív erejű, s e tartalom kifejezésé­hez már rendelkezik a szük­séges technikai, eszközbeli biztonsággal is. A kiállításon bemutatott anyag második rétegéhez azok a művek tartoznak, amelyek önálló művészi hangjukat, stílusukat már megtalált művészek, régebbi stúdiótagságuk idejében, vagy közvetlenül azt követő időszkaból származó alkotá­sai. Az anyagnak ez a része érdekes megfigyelésekre ad alkalmat, összevetve a bemu­tatott anyag harmadik réte­géhez tar.tozó művekkel, amelyek ugyancsak e művé­szek munkái, de egyénisé­gükre jellemző, a közelmúlt­ban született munkák — ké­pet kaphatunk egy-egy mű­vészi pálya alakulásáról, fej­lődéséről Is. Ebből a szempontból tanul­ságos Bokros László, a festő két korszakát érzékeltető fest­ménye a Tabán című, illetve két grafikája, a Táj című rézkarc, és monotvpia mese- H.lusztrációja A festmény a „naturálisabb” Bokros, q mű­vész egy korai korszakából származó munkája, amikor formaalkotásában, színhasz­nálatában egyaránt még job­ban kötődött a közvetlenül látott valósághoz. Grafikái­ban már nagyobbfokú, abszt- rakdóróL $ rá jellemző» 'sag játos művészi látásmódról ad bizonyságot^ Ugyancsak régebbi, de az önálló művészi hangra már jellemző munkák Simon Fe­renc szobrai. Két bronz port­réja közül a Kislány fej az összefogott formák harmoni­kus rendjével, a jólismert Mensáros portré, az egyéní- tés erejével tűnik ki. Ugyan­csak ismert a művész Körte­fa szoborportréja is, amelyet a művésztársáról, Berényl Ferencről faragott. A bemutatott anyagnak a harmadik rétegét erősítendő, a kiállítás rendezői, a művé­szeknek, a közgyűjtemények­ben lévő rangos munkáit is bemutatták a kiállításon. Így Berényi Ferencnek két, a kiállításon szereplő festmé­nyét is a Magyar Nemzeti Galériától, illetve a Művelő­désügyi Minisztériumtól köl­csönözték. Bár Berényi Fe­rencnél egy kép pontos da- tálása nem könnyű fs adat, mind a Szárkúprakók, mind a Kubikosok legutóbbi hat esztendőben készült, fémje­lezve a művésznek azt a je­lentős korszakát, amely talán a Homokbánya képével in­dult, és amelyben a monu­mentális formák, a színek ra­gyogó, mély izzása, a felüle­tek mozgalmas játéka jellem­ző. Az elrendezésben Berényi Szárkúprakók című festmé­nye méltán került a kiállítás egyik legszebb képe, Németh József Hóolvadás című mű­ve mellé. A kiállítás rendezőinek vá­logató munkáját dicséri Sza­bó László három bemutatott művének kiválasztását. E három szoborportré felvil­lantja a művész egész mun­kásságának értékeit. (Talán csak a legutolsó időszak ki­vételével, amikor Szabó László figyelme az anyagok közül elsősorban a vas, a technikák közül pedig a he­gesztés felé fordult.) Közülük a legkorábbi az Ági című vörösréz domborítás. A for­mák lágysága, a finom fény- árnvék játék megkapó bájt kölcsönöz ennek a kislány­fejnek. A Feleségem című márvány portré, amely már a szolnoki művésztelepnek, a Nemzeti Galériában rende­zett kiállításán is szereoelt, rus-’tikusabb formálási elvre utal. Két ssolnoki művész. Meggyes László és Gácsi Mi. hály egy-egy alkotásával sze­repe] a stúdió kiállításán, Délutáni napsütés, illetve Húsvéti üdvözlő lap cimű munkájukkal csupán a tárlat dokumentatív teljessége ked­véért névjegyüket tették le. Rideg Cábos On kivel készítene interjút? Az utolsó hídfő ős*e Beszélgetés Gábor Mózessel, az 1919-es Magyar Vöröshadsereg VII. hadosztályának politikai meghízottjával téneteket elmondani, így csak annyit, ki tudja, hány nyel­ven irtuk le, „fiuk, apjuk, testvérük meghalt a magyar nép szabadságáért”. Mentek a levelek szerte Európába. Csúcsa, Tiszafüred, Szolnok — majd mind ott estek el, — Szolnok? Fölértünk egy dombra, ahol régen a püspök lakott. Gyerekek szánkáznak el mel­lettünk, Mózsi bácsi megáll, rám hunyorog. — Megvan még az az emeletes formájú, ház a Ti- sza-híd lábánál? Előtte szén fák a Zagyva torkolatnál, meg szemben a liget. Milyen liget is? Zavarban vagvok, hogy hívhatták a mai Üttörővárcs helyén lévő erdőt.. A nyel­vemen forog.,. Megvan. — A Móricz liget? Sajnos a második világháború el­pusztította, most... — s mondom mi van a helyén. — Ott álltam annak a háznak a padlásán a vezér­karral, amikor a tiszai of- fenzíva megindult. De nem ez volt az első szolnoki él­ményem. Még előbbi. Május 2-án felhívott telefonon Kun Béla, kért hogy ellenőrizzem, tényleg bevonultak-e az in­tervenciósok Szolnokra. Kó­sza hírek keringtek, csak annyit tudtunk, hogy csa­pataink kivonultak a város­ból. Werth Henrik a Tiszán­túlon tárgyalt Pop román ge­nerálissal... A tiszai hídfő végleg elveszett volna? Az utolsó hídfő. 17ov mozdonyon indultunk felderítésre Szol­nok felé. Nem részletezem. Jelentettem Kun Bélának, hogy az ellenforradalmár csa­patok arcvonalat építettek ki a város nyugati határában. Kun Béla rám bízta a Ceg­léden pihenő Arky csoportot. Most is hallóm, ahogy mond­ta: „Szolnok fontos, nagyon fontos, tegyen meg min­dent!” Három egységgel tá­madtunk, a város határában kegyetlen harc volt. Délután' május 3-án, bent voltunk Szolnokon. Az utolsó pilla­natban. Seidler Ernő és még vagy harminc elvtársunk előtt már kihirdették a vér- bíróság ítéletét. „Kivégez- tetik!” — A másik szolnoki em­lék? — A Szolnokot visszafog­laló egységekkel együtt a Vll-ik hadosztályba vezé­nyeltek. A hadosztály politi­kai biztosa voltam, a nagy reménykedés után ez már szomorú emlék. Hosszú tör­ténet. Az árulók köztünk él­tek, az antant pókhálói már befontak mindent. Már el­hagyta Mezőtúrt a tiszai of- fenziva, amikor előőrseink el­fogtak egy román királyi ve­zérkari őrnagyot. Nála ta­láltuk meg a Vörös Hadse­reg felvonulási tervét. Nem, nem földerítés volt! a front sematikus- rajzán ott volt a felállított hadosztályok és más csapattesteke.n kívül an­nak a két tüzérütegnek a helye is, amely még nem volt ott abban az időpont­ban, amikor a bojár tisztet elfogtuk, csak a későbbiek során került volna oda. A rajzon francia és román megjelölések voltak, straté­giai megjelölések, tehát ille­tékes helyen akkor már lát­ták a felvonulási tervet. Azonnal jelentettem a ta­pasztaltakat, de már késő volt. Karcag és Kisújszállás között már csapdába es­tünk... A tiszai offenzíva összeomlott... Másnap, harmadnap a2 emigráció éveirőj beszélt Mózsí bácsi, amikor újra ta­lálkoztunk. Bécs. — Pártösszekötő voltam. Külön beszélgetést érdemel­ne mi mindenen keresztül mentgm, de ennek már nem volna sok értelme. Apropos: Balázs Béla kiadott egy cso­dálatos verseskötetet Becs­ben. Gyönyörű, keserű ver­sek voltak, A Férfiének — ez volt a kötet címe. Azóta sem olvastam ezeket a köl- temév-yeket. Az ajándékkötet :meg elveszett valahol, -me­nekülés közben. Keressétek meg valahol a világban ezt a Balázs kötetet, nagy kincs... Hosszú évtizedekig Lon­donban és Moszkvában élt. — Nagyon nehéz idők vol­tak. Különböző pártmegbíza­tásokban dolgoztam, később Kun Bélával a Kommintern- ben. Aztán...? Sokan közü­lünk a törvénysértések ál­dozatai lettek. London? Svá- dy Adél volt a közvetlen munkatársam. Egy V—2-es pusztította el, sírját sem tu­dom hol van. Újra Moszkva következett... Teltek az évek, dolgoztunk, ahogy tudtunk. Aztán... visszakaptam a párttagságomat, pártnyugdt- jas vagyok. Harmincéves vol­tam, amikor a szolnoki üt­közeteket vezettem, sok min­den történt, megmért ben­nünket az idő, de vagyunk, ahogy az öreg Verhovina. — Szokásos záró kérdé­sünk: ön kivel készítene in­terjút? — Ugye nem vagyok na­gyon önző, ha azt kérem, hogy valakivel a nemzetkö­ziek közül... A napokban olvastam a* újságban, hogy Gábor Mó­zesnek a Munka Érdemrend aranyfokozaía kitüntetést adta át Moszkvában Szipka József nagykövetünk. Tiszai Lajos Januári folyóiratokban olvastuk ötven éve halt meg Ady End­re. Az évforduló alkalmából va­lamennyi folyóirat közöl vissza­emlékezéseket, az Ady-életmű egészét, vagy egyes részleteit elemző tanulmányokat. A Nagyvilágban Komlós Ala­dár, az Üj írásban Lukács György, az Alföldben Kovács Kálmán, Kiss Tamás, id. Pálfy József, Ember Ernő és Lőkös István közöl Adyval kapcsolatos írásokat. A NAGYVILÁG ebben a hó­napban igen kevés verset hoz, a januári föltétlenül „prózai’* számnak tekinthető Négy no­vellista,. két költő és egy drá­maíró szerepel az e hónapi számban. Charles Tomlinson angol és René Guy Cadou francia költő versei mellett Anatolij Kuznye- cov A statiszta igaza, Dusán Kuzel szlovák ir£ A harmadik csend című "elbeszélése, vala­mint » Alfred Anderseh: Félár­nyékban és William Styron: Nat Turner vallomása című no­vellája adja a szépirodalmi rész gerincét. Tom Stoppatd: Nagy szimat, adja a legérdekesebb gondola­tokat. Az ÜJ ÍRÁS megkezdte Dar­vas József: A térképen nem te« lálható cimű riport drámájának közlését. Igen sok költő szere-* pel a folyóirat januári számá­ban. többek között Garai Gá­bor, Juhász Ferenc, Somlyó György, ízes Mihály, Kiss Be­nedek, Héra Zoltán, Három érdekes írás szól a hip­pikről: Pintér Tamás: Fáznak a hippik. Paul Prensky-Joyce Gardner: Hosszúhajú veszede­lem N?w Mexikóban és Kened! János: A hippik békés lázadása. A ALFÖLD is sok költőt szó­laltat meg. Kalász Lászlót, Kiss Dénest, Börcsök Máriát, Stetka Évát, Ladányi Mihályt, hogy csak néhányukat említsem. Két novella és egy regény- részlet alkotja még a folyóirat szépirodalmi anyagát: Kurucz Gyula: Százezer gyom, Sipkay Barna: Éjjel a tanvárói é<s Kiss Ervin: Jákéb és feleségei. A Népművelés rovatban két érdekes tanulmány Olvasható: Katona Imre — Mossóczy Vilmos: Zene és közönség; Arató Attila: Sétálunk az Ung partján. Fehér az este. Hópaplanokat hömpölyögtet le a szél a Kárpátokból. Megenyhült az idő, az utcán játszik a vá­ros. Sosem láttam még ilyen igazi, melengető hóesést és ennvi jókedvű embert. Mózsi bácsi mellett csúsz­kálok a hóban. Nem az új­ságírói közvetlenkedés, ti- tuláltatja így házigazdámat, hanem egy kedves - hagyo­mány; Gábor Mózest, a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő harcosát „Mózsi-nak” szólít­ják barátai, elvtársai. Moszk­vától Londonig, az Északi­tenger partján, a bécsi kis­kocsmákban, Pesten — ahol csak élt a világban amerre járt... Mennyien így szólítják! Vaav szólították. „Mózsi”. A székelyek becézgetik így egy­mást Megyünk az Ung partján, szólftgatják az ungváriak, ukránul, szlovákul, magya­rul. „Jó estét, Mózsi bácsi, hogy vagy?” Jól van. A Verhovina is sok vihart megélt, mégis hegy. Nagy hegy. Gábor Mó­zes is ilyen. De a Verhovina nem vulkán. ö mec i«en. de nem mindent felperzselő pa^o^sa van. hanem csak melengető. A vulkán rom­bol. ő épít. Fiatal éveitől így csinálja, s ma is fiatalosan. Hogy megkorholna most hallom: „Azért jöttél, hogy engem szépítgess, vagyhogy a munkánkról írj?" — Jó, Mózsi t.átyám, be­széljünk a munkánkról. De a kicsi mindig része az egész­nek ... — Látod amott azt a dombot? No! Az ungvári ki­rályi katolikus gimnázium­ban kezdtem ráébredni, hogy becsapnak. A tisztcs- séntelenség sokszor a jószán­dék álarcával jelentkezik. Hallgattam az etikaórákat. Gondolkoztam. Kiknek az erkölcse szerint élek? Azt láttam, hogy erkölcsöt csi­náltak az erkölcstelenségek elkövetéséhez. önigazolás félét. Ezzel a felismeréssel kezdődött utam megjárása. Az egyik pont ez életem ko­ordináta rendszerében. S a következő? Szaratov. Nem elég a rosszat, az igazságta­lant felismerni, tenni kell el­lene. Ez a másik pont: meg tettem az első keveset, ami tőlem tellett. Tovább lépegettünk a hó­ban, de ml most álljunk meg gondolatban. A máso­dik pont: egy fiatal jogász, aki a Volga mellett már nem tétlen szemlélő., hanem ez Első Nemzetközi Ezred poli­tikai megbízottja. A magvar és a német Internacionalis­ták élén harcol a fehérek ellen. — Az őszirózsás forrada­lom után hazajöttem, 4 Ta­nácsköztársaság kikiáltása után felhívtak a Hadüniii N*vbiztossáara. Szervezzem meg a forradalom nemzetkö­zi errdeit. Erről nem be­szélek, mert gondolom is­mert... — Sajnos nem eléggé. Ál­talában a soanyol polgárhá­ború nemzetközi ezredeire gondolnak az emberek, ami­kor a szót hallják. Nem in­dokolatlan, a nemzetköziek szerepe ott lényegesen je­lentősebb volt — egészen más volt a történelmi helv- zet —, de úgy vélem, bőgj az internacionalisták 1919- be tanúsított hősiességéről még nem tudunk eleget.. Egy újságcikkben sajnos nagyon keveset lehet majd elmondani. Három ezrpdünk volt. benne oroszok, lengye­lek. osztrákok, szlovákok... Eny kis világ. Komiét Ala­dár megénekelte Közvetle­nül ez a vers is a svanvolor- szágiakról szól. de én bele­érjem 1919 nemzetközi hőse­it is. Meg azért is Komiát- ra hivatkozom, mert szebben úgysem tudnék róluk szólni: .....EzemyelviI. egyszivű bri­gád.. J< Nem akarok fronttör­av agy az Igazi detektív című színdarabja olvasható még a szépirodalmi rovatban. A folyóriat többi rovatából Mácza János A Magyar Tanács- köztársaság képzőművészetéről. Kardős "László: A világirodalom kérdéseiből és Tordai Zádor: A diákok Marcuse-ja című írása Gondolatok az „Olvasó népért’* mozgalom Indulása alkalmából. A folyóirat további részében kiállításokról, Barbara Garson McBird című darabjának deb­receni bemutatójáról és könys vekről szóló ismertetéseket, kri­tikákat olvashatunk. a. m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom