Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-19 / 15. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. jawnér 1°. — messzeségben gőA zölgö tanyák... Vertfalú ház, keresztben pajta, . akól... Akácfaárnyak, sötétlő nyárfatomyok... A meszelt tűzfalak és a nyárfák jól látszottak az útról... a téli alkonyat palaszürke eget vont föléjük... Elmosódtak, aztán újabbak tűntek elő a fagyott mezőségek mélyén... Az újság kiesett a kezemből. A papír zizzenő neszére összerezzentem. A sofőr rámpillantott, aztán figyelme visz- szatért a keskeny úthoz, mely egyre bizonytalanabbá vált a szürkületben. Előhúztam a meghívómat és beleolvastam: n...Orgovány Alsójárás..." ^Orgovány... Orgovány..." — keringett bennem a szó. A sofőrhöz fordultam: — Mondja, ez az Orgovány Alsójárás... Ez az az Orgovány? — Egy Orgovány van — mondta és mereven nézte az utat. összehajtottam a levelet, s néhány pillanatig a könyvekre gondoltam, szépségükre és hasznosságukra, mintha máris előttem üldögélnének a tanyai emberek, s várnák, hogy mit mondok a betűről, az olvasás szükségéről... Emlékezetemben könyvcímek után kutattam, mintha egyetlen cím varázslatán piúlna minden, a mutatvány gyorsaságán és nem a tartalmán. Cím helyett egy név jutott eszembe. Halkan ismételgettem: Jasznaja Polnaja... Jaszna ja Polnaja..." Talán a tanyák ablakán kialvó fények, és a dértől fehérlő akácfaámyak idézték Lev Tolsztoj szellemét, szakállát, de csak a szellemét és a szakállát... Néma árny maradt, gyorsan tovatűnt. ElMihály benézett az ablakon... Tisztán megismertem...” Az ember nem akarta hinni, de a beszéd megindult róla... Elég hamar elfogták... Mondom, ott lakott egy csőszkunyhóban a diny- nyefődek között... Kivégezték... — Azok, itt vannak eltemetve? — Van a határban egy emlékmű... Hogy aztán hol mennyi van belőlük?... Azt beszélik, hogy a kecskeméti fogházból harminchat embert hurcoltak el, és kocsikon vitték a tanyákra... De van, aki hetvenkettőt mond, mások meg százhúszat... A tanyavilágból is szedtek hozzájuk, meg a faluból is... Olyan is volt. hogy nem ásták el elég mélyen ükét, és a kutyák feldúlták a sírt... Nem lehet pontosan tud.ni, az emberek nem szeretnek róla beszélni... Némán bámultam az út mentén vastagodó sötétséget. Arra gondoltam, hogy a tanyák messze esnek egymástól, nagyon messze... A faluban égtek a villanyok. Felvillantottam a házakra. Sok volt az új ház, de úgy tűnt, hogy nem-laknak mindben... Az egvik utcatáblán zománcba öntött név csillogott: „Hajna József utca”. — Öt is? — kérdeztem a sofőrt — Igen, direktóriumi tag volt. A fiai itt élnek a közelben. A párttitkár barátságosan fogadott. — Megszerveztük kérem... Én ugyan nem tudok elmenMit mondanánk neki, miért jöttünk? A tanyák meg, ahol ezek történtek, mind nagygazdáké voltak... Éppen azon gondolkodom, hogy ezeket az ünnepi taggyűlésen nem hozom föl... Nem szeretik az emberek... Borzalmas volt... Gondolja el... Megásatták a gödröt és a szélén fejszével verték agyon az embereket... A Francia Kiss Mihály neve itt... És élt... Gondolja csak meg, azok után, amik itt 1919. november 19-ről 20-ra virradóra történtek, azok után itt az emberek 1945-ben ki merték osztani a földet... Gondolja meg... Az alsójárási iskola, ahol a tanyai emberekkel ' az olvasás hasznosságát kellett megvitatnunk, tele volt árnyakkal. Hosszú terem, három sor pad, Ferkó olaj, alma és bakancs-szag. Közvetlenül az utolsó ablak mellett dobogó, a dobogón asztal, asztalon petróleum lámpa. A kályha mellett öten-hatan ültek. — Még gyülekeznek... Addig talán átmehetnénk a Vadász-csárdába... Nincs mesz- sze — mondta a tanácselnök. A tanyavilágban a távolságnak más a fogalmi értéke, mint a városokban. A vadászcsárda olyanszerű volt, mint a földművesszövetkezeti italboltok szerte az országban. Egy nagyobb terem söntéssel, egy kisebb a rendezvények számára. A kisebb teremben ezen a napon mindössze néhány szék volt, más nem... — itt csinálják a vadászvacsorákat — mondta ' az elnök, majd a sarokba pillantott és újra megszólalt: — Később biztosan beállítják a kályhát... Visszamentünk a söntés- be. Hirtelen úgy éreztem, mintha leejtettem volna vaf A csütörtökre! f virradó hajnali nyelte a kunsági este. A kukoricások szélén magyar árnyak ólálkodtak, arc nélkül, test nélkül... Bámultam az árnyakat, aztán tűnődve megszólaltam: — Ezt a Francia Kiss Mihályt, ezt mostanában végezték ki... Nem...? — Mostanában... 1957-ben, vagy 58-ban... m mondta a sofőr. — Azt a másikat, a tisztet, azt... . — Héjjas Ivánt?... Nem tudom. öt éve kerültem Kecskemétre. Akkor Szereltem le... Azt mondják az valami földbirtokos volt... Tartalékos főhadnagy... A Pró- nay különítménytől kapta a parancsokat, ha igaz... — Es ez a Francia Kiss Mihály ez...? — Szabadszállás határában rejtezkedett álnéven... Dinnyés lett... Ismeri ezt nem$... Dinnyét termelt, és kint lakott egy csőszkunyhóban... Néha még a piacokra is elmerészkedett... Aztán egy este elgyüti Orgovány- ra... Talán kíváncsi lehetett, vagy mi...? Ez okozta a vesztét... Ügy mesélik, hogy benézett az egyik ablakon... Késő este volt, a szobában égett a villany... Az asszony összerezzent, és odakapta a fejét az ablakra... Látta az arcát. Mindjárt szólt is a férjének: „Te a Francia Kiss ni, mert éppen a beszámoló mat írom... Az ünnepi taggyűlésre készülünk, a párt megalakulásának ötven éves jubileumát ünnepeljük itt is... Elővettem a megyei újságot és rámutattam egy apró- hirdetésre: „Kilenc holdas szőlőbe kisegítő munkaerőt keresek..." — Azt hittem itt mindenki tsz-tag... — Ez... A csoportba lépett be, nem a tsz-be... Van ilyen... Nézze, ez a kilenc hold itt nem olyan nagy dolog... A Duna és a Tisza között vagyunk... Ha magas a talajvíz szintje, mindent kilúgoz, ha alacsony, a napfény égeti el a termést. Akinek terem, az éjjel-nappal dolgozik... Ez pedig, éppen egy vörös katona... Makacs ember... Együtt volt lefogva a Francia Kiss Mihállyal... — Mindegyik másért, nem? — Igen, a Francia Kiss Mihály, akkor vizsgálati fogságban volt, de kérvényt Irt a Horthynak és kiengedték. — Mondja, nem lehetne megnézni a helyszínt, ahol ezek történtek? Eov pajtát, vagy tanyát, ahol...? A párttitkár elkomorult: — Nagy a sár — mondta —, még a szekér is veosüly- lyedne... És hát nem is szeretik a népek... Nem szeretik, ha ezt bolunatiák... Fossz emlék, ma már Ojrno- ványrti. nem ez a jellemző... Van itt egy özvegyasszony a faluban, akinek az urát elevenen ásták el, cda elmehetnénk, de... Gondolja ne»« lamlt. A padlóra pillantottam, de semmit sem, láttam... A söntéspult mögött idős, barázdált arcú férfi állt, a söntés előtt egy vadászkutya hevert. — Sándor bácsi, bemutatom az elvtársat... A könyvekről tart előadást — mondta az elnök, s közben valamennyien a söntéspvlt- ra támaszkodtunk. A sofőr, a helyi vezetők, s talán még valaki... Kezet nyújtottam a kocsmárosnak és bemutatkoztam. Kérges, elnézően szorító keze volt: — Hajma Sándor — mondta. — Hajma...? — kérdeztem és néztem az arcát. — Mit kér? — nézett rám vissza. — Pálinkát... Hanna...? — Cseresznye, szilva, vegyesgyümölcs... Vegijesgyümölcsöt kértem. Az elnök cseresznyét... Valaki sört... Hajma Sándor azt mondta, hogy a vegyes- gyümölcs a legjobb. Leültünk a söntés előtt az első asztal mellé, s a kutya közelebb jött hozzánk... — Az öné...? — kérdeztem. aztán lehajtottam a pálinkámat. — ínén. nagyon jó kutya. — Maga is vadászik? — Szenved éhiesen — mondta és megtöltötte a poharamat. amit közben átnyújtottam neki. A háttérben megjelent egy alacsony öregasszony. Hajma Sándor felesége. A söntésrmlt túlsó sarkán állt, és engem nézett... Talán egy ajtó lehetett mögötte. Ügy tűnik... Tévedhetek is... Rokonszenves asszonynak látszott, és félt valamitől... Hajma Sándor is félt valamitől, és a tanácselnök is... Mindenki. Attól féltek, hogy megkérdem Hajma Sándortól mint már annyian, annyiszor, hogy miként történt az apjával az a szörnyűség 1919 novemberében., j — Sándor bácsi nagy vadász... Halász, vadász, madarász... És az fmsz kocsmá- rosa — mondta az elnök. — Én is halászom... A halak az igen... — mondtam. — Van itt valami tó? — Két jó nagy tó van itt... Főleg ponty. compó, csuka. Kárász is akad. — Comnó az igazi... Az adja az ízt... Voltak nekem kisszurszámos barátaim a Dráván... — mondtam, s ekkor már tudtam, hogy nem kérdem meg. Semmit. sem kérdezek... Csak ülök, beszélgetek vele a halászatról, és megiszom a pálinkámat. Azt hiszem. Hajma Sándor is tudta már, hogy nem kérdezősködöm... — Mi is kisszerszámmal dolgozunk... Most uguan, épven szét mentünk... Nem való mindenki halászna,k... Aki türelmetlen, ha nem ingunk, az jobb is. ha máshoz kezd... Az igazi halász akkor mutatkozik meg, ha nincs fonás... Amikor újra kell indulni... várrú... Megérezni a haljárást... — Igaz... — mondtam. _ Az is előfordul, hogy júliusban semmi sincs... — Elő — mondta Haim,a Sándor. — Van úgy, hogy eltűnnek a halak. Menittam a második pálinkámat is. aztán felálltam Kint utóiért bennünket az öregasszony: — Át akarna menni a Sándor, csak átötözik — mondta. — Megvárjuk? — Nem köll várni, odaér a Sándor — mondta az öregasszony. Nem mentem föl a dobogóra. Megálltam az ablak mellett, így a lámpa éppen mégviláoltotta az arcomat. Az iskolában ekkor már legalább tizenniiolcan ültek. A könyvekről beszéltem. Arról, hogy a betű. a szó út embertől emberig, sok mindent megtudhatunk a világról és egnmásról is. Arról, hogy a szén emberséget adó gondolatoknak olvasással elébe mehetünk. Néha nyílt az ajtó. de a gyér lámnavdánnál a terem- végéig nem láttam el. Így azt sem tudtam, hogy az ajtó nyikordulás érkező, vagy távozó embereket jelzett. Jobb arcomra hűvös levegő párállott a sötét ablakokról. Kint a kunsági éjszaka dermedt árnyai jártak. Az arcom. s a bent ülőké, talán két-háromszáz méterre is látszott... „A könyv nemcsak szórakoztat. nemcsak a szépség felé kalauzunk, de a munkánkban is segít” — mondtam és néztem a tanyai emberek arcát... Azok meg az én arcomat nézték ............A sz akkönyvekből megtudja az ember, hogy melnik talajra milyen alany való, vagy megtudja, hogy bizonvos évben ez vagy az a dátum milyen vaura esktt... Például megtudható, hogy 1919. november 19-ről 20-ra milyen nap virradt?” Az alma- és bakancs-sitagú iskola utolsó vadjaiban megszólalt egy mély férfi- hcfng: — Csütörtök... Nagy csend maradt a nyomában. Az emberek mozdulatlanul ültek a helvtikön. Megborzongott a hátam. Ügy éreztem, hogy Francia Kiss Mihály kint áll a iák alatt és benéz az ablakon. Az*án váratlanul nevek jutottak eszembe, 'ifértse Gábor, Kosa I,ászló, Nemes Gusztáv, majd égy tanya neve• ..Helsönyír 1?X\.. Aztán a dinnyék... A dinnvék is szév pirosak belülről, mint a vér... Meghajtottam magamat, és tétován odébb léptem. Közelebb a félhomályban üldögélő tanyai emberekhez. Bokros László; Tanulmány. Ladányi Mihály: Mese a cigánylányról Volt egyszer egy cigánylány — és hol volt hol nem volt? hát természetesen «•.* a cigánytelepen — — — aki belátta, hogy előbb-utóbb egy cigányfiú megszereti, és attól kezdve végig cigánypurdékat szül majd a szép világnak, és kezdődik élőiről minden ugyanúgy, mint a következő háború a békeszerződésekbe" S ekkor a szép cigánylány úgy határozott, hogy a sorozatot fehérbőrű gyerekkel kezdi. Pedig nagyon kevés pénze volt arra, hogy egy színmagyar férfit lefizethessen. Am ' bízott a szerencsében, s nekivágott az útnak. A községben éppen nyár vége volt és hetipiac, s a hetipiacon színmagyar férfiak áesorogtak. A színmagyar férfiak árpát árultak és a cigánylány után krákogott mindegyik. A cigánylány elnézegette őket és nagyon keserű lett a szíve, mert mindegyik randa rézbarna volt (ugyanis amióta árpát lehet árulni a piacon, többet vannak levegőn a parasztok) Már-már úgy látszott, alig van különbség az emberek közt, s e történetet olvasva elszomorodunk a cigánylány balszerencséje láttán (hiszen van bennünk jóadag rokonszenv a cigány-ügy iránt) De szerencsére a segédlelkész éppen kijött egy kis időre a halotti anyakönyvek közül a levegőre Aznap se keresztel®, se temetés, így hát jól jött neki, hogy Íz állami fizetésnek ő h, mellékereshet egy kicsit. S nekünk is jó, hogy ilyer jövőbemutatóan fejeződhet be a történet.
