Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

1959. december 25.

SZOLNOK MFG TU NtPLAP

11

Ungi Nagy István: Pr

~lMiiáikéi

A fák között, a kert alatt, most frissen hullott hó dagad.

Hahó, hahó, megjött a tél, házak között süvölt a szél«

Kavar havat és zúzmarát, kályha, kemence, jóbarát

Domboldalon siklik a szán % akár fel rettent hableány messzerebben a hópehely, apró fénylő ezüstkeh ely.

Borul a szán — leánykacaj árad s majd mint » fürge raj tovaröppen egy perc slatt, hagyva szánkót, földet, havat«

Tar koronájú «zürke fák elbámulnak: csodás világ. K

Lombjuk nem zizzen, nem meséi y Hahó, hahó, megjött a tél, K

fehér ruhát szab most a tájra, hallatszik ujja roppanása, y

Hahó. hahó megjött a téL r*

Nótás víg esték hangja kél, y

csendül a dal és körbejár, összekoccan a telt pohár.

Az ajtók mögött láb dobog, .

csengettyű csendül láng lobog, s amint az alkony földrehull, P

a fenyőfákon gyertya gyuL y

Kigyul, lobog a gyertyaláng, 6

télben kinyitott kis virág, gyenge fénye mii szertehint, >Z

apró madár — kering, kering, P

s hiába tél — a föld felett, y

új hajtást hoz a szeretet. £

„Kcziácsonyi ajándékot nem adunk és nem fogadunk el*

A nemrég kipattant meg vesztegetési botrányok következtében az amerikai közigazgatás vezetői, kereske-iel- mi vállalatok vezetői, hivatalnokai, az egész politikai és üzleti élet számos képviselője mostanában a következő tartalmú nyomatott közié ményt juttatja el postán ügyfeleihez: „Kérjük, ne küldje'

nek karácsonyi ajándékot és

tőlünk se várjanak semmit!” A rádió és a televíziós korrupció leleplezése váltotta ki ezt a nagyfokú érzékenységet az amerikaiaknál, akik most attól tartanak, hogy a szokásos karácsonyi „szeretetado- mányokat” is utólag megvesztegetésnek minősíthetné vala ki.

J\pr6 házak olvasó népe

„Ho majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál Mindenki egyformán foglal lhelyet,

Ködös decemberi este. A toronyban álmosan kandul a harang: hét óra Mint párás időben a Holdat, fényudvar veszi körül a sáros, kanyargós utcák gyéren pislogó villanyiéin páit. Súlyos cseppek portyámnak a tar fák nedves ágairól. A köd alatt lapuló házakra sűrűn terpeszkedik a csend. Kőtelek. Kihaltnak tűnik a falu.

Nézzünk csak körül Jobban: a nézna utcákon árnyak suhannak Átlépnek a pocsolyákon, át a rozzant kerítéseken, a zárt ajtó, ablaküveg sem akadály — máris bent vannak a szobákban • • •

Barátságos melegben villany égő szórja fényét a Hajnal családra. A mama harisnyát stoppol, s az asztalnál elmerültem olvas Gyurka. a huszonhatéves legényfiú. Mellette ül az egyik utcán sejtett árny: Jókai Mór, és mesél. Most éppen a Kőszívű ember fiai került sorra A gazdag fantáziával megírt hóit betű nyomán az ámuló legény szeme előtt életreke! Barad lay Richárd. a délceg huszártiszt, aki a magyar szabadságharc kitörésének hírére ezer veszéllyel dacolva vezeti ha2a hűséges katonáit, meghágva a havas hegytetőket és átúsztatva jegesvizű folyókon.

Aztán tovább suhan a szellem, hiszen sok helyen várják ma este. A család észre sem veszi eltűnését, de a fiú tudja; itt volt, vendégem volt Jókai.

Másutt Is jár, sok helyen megfordul a hosszú téli estéken; mindenütt, ahol János bácsi. Nagyapó, Nagyanyó. vagy éppen a Pista gyerek kezébe veszi halhatatlan egyéniségének egy-egy termékét

Itt az igazságért küzdő Rab Rábjr láncainak csörgését vélik hallani, amott Betend Ivánnal száll le valaki a titokzatos tárna sötét mélyéire, a fekete gyémántok csodás világába. Jókai, te nagy magyar mesélő, egy évszázad távlatából sokat gondolnak rád éa nagyszerű hőseidre a bogárhátú kig házak lakóit

De többen M vannak e nagy szellemek. Figyeljük csak Bozsó Sándorhoz különösen sokan járnak. A negyvenhat éves tsz elnök a művelt parasztember típusa. Lassan már nem álál új könyvet a községben. Már tizenkét éves korában az istálló béres- vackán sercegő olajmécses sáppadt világánál falta mohó vággyal Victor Hugo, Jókai, Balsac és Móricz köteteit. A szerencsétlen Quasimodó, az egyszerű dunai hajósból lett aranyember — Tímár Mihály személyes ismerőse. Sajnálta a hálátlanul elhagyott Goriot- apót és örült a „boldog ember” — Joó György sikereinek ízes, egyszerű magyaros nyelvezetéért szereti Rideg Sándort; kárpátukrajnai tartózkodásának emlékét idézte Illés Béla: Kárpáti rapszódiája Osztrovszkij vakságában is törhetetlen akaraterejére, Gorkij hányatott sorsára gondol, ha életében nehéz problémákkal találkozik Nem pusztán szórakozást, életszükségletet Jelent számára a könyv

— Engem a gyerekek vittek rá ... Szóval azelőtt jóformán kezembe sem vettem könyvet — emlékezik Nádas Györgyné — Meg talán a dolgom is több volt Ahogy nőttek a gyerekek, kezdték haza- hordani a könyveket, előbb csak meséket, aztán komolyabbakat is. Valamelyik este, ahogy szétdobált holmijaikat rakosgattam, kezembe került egy. Ha jól emlékszem, a' Szent Péter esernyője. Inkább a kíváncsiság hajtott, amikor kinyitottam- ugyan, mit olvasnak a gyerekek? Aztán egyre többször hoztak nekem valót is. így olvastam el a Csendes Dönt. a Kaméliás hölgyet és még néhányat. így kaptunk kedvet — a férjem is — a gyerekektől. Csudára érdekes dolgokat tud meg az ember más országokról, idegen népek életéről.

öreg Vajon Antalt — magányát enyhítendő — Móricz Zsigmond látogatta meg az estén éa regélt neki szépséges betyárhistóriákat A hetven- hárem éves Antal bácsi így mesélt e találkozásról:

— Tudja ecsém, mostanság olvasgatok esténként, mer.isz egyéb dolgom sincs mór. — Hogy magam maradtam, rákaptam a könyvre, mert — ugye — a szomszédba sem mehetek minden nap. Hát ez a Rózsa Sánoor (— híres egy betyár volt!) a régi időké! juttatja eszembe. Akkoriban az ilyen magamfajta szegény- embernek nemigen volt más pártfogója, csak a jólelkű betyár. Most már más a helyzet. A csoport megadja az élést, amire nekem szükségem van, meg költőpénzt Is. Semmi gondom hát. De régen — ugye — csak ő volt a szegényemberek barátja. Szeretem a históriáit Birkás Józsefet, az 1945 utáni ifjúsági mozgalmak vezetőjét megint más „vendégek” keresik fel. Ady. Petőfi. József Attila gyakori látogatói. Ady otajbama szemében forradalmak tüzének visszfényét látja felesülani; Petőfi harcos, soha meg nem alkuvó szelleme tüzeli:

Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán, Akkor mondhatjuk, hogy

[megálljunk.

Mert itt van már a Kánaán,

S addig, nincs megnyugvás, Addig folyvást küzdeni keli-."

így buzdítja kitartásra hívét — Birkás Józsefet — * lánglelkű forradalmár. Majd a hulló korom világának, penészes, máló falak lakóinak, az „Üj nép, másfajta raj*’, — a munkások tragikus sorsú költője József Attila panaszolja kora keserveit:

Árpád hazájában jaj) darntk.

Aki nem úr és nem bitang,""

És Birkás József jóleső érzéssel gondol - arra, hogy ma már megszűnt az úri bitangok világa. A kakastoll árnyé kában választott képviselők, mondvacsinált, haszonleső miniszterek helyett a „dolgozó nép okos gyülekezete’“ és annak legméltóbb képviselői vették át a szót és hatalmat Beteljesedett Ady látnoki erejű mondása:

„...Ez mostmár a mi országunk Itt mostmár a mi kezünk

Elértük, hogy végre emberré lett az ember De hogy még jobb, még emberibb legyen az életünk, ezért érdemes és kell is küzdeni • • •

A hosszú téli estéken, nyirkos ködök alatt lapuló házak között, Kőtelek néma utcám •árnyak, nagy írók árnyai suhannak, s az írott szó erejével így tanítják, szórakoztatják és lelkesítik az apró házak olvasó népét.

Patkós Mihály

Okosan berendezett, kényelmes kis lakás volt, annyi szent.

A titokzatos gombokról és kapcsolókról hamarosan ki* derült, hogy nem is olyan titokzatosak, s akár az iskolást gyerek is könnyen elsajátíthatja a kezelésüket Ízelítőnek elég, ha sorra veszem az ajtó melletti müszertábla kap* csolóit. s

Maga a tábla sötétben enyhén foszforeszkált, t Így könnyen el tudtam igazodni rajta. A felső három kapcsoló szolgálta a világítást. Az első — két fokozatban —* derűs, fehér fényt adott, mely a mennyezetről visszaverőd* ve, egyenletesen ömlött szét a szobában. A második keile« mes, nyugtató, kékes világítást kapcsolt, a harmadik pedig egészen halvány, derengő fényt. Erre a félhomályra akkor volt szükség, amikor a távlátót használtam; így tisztábban látszott az ernyőn a kép. (Az íróasztalon és a kerevet fölött külön kapcsolású lámpák világítottak.)

Az elektromos hűtés-fűtés kapcsolója sárga nyíl, fölötte félkörben skála, 16 foktól 26 fokig. Ha a nyilat a semleges fehér gömbről rákattintottam, mondjuk, a 20-as számjegyre, a falakba épített berendezés percek alatt húsz fokra fűtötte — vagy hűtötte — a szoba levegőjét.

Alatta az elektromos szellőztető kék gombja volt, legalul pedig az ultrahang-légtisztítóé, mely pillanatok alatt kiszűrte a levegőből a füstöt és a port. Ez a két berendezés olyan tiszta, ózondús, magaslati levegőt varázsolt a szobába, amilyet én, a külvárosi utcák porostüdejú fia, azelőtt sohasem éreztem. (Számítsa hozzá az olvasó, hogy a szimmareni ablakok oyan üvegből készülnek, amelyek részben átengedik az ibolyántúli sugarakat is. Számítsa hozzá az erdőváros nyugtató csendjét, amelyet kint az utcákon is csak a monoplánok surrogása zavart meg néha; az is csak addig, míg meg nem szoktuk, mint ahogy télen a kályha duruzsolását megszokja a külvilági ember. Ha mindezt számba veszi az olvasó, beláthatja, hogy az itteni köznapi élet inkább hasonlít mátrai üdüléshez, mint a budapesti zajos, kavargó, füstös, poros mindennapokhoz.)

De nézelődjünk csak tovább; nézzük például a könyveket.

Persze, nem sok hasznukat vettem, míg a nyelvet nem tanultam meg, de utána hűséges segítőtársaimmá váltak, s azt mondhatom, nem telik el nap, hogy egyikbe, másikba bele ne lapoznék, s bele ne felejtkeznék egy órácskára.

Legfontosabb közöttük a húszkötetes Enciklopédia. Ennek első tíz kötete valójában lexikon, második fele pedig a tudományos alapfogalmak összefoglalója. Helyet kapott ebben a részben minden létező tudományág a filozófiától a magfizikáig és a csillagászatig. (Ez a kifejezés: „tudományos alapfogalmak” — ne tévessze meg az olvasót. Az itteni „alapifogalmak” ismeretében bárki hírneves professzor lehetne a külvilágban!)

Volt ezenkívül a könyvpolcon egy vaskos Világtörténelem, a kétkötetes Életrajzok, a Műszaki szótár, a Vidi- fonkönyv, az Egészség könyve, a Problémák könyve, továbbá a „Szimmaren” és a „Tudomány” című folyóiratok néhány bekötött évfolyama.

Valamennyi igen hasznos, tanulságos olvasnivalót

Ha már a szoba berendezéséről beszélek, nem hagyhatom ki a vidifont.

Az előbb, amikor a Vidifonkönyvet mindennapos olvasmányaim között említettem, talán elmosolyodott az olvasó. Ugyan, miféle olvasmány lehet egy telefonkönyvi — Igaz, igaz, a szimmareni Vidifonkönyv sem regény, csak

• Az Itt közSlt részlet az (ró fantasztikus Ifjúsági regényéből való. A három budapesti fiatalember megérkezik a kék szigetre, s Só főző Zsiga, az egyik főhős ismerkedik lakása csodálatos berendezéseivel. Aa új hazában töltött első napon sok meglepetés éri.

FEKETE GYULA:

A KÉK.

SZIGET'

a vidifonszámok ügyesen csoportosított, rövid magyarázatokkal ellátott névsora, mégis: milyen izgalmas olvasmány! Hiszen az élet el sem képzelhető itt a vidifon nagyszerű intézménye nélküli Ez a kitűnő berendezés a szó szoros értelmében olyan, mintha a szimmareni polgár egy bútordarabba beleszorítaná az egész ismert világot, s odaállítaná a szobája sarkába, hogy mindig közel érhesse.

A vidifon kezeléséről röviden csak annyit, hogy számozott gombokkal „tárcsázunk”. Felhívom például a felső gombsoron a könyvtári katalógust, azt a csoportot, amelyikre kíváncsi vagyok. A távlátó ernyőjén megjelenik a kívánt névsor, melyet egy tárcsával szükség szerint előre- hátra pörgethetek. Kiválasztom a könyvet, s a vidifon alsó gombsorán lenyomkodom a katalógusról leolvasott számot, megnyomom a készülék fehér gombját, amely a lakásom számát jelzi, öt-hat perc múlva berregni kezd a csőposta csengője: egy kis fémdobozban megérkezett a könyv.

Arról még bővebben szólok, milyen szerepe van a vi- difonnak és a csőpostának az étkezésben. Itt csupán megemlítem a vidifon néhány olyan alkalmazását, amely talán szokatlan külvilági olvasóimnak.

Például: a „távolvasás”. A „Vidif on-könyvtárból” el sem kell hozatnom csőpostán a könyvet, mert az ernyőn megjelenik a filmre vett mű címlapja, s az automata kedvem szerint pörgeti a filmet előre-hátra, mintha csak magam lapoznék.

Vidifonon bonyolódik le jórészt az orvosi tanácsadás is. Ehhez tudni kell, hogy a szimmareniek valamennyien hozzáértő, szakképzett orvosok, ha nem is specialisták. Tisztában vannak az egészséges életmód minden követelményével, pontosan ismerik a különféle betegségek, szervi elváltozások, lappangó szervi bajok tüneteit, ügyelnek rá, hogy megelőzzék a bajt, vagy legalábbis idejekorán elkezdjék a gyógyítást, mielőtt a kór elhatalmasodik. (Amul- va hallgatták Aront, amikor egy ízben az ottani középiskoláról mesélt. Hogy a diákok nyolc évig heti 4—6 órán tanultak latinul, ismerik Ciceró beszédét a műkincsekről, tudják, mettől meddig uralkodott Barbarossa Frigyes, vagy Vastag Károly, fejből elsorolják harminc évig visszamenőleg az MTK centercsatárait, de, mondjuk a riboflavinról sohasem hallottak még, s egyetlen érettségizett diák sem tudná meghatározni, mi okozza a tüdőgyulladást, mik a tünetei és hogyan kell gyógyítani.)

A szimmareni iskolában az egészségtan talán a legfontosabb tantárgy. Itt azt tartják, hogy minden egyébnek — az eredményes, kitartó munkának, a tanulásnak, a művelődésnek, a kellemes és jóleső szórakozásoknak — első és legfontosabb feltétele: az egészség. Azt mondják: „Furcsa volna, ha megkövetelnénk, hogy ki-ki ismerje a rábízott gépet, de nem tartanák fontosnak, hogy ismerje, figyelje és tanulmányozza önmagát.” — tgy aztán a szigeten ritkább a komoly megbetegedés, mint a külvilágban a baleset. Ha betegség tüneteit észleli magán a szimmareni polgár, valamelyik családtag segítségével azonnal elkészíti ■ vizsgálati leletet, majd vidif ónál a* ügyeletes speciális*

tának, aki — ha szükségét látja — a vidifonra kapcsolt jelző műszereken ellenőrző vizsgálatot tart, s tanácsokat ad. Ritka az olyan eset, hogy alaposabb vizsgálat végett, vagy súlyosbodás miatt kórházi kezelést kell igénybe venni.

A vidifon kapcsolja az elektrónikus számológépet, amely percek alatt a legbonyolultabb fizikai és csillagászati számításokat is elvégzi az érdeklődőknek. Akinek közérdekű javaslata vagy egyéb elintéznivalója van, vidifonon keresi az ügyeletes főtanácstagot, Egyszerű vidifon- hívással hallgathatom a Föld bármelyik rádióállomásának műsorát, sőt — amióta a mesterséges holdakat fellőtték — a televíziós adásokat is bekapcsolhatja a szimmareni polgár, akár a földteke túlsó oldaláról is.

A vidifon egyesíti magában a helyi újságot, rádiót és televíziót is. A rádió-újságról — a Napjainkról — lesz még szó a következőkben. Ez híreket, leveleket, vitacikkeket, közleményeket és hirdetéseket közöl, szóban, írásban és képben. A televízió viszont délután háromtól este 11-ig a icultúrház műsorait közvetíti és a legújabb — hazai, vagy külvilági televíziókból átvett — filmeket mutatja be.

Szó volt már róla, hogy a szimmareni távlátó a mesterséges holdak segítségével a Föld bármely pontjáról közvetít madártávlati képeket, tgy láthatott bennünket Hajna, és igy láthatom én is innen Budapestet. Nos, ez a távlátó azonos a szoba sarkában álló vidifon-készülékkel.

Mint említettem, a vidifon közel hozza nemcsak a Föld messzi tájait, hanem az egész ismert világot. Ha kedvem támad, bekapcsolom a Csillagda automata távcsövét, s innen, a szobámból figyelhetem a Hóid sötét krátereit, a Mars hómezóit, vagy akár a több millió fényévnyi távolságból ködlő galaxisokat.

Ennyiből is gondolhatja az olvasó, mi mindenre használható a vidifon, pedig, amit idáig elmondtam, még ízelítőnek is kevés. Száz és száz olyan apróság van az életben, amiben itt már nélkülözhetetlen segítőtársunk a vidifon. Így bonyolódnak le az értekezletek, sót akár népgyűlést is tarthatunk a vidifon mellett. Ha a kutatót valamilyen fogas kérdés megakasztja a munkájában, felhívja az illető tudományos szakosztály ügyeletesét, s azzal vitatja meg problémáját. Ha, mondjuk, munka után, szellemi frissítőül meg akarom nézni Gorkij Éjjeli menedékhelyét a Moszkvai Nagy Színház előadásában, vagy Chaplin Diktátor című filmjét, vagy meg akarom hallgatni Beethoven VII. szimfóniáját: ott a vidifon. A művészeti és zenei Archivumból pillanatok alatt előkerül a kívánt darab. A külvilági rádiók legjobb műsorszámait és a televíziós adóállomások legjobb közvetítéseit ugyanis azonnal hangszalagra és filmre másolják, s igy napról napra gyarapszik az Archivum.

(Idáig jutottam visszaemlékezéseimben legutóbb, s egyelőre nem is akartam többet mondani a vidifonról. Most, amikor az íróasztalhoz ülök, mégsem állhatom meg, hogy néhány mondattal meg ne toldjam az eddigieket. Tudniillik a ma reggeli csőpostával kaptam u Vidifonkönyv legújabb pótlását, amely, sok egyéb érdekesség között, hírt ad az olvasógép bekapcsolásáról is. Természetesen rögtön kipróbáltam az olvasógépet. Kicsit torz. de jól érthető hangon olvassa fel a nyomtatott szöveget. *— Jó érzés ismerkedni az emberi elme új. nagyszerű alkotásaival; igazán mondhatom, kellemes érzés!)

De térjünk vissza az első naphoz, az ismerkedés első óráihoz.

Amikor dideregve felébredtem, s körbejártam a szobát, tapogattam, simogattam a bútorokat, megilletódve nézegettem a színes gombokat és kapcsolókat, bizony, nagyon keveset tudtam még a vidifonról is, a müszertábla kapcsor lóiról is. de úi hazám társndnlmárói fs.

Minden új volt még, is titokzatos.