Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

ß szovjet párt- és RonnánykKIdSttség látogatása a magyar ipar fellegvárában

(Folytatás az első oldalról)

zik, s visszaállítani a kapitalizmust a szocialista országokban — .támadásuk élét elsősorban a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája ellen irán jutják. ök a proletariátus diktatúrájáró1 mint valami ijesztő dologról beszélnek. Azt állítják, hog’’ a proletariátus diktatúrája — kegyetlen hatalom.

ideológusai mindenképpen dicsőítik a burzsoá demokráciát és kórusukhoz csatlakoznak a modern revizionisták. Ha nekik hinnénk, akkor úgy festene a dolog, hogy a burzsoá demokrácia biztosítja a. nép teljes hatalmát, az emberek egyenlőségét és szabadságát. De az élet szigorú tanító és egyre kevesebb az olyan együgyű ember, aki elhiszi, hogy a

keivel nem törődve, ezrével teszik az utcára gyáraik munkásait és alkalmazottait. Például az Egyesült Államokban az amerikai sajtó jelentései szerint töb mint hatmillió teljes és több mint hárommillió részleges munkanélküli van. Ezek az emberek bármilyen munkát elvállalnának, de nem tudnak alkalmazáshoz jutni. A moProletárdiktatúra nélkül a dolgozók soha nem szabadulhatnának meg a kizsákmányolok uralmától

A kizsákmányolok, a dolgo zók ellenségei számára e hatalom vallóban nem gyenge valami. De a népnek, a dolgozóknak a proletariátus diktatúrája saját hatalmat, a demokratikus szabadságjogokat biztosító rendszert jelent Proletárdiktatúra nélkül a dolgozók goha nem szabadulhatnának meg a kizsákmányolok uralmától.

Mit jelent a proletariátus diktatúrája? A proletariátus diktatúrája annyi, mint a munkásosztály vezető szerepe abban a harcban, amelynek célja a tőke hatalmának megdöntése, a dolgozók államhatalmának kivívása és megszilárdítása, á kommunista társadalom felépítése.

A munkásosztály a legélen- 3 ár óbb ée a legforradalmibb osztály. Érdekei megegyeznek a dolgozók összes többi rétegének életbevágó érdekeivel. A munkásosztály győzelme megszabadítja a parasztságot a földe mrak és kúlákok elnyomásától, a kispolgárságot « kapitalista monopóliumok jármától, az értelmiség számára pedig megteremti a nagyszerű lehetőséget, hogy rte a kizsákmány oláhnak, hanem szeretett népüknek alkossanak, hozzanak létre kulturális értékeket. Ezen az alapon jön létre — a munkásosztály vezetésével — a munkásosztály és az összes nein proletár dolgozó rétegek harci szövetsége. E szövetség a proletárdiktatúra lényege.

Lenin, a dolgozók nagy vegére és tanítója, sokszor magyarázta, hogy a proletárdiktatúra: a proletariátus és a dolgozók többi rétege, elsősorban a parasztság közötti osztályszövetség különleges formája. E szövetség célja a kizsákmányolok ellenállásának, a kapitalizmus visszaállítására irányuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk a szocialista társadalmi rendet.

— Teljesen hazug az ellenségnek az az állítása, hogy a proletárdiktatúra kizárólag erőszak. A tőkések, a földesurak és szekértolóik szembeszegülnek a nép akaratával, akadályozzák a néptömegeket abban a törekvésükben, hogy életüket a szocializmus elvei alapján rendezzék be. Vajon mi történjék? A népnek talán nincs joga ahhoz, hogy megtörje a társadalom elenyésző kisebbségét alkotó kizsákmányolok ellenállását és diadalra juttassa a társadalom többségét alkotó dolgozók akaratát és törekvéseit?

— Országunk munkássága és dolgozó parasztsága már 1917 októberében megdöntötte a kizsákmányolok hatalmát. A földesurak és tőkések azonban a nemzetközi reakcióval szövetkezve megpróbálták visszaállítani a régi rendszert, polgárháborút robbantottak ki, megindították az intervenciót. Mit tehettünk? Talán azt kellett volna megpróbálnunk, hogy a demokráciáról szóló szép szavakkal győzzük meg őket, amikor ezrével végezték ki a munkások és parasztok legjobbjait? Vagy pedig az volt a kötelességünk, hogy a nép érdekében elfojtsuk az ellenség ellenállását? Csak azért tudtuk megvédeni szocialista vívmányainkat, mert országútik munkásosztálya, dolgozói ingadozás nélkül legyűrték az osztályellenséget.

Jobb börtönbe ültetni néhány tucat bujtogatót, mintsem veszélybe sodorni magát a népet

»" Vagy itt van 1956 októbere, amikor fasiszta összeesküvők és szekértolóik maroknyi csoportja a külső imperialista reakciótól sugalmazva és irányítva, fegyveres erővel akarta kivenni a hatalmat a magyar munkás- osztály, a magyar dolgozók kezéből és újból vissza akarta állítani itt a kapitalista rendet; Beleegyezhettünk-e ebbe? Az önök népi demokráciája, amely mint ismeretes, a proletárdiktatúra egyik formája, megbékélhetett-e a fasiszta elemek véres tombo- lásával? Természetesen nem!

— Az összeesküvők lázadását leverték. A magyar munkások, parasztok, dolgozók összeszedték erőiket és a szovjet csapatok segítségével szétzúzták az ellenforradalmi banditákat és megakadályozták őket abban, hogy letérítsék Magyarországot a helyes szocialista útról, (Lelkes, nagy taps.)

*— A burzsoá propaganda, amely „a demokrácia virágzásának" tüntette fel a lázadás napjaiban tomboló fasiszta terrort, azt rikácsolta, hogy Magyarországon az erőszak uralkodik, mert a magyar népi hatalom szervei a lázadás után megbüntették a népellenes puccs fő szervezőit. Minden becsületes munkás tudja, hogy jobb börtönbe ültetni néhány tucat bujtogatót, mintsem veszélybe sodorni magát a népet. (Taps, felkiáltások: Úgy van!)

— Amikor a fasiszta lázadók, az ellenforradalmárok munkásokat, a szocialista építés ügyéhez hű, becsületes embereket gyilkoltak, az imperialista reakció helyeselte tetteiket és támogatta őket. Amikor viszont a magyar forradalmi erők kezdtek hátározottan fellépni a

fasiszta összeesküvők ellen és tevékenyen hozzáláttak a magyar forradalmi munkásparaszt kormány politikájának megvalósításához, az imperialista reakció az egész világon azt üvöltötte, hogy Magyarországon terror van: láthatjuk ebből, milyen aljas eszközökkel folytatja a reakció népellenes osztálypolitikáját, hogy fenntartsa a kapitalistáiknak a dolgozók fölötti uralmát.

*— Kedves elvtársak, engedjék meg, hogy felolvassak önöknek egy részletet Lenin „Üdvözlet a magyar munkásokhoz’’ című cikkéből, amelyet 1919 május 27-én írt. Azt üzente, hogy a proletariátus diktatúrája feltételezi a kíméletlen, szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását a kizsákmányolok, a kapitalisták, a földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomására. Aki ezt nem érti meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezetőinek vagy tanácsadóinak sorából. Lenin arra is rámutatott, hogy a proletárdiktatúra lényege nem csupán az erőszak és nem főképp az erőszak. Leglényegesebb vonása a dolgozók vezető osztályának, a proletariátusnak a szervezettsége és fegyelmezettsége; élcsapata, pártja vezetésével. A proletárdiktatúra célja a szocializmus megvalósítása.

— A proletariátus diktatúrája óriási feladatokat old meg. A diktatúra az új, szocialista társadalmi rend megszilárdulásának, a szocialista gazdasági rendszer, a haladó kultúra megteremtésének é? fejlesztésének, az ember életéhez és boldogságához szükséges javak tömeges növelésének eszköze.

Az imperializmus és

munkás egyenlő a kapitalistával. Milyen „egyenlőségéről lehet szó, ha a gyártulajdonosok az emberek létérdenopolisták maroknyi csoportja pedig fényűzően él, a nép szenvedéseiből és fájdalmából gazdagodik.

Az Önök vezetői: a munka emberei!

*— A burzsoá demokrácia a gazdagok demokráciája. A néptömegeket ott kirekesztik a termelés és az állam igazgatásából, a íársadalmt és politikai kérdések eldöntéséből. A kapitalista országok munkásosztályát, dolgozóit sorompók ezrei akadályozzák, hogy képviselőiket beküldjék a parlamentbe vagy a kongresszusba.

'— Nézzék meg, kikből áll a Magyar Népköztársaság parlamentje vagy kormánya! Munkásokat, vasasokat, gép- gyártókat, bőrösöket, ácsokat, pékeket, dolgozó parasztokat, tudósokat, írókat, művészeket — csupa dolgozó embert látunk ott. (Nagy taps.) Az önök vezetői a munka emberei! Nekem elmondták itt, hegy a népi hatalom alatt csupán a csepeli üzemek dolgozói közül ötezer embert emeltek ki, ezekből miniszterek, miniszterhelyettesek, diplomaták,

gyárigazgatók, katonatisztek lettek.

— A szocializmus országaiban minden hatalom a dolgozó népé. A dolgozókat itt nem sújtja kizsákmányolás, munkanélküliség és nyomor. Elvi tathatatlanul joguk van munkára, üdülésre, művelődésre, öregségi ellátásra. Ez az igazi szabadság. Ezek az igazán demokratikus szabadságjogok. Ez az igazi demokrácia, a nép demokráciája! (Nagy taps.)

— Az imperialisták érzik a proletárdiktatúra ellen felhozott érveik gyengeségét és ezért mindenféle hazug koholmányokat hoznak forgalomba. Szemtelenül azt erő- sítgetik például, hogy 1956 őszén Magyarországon maguk a munkások keltek fel a népi demokratikus rendszer ellen, nem pedig gyüle- vész ellenforradalmárok. — Érthető, hogy az ellenségnek miért van ilyen rosszindulatú rágalomra szüksége.

A volt kizsákmányoló munkaruhában is a szocializmus ellensége maradt

— Ismeretes, hogy a magyar munkások nagy többsége hű volt a népi demokráciához. Igaz, . voltak olyan munkások is, akiket megtévesztett az ellenséges propaganda, akik eleinte nem igazodtak el az események között és az összeesküvők horgára akadtak. De legtöbbjük hamar ráébredt, hogy saját érdekei ellen küldik harcba.

■— Természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar munkásosztály ösz- szetételében az utóbbi években bizonyos változások következtek be. Az ipar gyors fejlődése miatt 'erősen megnőtt a munkások száma. Sok ezer ember özönlött a munkásság soraiba a lakosság kispolgári rétegeiből és az egykori horthysta tisztviselők, csendőrök, tisztek közül is. A sok, volt kizsákmányoló azonban — munkaruhában is — a szocializmus ellensége maradt. Érthető, hogy amikor arra lehetőség nyílt, az ilyen — tisztesség ne essék szólván — „munkások’‘, azonnal a népi hatalom ellen fordultak.

— Ami a magyar munkás- osztály törzsét illeti, amelyik kijárta az osztályharc kemény iskoláját, az sohasem állhatott. az ellenforradalom oldalára, hanem forradalmi tetteivel bizonyította be a szocializmus és a proletár internacionalizmus iránti odaadását.

— Csepel és sok más gyár munkásai fegjrvert követeltek az ellenforradalmárok elleni harchoz. De az akkori vezetés tehetetlensége és egyes vezetők árulása miatt a munkások nem juthattak fegyverhez. Nagy Imre és áruló csoportja aljas tetteivel dezorganizálta a csepeli kombinát és az ország munkásainak harcát.

>— A magyar munkásosztálynak a szocializmus iránti hűsége az ellenforradalmi lázadás gyors szétzúzásának és következményei felszámolásának egyik döntő feltétele volt.

— A magyar néptömegek meghiúsították az ellenség aljas terveit, megvédelmezték hazájuk szocialista vívmányait, jövőjüket és teljesítették a. nemzetközi munkásmozgalom iránti kötelességüket.

— Elvtársak, önök nehéz

időket éltek át. De a Szovjetunió dolgozói, a szocialista országok dolgozói nem hagyták önöket cserben. Segítségükre siettek, amikor az ellenforradalom erői, az imperialista reakció támogatásával, a magyar munkások, parasztok és a becsületes dolgozók vérébe akarták fojtani a népi hatalmat, s el akarták ragadni a magyar dolgozóktól a szocialista vívmányaikat,

— Előttünk akkor rendkívül bonyolult kérdés merült fel. Láttuk, hogy az ellenforradalmi erőknek — kihasználva az előző magyar vezetés hibáit és torzításait — sikerült félrevezetniök és maguk mögé állítaniuk a nép bizonyos részét. S azt is láttuk, hogy. az imperialista reakció erői egyre nagyobb mértékben sereglenek külföldről Budapestié és hogy milyen aktívan kezdenek dolgozni az imperialista ügynökök. Ezek Guatemala példájára az önök országában meg akarták dönteni a törvényes hatalmat és nekik tetsző rendszert akartak létrehozni. Hiszen az amerikaiak nem hiába irányoznak elő állami költségvetésükben több száz millió dollárt a népi demokratikus országok elleni felforgató akciókra.

Az imperialisták keresztet vethettek arra a pénzre, amelyet a magyar ellenforradalomba fektettek

— A különbség azonban az, hogy a Guatemala Hon- durasszal határos, Magyar- ország szomszédai pedig szocialista országok. (Taps.) Ezért az imperialistáknak nem voltak meg azok az előnyeik, amelyeket a törvényes hatalmát védelmező guate- malai nép ellenállásának el- tiprásakor felhasználhattak. Itt nem sikerültek terveik.

— Elvtársak! Amikor a szovjet csapatok kivonultak Budapestről, véres szenvedéllyel tombolni kezdtek az éllenforradalmárok. A fasiszta elemek bestiális kegyetlenséggel kezdték irtani a becsületes, a szocializmushoz hű munkásokat, kommunistákat. Embereket gyilkoltak meg azért, mert tevékenyen részt veitek Magyarország

szocialista építésében és népi hatalmukat védelmezve, ellenálltak a fasiszta lázadóknak.

Amikor döntenünk kellett, hogy teljesítsük-e a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt kérését, hogy fegyveres erőinkkel segítséget nyújtsunk a magyar népnek, mi azt is tudtuk, hogy az ellenforradalmi felkelésben a munkások egy része is részt vesz. Tudtuk, hogy nekünk még szemünkre hányhatják, hogy fegyveres erőinkkel állítólag beavatkozunk Magyarország belügyeibe. Mégis, internacionalista kötelességünkhöz híven, úgy döntöttünk, hogy egy szocialista ország, amelynek megvan az ereje és lehetősége, hogy segítséget nyújtson egy másik testvéri országnak, ne álljon félre, ne szemlélje tétlenül, hogy a horthysták és egyéb ellenforradalmi söpredékek akasztják és agyonlövik a munkásokat, dolgozó parasztokat, kommunistákat. Mert, hafélreáll és semlegesen nézi a vérontást, nem nevezheti magát szocialistának és ennek az országnak a képviselői nem nevezhetik magukat kommunistáknak. (Nagy taps, felkiáltások: úgy van!) — A történelemben senki nem bocsátotta volna meg nekünk azt, hogy amikor Magyar országon a munkások vére folyt, mi félreálltunk és tétlenül szemléltük az eseményeket.

— Tudtuk, hogy az imperialisták eszeveszett üvöltözést fognak csapni, hogy mi „beavatkoztunk" a magyar belügyekbe.

— Meg voltunk győződve arról, hogy a magyar munkások, dolgozó parasztok és

értelmiségiek, rövid idő műi- tán valamennyien belátják és megértik, hogy számunkra, a szocialista szovjet állam szári mára, akkor az egyetlen helyes út volt: segítségei nyújtani magyar osztálytestvéreinknek. (lelkes, ütemes taps). Felkiáltások: Ügy van! Éljen a szovjet—magyar barátság1)

— Ami pedig azt Illeti, hogy ellenségeink úgynevezett beavatkozásról üvöltöznek, tudnánk nekik ezzel kapcsolatban egy példát mondani. Jusson eszükbe 1919, amikor a magyar munkásosztály felkelt és megteremtette a Tanácsköztársaságot. Vajon akkor békén hagyták-e az imperialisták? Nem! Csapatokat küldtek, Szétzúzták és a nép vérébe fojtották a? 1919-e« dicső magyar forradalmat. Ezt ők jogosnak tartják, mert akkor a magyar munkások és parasztok vére folyt és az ellenforradalom győzött. Amikor azonban a Szovjetunió, egy testvéri ország katonái léptek közbe azért, hogy a magyar munkásokat, 3 magyar dolgozókat megvédjék a fasiszta zendülőktől és imperialista gazdáiktól, akkor ök tüstént nagy hűhót csaptak, hogy mi nemteiemül jártunk el.

— Nem, imperialista urak! Hisztérikus rikoltozásaikkal önök nem tudták és nem is tudják elferdíteni az igazságot és ez alkalommal keresztet vethettek arra a pénzre, amelyet a véres magyar ellenforradalomba fektettek. — Hiába reménykedtek, hogy ezzel a pénzzel kiszakíthatják Magyarországot a szocialista országok nagy családjából. (Lelkes, ütemes tape.)

Ae ellenség minden fondorlatára elkerülhetetlen kudarc vár

— Jó uraim, már megmondtuk és most is megmondjuk önöknek, hagyjanak fel a reménnyel, hogy visszaáUitluitják a kapitalizmust a szocialista országokban. Az önök ilyen politikája homokra épül. (Taps, felkiáltások: úgy van!) Ha tőkét fektetnek ebbe, akkor nemcsak a kamatokat, hanem magát a tőkét is elvesztik. A népi hatalom Magyarországon, miként a többi szocialista országban, áll, létezik és létezni fog. Ez a hatalom örök időkre szól! (Nagy taps. Felkiáltások: Ügy van!)

— Elvtársak! Párt- és kormányküldöttségünk most eljött önökhöz Magyarországra. Sok helyen jártunk, sok emberrel találkoztunk és beszélgettünk. Büszkén nézünk az önök szemébe, a becsületes munkások, parasztok és haladó értelmiségi dolgozók szemébe. Mi önzetlen segítséget nyújtottunk önöknek, olyan segítséget, amely katonáink vérébe került. Ezt követően testvéri segítséget kellett adnunk, hogy pótolhassák azt az óriási anyagi veszteséget, amelyet az ellenforradalmi puccs okozott Magyarország népgazdaságának. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sok árut és nyersanyagot küldött, hogy a gyárak és üzemek normálisan dolgozhassanak, hogy Magyarország munkásai, dolgozói minél előbb begyógyíthassák az ellenforradalmá- rok okozta sebeket és hogy növekedjék erősödjék és fejlődjék a szocialista Magyar- ország. (Nagy éljenzés és taps.)

— Ez, elvtársak, valóban önzetlen, testvéri, proletársegítség volt. Az ellenség pedig vonja le ebből a kellő következtetéseket. Az ellenség minden fondorlatára elkerülhetetlen kudarc vár.

— A magyarországi fasiszta zendülés! kísérletnek mesz- szemenő céljai voltak. Nem véletlen, hogy az ellenforradalmi erők magyarországi fellépése egybeesett az angol—francia—izraeli csapatok Egyiptom elleni támadásával. A világreakció, a világimpe- rializmus erői megpróbálták kitapogatni, hogy mennyire akarunk, mennyire tudunk szembeszállni agresszív mesterkedéseikkel. De mi méltó

választ, szemléltető órát tartottunk számukra. (Derültség. Nagy éljenzés és taps.)

— Senki se kételkedjék: ha az imoerialisták még egyszer újabb provokációt kísérelnek meg bármelyik szocialista ország ellen, akkor a Szovjetunió azonnal minden erejével barátainak segítségére siet. (Viharos éljenzés és hoeszaji- tartó taps.)

— Elvtársak! A szocializmus erői világszerte növekednek és szilárdulnak. Ezeknek az erőknek az alapja a hatalmas szocialista tábor. Ma mér az egész emberiség egyhar- mada a szocialista fejlődés útján jár. A szocialista országok, egymást kölcsönösen segítve, szüntelenül növelik gazdasági erejüket. A szocialista országok népeinek egysége és testvéri együttműködése az a forrás, amelyből minden egyes szocialista ország s az egész szocialista tá,bor meríti erejét és legyőzhetetlenségét.

— Országaink az óhajtott cél, a kommunizmus felé vezető út más és más szakaszát járják. A Szovjetunióban felépült a szocialista társadalom. Magyarországon még nem értek véget a szocialista átalakulások. De mi egy úton megyünk, és utunkat a marxizmus—lerimizmus csillaga ragyogja be. (Nagy taps. Felkiáltások: Ügy van!)

— Rendkívül Örülünk a Magyar Népköztársaság sikereinek, örülünk annak, hogy országuk népe mind szorosabban tömörül a magyar nép vezető ereje, a Magj/ar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány köré. A néptömegek ereje, legyőzhetetlenségük záloga abban van, hogy szorosan tömörülnek pártjuk és kormányuk köré.

— Szocialista életformánk egyik fontos, döntő előnye, hogy az egész társadalom átfogóan és szüntelenül gondoskodik a munka „emberéről, a nép életének javulásáról. A szocialista országok munkás, osztályának, liarcns marxista —leninista pártjának egész munkáját az a cél vezeti, hogy egyre jobban kieVgüljenek a név anyagi, és szellemi szükségletei. Épp erre törekedve

(Folytatás a 3-ik oldalon)

é

i