Varga József: Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák (Lendva, 2015)
2. fejezet. Népköltészet
Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 69 Anekdoták és adomák Mi az anekdota? - kérdezhetik sokan. Az anekdota általában nevezetesebb személyekhez fűződő rövid, jellemző, többnyire humoros történet. Rendszerint csattanóval végződik. (A csattanó szellemesen találó befejezés, meglepő végső fordulat.) A 19. század nagy magyar prózaírói, például: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és mások gyakran szőttek műveikbe anekdotákat, adomákat. Az elmúlt időszakban sok értékes és érdekes élőnyelvi, nyelvjárási, névtani, népszokási és egyéb, életvitelünkkel kapcsolatos ismertetést hallhattak a Muravidéki Magyar Rádió Nyelvművelő műsorában, vagyis anyanyelvűnk többszázados díszítő elemeit és kincseit és még sok mindent. Biztosan voltak közöttük olyanok, amelyeket ismertek és tetszettek mindnyájuknak. Most néhány más műfaji sajátságot szeretnék bemutatni, kedvet csinálni a magyar népi észjárás, a humor, a gazdag gondolkodásmód és a sokszínű érzelemvilág anekdotákba és adomákba foglalt, megtörtént eseményeinek a megismeréséhez. Ezeket a magyar népi élet szájhagyomány útján őrizte meg és élteti tovább. Az alábbiakban ismertetek egy Mátyás királyról szóló anekdotát. Biztosan sokan hallottak róla többet is, például: A cinkotai kántor, Egyszer volt Budán kutyavásár, Mátyás király lustái, Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettőt címűek, hogy ne soroljam tovább. Az Árva Péter című, Mátyásról szóló anekdotát ismertetem: „Mátyás király egy árva fiút nevelt udvarában, kit ezért Árva Péternek neveztek. Később legmegbízhatóbb emberévé tette. Azonban Árva Pétert egyszer valami nagy csempészeten kapták, mely egészen kisült reá. A király igen felgerjedt e hálátlanságra, s Pétert Árva várába záratta el, ezen ítéletet mondva reá: Árva voltál, Péter, árva leendesz, és Árvában halsz meg.” Zrínyi Miklósról szól a második anekdota: „Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hős utódjának, kit mint nagy költőt és nagy hazafit egyenlő tiszteletben tart a költészet és a haza, van egy anekdotája, melyet mondott ő azon uraknak, kik sürgették, hogy valamely országos változás előidézésében legyen segítségükre. Lássuk, barátaim - mondá Zrínyi Miklós egyszer megtörtént egy székelylyel az a dolog, hogy elvitte az ördög. Vitte pedig az ölében, jól átkarolva. Találkozik útközben a székely egyik ismerősével. Az rákiált:
