Szittyakürt, 1963 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1963-10-01 / 9. szám

1963. Október hó. SZITTY AKURT 3. oldal. EMLÉKEZÉS az 1963-as év legnagyobb gyásznapján-Bár mindhárom fájó - rö­vidlátó szemmel, mégis mi­lyen egyszerű ez: születni, él­ni és meghalni. Mindennapos Az ember tulajdonképpen ezt teszi, mióta: van. De sohase hitte, hogy csak születés és halál között — él. Hogy “nincs” — mielőtt megszüle­tik, B hogy a halál pontot lesz arra a rövid folyamatra, amit egy-egy emberi élet je­lent. Nem az ember és nem az emberi szem rövidlátó. Csak a csiszolt üveg okoz káprázatot, amit néha szeme elé tesz, vagy amit egyes ko­rok szorítanak egy-egy nem­zedék szeme elé. Az ember belenéz a végte­lenbe. Az Élet mélyébe, és a Lét magasságába. Tulajdon­képpen ezt teszi, amióta van. Titkokat keres, nyughatat­lan. Átlép a Titkok ritka kö­dén, vagy hittel megnyugszik a titkok sürü felhőjén. De hi­szi a lélek isteni végtelenből eredő útját és hiszi az örök életet. Csak ez a hite ad értel­met, jelentőséget és tartal­mat annak a rövid útszakasz­nak, amit úgy nevez, hogy é­­let. S azoknak a perceknek, éveknek, — gondolatoknak és tetteknek, melyek a fel­szín alatti mélységben ép­olyan titokzatosan töltik ki az életet, mint a — véletlen. Voltaképpen egyetlen kü­­lömbség ember és ember kö­zött, hogy ki-ki hogyan fúró­dik bele a nagy végtelenbe. Hogyan mutat rá életével ar­ra, hogy a csodálatos eredő, s a rövid életkanyar után — odajut, ahol a múlt egy jövő­vel, s a térnek nincs itt-ott-ja. A sok sok szürke vagy tarka ember között eszerint kerül­nek az élet színpadára azok is, akik közvetve vagy közvet lenül nagy eszméket csíráz­tatnak vagy hordoznak. S fényforrásai vagy világítótor­nyai az élet ködös tengerének vagy éppen szellemi korsza­kot fodroznak a történelem hömpölygésém. Az élet fizikai eredője is a végtelen felé mutat vissza. Gyerekekből anyák és apák lesznek, s újból gyermeket adnak az életfolyamatnak. A végtelenbe néző ott láthatja a csira folytonosságát, mely időnként leveti formaruháját, s újabbat ölt magára, — hogy az időben tovább vigye az ö­­rök szellemet. így jelent egyet 1874 november 8-a is 1897 ja­nuár 6-ával: az Anyának és Fiának születésnapja. S igy jelent egyet 1946 március 12- ike is ezzel a fekete lepelbe öltözött idei szeptemberi nap­pal, mikor özv. id. Szálasi Ferencné Nagyasszony 88 év utáni itthagyta az élet forma­ruháját, hogy odatérjen Te­remtőjéhez és közvetlenül ö­­lelhesse magához előbb elköl­tözött övéit. Akikkel egy volt testben és egy velük lélekben. Ez a közös csira és örök szellem a fiúban: ifj Szálasi Ferencben bontakozott ki vi­lágítótoronnyá. Ez a fény, melynek forrását az édesanya a Nagyasszony — hordozta, őrizte és ápolta magában. Ez az a fény, mely korforditóan világított életében, s melyből a sötét halál erőszak-kaszája a legszentebb vértanuság ö­­rök dicsőségét csiszolta ki vi­lágításul a magyar utókor­nak. Milyen fenséges az örök világosság kettőzött fényára­datában úszni! Abban a tény­ben és tudatban, hogy az élet nek nemcsak hite van, hanem teljesítménye is. Nagy-nagy terméke! Isteni végtelenből e redő, — és emberi utat mu­tató. Élő és ható termék! A- ratávs fény és továbbtermő mag. Mindaddig, amig a ha­táros, szakaszos való életet is el nem nyeli az örök lét___ Mindaddig, amig a sok-sok teremtmény meg nem tér a eremtmény meg nem tér a , Teremtőhöz. A Hungária - Szabadság­­harcosok — az eszme má­­sodnemzedékes hordozói — a legmélyebbre hajtják zászló­jukat a Nagyasszony szelle­me, holtteste és emléke előtt. Köszöntik őt az Egek Urá­nak szine elé érkeztekor, s kérik, hogy szeretteinek küld jön megnyugvást az ő örök boldogságából. L e g m agas­­sabb tolmácsként kérik köz­bejárását, hogy fia nagy esz­méje mihamarabb megváltás legyen örök Hungária síny­lődő nemzete számára és megrendithetetlen tör ténel­­mi dicsősége a Szálasi név­nek. H.SZ.M. HÍREI cos Mozgalom Sydney-i Szer­vezete vállalta. A rendezőség Booskay ruhás csoportja a nagyközönség előtt első íz­ben jelent meg a H.SZ.M. jel­vényével. A nők szinpompás magyar ruhái nagy tetszést váltottak ki a megjelent magyar és au­sztrál közönség körében. A szemlélő akármerre fordult a hatalmas teremben, a bejá­rattól kezdve, a pénztárig, az előteremben lévő “Nemzet­szolgálat ” Mikes Kelemen Kör könyves asztalán túl a nagy szárnyas ajtó őrsége, bent a teremben a Csapat­­zászló őrsége mellett, az a­­usztrál előkelőségek asztalai körül, a kitűnő magyar kony­háig, mindenütt ott voltak, a szervezet megnyilvánulás ve­zetője, Koltay Imre testvé­rünk felügyelete mellett a H. SZ.M. jelvényes fiataljai. Va­lóban jól megérdemelt sikert Szervezetek a hagyományos­sá vált Szent István Király­­napi emlékünnepélyt a Pad­­dingtoni városháza nagyter­mében. A nagyszámú szerep­lőkkel együtt, 642 személy adott ennek a mindég nagy­vonalú és népszerű estnek az a tény, hogy a rendezés fe­lelőségteljes munkáját ezút­tal a fiatal és rendkívül ak­tiv Hungária Szabadsághar­aratva, ez úttal a magyar díszruhának és a rendezés nívójának is. A megszokottan magas színvonalú, művészi műsor­ból is kiemelkedett, Székely Attila a H.SZ.M. Sydney-i szervezete jegyzője, Alföldi Géza; “Kárpátokon majd ta­lálkozunk” cimü versének, nagy érzéssel előadott és ha­talmas tetszést kiváltott sza­valata. Egy óriási sikerű, felejthe­tetlen est volt ez, amelynek keretében a H.SZ.M. Sydney -i szervezete célkitűzéseinek megfelelő méltósággal mutat kozott be a helyi magyarság nyilvánossága előtt. Egy i­­lyen kezdés és bemutatkozás után, valóban joggal érezzük úgy hogy a H.SZ.M. Sydney-i szervezete előtt nagy jövő áll. keresztény vallás parancsola­taira, igazságára, szereteté­­re és békességére alapozott és felépített Szentszövetség, judási arcátlansággal árulja el és gyalázza meg Egyházá­nak tanait és löveti főbe gróf Batthyány Lajos, Magyaror­szág első alkotmányos minisz­terelnökét. Fél zsidó Haynau kétlábbal tapossa a szent tit­kosságot, a szemérmet. Meg­­becstelenitett asszonyok, halál ra korbácsolt gyermeklányok ezrek és ezrek bebörtönzése és idegenbe hurcolása — a totális nemzetirtás jelzi a Habsburg ház bosszúját. A haza és szabadságszere­tet a megnemalkuvó helytál­lás örök szimbóluma lett az aradi vértanú tizenhárom. Damjanich legendás vörössip kásái helyett 1944, október 15-én uj harcosok sorakoz­tak a barrikádokra. A zalai levente, kunsági paraszt, cse­peli munkás, a fegyveres nemzet söpri el az önmagá­ban meghasonult kormány­zót az árulás képviselőivel e­­gyütt. Szálasi Ferenc mögött ott so­rakozott a lövészárkok és vé­dőerődök hungarista pártszol gálatosa, kakastollas csen­­dőrje, Hunyadi páncélosa. So rakozott az egész magyar faj, amely nehéz szorgalmas munkával hazát teremtett magának és karddal rajzolta meg határait, hogy hősi helyt állásával és véréinek hullatá­­sával írja meg az uj magyar történelem lapjait. Az aradi vértanuk lelke e­­gyetlen lángolással világít­ja meg a magyar történelem útját. A hősiességnek a ka­tonaerénynek a későbbi vér­tanú vagy száműzött tábor­noki kara: Hindy Iván, Szom bathelyi Ferenc, Jány Gusz­táv, Hellebrondth Vilmos, Be regffy Károly, Kovács Gyula, Henney Árpád, Zákó András, Oszlányi Kornél, Kisbarna­­ki Farkas Ferenc vezényli a végső rohamra induló nem­zetet. A hűséget, a kitartást, az acélos kemény kiállást az a­­radi vár kazamattáiban, s a gyüjtőfegyház udvarán nem lehetett megsemmisíteni. E sorok Írója cella szomszédja volt az 1950-es évek elején a­­zoknak a gyermekhősöknek, akik a Ganz vagongyár haj­nali sziréna bugásakor in­dultak a vértanuságba. Isten Haza! kiáltással szűntek meg a gyermekszívek dobog­ni. így haltak meg azok is, a­­kik ott pergették a dobokat Kossuth szabadságharcos tá­borában. .. a 48-as kisdobo­sok. A hősiessség egy nemzet csodálatos életforrása. Eh­hez az életforráshoz járult az a fiatal nemzedék, amely 1956-ban lyukas lobogó alatt folytatás a 6-ik oldalon. “Aradi vértanuk nem hiába haltak” 1849, Október 6. Irta: Rásy Sándor A magyar történelemben talán a legszomorubb, de a hősiességnek, szabadságsze­retetnek, a helytállásnak és katonaerénynek legdicsősé­gesebb hónapja: OKTÓBER. Ilyenkor okt. 6-a táján, minden igaz magyar emléke­zetében erősebben rajzolódik ki a szivébe zárt 13 aradi vér tanú alakja és hódolattal em­lékezik meg a nemzet sza­badságáért folytatott harc csodálatos mártírjairól. Erő­sebben rajzolódik ld a Duna ' delta mocsaras vidékei felé ■ száguldó halál vonatokban zsúfolt, kitelepített erdélyi 1 magyarok a százszor meg- I csalt, elárult, ezerszer becsa j pott és bolsevista járomba I vagy száműzetésbe hajtott - 1 szabadságra vágyé magyar­ság szivében. 1849, Október 6-án Hay- 1 nau parancsára az aradi vár I kazamattáiban gyilkos sor- 1 tüzek dördültek. Kiss Ernő, I Schweidel János, Lázár Vil- : mos, Dessewffy Arisztid éle- I tét oltja ki a fekete-sárga ön- ' kény. , ] A megdicsőülés bitófájára ( induló: Pöltenberg Ernő, Tő- i rök Ignácz, Lahner György, ( Knézits Károly, Nagy Sándor 1 Leininger-Westerburg Károly 1 Aulich Lajos, Damjanich Já- 1 nos és Vécsey Károly tábor- 1 nokokat kisérő dobpergés lár- 1 I mája tulhallatszott az aradi 1 vár bástyáin. A Magas Tát- ‘‘ rán, Csíki havasokban a so- 1 mogyi pusztákon érezték hogy a kivívott szabadságért : a megteremtett törvény élőt- • ti egyenlőségért, az aradi sán cokon a hóhérok az egész nemzetre akarnak h a 1 álos csapást mérni. Nincs a világnak oly nem­zete, amelyik annyi szentet adott volna egyházának, mint a magyar. [Szent Istvánok, Szent Margitok Magyaror- 1 szágán 1849, október 6-án a jelenléte felejthetetlenné tet­te az ünnepélyt. Külön szint Augusztus 18-án rendezte az Egyesült N.S.W.-i Magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom