A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)
TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár
pott: Sajtos József, Kiss Bálint, Kotymán Dániel, Rácz Ferenc, Hatvani Pál vásárhelyi bognárok. Számos elismerő oklevelet szereztek a vásárhelyi kerékgyártók, kocsikészítők, bognárok, talicskakészítők és ezek tanoncai és segédei is. A helyi iparosok által felajánlott „sorsjáték” fődíja egy teljes vásárhelyi fogat (hintó két lóval, lószerszámmal 1400 korona értékben) volt. Kisorsoltak még egy szintén Vásárhelyen készült parasztkocsit is.39 Az 1910-es évekre Hódmezővásárhelyen alakult ki a Dél-Alföld tiszántúli részének leghíresebb kocsigyártó központja. Ugyanakkor többrétű válsággal is küzdött a bognár - kocsigyártó szakma. A korábbi fellendülés után munkaerő felesleg alakult ki a szakmában, a nagy kocsigyárak ugyan elszívtak szakmunkásokat a bognár kisiparból, de termelékenységük miatt versenyelőnyhöz jutottak a vidéki kocsigyártók rovására. A vasút egyre több helyre szállította el a budapesti és más vidéki nagyvárosok kocsigyárainak olcsó jármüveit. A Kocsigyártók és Bognáriparosok Országos Konferenciáját Hódmezővásárhelyen tartották 1911 novemberében. Az országos és térségi gondokkal foglalkozó tanácskozáson, a vásárhelyi bognárok képviseletében Lencse Ernő és id. Bagi Károly szólaltak fel.40 A Hódmezővásárhelyi Ipartestületen belül működő Kerékgyártó-bognár Szakosztály tagjai 1911 decemberében egy (érdek) szövetkezet létrehozásán fáradoztak. Közös faanyag beszerzéssel, ezek tárolásával, a szövetkező bognárok által gyártott késztermék (kocsik, szekerek, alkatrészek, szerszámnyelek stb.) raktárral, egységes (helyi) munka árszabályzattal akartak védekezni a helyi és országos ipari válság ellen. (Szövetkezeti) elnöknek Lencse Ernő elismert vásárhelyi bognármestert, az Ipartestület jegyzőjét választják meg. A szövetkező mesterek létszámáról (néhány alapítón kívül) és a szervezet élettartamáról nem maradtak fenn adatok.41 A vásárhelyi gazdákat képviselő Gazdasági Egyesület, sőt a társszakma képviselői, a kovácsok is tiltakoztak a helyi bognárok szövetkezése ellen, amely mögött árdrágítást véltek. Az első világháborúba szinte az összes hadrafogható vásárhelyi kerékgyártót, bognárt besorozták és legtöbbje utászként szolgált rövidebb-hosszabb ideig. Az első ismert vásárhelyi kocsigyár-telep a Szegvári utca (ma Madách Imre utca) 17 szám alatt kezdett működni 1911-től, Váczi József kerékgyártó mester, Für János kocsikovács, Kecskés Lajos nyerges és fényező társulásaként. Javítások mellett elsősorban féderes, kivágott és hajtó kocsikat készítettek szép, gondos famunkával, vasalással és fényezéssel. Az első világháború után nemcsak a férfilakosság megfogyatkozása, a hazai lóállományban bekövetkezett háborús veszteség, hanem az ország csonkulással elvesztett bácskai, bánáti és bihari vásárai is nagymértékben visszavetették a Vásárhelyen gyártott kocsik iránti keresletet. Számtalan bognár vált munkanélkülivé, vagy megkísérelt más fafeldolgozó szakmát kitanulni és művelni. Néhány híres és 39 A Hmvhelyi Ipari- és Mezőgazdasági kiállítás végjelentése. Hódmezővásárhely, 1905. 22-27. 40 Vásárhely és Vidéke, 1911. dec. 5.2. 41 Vásárhely és Vidéke 1911. dec. 31.2. 234