A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2012 (Hódmezővásárhely, 2013)

TANULMÁNYOK - BENKŐ László: Régi vásárhelyi mesterségek. Szekérgyártó, kerékgyártó, bognár

pott: Sajtos József, Kiss Bálint, Kotymán Dániel, Rácz Ferenc, Hatvani Pál vásár­helyi bognárok. Számos elismerő oklevelet szereztek a vásárhelyi kerékgyártók, kocsikészítők, bognárok, talicskakészítők és ezek tanoncai és segédei is. A helyi iparosok által felajánlott „sorsjáték” fődíja egy teljes vásárhelyi fogat (hintó két lóval, lószerszámmal 1400 korona értékben) volt. Kisorsoltak még egy szintén Vásárhelyen készült parasztkocsit is.39 Az 1910-es évekre Hódmezővásárhelyen alakult ki a Dél-Alföld tiszántúli ré­szének leghíresebb kocsigyártó központja. Ugyanakkor többrétű válsággal is küz­dött a bognár - kocsigyártó szakma. A korábbi fellendülés után munkaerő felesleg alakult ki a szakmában, a nagy kocsigyárak ugyan elszívtak szakmunkásokat a bognár kisiparból, de termelékenységük miatt versenyelőnyhöz jutottak a vidéki kocsigyártók rovására. A vasút egyre több helyre szállította el a budapesti és más vidéki nagyvárosok kocsigyárainak olcsó jármüveit. A Kocsigyártók és Bognáripa­rosok Országos Konferenciáját Hódmezővásárhelyen tartották 1911 novemberé­ben. Az országos és térségi gondokkal foglalkozó tanácskozáson, a vásárhelyi bog­nárok képviseletében Lencse Ernő és id. Bagi Károly szólaltak fel.40 A Hódmezővásárhelyi Ipartestületen belül működő Kerékgyártó-bognár Szak­osztály tagjai 1911 decemberében egy (érdek) szövetkezet létrehozásán fáradoztak. Közös faanyag beszerzéssel, ezek tárolásával, a szövetkező bognárok által gyártott késztermék (kocsik, szekerek, alkatrészek, szerszámnyelek stb.) raktárral, egységes (helyi) munka árszabályzattal akartak védekezni a helyi és országos ipari válság ellen. (Szövetkezeti) elnöknek Lencse Ernő elismert vásárhelyi bognármestert, az Ipartestület jegyzőjét választják meg. A szövetkező mesterek létszámáról (néhány alapítón kívül) és a szervezet élettartamáról nem maradtak fenn adatok.41 A vásár­helyi gazdákat képviselő Gazdasági Egyesület, sőt a társszakma képviselői, a ková­csok is tiltakoztak a helyi bognárok szövetkezése ellen, amely mögött árdrágítást véltek. Az első világháborúba szinte az összes hadrafogható vásárhelyi kerékgyár­tót, bognárt besorozták és legtöbbje utászként szolgált rövidebb-hosszabb ideig. Az első ismert vásárhelyi kocsigyár-telep a Szegvári utca (ma Madách Imre ut­ca) 17 szám alatt kezdett működni 1911-től, Váczi József kerékgyártó mester, Für János kocsikovács, Kecskés Lajos nyerges és fényező társulásaként. Javítások mel­lett elsősorban féderes, kivágott és hajtó kocsikat készítettek szép, gondos famun­kával, vasalással és fényezéssel. Az első világháború után nemcsak a férfilakosság megfogyatkozása, a hazai lóállományban bekövetkezett háborús veszteség, hanem az ország csonkulással elvesztett bácskai, bánáti és bihari vásárai is nagymértékben visszavetették a Vá­sárhelyen gyártott kocsik iránti keresletet. Számtalan bognár vált munkanélkülivé, vagy megkísérelt más fafeldolgozó szakmát kitanulni és művelni. Néhány híres és 39 A Hmvhelyi Ipari- és Mezőgazdasági kiállítás végjelentése. Hódmezővásárhely, 1905. 22-27. 40 Vásárhely és Vidéke, 1911. dec. 5.2. 41 Vásárhely és Vidéke 1911. dec. 31.2. 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom